2016. július 10-13.
Kezdjük azzal – hogy kerültem Palm Springs városába? Ennek igencsak kacifántos története van.
66-os út, Alaszka, Karib-szigetek, Amszterdam … Palm Springs!
Ennek meglehetősen kacifántos története van. Úgy kezdődött, hogy tavaly ősszel végigvezettem a 66-os úton, és úgy bejött a roadtrip életérzés, hogy legszívesebben folytattam volna Los Angelesből tovább észak felé, végig a tengerparton, de sajnos akkor nem volt rá időm.
Aztán januárban a blogom olvasói megszavazták, hogy nyáron Alaszkába utazzak. A repjegyet keresve kiderült, úgy járok a legjobban, ha Los Angelesbe veszem meg a transzatlanti jegyet. Már akkor motoszkált a fejemben a gondolat, hogy kombinálnom kellene Alaszkát a Seattle-Los Angeles úttal. Egy másik érv is szólt emellett, tavaly ősszel ugyanis egyéves nemzeti park bérletet vettem, így azt most még fel tudtam használni.
Márciusban elrepültem a Karib-szigetekre, és Guadaloupe felé szállva az Air France magazinjában láttam egy zseniális cikket Palm Springs modernista építészetéről. Azonnal eldöntöttem, ezt egyszer útba ejtem. Volt benne szó egy úrról, aki építészeti túrákat vezet, de az elérhetőségét nem írták meg.
Majd áprilisban Amszterdam következett a tulipánok miatt. Ott egy hajókiránduláson jót beszélgettem egy Párizsban élő amerikai hölggyel, akivel kitárgyaltuk az utazási terveinket. Amikor Palm Springshez értem, váratlanul közölte, neki az egyik legjobb barátnője az ottani turisztikai hivatalnál dolgozik, ő biztos össze tud kötni az építészeti sétákat vezető úrral.
Szóval így történt, hogy Palm Springsbe megérkezvén, másnap reggel ugyanaz a Robert Imber várt lent reggel a recepción, aki az Air France cikkében is szerepelt.
Palm Springs egy élő építészeti múzeum
Egy egész délelőttön át furikázott velem a városban, hogy megmutassa a szenzációs házakat, amelyek a legnevesebb építészeti magazinok oldalain szerepelnek. Rögtön a túra elején kiderült, hogy legnagyobb sajnálatomra a lakásokba nem tudunk bejutni. A nyár derekán ugyanis a tulajdonosok nem laknak itt.
A házakat ilyenkor kertészek, gondnokok tartják rendben, a telet itt töltő jómódú háztulajdonosok csak az ősz közepén kezdenek visszaszállingózni. Akkor a mostani nagyjából ötvenezres létszám százötvenezerre duzzad a városban. Télen egy hasonló túra keretében néhány házba be is lehet térni, Robert ugyanis igen kiterjedt ismeretségi köre segítségével ezt is meg tudja szervezni.
Joggal kérdezheti bárki, mégis mi vonzza a hírességeket a sivatag közepére?
Az okokat nem kell sokáig kutatni. A 20-as, 30-as években a Hollywoodban dolgozó színészekre a kétórás szabály volt érvényben. Vagyis folyamatosan elérhetőnek kellett lenniük, ha pedig behívták őket, két órán belül meg kellett jelenniük a forgatáson. Palm Springs ideális volt ebből a szempontból, hiszen mindössze ennyi idő kellett, hogy egy teljesen más világban találják magukat: a télen is csodálatos klímájú sivatagban, ahol az év 350 napján ragyogó napsütésre ébredhetünk.
Chaplin is ide járt vakációzni
A hegyekkel övezett, szélvédett sivatagi terület jótékony hatása szűkebb körben már a múlt század elején ismert volt. Tbc-betegek gyógyítására szakosodott kórház működött itt, amely a jótékony száraz levegő miatt települt a pálmafákkal ékesített völgybe. Az első kuncsaftok egyike újságíró volt, és innentől nem volt megállás. A különleges klíma híre futótűzként terjedt.
1927-ben már megnyílt az első hotel, az El Mirador, amely csodás fekvésével és úszómedencéjével sztárok tucatjait vonzotta a településre. Itt vakációzott például Johnny Weissmuller, Charlie Chaplin, Albert Einstein és Salvador Dali.
A filmsztárok hamarosan nem elégedtek meg azzal, hogy néhány napot a szállodában töltenek. Saját házakat kezdtek építeni, aminek következtében az 50-es években a modernista építészet elképesztően gazdag tárháza jött itt létre.
Caliente Tropics
Nem kellett messze mennünk, hogy máris elkezdődjön a túra. A szálloda, ahol megszálltam, maga is építészeti érdekesség legendás múlttal. Megszállt itt Elvis Presley, Dean Martin vagy épp Sammy Davis Jr. is. A Caliente Tropics a 60-as években épült, trópusi stílusú, úgynevezett tiki autósmotel, amelyből nagyon kevés maradt meg mára, és amely építése idején forradalmi újdonság volt.
Korábban ugyanis elsősorban az elit utazgatott, és számukra grandiózus, elegáns hotelek épültek fényűző előterekkel, egyenruhás londinerekkel, süppedős szőnyegekkel. A baby boom nemzedék megjelenésével, az utak fejlődésével a középosztály is elkezdett utazgatni, és ők már egészen más igényekkel érkeztek.
A kocsik tele voltak vidám, hangos gyerekekkel, a fiatal szülők pedig nem igényelték az eleganciát. Megfizethető szállást kerestek, amely előtt leparkolhatták az autót, és nem kellett sokat cipekedni. Így születtek meg az autósmotelek, amelyekben minimális a személyzet.
A család megkapja a kulcsot, és innentől kezdve önállóan intézi a dolgokat a csomagcipeléstől a parkolásig. Magát a tiki stílust azok a katonák hozták divatba, akik a világháborúban trópusi területeken harcoltak, és beleszerettek az ottani motívumokba.
Alighogy felújították, leégett
A modernizmus előtt Palm Springsben a spanyol építészet volt divatban. Ennek legfontosabb példája a Sivatag hajója nevű ház. Az 1936-ban tervezett épület egy Los Angeles-i építészeti magazin (California Arts and Architecture) címlapján is szerepelt. Amikor Robert megmutatta a képet, csodálkozva láttam, hogy akkoriban alig pár tucat ház állt a városban, szinte az egész terület sivatag volt még. Csak 1938-ra nőtt meg annyira a lakosok száma, hogy már városnak lehetett nevezni a települést.
Trina Turk divattervező házába se jutottunk be, de egy újságcikk révén mégis megtudhattam, milyen az enteriőr. Le a kalappal a tulajdonosok előtt, akik kétszer is mindent elkövettek, hogy ez az építészeti emlék megmaradjon. 1990-ben vásárolták meg az akkor igen lerobbant házat, és nagyon ügyelve a korhű részletekre, visszaállították eredeti állapotára.
Alig végeztek a felújítással, eddig ismeretlen okokból szinte teljesen leégett az egész épület. Még ekkor sem csábultak el a könnyebb megoldás irányába. Ahelyett, hogy felmarkolták volna a biztosítótól kapott pénzt, és valami modern villát építettek volna, előtúrták a régi terveket, és újraépítették az egészet az eredetivel teljesen megegyező formában.
A kert felé néző fal csupa üveg
Sokan azért költöznek Palm Springsbe, mert a sivatag „beszél” hozzájuk, szeretik figyelni annak változását az évszakok során. Számukra a legjobb negyed az Indián kanyon nevű városrész, ahol remek kilátás nyílik a San Jacinto-hegyre. Itt minden ház a század közepén divatos modernista stílusban épült. Kívülről nagyon egyszerűek, a többnyire földszintes házak falainak fehérségét csak egy-egy sárga, fekete vagy épp rózsaszínű ajtó töri meg. Ez utóbbinak saját Instagram rajongói oldala és hashtagje is van..
Az egyszerű falak mögött neves designerek által tervezett elegáns, de nem hivalkodó bútorokkal berendezett szobák vannak, a házak kert felé néző oldala pedig mindig csupa üveg. Így a nappaliból a házak mögött kialakított úszómedencére, golfpályára látni, no és a hegyre meg az ég felé törő pálmafákra.
A széles utcák csodálatos nyugalmat árasztanak, a csendet csak néha töri meg a fűnyírók zaja. A házak előtt soha nem látni nagy terepjárókat, sőt drága sportkocsikat sem, errefelé inkább a régi autómatuzsálemek divatosak.
Nagyon hangulatos a Twin Palms negyed is, ahol minden ház előtt áll két pálmafa. Ezen a környéken már nemcsak a nagyon gazdagok, de a felső középosztály is tudott házat vásárolni. Érdemes egy kört tenni a Vista Las Palmas negyedben is, ahol szintén számos építészeti remekművet találunk.
Az egyik a Kaufmann Desert House, amelyet az a Kaufmann család építtetett, amelynek az amerikai építészet egy másik jelentős alkotását is köszönhetjük. A pennsylvaniai Fallingwatert, a vízesésre épült házat Frank Lloyd Wright, a Palm Springs-i épületet pedig Richard Neutra tervezte 1946-ban.
A lakosság egyharmada meleg
Frank Sinatra volt az egyik első hollywoodi sztár, aki házat építtetett Palm Springsben, gyorsan trendet teremtve a kortárs hírességek körében. A legendás, zongora formájú úszómedencével ellátott épületet bárki kibérelheti esküvőkre, vacsorapartikra vagy akár nyaralásra is, már ha hajlandó napi 1950 dollárt (554 300 Ft) fizetni érte.
Ha nem is bérelhető ki, de a forró nyári szezon kivételével bármikor látogatható Elvis Presley háza, a House of Tomorrow, ahol az énekes 1966-ban a nászútját töltötte.
De a fent említetteken kívül még számos híresség élt itt, például Marilyn Monroe, Dean Martin, Joan Collins, Elizabeth Taylor, Katherine Hepburn, Kirk Douglas. A 90-es évektől ismét nagyon sikkes a városban házat fenntartani. Építészetért rajongó alkalmi idegenvezetőm Leonardo DiCaprio házát, a Dinah Shore Residence-t mutatta meg nekem, amely napi 4500 dollárért (1 279 000 Ft) szintén kibérelhető.
Egy felmérés szerint Palm Springs lakosságának egyharmada meleg. A homoszexuálisok el tudnak vonulni a kíváncsi szemek elől, és mindenféle atrocitás nélkül élhetnek ebben a kifejezetten liberális városban. Innen indult a világszerte ismert Fehér partik mozgalom, és a hollywoodi sztárok mellett az átlagnál jobb módú, a szép építészetre, designra mindig is fogékony meleg közösség sokat tett azért, hogy Palm Springs divatba jöjjön. A jelenlegi polgármester is meleg, akárcsak két elődje.
A városháza természetesen szintén építészeti remekmű. A bejárat előtti terasz tetején például lyukat hagytak a pálmafáknak, hogy továbbra is kedvükre nyújtózhassanak az ég felé. Errefelé ugyanis nem fakivágásokkal kezdik az építkezéseket, inkább felhasználják a növényeket a design részeként.
Belülről csak egy hotelt tudtam rendesen körbejárni, a Parker Palm Springs hotelt, ahol olyanok is körbenézhetnek, akik nem itt laknak.
És van mit csinálni a házak megcsodálásán túl is…
Palm Springs Aerial Tramway
Néhány perc autóút például a Palm Springs Aerial Tramway, amely a világ legnagyobb forgó kabinú felvonója. Hihetetlen meredeken kúszik felfelé – a 12,5 perces út alatt 1790 métert emelkedik, és 2596 méter magasságban teszi ki az utasait. A kabin folyamatosan forog, pontosabban a kabin maga lóg stabilan, de a padozata körbeforog, így mindenki anélkül tud fotózgatni minden irányban, hogy ide-oda kellene rohangálni. Fent úgy 15 fokkal hűvösebb van, úgyhogy egy könnyű pulcsit nem árt felvinni. A kilátás egyszerűen leírhatatlan…
Joshua Tree nemzeti park
Kicsit távolabb van, de a Joshua Tree nemzeti park meglátogatása is még simán belefér egy napba. Ez a park különös formájú gránittömbjeiről és a névadó Joshua fákról nevezetes. Ez a fafajta csak itt, ezen a területen él meg, nevét pedig különleges kereszt formájáról kapta.
Szabadtéri szoborpark
Alig negyedóra ettől egy egészen furcsa szabadtéri galéria, a Noah Purifoy Outdoor Desert Art Museum. Noah Purifoy szobrászművész a sivatag közepén kidobott használati tárgyakból rakott össze egy különös kertet.
Oázisok
De ezzel még mindig nincs vége a kirándulási lehetőségeknek, mert Palm Springs közelében több oázis, úgynevezett Indian Canyon is található. Itt a kis patakoknak köszönhetően dús pálmafaligeteket találni, teljesen szürreális módon az azokat körülvevő köves, pusztás kietlen környezetben. Ezekben az oázisokban nagyszerű kirándulásokat lehet tenni, no persze nem a nyár közepén, amikor én jártam itt, de ősztől tavaszig, amikor csodálatos a klíma.
Gasztronómia
Jókat lehet enni a Rick’s Cafeban, az Elmerben, rendes kávéhoz az Earnst és Koffi kávézókban lehet jutni és finom a bagel a Townieban.
Utószó
Robert láthatóan lubickolt az idegenvezető szerepben. Imádja a városát, az építészetet, és még annál is jobban szeret beszélni róla. Nemrég egy bulin összefutott néhány régi kuncsaftjával, akik az ő építészeti túrája után döntötték el, hogy házat vásárolnak Palm Springsben. Az egykori ügyfelek már meg is alakították a „Blame it on Robert” (Robert az oka) klubot.
Egyelőre sajnos nem úgy áll a helyzet, hogy csatlakozhatnék a klubhoz. Pedig Robert engem is meggyőzött arról, hogy Palm Springs fekvése, klímája, építészete és pezsgő társadalmi élete rendkívül vonzó. És az sem kétséges, hogy a sivatagi télnek megvan a maga különös varázsa.
Olvasd el a sorozat összes bejegyzését az utamról
Seattle
Oregoni tengerpart
Kráter-tó és a parti mamutfenyők
Az üveggyöngy és a bowling golyó strandok
San Francisco
A 17-mile drive és a Big Sur
Sequoia és Yosemite nemzeti parkok
Death Valley
A Mono-tó és egy kísértetváros az aranyláz idejéből
Palm Springs