Bár a legtöbb turista csak 8-10 napra utazik az Antarktiszra, hogy meglássa a jeges kontinenst, nekem egész más volt a legfőbb vágyam: Dél-Georgia, a királypingvinek birodalma!
2022. december 25., vasárnap – Dél-Georgia
Micsoda karácsonyi ajándék! Ma jött el az utazás legjobban várt pillanata, a találkozás a királypingvinekkel! De ne szaladjunk annyira előre.
Reggel utolsó simításokat végeztük a bakancsok és ruházat tisztításán, a személyzet fejlámpákkal és árgus szemekkel vizsgálta át őket.
Már este megérkeztünk Dél-Georgia partjaihoz és reggel rögtön egy kirándulással indítottunk. Prince Olav egy természetes kikötő, ahol egykor bálnafeldolgozó telep működött, norvégok üzemeltették 1911 és 1931 között.
Dél-Georgia szigetén 1790 és 1820 között szinte teljesen kiirtották az itt tevékenykedő fókavadászok a kontinens medvefóka állományát – a jó meleg szőrméje miatt több mint 1.2 milliót mészároltak le. A következő évtizedekben a rohamosan megfogyatkozott fókaállomány miatt egyre kevésbé volt jövedelmező ez a tevékenység, ezért új préda után néztek.
1904-ben nyílt meg az első bálnafeldolgozó üzem és az utolsó csak 1965-ben zárta be kapuit. Ez alatt a néhány évtized alatt az igencsak keresett bálnazsír miatt 170.000 (!) bálnát öltek meg. Az egykori öt üzemből négyet nem lehet látogatni, maximum hajóról lehet a romokat megnézni.
A partot 200 méternél közelebb nem is lehet megközelíteni. Kegyetlen erős szél fúj ugyanis errefelé és az évtizedek óta elhagyatott házak életveszélyesek. Jártam már pár összeomlófélben levő kastélyban, nem ijednék meg ilyesmitől, de itt az a gond, hogy simán felkap fél házakat a szél. Így csak a csónakokkal cirkáltunk egyet reggel, és távolról próbáltunk néhány fotót lőni – ez se volt könnyű.
No és hogy el ne felejtsem, van jó hírem is – a szigorú állatvédelemnek és a természet fantasztikus erejének köszönhetően szinte már teljesen visszaállt az eredeti bálnaállomány az itteni vizeken…
Délután hatalmas várakozással indultunk Salisbury Plain felé. Itt él ugyanis egy hatalmas királypingvin kolónia, talán a legnagyobb, ahova halandó turista is eljuthat.
Már a hajóból kitekintve elállt a szavam, a parton levő hegyoldalon ugyanis tízezer számra álldogáltak a pingvinek, ameddig csak a szem ellátott!
Amikor aztán kiértünk a strandra és ott állt körülöttem a megszámlálhatatlan elegáns királypingvin, újra eltört a mécses és csak bőgicséltem magamban. Annyira megrendítő így köztük állni – mert gyönyörűek, mert ez az ő birodalmuk, mert rengeteg küzdöttem érte, hogy itt lehessek. Csodás időnk volt, és nem sürgetett semmi, boldogan járkáltunk közöttük és készültek a fotók.
Nemcsak királypingvinekből volt rengeteg, de fókákból is, utóbbiakból a bébifókák valami elképesztő aranyosak. Meglepődtem, milyen békésen élnek egymás mellett, holott azt hallottuk, a fóka veszélyes a pingvinre. Mint kiderült, viszonylag ritkán támadja meg és akkor is csak vízben. Szárazföldön a pingvin sokkal fürgébb, a lomha fóka meg se próbálja utolérni.
Nehéz szívvel hagytam ott ezt a látványt… de szívem csordultig volt hálával és szeretettel. És amikor beszállva a gumicsónakba még egyszer visszanéztem, egy gyönyörű szivárvány jelent meg az égen…
2023. december 26., hétfő – Dél-Georgia
Ma reggel, akárcsak tegnap, csak a csónakokkal mentünk csak ki a vízre, olyan helyen voltunk, ahol nem szabad kikötni.
A Hercules Bay újdonsága a sok kis sárga hajjal megáldott bóbitás (macaroni) pingvin volt. Nagyon viccesek ők is, remekül mutatott a sárga sérójuk a fekete sziklákon.
Délután Stromness volt a program, szintén egy egykori bálnafeldolgozó üzem. Itt valami elképesztő mennyiségű fóka volt és nem találtuk őket jókedvükben. A vezetőink botokkal igyekeztek távol tartani őket tőlünk, a fókaharapás ugyanis elég veszélyes lehet (főleg, ha nincs kórház sehol a közelben). Ez, a ködös idő és a feltámadó szél együttesen olyan barátságtalan hangulatot eredményezett, hogy nem is maradtunk sokáig, kis fotózás után húztunk vissza a biztonságos nagy hajónkra.
2023. december 27, kedd – Dél-Georgia
Az utolsó kirándulások Dél-Georgiában, az Antarktisz „Szerengeti-parkjában”. Akárcsak az előző két nap, délelőtt csónakos túra volt, délután pedig partra szálltunk.
A reggeli gumicsónakos kiruccanás Godthul öblébe vitt, ahol ugyancsak működött bálnafeldolgozó üzem. Néhány rozsdás hordón kívül ma már szerencsére csak fókák és pingvinek vannak itt, békésen sütkérezve nagy egyetértésben.
Délután pedig Grytviken volt a program, ahol a legtöbb emlék maradt fenn a bálnafeldolgozás időszakából és ez az egyetlen, amely látogatható is. Itt egy múzeum és egy templom is működik, valamint postahivatal, ajándékbolt. A néhány itt élő lakos a turizmusból él, nemcsak ezeket az intézményeket üzemeltetik, de tartanak vezetett sétákat is. Az egész hely elképesztően szürreális, mert a beszakadt tetejű üzemek és hatalmas rozsdák fémtankok közt van ez a pár szépen fenntartott házikó, no és egy rakás fóka. Miattuk óvatosan sétálgattunk ide-oda, nem jó dolog az útjukba kerülni.
Grytviken arról is nevezetes, hogy itt temették el Sir Ernest Shackletont. Az első utunk az apró temetőbe vezetett, ahol körbeálltuk a sírt és a hajóról egy tiszt jött ki rövid beszédet tartani. Ezt általában a kapitány szokta, de most viharos az idő és nem akarta elhagyni a hajót (helyesen). Volt koccintás is whisky-vel, aztán körbejártuk a települést, valamint meghallgattunk egy kis ismertetőt a múltjáról.
Érdekesség, hogy Shackleton hajóját, a jég fogságába esett Endurance-t több próbálkozás után 2022. május 9-én találták meg – Shackleton temetésének százéves évfordulóján.
Már napközben sem éreztem jól magam, kapart nagyon a torkom, ezért ki is hagytam a túrát, pedig előzetesen feliratkoztam rá. A csapat egy része nagyot túrázott a település felett levő vízeséshez és kilátóhoz.
Estére aztán belobbant rendesen a torokfájás, rázott a hideg és 38.5 fokos lázam volt – még jó, hogy egyedül vagyok a kétfős kabinban, mert a két paplan is éppen hogy elég volt.
2022. december 28., szerda – tengeren
Ma nem sok érdekességről tudok írni, mert szinte egész nap ágyban voltam. A hajón volt pár előadás – például a tengeri hínárról, valamint a különféle bálnákról, illetve népszerű volt a művészeti sarok. Itt egy kínai lány vezetésével lehet naplót festegetni, origamizni, illetve agyagozni is, de nekem semmihez sem volt erőm, plusz nem akartam megfertőzni senkit, ezért a kabinomban maradtam.
2022. december 29., csütörtök – tengeren
Ma ugyanaz pepitában, mint tegnap: volt előadás az Endurance útjáról, madártollakról, felhőkről, a tenger hangjairól. A hetediken a crew egyik férfitagja kötőtanfolyamot indított, mint elmondta, ő mindig ezzel nyugtatja magát, ha stresszes.
A nap legizgalmasabb eseménye az volt, hogy felmehettünk a hídra beszélgetni a kapitánnyal és kollégáival. Érdekes volt látni a rengeteg műszert, és kicsit bepillantást nyerni az életükbe. Három ilyen utat visznek egymás után zsinórban, aztán kapnak egy-másfél hónap szabadságot, addig jön egy váltás személyzet.
Kérdeztük az egyik Viking hajó néhány héttel ezelőtti tragédiájáról, amikor olyan erős hullám ért errefelé egy hajót, hogy egy utas meghalt és három másik megsérült. A kapitány elmondta, hogy ő soha nem vállalná el egy olyan hajó vezetését a sarkvidéken, mint amilyen ez a Viking hatalmas ablakokkal és teraszokkal – egyszerűen nem ilyen vizekre tervezték.
2022. december 30., péntek – tengeren
Még ma is nyomtam az ágyam, nagyon durva – fáj a torkom, feszít a fülem, úgy érzem, az egész fejem szétrobban. A lázam ugyan már nem magas, de a hőemelkedés nem megy le, a váltakozó gyógyszerek (paracetamol és ibuprofen) ellenére.
Hogy mégis történjen valami, ma kipróbáltam az agyagozást és csináltam egy kis pingvint – hát nem mondom, hogy aukcióra fogják bocsátani a szépsége miatt, de nekem szép emlék marad. Alig fél órát voltam kint a kabinból, de ebben úgy elfáradtam, hogy feküdtem is gyorsan vissza.
2023. december 31., szombat – Elefánt-sziget
Ahogy karácsonyra Dél-Georgiát kaptuk ajándékba, szilveszterre magát az Antarktiszt. Vagyis egész pontosan az Elefánt-szigetet, de az már a jeges kontinenshez tartozik – így én úgy döntöttem, a magam részéről virtuálisan kipipálom a hetedik kontinenst:-)
Még tegnap este eldöntöttem, hogy ha jobban leszek, ma még akkor is kihagyom a programot, hogy egész biztos partra tudjak szállni az Antarktiszon. Sajnos ismét hőemelkedéssel, torokfájással, bedugult orral és feszítő fülekkel ébredtem, de aztán úgy alakult, mégse maradtam le semmiről. Reggel ugyan leeresztették a fiúk a csónakokat a Point Wild nevű partszakasz közelében, de aztán később mégis visszacsörlőzték azokat. Este megmutatták a videófelvételt, mekkorákat lengett fel és le a hajó a kiszálló „stégünk” mellett, legalább két métert, így veszélyes lett volna a beszállás, vagy nyugodtan mondhatjuk, lehetetlen.
Akárcsak karácsonyra, erre a napra is sok programot szervezett nekünk a céges csapat. Volt megint kincskereső játék, de ezúttal kihagytam. A személyzetet se hagyják ki a mókából, nekik volt valami bingó, lehetett nyerni ajándékokat.
Voltak szokás szerint előadások – a pingvinekről szólót meghallgattam, de lehetett volna felhőalakzatokkal ismerkedni, az eredeti Fram útjáról vetítést nézni, origamit hajtogatni, stb. Én szinte egész nap ágyban voltam, igyekszem minden erővel gyógyulni.
Csak akkor mentem fel a fedélzetre, amikor bemondták, hogy sok bálna van a hajó körül – sikerült is kattintanom pár jó képet végre.
A holnapi program ismertetőjénél esett le, hogy egy hetem lett volna kipucolni a csizmám, de nem jutott eszembe, úgyhogy késő délután nekiestem.
Vacsorázni még lementem, és este 8-kor (otthoni idő szerint éjfélkor) gondoltam a számomra legkedvesebbekre. Kicsit tipródtam, hogy fent maradjak-e, mert láttam, hogy egy komplett zenekari cuccot vitt fel a hetediken levő lounge-ba a személyzet és sejtettem, jó kis buli lesz. De aztán győzött a racionalitás és már este 9-kor ágyba bújtam – a fotós és blogger énem sajnálta, hogy nem tudja megörökíteni az antarktiszi szilvesztert, de mégis csak fontosabbak a pingvinek!
A sorozat írásai:
Antarktisz – praktikus információk
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 1/3: Falkland
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 2/3: Dél-Georgia
Utazás az Antarktiszra – részletes napló – 3/3: Antarktisz