Életem legnagyobb vágya vált valóra, amikor eljutottam az Antarktiszra – méghozzá a kibővített, hosszabb útra, amely magába foglalja a Falkland- és Dél-Georgia-szigeteket is. Minden praktikus információt összefoglaltam egy másik írásban:
Antarktisz – praktikus információk
Így most csak az eseményeket, látottakat mesélem el napról napra:-)
2022. december 17., szombat – találkozó
A csoport Santiagóban, a Mandarin Oriental Hotelben találkozott, itt már egész délután vártak minket a Hurtigruten emberei. Rögtön az első feladat a rettegett covid-teszt volt, amitől már hetek óta paráztam. Azt hittem, valódi PCR teszt lesz, és majd sokat kell várni az eredményre, de antigén teszt volt, és percek alatt kiderült, negatív. Percekig bőgtem a folyosón – ha most másodszor is elúszott volna az út, nagyon-nagyon elkeseredtem volna. Utána a szomszéd szobában mindenféle adminisztráció jött, aztán megkaptuk a szobakulcsot. Én azonnal bikinibe bújtam és lementem a medencéhez, még egyszer napoztam egy jót, később erre már nem lesz alkalom…
2022. december 18., vasárnap – indulás
Hajnali 4.30-as ébresztő, 5-kor indulás buszokkal a reptérre. Kicsit sajnáltam, hogy az ötcsillagos szállodában nem tudjuk kiélvezni a reggelit, de így alakult. Egy Latam charterjárattal repültünk le Punta Arenasban. Az én csomagom jött ki utoljára a szalagon, addigra már majdnem infarktust kaptam. Mint kiderült, egy utasnak lett pozitív a tesztje (és annak a házastársa se jött), viszont több mint 20-nak veszett el a csomagja – nem ezen a charterjáraton, még korábban, egy szűkre sikerült madridi átszállás miatt.
Punta Arenasban még volt egy pár órás városnézés, amire én nem igazán tudtam koncentrálni – már tűkön ültem, annyira vártam, hogy felszállhassak a hajóra. Újra könnybe lábadt a szemem, amikor megláttuk egy kilátópontról először a hajót a kikötőben, aztán ismét, amikor ténylegesen felléptem a fedélzetre. Komolyan, mint valami terhes vagy menstruáló nő, ezek a napok folyamatosan a pityergésről szóltak.
A hajón hét emelet van – az elsőn lakik a személyzet, a második a víz szintje (itt szállunk ki a csónakokra), a harmadik az utcaszint, ahol beszálltunk a kikötőbe és itt vannak kabinok is (én is itt lakom, a 350-es kabinban). A negyedik az étterem és a recepció, az ötödik és hatodik kabinok, a hetedik pedig a nagy ablakos lounge, plusz a tornaterem.
Az én kabinom a harmadikon egészen egyedi, nincs is belőle több. Annyival más, mint a normál kabinok, hogy kicsit nagyobb, van benne két fotel és kis asztalka. Ilyenből az ötödiken van még pár, de azok jobban „kilengenek”, és eljárkálnak az utasok az ablak előtt húzódó folyosókon. Ennél csak a hat lakosztály nagyobb, melyekhez erkély is tartozik.
Beüzemeltük a Hurtigruten applikációt, amiben látszanak a napi programok, valamint az éttermi menü. Reggeli és ebéd mindig büfészerű, de a vacsora hol büfé, hol pedig az étlapról (applikációból) lehet rendelni.
A beszállás után az első program az volt, hogy mindenki megkapta a dzsekiket, amelyeket meg is tarthatunk. Nekem elég lett volna egy XS-es kabát is, de M-est kértem, hogy az összes meleg cuccom kényelmesen aláférjen.
Ezután biztonsági tájékoztatón kellett részt vennünk, megmutatták a mentőmellény használatát, hogy merre vannak a mentőcsónakok, milyen hangjelzést kell figyelnünk, és így tovább.
Már csak a vacsora volt hátra, valamint annak végén a kapitány köszöntője, aki bemutatta a csapatát is. Ezután elindult a hajó, irány a Falkand-szigetek, aztán tovább, a végtelenbe…
2022. december 19., hétfő – tengeren
Ma egész nap a tengeren voltunk, de egy percet nem unatkoztunk. Volt előadás a hajónkról, aztán egy kötelező ismertető a gumicsónakokról, amelyekben partra szállunk.
Kiosztották a bakancsokat is, akárcsak tegnap, ebből is egy kicsit nagyobbat kértem, hogy aláférjen két zokni.
Megmutatták a kutatószoba berendezéseit, valamint az ott dolgozó szakértőket, akik majd előadásokat tartanak és akik mindig rendelkezésre állnak.
Volt ismertető a kajakozásról is, ez egy opcionális fizetős program, de én kihagyom.
Mivel meglepően jó idő volt, felmentem a hetedikre és beültem a jacuzziba – hát nem semmi érzés az Antarktisz felé hajózva a jó meleg, bugyborékoló vízből bámulni a tájat! Van tornaterem és szauna is, azokat is kipróbálom később, de most a szikrázó napsütésben ehhez volt leginkább kedvem:-)
Az este vacsorával, majd a másnapi programok ismertetésével zárult – és el is telt az első nap! Nagyon jó fejek az expedíciós csapat tagjai, akik majd a kirándulásokra kísérnek minket. „Nagyon büszkék vagyunk a 86%-os túlélési arányra a hajón” – mondták, és csak kicsivel később esett le, hogy tréfálnak.
2022. december 20., kedd – Falkland-szigetek
Meg is érkeztünk a Falkland-szigetekre, itt több ponton fogunk körülnézni. Nagyon izgatottan öltöttem magamra a rengeteg réteg ruhát, ami teljesen felesleges volt, mert majd megsültem a 15 fokban.
Jó alaposan megnézték, tiszta-e mindenki bakancsa és ruházata – egyetlen magocska vagy szösz sem kerülhet ugyanis a szigetekre, mert nagy a madárinfluenza veszélye.
Délelőtt New Island volt a program, ahol hatalmas albatrosz- és sziklaugró pingvinkolónia él. Rögtön az első partra szállásunk úgynevezett „wet landing” volt, azaz a gumicsónakról vádliközéig érő vízbe kellett kiszállni. Szerencsére a céges csizmák nemcsak jó melegek, de tökéletesen vízállóak is (azért jó tanács, hogy a vízhatlan nadrágot azon kívül kell viselni).
A partra szállás helyétől úgy 15-20 perc gyalogtávolságra voltak a madarak, hatalmas ricsaj mutatta feléjük az utat.
Óriási élmény volt már rögtön ez az első találkozás a helyi élővilággal, ráadásul szuper időpontban jöttünk, sok bébipingvin és albatroszfióka volt. Az időjárás mondjuk lehetett volna jobb is, meglehetősen nyirkos és ködös idő volt. De a legdurvább a szél volt – figyelmeztetett is minket az egyik vezetőnk, hogy nehogy kinyissuk a kabátjainkat, mert belekap a szél és visszarepít a hajóra:-)
Az első baleseten is átestünk: egy nő lába beleakadt egy fűcsomóba és hatalmasat esett előre arcra, ráadásul pont egy kőre. Elvesztette az eszméletét, de szerencsére hamarosan magához tért. Rögtön jött a hajóorvos, aki ellátta és visszakísérte a hajóra. Neki minden egyes kiránduláson a csapat mellett a helye, a legnehezebb túrákra is elmegy, akkor is, ha arra csak tíz-húsz utas vállalkozik. A Fülöp-szigetekről jött, mint a személyzet szinte minden tagja, mármint a pincérek, takarítók, stb. Az expedíciós csapat, akik a túrákat szervezik és az előadásokat tartják, jellemzően nyugat-európaiak: németek, norvégok, angolok.
Délután egy másik szigeten szálltunk ki, ez volt a Carcass Island, ahol egész más hangulat fogadott. Ragyogott a nap és itt is át kellett sétálnunk a sziget másik oldalára az állatokhoz. Itt a homokos strandon magellán pingvinek vártak minket, gyönyörűek voltak!
A túra végén meglátogattunk egy helyi családot, ahol valami elképesztő süteményválasztékkal fogadtak minket. Komolyan, volt vagy két tucat süti, egyik finomabb, mint a másik, nehezen indultunk „haza” a hajóra.
A két kirándulás közt ma is volt előadás, méghozzá ebéd után, kora délután – bármennyire érdekelt a téma, a fotózás, úgy ki voltam purcanva, hogy inkább szundikáltam:-)
A nap ma is vacsorával, és az azt követő kis prezentációval zárult, ahol ismertették a holnapi programot.
2022. december 21., szerda – Falkland-szigetek
Ma ismét remek időnk volt – kicsit aggódok is, hogy elolvad az Antarktisz, mire odaérünk.
Már egyre több embert ismerek a hajón. Minden reggelinél, ebédnél és vacsoránál az étteremvezető jelöli ki, hogy ki hova üljön, és állandóan új asztaltársakat kapok. Ilyenkor persze bemutatkozunk, elmondjuk, ki honnan jött, mivel foglalkozik, volt-e hasonló úton. Nagyon kedves és jó fej mindenki, meglepően közvetlen, egyszerű emberek, nincs semmi procc viselkedés.
A délelőtti célpont ezúttal West Point volt, hasonló az előző napunkhoz, azaz itt is ködös idővel, valamint albatroszokkal és sziklaugró pingvinekkel találkoztunk.
Itt is egy helyi házaspár látogatásával zárult a túra, ahol megint volt terülj-terülj asztalkám. Megtudtam, hogy ők vagy harminc évig egy hajón éltek, járták a világot, de újra és újra visszatértek a Falkland-szigetekre, valami ide vonzotta őket. Amikor a ház korábbi lakója nagyon idős lett és már nem tudta ellátni se magát, se a több száz állatot, amely a birtokhoz tartozott, őket kérdezte meg, szeretnék-e tovább vinni itt a működtetést. A bácsi rokonai ugyanis messze éltek és eszük ágába nem volt ideköltözni. Ez pár viszont imád itt élni – szezonban süteménnyel, teával fogadják a turistákat, az év többi részében főleg a rengeteg birkát látják el és persze mindig akad dolog a ház körül is.
Délután Saunders Island került sorra, ahol magellán és gentoo pingvinek laknak, de megpillantottuk az első királypingvineket is. Igazán nem lehet egy szavunk se a felhozatalra!
Ma már nekivágtak a kajakosok is egy túrának – ez plusz költséggel jár, de én nem fizettem be rá. Nem is a pénzt sajnáltam elsősorban, hanem azt tartott vissza, hogy a kajakra nem javasolták vinni a fényképezőgépet és akkor lemaradtam volna a mai partra szállásról és fotókról.
2022. december 22., csütörtök – Stanley
Ma volt az egész utazáson az egyetlen alkalom, amikor rendesen kikötöttünk a nagy hajóval és saját cipőben szállhattunk partra – Falkland fővárosában, Stanleyben.
Egy picike városról van szó, de simán el tudtunk itt órákat tölteni. Érdekes a múzeum, ahol leginkább a Falkland-háborúban meghalt fiatal katonák fotói voltak mellbevágóak. Bizonyára sok rokon érkezik emiatt ide, mert a teremben ki volt készítve egy papírzsebkendő-tartó…
Szép a templom is, ahol leginkább az az üvegablak volt érdekes, melyen nem egy szentet, hanem egy mindenki által szeretett városlakót örökítettek meg.
Kihasználtam az alkalmat, és feladtam néhány képeslapot – azoknak, akiket legjobban szeretek, meg akiknek legtöbbet köszönhetek, no és néhány nyertes olvasómnak is. Kb. 15-16 fok volt, ez ott olyan kánikula, hogy láttunk sortban, trikóban sétáló városlakókat, de szélvédett sarokban bikiniben napozó hölgyet is.
2022. december 23., péntek – tenger
Most két napot tengeren leszünk, de nem is baj – kell idő kicsit pihenni, feldolgozni az élményeket, reflektálni az elmúlt napok történéseire.
Mivel Dél-Georgia szigetén nagyon komoly előírások vonatkoznak a környezetvédelemre az egyre közelebb húzódó madárinfluenza miatt, ma meglehetősen sok időt töltöttünk a felszerelésünk tisztogatásával. A bakancsok talpán egyetlen fűszál, a recékben egyetlen apró mag se maradhat, azokat gemkapcsokkal szedtük ki, majd alapos vizes keféléssel folytattuk.
A legszigorúbb crew-tag, egy német nő volt a minőségellenőr, aki fejlámpával világítva hagyta jóvá a munkánkat. Ezután hosszú sor alakult ki a porszívókhoz, melyekkel a kabátokat, táskákat, stb. kellett rendbe tenni, különös tekintettel a tépőzáras részekre, ahol előszeretettel ül meg mindenféle kosz.
Az előadások témája is változatos volt – kötelező ismertető a Dél-Georgiára vonatkozó előírásokról (mint például ez a bio-biztonsági tisztogató workshop), a Falkland madariról, a tengeri emlősök adaptációjáról.
De lehetett ügyeskedni is: a hajón alkalmazott kis művész vénájú leányzó vízfestékkel díszített naplókészítésre invitálta a vendégeket, a lounge-ban pedig kötni lehetett tanulgatni.
2022. december 24., szombat – tengeren
Karácsony előestéje is a vízen ért minket. Mivel holnaptól már partra szállunk, ma mentek a karácsonyi programok. Volt például kincskereső játék, melynek során 25, a hajón található feliratot, festményrészletet, apróságokat kellett megtalálni és azokkal szelfit készíteni 3-4 fős csapatoknak.
Mariaval, a szimpatikus ír hölggyel és két New Yorkban élő, Fülöp-szigeteki nővel álltunk össze. Ide-oda rohangáltunk a hajóban és a kinti fedélzeteken a játék hevében és jól meg is fáztam, mert persze amikor kimentünk, nem kaptam fel kabátot. De remekül szórakoztunk és vicces volt látni, ahogy a többi nyugdíjas is milyen komolyan veszi a játékot.
A személyzet tagjai is csapatokat alkottak, az ő feladatuk karácsonyi dekoráció készítése volt a hajón található újrahasznosítható dolgokból – mint parafadugók, teás zacskók, ecsetek és ilyesmik. Nagyon klassz pályaművek születtek, mi utasok pedig szavazhattunk a legszebbre. A győztes csapat minden tagja pénzjutalmat kapott – annyira szeretem, hogy egy rakás klassz dologba bevonják a személyzetet.
A séf vezetésével mézeskalácsot lehetett dekorálni, ehhez a kapitány is lelkesen csatlakozott – nagyon helyes volt, ahogy halál komolyan pingálta a kis sütidarabot.
A tudományos központban is nagy volt a sürgölődés: a kutatók több asztalnál különféle módszerekkel igyekeztek bebizonyítani, hogy Télapó nem is az Északi-sarkon él, hanem itt, az Antarktiszon!
A hetedik emeleti lounge-ban aprósüteményeket és tojáslikőröket osztottak, de volt forralt bor is.
Volt pár másféle program is – például felkészítés a kempingezős választható programra. Háááát, nem mondom, hogy kedvet kaptam:-))
A karácsonyi menü tisztelgés volt a hajónk névadója, az eredeti Fram előtt. A fogások ugyanis megegyeztek a Fram 1893. december 25-én felszolgált étkeivel, természetesen valamennyire modernizálva alapanyagok, konyhai technológiák tekintetében.
A sorozat írásai:
Antarktisz – praktikus információk
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 1/3: Falkland
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 2/3: Dél-Georgia
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 3/3: Antarktisz