San Francisco

2016. július 2-4.

Ha egyetlen emlékem lesz San Francisco-ról az az, hogy leviszi a fejem a szél.

Golden Gate híd

Amikor közeledtem a város felé, csodásan sütött még a kora esti nap, elégedetten nyugtáztam, milyen jól jön ki a lépés, szuper naplementés képeket készítek majd a Golden Gate hídnál. Akkor még nem tudtam, hogy ott kifogni egy nem ködös időt felér egy lottóötössel.

Ahogy felhajtottam a kilátóponthoz, mintha belemásztam volna egy felhőbe. Az orromig alig láttam, és elképesztő szél fújt. Ahogy ki akartam nyitni a kocsiajtót, az kivágódott, de nem is szálltam ki, minek, fotózni úgyse lehetett. Ültem a kilátó parkolójában, az autómban, hátha valami csoda történik, és elvonul a szél, meg a felhő. Mellém parkolt egy család, és épp figyelmeztettem volna őket, hogy óvatosan az ajtókkal, de későn – kivágódott az övéké is, milliméterekre állva meg az én autómtól. Így én megúsztam, de ők nem – aki az ő másik oldalukra parkolt, az bizony jól felkarcolta a festéküket, amikor az ő ajtaját tépte ki a szél.

Egy idő után feladtam, már kezdett sötétedni, így behajtottam a városba. Közben szép kék képeket sikerült kattintani.

Golden Gate híd

A hídon dél felé hajtva kell díjat fizetni, de nincs kapu – ha bérelt autó van, akkor ezt online lehet intézni.

Szállás

Egy nagyon helyes hotelszerűségben lakom, ez a Sleep over Sauce. Gyakorlatilag egy ház, aminek az aljában étterem van, az első és második emeleten pedig szobák. Nincs recepció, hanem kapukódot küldenek, illetve a pincérek tudnak segíteni, ha épp nyitva van az éttermi rész. Van hatalmas nappali is, ahol 24 órán át ki van téve kávé, tea, bagel, müzlik, szóval 24 órás reggeli. Nagyon otthonos és barátságos az egész.

San Francisco

San Francisco

A pincérfiúk figyelmeztettek, ne hagyjak semmit az autóban, pakoljak mindent a csomagtartóba. Így is tettem, aztán szórakozott mozdulattal ellenőriztem, biztos bezártam-e, de nem, nyitva volt. Újra megnyomtam a távirányítón a „bezár” gombot, a négy ajtó rendben is volt, de a csomagtartó még mindig nyitva. Kihívtam a srácokat, és ők se boldogultak vele. Nem volt mit tenni, kihajtottam a reptérre, hogy nézzék meg, vagy adjanak másikat, így mégse utazhatok. Persze jól beégtem, mert kiderült, hogy ez így normális – a távirányító érzékeli, hogy az autó közelében vagyok, a csomagtartót addig nem zárja, de ha távolabb megyek az autótól, igen. Megőrülök ezektől az okos megoldásoktól.

Abban viszont segítettek a nagyon helyes és kedves pincérfiúk, hova parkoljak. Elég nagy kihívás ez a városban, mert nagyon kevés hely van, ahol nincs parkolóóra, és arra is kell figyelni, mely napokon van reggel utcasöprés, mert akkor nem szabad ott megállni, elvontatnak. Hatalmas mázlival sikerült találni egy helyet, ahol nem volt óra, pont a hotel előtt (összesen 2 db ilyen hely van több házblokknyi részen), és ugyan hétfő reggel elvileg lett volna utcasöprés, de július 4 ünnep, így kivétel, így nyugodtan otthagyhattam az autót (a garázs minimum 20 dolcsi egy napra).

Vasárnap volt egy teljes napom a városban, úgyhogy átgondoltam, nekem mik jutnak eszembe a városról. Szeretek mindig azokra a dolgokra koncentrálni, melyek megtestesítik számomra a helyet. Az egyik persze a Golden Gate híd, a másik pedig a hippik/beatnikek. Úgyhogy velük kezdtem.

A városközpontba a csoda aranyos villamossal lehetett bejutni.

San Francisco

Beat Museum

Elmentem a Beat Museumba, amit nyilván valami megszállott csinál, az ilyen kis réteghelyeket nem lehet igazán nyereségesen üzemeltetni. A múzeum egy lemezbolt hátsó részén kapott helyet,  ahol már az ajtón belépve azonnal visszarepülünk pár évtizedet az időben. A boltban ugyanis elsősorban régi bakelitlemezeket és a korszak könyveit árulják, és még néhány korabeli kincset, például több évtizedes Playboy magazinokat.

Az alapító, Jerry Cimino, a beatköltők rajongója a város North Beach negyedében hozta létre a kis gyűjteményt. Nem véletlenül, hisz ez volt az 50-es években a beatkorszak epicentruma, itt volt Jack Kerouac, Lawrence Ferlinghetti törzshelye a negyed népszerű kávézóiban (Vesuvio, Caffe Trieste, Specs). A 13 éve alapított gyűjteményben eredeti leveleket, fotókat, kéziratokat és első kiadású könyveket csodálhatunk meg  leginkább adományozóknak köszönhetően.

Egy ilyen rétegmúzeum nem tud komoly nyereségre szert tenni, így aukciós vásárlásokra nincs pénz – mint ahogy bővülésre sem, pedig az igazán időszerű lenne. Jó volt kicsit kiszakadni a jelenből, és elmerülni kamaszkorom hőseinek világában, újra felidézni, milyen újdonság volt akkor kézbe venni az Üvöltést vagy éppen az Útont.

San Francisco

A közelben pedig megláttam a Green Tortoise irodát, és teljesen elérzékenyültem. Már nem is tudom, kitől és mikor hallottam róluk, de amikor kimentem tanulni az USA-ba, már tudtam, hogy vannak. Írtam nekik levelet, hogy küldjenek prospektust, amit feladtam postán (igen, akkor így mentek a dolgok), és amikor megjött, sóvárogva olvastam a kb. ötféle útról a stencilezett minőségű „brossúrában”. Aztán elmentem egy útjukra és innentől kezdve már történelem – nem volt megállás.

San Francisco

Elsétáltam a kínai negyedhez, ahol ebédeltem is – na igen, az itteni kínai mennyivel jobb, mint az otthoni kínai…

Hajókirándulás

Aztán beneveztem egy egyórás hajókirándulásra, hátha úgy közelebb kerülök a hídhoz. Valóban el is mentünk alatta, de most is elég ködös volt az idő, és valami totál elképesztő szél fújt.

San Francisco

San Francisco

Az Alcatraznak helyet adó sziget mellett is elhajóztunk, ahol megtudtam, szoktak úszóversenyeket rendezni ide – én el nem tudom képzelni, ki tud itt úszni, mindig hideg és szél van.

San Francisco

Este aztán kis vásárlás, mert a régi, nagyon szeretett utazó táskám már nem bírta tovább, több helyen kezd szétjönni, és nem merem még egyszer repülőre adni. Szerencsére választék itt van rendesen, úgyhogy lett új bőrönd. Olyan kis mimóza vagyok, egész elérzékenyültem, ahogy kiselejteztem a régit, ami a fél világot bejárta velem.

Hop-on-hop-off

Mivel a következő szállás, Monterey csak két óra San Franciscotól, gyakorlatilag volt még egy napom. Kaptam ajándékba egy hop-on-hop-off jegyet a Big Bus-ra, ezzel ismét megpróbáltam becserkészni a hidat, hátha lesz napsütéses fotóm, de persze most sem lett.

San Francisco

De nem mentem hiába, mert például láttam a Haight negyedet, a hippi ellenkultúra szülőhelyét.

San Francisco

Exploratorium

A kaliforniai partvidék ad otthont a világ számos IT-cégének és startupvállalkozásának, de ezeket nem volt alkalmam meglátogatni. Nem maradt ki viszont az Exploratorium, amely szerintem a világ legjobb interaktív felfedező múzeuma.  Ahhoz képest, hogy gyerekeknek találták ki, én napokat el tudtam volna ott tölteni.

De nemcsak én, a kétévesektől a százévesekig mindenki iszonyúan élvezte a változatos és izgalmas kiállítást. Nekem talán az üveggömb tetszett a legjobban. Ha beledugtam a fejem, változtathattam a színét, és megfigyelhettem, milyen hatással vannak a különböző színek a hangulatomra.

Érdekes volt az a tojás is, amelyben a csirkeembrió fejlődését lehetett nyomon követni. A múzeum nemcsak a technikai és a természeti érdekességekre koncentrál, hanem például az előítéletek működésére is. Rögtön a bejáratnál volt egy ivókút és egy vécékagylóra szerelt csap. Mindkettőbe ugyanaz a víz volt bevezetve, a felirat azonban nekünk szegezte a kérdést: melyikből mernénk inni?

Nagyon sok kísérlethez két ember kellett. Kipróbálhattuk például, tudunk-e érzelmeket kiolvasni egymás szeméből, ha az arc többi részét elfedjük egy álarccal.  Az Exploratorium elgondolkodtató, ismeretterjesztő, ugyanakkor szórakoztató és játékos családi program, kár lenne kihagyni, ha San Franciscóban járunk.

San Francisco

San Francisco

San Francisco

San Francisco

Aquarium

Aztán átsétáltam az Aquariumba, ahol leginkább a medúzák kötöttek le. Ahhoz képest, hogy az állatokat jobb szeretem a saját környezetükben látni, most nem bántam, hogy ezek egy vizes tankban vannak.

San Francisco

Lombard Street

A San Franciscó-i látogatás kötelező programja végighajtani a Lombard utcán, legalábbis a virágokkal gazdagon díszített kanyargós szakaszán. Egy kis fejtörés után úgy döntöttem, nem autóból tapasztalom meg az élményt, mert azt olvastam, hosszú sorok várnak arra, hogy learaszolhassanak a világhírű utcán.  De a gyalogolás mellett szólt az is, hogy így jobban tudok fotózni és nézelődni, úgyhogy nekivágtam a meredek utcáknak, hogy felkapaszkodjak a világhírű látnivalóig.

Ahogy sejtettem, hatalmas tömeg volt. A híres szakasz alsó és felső részén rendőrök irányították a forgalmat, olyan ügyesen, hogy a sor is haladt, és a keresztirányú közlekedés is működött. Az utca nemcsak a kanyarok és a mindent beborító virághegyek miatt érdekes, de a városra nyíló pompás kilátás miatt is.

San Francisco

San Francisco

San Francisco

Japán negyed

Jól megéheztem, úgyhogy irány a japán negyed. Mindössze néhány házblokknyi terület, de totál Japán. Egész Amerikában már csak három japán negyed maradt fenn, az itteni a legrégebbi. A Béke-pagoda körül álló kis üzletek, éttermek, könyvesboltok közt sétálni pont olyan, mintha Japánba csöppentünk volna, leszámítva, hogy itt többnyire angol szavakat hallani.

Az éttermek kirakataiban sorakozó, a különböző fogásokat bemutató műanyag makettek is Japánt idézik, az ízekről nem is beszélve. Amikor már hetek óta utazgat az ember Amerikában, és a sietség meg a kényelem miatt gyakran országúti gyorséttermekben eszik, bizony nagyon jól tud esni egy kiadós tésztás leves, avagy ramen, főleg, ha teljesen autentikusan készült.

San Francisco

San Francisco

San Francisco

Misson negyed

Utolsó délutánomon a Mission negyedbe ugrottam el, ahol rengeteg a graffiti. Mondhatni egy szabadtéri galériában sétálgathattam, hiszen házfalak, kerítések és garázsajtók százait pingálták ki színes képekkel. Mexikóiak és más spanyolajkúak laknak itt, és az 1980-as évektől kezdve véleményüknek vallási, politikai tartalmú képekkel adnak hangot.  Bár kifejezetten hangulatos az egész negyed, meglepően kevés turista járt erre, rajtam kívül csak egy idősebb párt láttam fotózni.

San Francisco

Bár a programjaim sokfélék voltak, egy közös vonás mégis volt bennük. A város szívesen befogadja a másképp gondolkodókat, teret ad merész ötleteknek, művészeknek, az önkifejezés legkülönfélébb módjainak. San Francisco az a város, ahol igazi multikulturális környezetet, hamisítatlan kaliforniai szabadságérzést élhet át a látogató.

Olvasd el a sorozat összes bejegyzését az utamról

Seattle

Oregoni tengerpart

Kráter-tó és a parti mamutfenyők

Az üveggyöngy és a bowling golyó strandok

San Francisco

A 17-mile drive és a Big Sur

Sequoia és Yosemite nemzeti parkok

Death Valley

A Mono-tó és egy kísértetváros az aranyláz idejéből

Palm Springs