Minden abba az irányba mutatott, hogy 2016 nyarán Alaszka kerüljön sorra. De legalábbis három, egymástól független dolog.
Miért éppen Alaszka?
Az előző év őszén végigvezettem a 66-os úton, és Los Angelesbe érve nem akaródzott hazamenni. Annyira szenzációsan éreztem magam, és még olyan lendület volt bennem, hogy legszívesebben azonnal elindultam volna észak felé, végig a szintén legendás egyes úton. De akkor haza kellett utazni. Eldöntöttem, mihelyst alkalmam adódik, visszatérek, és végigvezetek Seattleig. Már akkor elkezdett motoszkálni bennem egy gondolat. Mivel az a roadtrip „csak” úgy 2-3 hét, ha már átrepülöm az óceánt, hosszabb időre kellene jönni, és érdemes lenne kombinálni valamivel a közelben. Például jó társítás lenne Alaszka.
Másodszorra akkor merült fel Alaszka neve, amikor azon morfondíroztam, hova utazzak a 50. szülinapomon. Az nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen neves évfordulón rendesen kirúghatok a hámból, és bevállalhatok egy olyan utat a bakancslistáról, amit az ára miatt mindig tologatok. Hova tologassam, ha nem pont egy ilyen alkalomra? Először Antarktiszt nézegettem, de az ugye télen jó, amikor ott nyár van, én meg júniusi vagyok (igazi ikrek). Úgyhogy töprengtem tovább, és a bakancslista második leghúzósabb tétele Alaszka volt.
Harmadszorra aztán eldőlt a dolog. Amikor januárban elérte a blogom facebook lájkolóinak száma a tízezret, felajánlottam az olvasóknak, hogy hálából oda utazok, ahova ők küldenek. Nem adtam meg előre opciókat, mindössze annyit kértem, hogy olyan helyet javasoljanak, ahol még nem voltam. Rengeteg ötlet érkezett, de összesítve Alaszka toronymagasan nyert (a 2. helyezett Grúzia és a bronzérmes Madagaszkár előtt).
Nem volt hát kérdés, nyáron irány Alaszka. Egy vadul szépséges és zavarba ejtően barátságos amerikai állam, ahova elsősorban túrázni, halászni, medvét és bálnát lesni járnak a turisták.
Alaszka hatalmas!
Amit talán elsőre fel se fog az ember – hogy mekkora Alaszka. Területe alapján a legnagyobb, lakosainak száma alapján azonban a harmadik legkisebb állam. Talán képen jobban látszik: gyakorlatilag a 48 másik állam összterületének egyötöde.
Itt található Észa-Amerika legmagasabb hegye (Mount KcKinley), az ország legnagyobb nemzeti parkja (Wood-Tikchik State Park) és a legtöbb gleccser is: az állam öt százaléka gleccserrel borított.
Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt. Az oroszok számára a fennhatóságuk alá került Alaszka főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. A krími háborúban megrendült Oroszország 1867-ben eladta a területet az Egyesült Államoknak, a vételár mindössze 7,2 millió dollárnyi arany volt. Eleinte nem tűnt bombaüzletnek, hiszen a földje nem volt jól művelhető, s más különösebb adottsága nem akadt. Három évtizeddel később azonban itt tört ki a történelem legnagyobb aranyláza, amely nagy lökést adott a vasút és a települések fejlődésének. De az igazi aranykort a kőolajmezők felfedezése hozta el az 1960-as évek végén. E mely nagyot lendített az állam gazdaságán, melyből minden itt lakó részesül.
Alaszka drága:-(
Bepötyögtem a repülőjegykeresőbe, hogy mégis mire számítsak, mennyit kóstál egy Budapest-Anchorage retúr jegy, és 350 ezer körül indultak az ajánlatok. Akkor volt egy kis felszisszenés, sőt arra is gondoltam, megkérem a drága olvasókat, hogy ha azt akarják, hogy odamenjek, dobják össze a jegyet. De persze tudtam, hogy ezt valahogy nekem kell megoldani.
Szerencsére később sikerült megoldani ezt a kérdést is. Hamar rájöttem, hogy olcsóbban kijövök, ha külön keresek rá az egyes szakaszokra. Los Angelesbe gyakran árulnak kedvezményes jegyeket, onnan pedig egész jó áron lehet repülni a Deltával Alaszkába.
Így az utazás kerete megvolt. Végigböngészve a Lonely Planetet meg a fél internetet, összeállt a részletes program is, amit előzetesen beáraztam. Beírtam, mennyi az autóbérlés, booking.com-on elérhető szállások (a minimum 7.5 értékelésű, lemondható szállások legolcsóbbika minden éjszakára), kirándulások, autóbérlések. Kijött, hogy úgy majd másfél millió körül járunk. Innentől kezdve három hónap kemény munka jött, hogy faragjam ezt le – és sikerült szinte a negyedére.
Megdolgoztam érte…
Ebben minden elképzelhető megoldás benne volt. Törzsutaspontokból vett repjegyek, amikkel sok-sok évnyi mérföldgyűjtést eltapsoltam. Szállások kiváltása (homeexchange, kanapészörf, újságíró kedvezmények). Jó néhány program ingyenessé tétele, például úgy, hogy fotókat vagy épp videót ajánlottam fel cserébe. Ez persze nem úgy megy, hogy ír az ember egy emailt, és ölébe hullik a dolog, hanem küldtem referenciákat, és esetenként hosszasan tárgyaltunk a feltételekről. Ahogy a barátaimnak viccesen szoktam mondani, én ugyanúgy dolgozok napi 8-10 órát a gép előtt, mint ők, csak épp nem keresem a pénzt, hanem megspórolom. Ez a munkám. Ezeknek a praktikáknak egy része nem mindenki számára másolható (például az újságíró kedvezmények), de sok más igen. Ezekről (repjegytrükkök, ingyenes szálláslehetőségek) gyakran írok a blogon.
Na, de mindezt csak azért írtam le, hogy világos legyen – Alaszka nem egy budget desztináció. Itt nincsenek pár dolláros vendégházak, viszonylag limitált az ingyenes vendéglátás is, és a stoppolás is nehezen kivitelezhető. Van, ahol működhet, de például Juneau környékén, ahol nincsenek utak, és mindenhova hajóval kell menni, nem opció, mint ahogy ott sem, ahol nagyon szórványos a közlekedés. Ha valaki ide készül, jó előre, alaposan meg kell tervezni az utat.
Ezzel persze senki nem akarok elrémiszteni, mert álomszép az egész állam, mindössze előre jelezném, hogy ezt jól át kell gondolni. Én mindenesetre igyekszem bemutatni mindenhol részletesen, mire kell készülni, hogy azok is találjanak megfelelő programokat, akiknek beleférnek a húzósabb kirándulások, és azok is, akik szűkösebb költségvetéssel indulnak el.
Barátságos helyiek
Nagyon sokan érkeznek először ide csak turistaként vagy munkavállalóként. Az alkalmi látogatókból viszonylag nagy arányban maradnak végleg az államban, mert egyszerűen beleszeretnek annak szépségébe és nyugalmába. Ezzel együtt a 8-9 hónapig tartó tél, az állandó havazás, a dermesztő hideg és a rövid nappalok rányomja bélyegét mindenki életére. Így valamelyest érthető, miért magas az alkoholisták és depressziósok aránya. Ugyanakkor a legtöbben kifejezetten életszeretők és mosolygósak – és odafigyelnek egymásra.
Az olyan helyeken, mint amilyen Alaszka is, ahol sokan máshonnan érkeztek, és ahol nehezek a körülmények, valahogy természetessé válik, hogy segíteni kell egymásnak. A cél az, hogy mindenki boldoguljon és beilleszkedjen, még a rövid időre érkező vendégek is. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Nem amolyan mézesmázos kedves, de ha valamit meg kellett oldani, azonnal ott termett egy alaszkai.
Annak, hogy nagyon sokan érkeznek a „lenti 48 államból”, ahogy az ország többi részét hívják, van még egy érdekes hatása. A nyugdíjkort elérve sokan döntenek úgy, hogy visszatérnek a szülőföldjükre, főleg, ha ott több rokonuk él. Időskorban már nehezebben viselik az itteni kemény teleket, a hólapátolást, és hogy mindentől messze vannak. Az átlagosnál magasabb kereseteknek köszönhetően megtehetik, hogy idős korukban utazgatni kezdenek, amihez Alaszka megint csak nem a legelőnyösebb kiindulópont. Hiszen bárhova is indul az ember, először három órát kell repülnie csak azért, hogy lejusson valamelyik forgalmasabb amerikai légikikötőbe. Vagyis a nyugdíjasok jelentős része elköltözik innen, amitől olyan érzésünk támad, hogy egy kifejezetten fiatalos államba csöppentünk.
Mindenki részesül az állam hasznából
Van még egy faktor, amely az összetartozást erősíti, mégpedig az, hogy minden egyes alaszkai lakos éves osztalékot kap. Az ásványi anyagok bányászatából származó állami jövedelmeket egy alapban gyűjtik, ez az Alaska Permanent Fund. Ennek egy részét a ’80-as évek óta az állam lakói közt osztják ki, így a gazdasági konjunktúrát mindenki a saját zsebén is érzi.
Ez az összeg általában 1000-1500 dollárt jelent évente, de 2008-ban például 3269 dollárt (közel egymillió forint) kapott mindenki, aki legalább egy éve alaszkai lakos és büntetlen előéletű. Csak úgy. Mert a föld és a belőle nyerhető kincs mindenkié.
Hamarabb vezetnek repülőt, mint autót
A programtervezésnél hamar nyilvánvalóvá vált, hogy időnként repülővel kell majd közlekednem. Mivel a hatalmas államban igen kevés út van, Alaszkában van a népességre vetítve a legtöbb pilóta. Minden hetvenedik lakos aktív repülőgép-vezető. Míg a jogosítvány megszerzésének alsó korhatára 21 év, pilóta már 17 évesen is lehet bárkiből.
A repülők elterjedését jól mutatja, hogy a 287 kis reptér és 44 heliport mellett 138 hidroplánbázis is van. Ha az ember a helyiekkel beszélget, hamar kiderül, hogy szinte mindenkinek köze van a repüléshez, sokaknak professzionális szinten is. Egyik csereotthonos vendéglátóm, egy harmincas éveiben járó középiskolai tanárnő például repülőgép-szerelőként egészíti ki a jövedelmét.
Az Anchorage melletti Lake Hood Seaplane Base a világ legnagyobb és legforgalmasabb hidroplán állomása. Évente 70.000 fel- és leszállást bonyolít le, azaz napi átlagban 190-et. A parkolóhelyek állami tulajdonban vannak, csak bérelni lehet azokat (havi 110 dollárét), de a várólista 10-15 év. Szinte csak kihalásos alapon lehet hozzájutni egyhez. Sőt, sokszor még úgy se, ugyanis a hidroplán-parkoló bérleti joga örökölhető – de csak ha az örökösnek van repülőgépe.
Emberemlékezet óta egyszer fordult elő, hogy piaci áron értékesítettek egy parkolót, illetve annak bérleti jogát, amikor is az örökösnek nem volt repülője. Az özvegyen maradt feleség olyan sok pénzt kapott a vevőtől, hogy az elég volt a fia négyéves egyetemi tandíjára (ami az USA-ban nem kevés). Mindezek tükrében nem meglepő, hogy amikor egy alaszkai eladja a repülőjét, addig nem engedi, hogy a vevőre átírják, amíg nincs a nevén egy másik gép. Különben elveszti a parkolóját, vagy ha épp akkor kerül sorra a várólistán, akkor nem kapja meg, aminél bosszantóbb véletlent itt nem lehet elképzelni.
És még egy repüléshez kapcsolódó érdekesség: a Ted Stevens Anchorage International Airport a legkeményebb téli napokon sem zár be, megbirkóznak bármilyen klímával. A legextrémebb eddig a 2011-2012-es tél volt, amikor hatmillió tonna (!) havat hordtak ki a reptér területéről.
Itt folyton reng a föld
A repülésen kívül a másik állandóan visszatérő téma a földrengés. Nem csoda, hiszen a világ földrengéseinek 11 százaléka itt zajlik. Anchorage-i vendéglátóm mesélte, hogy pár hónapja olyan erős rengés volt, hogy a konyhaszekrényajtók kicsapódtak, és összetört néhány pohara. De kisebb rázkódások szinte minden héten előfordulnak. Kérdeztem, hogyan lehet ezzel együtt élni, de csak legyintett. „Nincs annyi nagy földrengés, mint amennyi pusztító tornádó Texasban” – felelte.
Észak-Amerika legnagyobb földrengése 1964. március 27-én volt Alaszkában, amikor 9,2 erősségű rengést mértek. Az intenzitást jól jellemzi, hogy a belvárosban a talajszint átlag kilenc méterrel süllyedt meg. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a házak romjai összevissza csúszkáltak, leginkább a szomszédok kertjébe, így évekig eltartott, mire ismét ki lehetett bogozni a telekhatárokat.
Alaszka utazás – látnivalók
Akkor íme, az utazásom 10 részben:
Anchorage és Prince William Sound hajókirándulás
Seward és a Kenai fjord
Homer és a medvék
A Denali Nemzeti Park – repcsivel, autóval és gyalog
Fairbanks, északi sarkkör túra
Egy elfelejtett rézbánya McCarthyban
Valdez
Juneau – kenuzás a Mendenhall gleccserhez
Glacier Bay
Juneau – gasztroséta
Szállások
Alaszkában ha nem is nagy kínálatban, de előfordul minden szállástípus: hotelek, B+B, RV parkok, airbnb, kanapészörf. Hostelek csak a nagyobb városokban vannak, mint Anchorage, Seward vagy Fairbanks. Nem győzöm előre hangsúlyozni, mennyire fontos minél hamarabb lefoglalni a szállásokat – nincs nagy kínálat, úgyhogy a legkedvezőbb áru szobák hamar elkelnek!
Praktikus tudnivalók
Alaszkába leginkább a késő tavaszi és nyári hónapokban célszerű utazni. Az idő ilyenkor kifejezetten kellemes, a napok pedig hosszúak. Az év többi részében sok szálláshely és látványosság eleve zárva van, úgyhogy limitált, merre lehet kirándulni. Mivel a július és augusztus a legnépszerűbb hónapok, valamivel alacsonyabb árakat lehet kifogni májusban, június elején vagy szeptemberben. Amennyiben az északi fényt szeretnéd látni, akkor viszont szeptember és április közt kell jönni – és felkészülni a hidegre!
Alaszkába nem jó ötlet csak úgy beesni – igencsak érdemes előre tervezni. Mivel a turistaidőszak rövid, a hotelekre és bérautókra ilyenkor van a legnagyobb kereslet, a kínálat ugyanakkor elég szűkös. Könnyen előfordulhat, hogy a legnépszerűbb időszakokra hetekkel előre telt házasak a szállodák vagy hajókirándulások.
A látogatók túlnyomó többsége óceánjáró hajóval érkezik és csak a közúton meg se közelíthető Juneau környékét látogatja meg. Itt nagyságrendekkel több a turista, mint az állam többi részén. Aki nem bírja a tömeget, jöjjön inkább repülővel Anchorage, béreljen autót és azzal járja körbe a környező nemzeti parkokat.
Az alaszkai vasúthálózat (Alaska Railroad) fővonala Sewardtól Anchorage-en, Denalin és Fairbanksen keresztül az utóbbitól délkeletre fekvő North Pole városáig fut, két mellékága pedig Whittierbe és Palmerbe tér ki. A Talkeetna és Hurricane közötti szakasz az utolsó az országban, amelyen feltételes megállók találhatók.
Minden öltözködési tanács érvényes, amit az anyukák szoktak mondani: réteges öltözködés, sál, sapka, kesztyű!
Mindenképp kóstolj halat – az állam legfinomabb specialitásai a lazac, a laposhal és a királyrák.
Anchorageba megérkezve érdemes beszerezni egy helyi SIM kártyát, mert vidéken nehéz lesz. A 5th Avenue Mall-ban van AT+T kirendeltség és egy Cricket nevű helyi cég is, én utóbbitól vettem egy egyhónapos korlátlan hívást tartalmazó csomagot 40 dollárért (plusz 25 dollár aktiválási díj). A jó hír, hogy Alaszkában nincs ÁFA, úgyhogy ez ennyi és nem több. Az AT+T-t az én telefonom nem ismerte fel, a T-Mobile-t pedig ne is keressétek, az ebben az államban nem játszik.
Anchorageban a városi buszok viteldíja 2 dollár, készpénzzel kell fizetni, és pontosan, mert nem adnak vissza. A reptérről ezzel a legolcsóbb bejutni, de ha valaki vasárnap vagy éjjel érkezik, akkor csak taxival lehet, az 20-25 dollár a belvárosba. Szerencsére itt a taxisok nem hiénák, normálisan órával mennek, sőt, az én albán sofőröm olyan rendes volt, hogy addig el se ment, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy rendben bejutok a szállásomra.
Videó
Egy rövid youtube videót is készítettem az utamról, szűk tíz percben benne van minden izgalmas látványosság.
Hasonló autós utak a kontinensről
A 66-os út – az igazi szabadság érzése
Kanada – Calgary, Vancouver és Alberta türkizkék tavai
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)