Hol van Socotra? Hú, Jemen… nem veszélyes? És egyáltalán mi van ott? Az utazást megelőző hetekben újra és újra ugyanazokat a kérdéseket tették fel a barátaim, amikor rákérdeztek, hova megyek legközelebb és értetlenül néztek rám meghallva a választ: Socotra szigetére. Úgyhogy akkor nézzük a kérdéseket szép sorjában:-)
Hol van Socotra?
Socotra az Arab-öbölben fekszik, mintegy 380 km-re az anyaország, Jemen partjaitól. Bár hivatalosan Jemenhez tartozik, a szigeten 2018 óta az Egyesült Arab Emirátusok erős befolyással bír. A szigetcsoporthoz négy sziget tartozik, ebből egy teljesen lakatlan, két pici szigeten pár százan laknak és a legnagyobb szigeten, Socotrán él a lakosság zöme (60.000 ember). A fő sziget 132 km hosszú, azaz elméletileg pár óra alatt bejárható – gyakorlatilag viszont aligha, de erről még lesz szó:-) A szigetvilág változatos strandokkal remekül el van látva, ugyanis két tenger mossa partjait: az Indiai-óceán és az Arab-tenger.
Nem veszélyes Socotra?
Míg Jemenben az utóbbi évtizedekben igencsak forrongott a levegő és a világ egyik legtörékenyebb és legszegényebb állama, Socotra mindig is a béke szigete volt. Bár a tengerparton itt-ott áll néhány rozsdás tank, ezeket soha nem használták, csak hatalomfitogtatásként hozták ide szovjet csapatok az 1980-as években. Akkor ugyanis Dél-Jemen a térség egyetlen kommunista országának számított, ezért támogatták az oroszok (pardon, akkor még szovjetek:-)
De nem csak a háborútól nem kell félni Socotrán, mástól sem. A helyiek rendkívül kedvesek és barátságosak, nem jellemző a bűnözés, nőként sem éreztem magam egy pillanatig sem veszélyben. Nincsenek veszélyes állatok sem, még szúnyoggal is alig találkoztunk – ráadásul azok is maximum bosszantóak, de malária nincs. A legnagyobb rizikó, ha valaki leég a napon:-)
Miért olyan érdekes Socotra?
A szigetcsoport sok millió éve szakadt le a kontinensről és egyedi, szinte sehol máshol meg nem figyelhető növényzete a tudomány szerint az ősi, érintetlen Afrikát idézi meg. Az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, méghozzá a szervezet indoklása szerint az alábbi okból: „Socotra a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából világszerte fontos, mivel kivételesen gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik. Socotra növényfajainak 37%-a, hüllőfajainak 90%-a és szárazföldi csigafajainak 95%-a sehol máshol nem fordul elő a világon.” Gyanítom, nem a csigák sokszínűsége vonzza ide a turisták nagy részét, hanem a fák: ezek közül is a legérdekesebbek a sárkányvérfák, melyeket egyesek brokkolihoz, mások pedig repülő csészealjhoz hasonlítanak.
Mindenesetre ezek azok a fák, melyek miatt Socotrát a világa legföldönkívülibb országának nevezik, de egyedisége miatt gyakran aggatják rá a „kelet Galapagosa” jelzőt is. De akad itt más érdekes fa is, például a sivatagi rózsa vagy épp a tömjénfa.
Hogy lehet eljutni Socotrára?
Socotrára kétféleképpen lehet eljutni – Kairóból repülővel a Yemenia járatával, egy technikai megállóval Adenben vagy Seiyunban. Ez a járat vasárnap éjjelente, hetente egyszer közlekedik és online nem lehet rá jegyet vásárolni, kizárólag a Yemenia irodáiban, személyesen, készpénzzel.
A jóval népszerűbb alternatíva az Abu Dhabiból induló járat, amely az elmúlt időszakban hetente egyszer indult, keddenként, de épp most indítottak egy újabb járatot péntekenként. A járat az Emirates Aviation chartergépe (de ez nem az ismert Emirates, hanem egy katonai eszközök karbantartásával foglalkozó cég), melyet az Air Arabia üzemeltet. Jegyeket az Air Arabia honlapján nem lehet megvásárolni, hiába írja be az ember kiindulópontnak Abu Dhabit, a célállomások közt nem jelenik meg Jemen a társaság weblapján. Csak közvetlenül az Emirates Aviationnél foglalhatóak a jegyek, de ott is csak jemeniek tudják csoportok számára megvásárolni azokat. A járat egyébként abszolút kényelmes Airbus 320, ahol kétórás úton egy háromfogásos ebédet is felszolgálnak (italok nélkül, csak vízzel).
Fontos tudni, hogy ez a járat szinte mindig tele van, így célszerű a socotrai utazást jó pár héttel előre megtervezni. Amikor mi utaztunk, a helyi szolgáltatók több ügyfelet is ki tudtak volna szolgálni, a szűk keresztmetszet a gép kapacitása volt, amely abszolút telt házzal működött. A gépre egyetlen, maximum 7 kg-os kézipoggyász vihető fel és egy másik, maximum 10 kg-os poggyászt lehet feladni (de nem szigorúak e tekintetben). Hazafele nekem eléggé ki volt centizve, hogy elérjem Abu Dhabiban a Budapestre tartó járatot, így simán felengedték mindkét poggyászom (egy 8 kg-os bőröndöt és egy 9 kg-os kis hátizsákot, amely a benne levő sok elektromos kütyütől volt olyan nehéz).
Drón megengedett Socotrán, de tilos Egyiptomban, így aki ilyet visz magával, annak kiesik az első járat, mint opció.
A főszezonban (októbertől májusig) többé-kevésbé heti rendszerességgel közlekedik egy „cementszállító” hajó az ománi Szalalah kikötőjéből Socotrára. Az utat nem lehet előre lefoglalni, és a menetidő is kiszámíthatatlan, az óceáni és kikötési körülményektől függően 2-7 nap. Étkezési, tisztálkodási lehetőség nincs a hajón, így ételről-italról mindenkinek magának kell gondoskodni, plusz a hírek szerint rettenetesek rajta a körülmények (kosz, patkány, stb). Régebben gyakran előfordult, hogy törölték a heti egy járatot és akkor ezzel kellett a szigeten ragadt turistáknak hazatérni, de manapság már elég stabil az Abu Dhabi összeköttetés.
Vízum
Szinte minden ország állampolgárainak szükséges jemeni vízum, azonban nem egyszerű megszerezni. Tekintettel a Jemen szárazföldi részén uralkodó zavargásokra, a kormány jelenleg nem ad ki turistavízumokat közvetlenül a nagykövetségeken. De szerencsére van kiskapu:-)
Mivel Socotra helyzete Jemenen belül elég sajátos, a jemeni kormány a koalíció (Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) támogatásával lehetővé tette a turizmus folytatását a szigeten, mégpedig úgy, hogy a helyi utazási cégek beszerezhetik az ügyfeleik számára a vízumot a socotrai kormányzói hivatalból.
Magyarul külföldiek ugyan nem tudnak önállóan vízumhoz jutni, de ha lefoglalnak egy helyi utazásszerzőn keresztül egy utat a szigetre, akkor azok elintézik nekik a vízumot. Ehhez mindössze az útlevél fénymásolatát kell elküldeni az utazásszervezőnek és a vízum megvan egy héten belül (150 USD).
A vízumot külön papíron adják ki, nem az útlevélbe helyezett matrica formájában. A vízumot a Socotra-ra tartó járatra való felszálláskor be kell mutatni, anélkül nem is lehet felszállni.
Lényeges információ, hogy ha izraeli pecsét van az útlevélben, akkor megtagadják a jemeni vízum kiadását. Ilyen esetben csináltatni kell egy új útlevelet. Másik irányban pedig arra kell figyelni, hogy ha valaki elutazik Jemenbe, akkor utána nem lehet ESTA-vel az USA-ba belépni (itt nem működik az, hogy új útlevelet csináltat az ember, mert az amerikai hatóságok anélkül is láthatják, ki merre járt és nem éri meg ujjat húzni velük, mert örökre kitilthatnak az USA-ból). Nekem ez nem volt probléma, mert korábbi iráni látogatás miatt már csináltattam egy 10 éves amerikai vízumot – minden gond nélkül kiadták és őszintén szólva nekem így könnyebb is, egy ideig nem kell azon agyalnom, Amerika miatt hova nem utazhatok.
Hogyan lehet körbeutazni a szigetet?
Ahogy a vízumbeszerzéshez és repjegyvásárláshoz, itt is helyi túraszervező cégre van szükség. Önállóan körbeutazni szinte lehetetlen: nincs tömegközlekedés, nincsenek bérelhető autók, utak is alig. Terepjáróra, helyismeretre és nagyon rutinos vezetési tudásra van szükség. Táblák nincsenek sehol, tényleg nem tudom, hogy tudna vezető nélkül bárki bármit megtalálni. Amikor azt mondom, durvák az utak, akkor nem túlzok. Hatalmas rutinnal rendelkező sofőrünk is sokszor araszolgatva haladt, mégse kerültünk el egy tengelytörést.
További nehézséget jelent, hogy a szigeten néhány turistákkal foglalkozó szakemberen kívül szinte senki nem tud angolul – így aki egyedül vág neki, annak beszélni kel arabul, vagy még inkább socotraiul.
Míg pár éve lasszóval kellett idegenvezetőt fogni, ma már vagy két tucat cég kínál ilyen szolgáltatásokat. Néhány név, akiket megtalálni az Instagramon is, ahol fel lehet venni velük a kapcsolatot:
A fentiek közül a Welcome to Socotra a legismertebb, legnépszerűbb és ha valaki egyedül vagy párban utazik, akkor hozzájuk a legkönnyebb csatlakozni. Nekik ugyanis meghirdetett dátumokra vannak utak, amelyekre be lehet fizetni, a többi cégnél ki kell sakkozni, hogy mikor lehet másokhoz csapódni. Egy vagy két emberre ugyanis aránytalanul drága az út, mindenképp csoporttal érdemes menni. Én egy román társasággal mentem, és a helyi szolgáltatónk az I Love Socotra volt. Csak szuperlatívuszokban tudok róluk nyilatkozni, nagyon profi volt a logisztika, az ellátás és imádnivalóak a munkatársak.
Be lehet fizetni ilyen utakat nyugati utazási irodáknál is, de jó tudni, hogy ilyenkor a közvetítőknél marad a pénz fele, és nem a jóval rászorultabb jemeniek zsebében landol.
Amikor túraszervező cégekről beszélek, jó tudni, hogy ezek nem fix vállalkozások. A fenti neveknél maximum a tulajdonos állandó, de a személyzet változik – lehet, hogy egy adott sofőr egyik héten az egyik, majd a következő héten a másik cégnek dolgozik. Jellemzően mindenki évente csak pár héten keresztül, a főszezonban dolgoznak a turistákkal, az év maradék részében fix állása van (mivel nem jönnek látogatók egész évben, muszáj máshol is dolgozni valahol, de mivel a turizmus jóval jövedelmezőbb, sokan töltik ilyen munkával a szabadságukat vagy épp amennyi időre el tudnak a cégüktől szabadulni).
Logisztika
Minden cég egyhetes programot állít össze, amely a keddi járatokhoz igazodik. Lehet, hogy ez majd most változni fog, hogy péntekenként is elérhető lesz a sziget. A programok eddig gyakorlatilag sztenderd módon járták körbe a szigetet. A turizmus felfutásával annyi változott, hogy bár mindenki nagyjából ugyanoda megy, de nem biztos, hogy ugyanolyan sorrendben – a szolgáltatók ugyanis egyeztetnek, hogy ne legyen a kempingekben tömeg.
A mi expedíciónkon 10 utas volt, akiket négy dzsipbe osztottak el (3-3-2-2 felosztásban) – én például csak egyetlen másik utassal utaztam, így nagyon kényelmesen voltunk (más ügynökségek bezsúfolnak 4-5 utast is egy dzsipbe). Minden autóban volt egy tripla töltő szivargyújtóról, itt lehetett napközben a mobilok töltöttségét szinten tartani.
Volt egy ötödik terepjáró is, az úgynevezett szervizautó, ez vitte a sátrakat, székeket, asztalokat, valamint a konyhai felszerelést. Reggeli után általában elindultunk valahova túrázni és mire megérkeztünk délre egy másik helyre, már terített asztal várt minket. A személyzet bontotta le a sátrakat, pakolt össze mindent és készítette el az ebédet. Aztán ebéd után ismét pakoltak és mire megérkeztünk este a szállásra, ők már felállították a sátrakat és készítették a vacsorát. Még arra is szakítottak időt, általában késő este, hogy lemossák majd minden nap az autót. Ugyancsak gondoskodtak arról, hogy mindig legyen utánpótlás vízből, üdítőből, rágcsálnivalóból, friss gyümölcsből és jégből, ezért minden nap a műszakuk után, jellemzően estefelé egy-egy sofőr megjárta Hadibot, a fővárost.
Amikor az egyik autónk lerobbant az Isten háta mögött, csak mi szeppentünk meg, az ő gépezetük továbbra is olajozottan működött. Minket átmenetileg továbbvittek a többi autóban, átpakolva a csomagokat is. Az éjszaka során aztán odament egy szerelő Hadibóból, úgyhogy mire reggel kikászálódtunk a sátrakból, már ismét velünk volt az autó.
Ők láthatóan nagyon keményen dolgoztak, nekünk pedig abszolút kényelmes volt minden (már ha annak vehetjük a sátrazást:-). Le a kalappal a szervezettségük előtt és hogy mindehhez még volt erejük mosolyogni és kedveskedni is.
Minden ilyen utazószervezőnél van valaki, aki tolmácsol az utasok felé és van egy „főnök”, aki kiosztja a feladatokat a csapatnak (nálunk az egyik sofőr volt ilyen szerepben).
Milyen a sátrazás és a kempingek?
A helyi túraszervező cég biztosította a sátrakat (egyedül utazóknak mindenkinek sajátot, azaz nem kellett osztozni), matracot, párnát és takarót. Az első és utolsó éjszaka lehetőség volt a fővárosban szállodában aludni, amivel éltünk is. A közbeeső 5 éjszaka volt sátorban, ebből háromszor viszonylag kiépítettebb részen, ahol volt WC és zuhanyzó, kétszer pedig teljesen nomád körülmények közt. Ha van is zuhanyzó, az nagyon egyszerű és általában nyitott, azaz vagy fürdőruhában kell mosakodnod vagy mindened közszemlére teszed. Napközben nem volt sehol WC, ha valakinek kis- vagy nagydolga akadt, keresett egy alkalmas bokrot vagy sziklát, ami mögé elbújhat.
Az ellátásról a túraszervező cég gondoskodik. Reggelire mindig volt valamilyen tojásétel, frissen sütött lepény, zöldségek, gyakran kencék is (pl. humusz). Ebédre és vacsorára leggyakrabban frissen fogott és sütött hal, zöldséges rizs, zöldségek (frissek és konzerv vegyesen). Egyszer volt sült csirke, egy másik alkalommal pedig sült kecske, az utolsó ebéd során pedig fantasztikus kínálat tenger gyümölcseiből. Minden főétkezéshez kaptunk teát és kávét, amihez járt cukor és sűrített tej is.
A főétkezések közt mindig rendelkezésre álltak gyümölcsök és nassolnivalók, illetve a hűtőládában mindig volt palackos víz, Fanta, kóla, sör. Cukormentes üdítő nem volt. Bár elég nomád körülmények közt ettünk, megosztva a fogásokat és a mosogatáson is felszaladt volna egy ÁNTSZ-es szemöldöke, senki nem lett beteg (de azért érdemes vinni gyomorrontásra valami gyógyszert).
Mennyibe kerül az utazás?
Az utazás költsége három részből állt. Először is elküldtem 1000 euró előleget a helyi cégnek a vízum és az Abu Dhabi – Socotra repülőjegy árára. Ezután megvásároltam a Budapest – Abu Dhabi retúr jegyet (Wizzair), majd helyben fizettem a helyi cégnek 1300 dollárt. Ez utóbbi összeg fedezte a helyi utazás minden elemét: a közlekedést, szállást és étkezést. Ezen túl nem kellett (és nem is nagyon lehetett) semmit vásárolni, az utazás végén adtunk még borravalót (80-100 dollárt). Így mindennel együtt egymillió Ft egy ilyen egyhetes út.
Jó tudni, hogy a helyiek ragaszkodnak a friss bankókhoz, célszerű 2013 vagy azután nyomott USD bankjegyeket vinni.
ATM nincs a szigeten és hitelkártyát sehol nem fogadnak el.
Mikor a legjobb utazni?
A szigeten két különböző monszun van – a szeles monszun júniustól szeptember elejéig, az esős monszun pedig novembertől január elejéig tart. Főleg a szeles monszun idejét kell kerülni, ugyanis akkor a nagy szél felkavarja a homokot és a port, ami igencsak zavarja a túrázást, ráadásul a hőmérséklet is ekkor a legforróbb. Az esős monszun pedig azért szerencsétlen választás, mert a felhőszakadások miatt Socotra törékeny útjai járhatatlanná válhatnak.
Így az utazást lehet októberre és november elejére időzíteni, ha nem gond néhány esős nap, de a legjobb időszak Socotra meglátogatására február és május között van – az időjárás általában kellemes, a hőmérséklet nem túl meleg, a víz pedig nyugodt és tiszta. Én azért választottam a márciust, mert ekkor már a hegyekben is meleg van (januárban és februárban ott még kicsit hűvös a sátrazás), ráadásul ilyenkor a legszebbek a rózsaszín virágba borult palackfák.
Van internet-lefedettség Socotrán?
Helyi szolgáltató nincs és itt SIM kártyát sem lehet vásárolni. Azonban Abu Dhabiban a repülőtéren lehet az Etisalat szolgáltatótól SIM kártyát venni és ezzel néha el lehet csípni az internetet a szigeten is. Az internet amolyan hullámokban jön – egyszercsak azt látja az ember a telefonján, hogy jöttek levelei, de lehet, hogy elolvasni nem tudja, mert addigra nincs „adás”. Az Etisalat Socotrát az emírség részének tekinti, így nincs roamingdíj, a vásárolt adatmennyiség ott is használható.
Lehet-e alkoholt inni?
Muzulmán ország lévén nem árusítanak alkoholt, de senki nem szól bele, ha a turisták hoznak magukkal otthonról vagy épp Abu Dhabiból.
Hogyan kell öltözni?
A turisták nyugodtan öltözhetnek úgy, ahogy bármely nyaralóhelyen – sort, póló, akár bikini, minden mehet. A fővárosban, Hadiboban azért célszerű kicsit konzervatívabban öltözni, térdig érő szoknyát/nadrágot és vállat takaró pólót felvenni.
A férfiak Jemenben fouta-t viselnek, ez egy derékon megkötött kendő, ami kvázi szoknyaként működik. Nőket alig látni az utcákon, de ha igen, akkor teljesen eltakarva fekete abayában.
Van áram / vezetékes víz?
Vezetékes ivóvíz van az egész szigeten, de a turistáknak a helyi túracégek korlátlan palackos vizet (és üdítőt) adnak a csomag részeként. Áram nagyon korlátozottan van, leginkább csak Hadiboban. A kempingekben az autók akkujáról varázsolnak vacsorához világítást a cégek, a mobiltelefonokat pedig útközben lehet tölteni szivargyújtókról.
Apropó, áram. Az elektromos csatlakozó olyan, mint az USA-ban, azaz háromvillás, vinni kell átalakítót. Igaz, erre csak Hadibóban van szükség, később ugyanis nincs hova bedugni.
Nekem a legnagyobb fejtörést az utazás előtt az okozta, hogyan biztosítsam, hogy végig tudjam használni a mobilom és a fényképezőgépem. A megoldást azt jelentette, hogy vittem magammal egy napelemes töltőt, a Sandbergnél találtam ilyen készüléket. Ezt kiegészítettem egy 20.100 MAH-os adatbankkal, melyet szintén ettől a cégtől rendeltem.
Amikor egy napsütötte helyen állomásoztunk, azaz szemmel tudtam tartani ezeket a készülékeket (például reggeli és ebéd során), akkor kitettem a napelemes töltőt a napra és arról töltöttem a mobilt, fényképezőt vagy épp az adatbankot.
Amikor autóban utaztunk, vagy amikor mi utasok túráztunk és az autó csak várt ránk, akkor pedig a szélvédő alatt hagytam, ott is erősen sütötte a nap. Olyankor az adatbankot kötöttem rá (hiszen ilyenkor a mobilt és a fényképezőt használtam), majd éjjel a sátorban az adatbankról töltöttem fel a készülékeimet. Ez a módszer, valamint hogy a terepjáró szivargyújtójáról is lehetett kicsit tölteni a mobilt napközben, elegendőnek bizonyult – pedig elég rendesen használtam mind a telefont, mind pedig a fényképezőgépet:-)
Mi Socotra fővárosa?
A mintegy 10,000 lakossal rendelkező Hadibo a legnagyobb „város” Socotrán, és az egyik egyetlen olyan hely a szigeten, ahol van meleg zuhany, öblíthető WC, úgy-ahogy stabil áramellátás, és internet lefedettség (persze lassú és akadozó). A városban két hotel működik, egy lepukkant és egy színvonalasabb, ez utóbbi a Summerlands Hotel – ez tényleg tiszta és rendes, egész jó reggelivel és wifivel.
Találkoztam olyan csoporttal, melynek tagjai nem bírták a gyűrődést a kempingekben és mindig itt laktak – ez is egy járható út, de én nem javaslom. Egyrészt ez nagyon sok időveszteség, mert bár a sziget nem túl nagy, az utak nagyon kezdetlegesek, így sokáig tart esténként visszatérni ide és másnap ismét nekiveselkedni az útnak. Másrészt aki mindig itt tölti az estét, pont a csodálatos naplementékről és napfelkeltékről marad le, valamint a varázslatos éjszakákról milliónyi csillaggal az égen.
Hadibo az egyetlen hely, ahol még meg lehet venni pár dolgot, ahol váltani lehet dollárt jemeni riálra (mondjuk felesleges, mert később úgyse lesz bolt:-), vagy ahol ki lehet próbálni egy helyi éttermet. Érdekes még a helyi halpiac, de mi ezt pont nem láttuk, mert ünnepnap lévén zárva volt.
Hagyományos városnézésre nem érdemes itt időt szánni, mert nincs itt semmi, ráadásul bokáig lehet járni a szemétben és a vad kecskéket kell kerülgetni.
Mit csomagolj?
Van egy általános pakolós listám, alapnak az is használható, de amit Socotra esetén külön kiemelnék:
* legalább egy, de inkább 2-3 db 20000-es külső akku és/vagy egy napelemmel működő töltő a telefon töltéséhez, illetve annyi plusz elem a fényképezőgépbe, amennyit csak be tudsz szerezni
* az elektronikus eszközök védelmére célszerű egy zárható drybag – ez nemcsak a hajós kirándulásokon hasznos a felcsapódó hullámok ellen, de szárazföldön is, ugyanis a homok és por se tesz jót a gépeknek
* minden, ami véd a tűző nap ellen: 50+ faktoros naptej, ajakbalzsam, erős napszemüveg, kalap, könnyű kendő, hosszú ujjú ing, stb.
* lábbelinek a leghasznosabb egy nagyon strapabíró túraszandál – a terep ugyanis igencsak változó: kanyonok, ahol át kell kelni kis vízmosásokon, homokdűnék, strandok, tengerpartok, ahol a sziklákat térdig vízben gázolva kell megkerülni, stb. Jól jön egy gumipapucs is a zuhanyzáshoz, az ugyanis nem mindig olyan tiszta, ahova az ember szívesen belép mezítláb.
* lányoknak sportmelltartó (rázósak az utak)
* minden gyógyszer, amire előreláthatóan szükség lehet (nem láttam gyógyszertárt útközben)
* saját ágynemű vagy selyem hálózsák / hálózsákbélés (bár adnak lepedőt és párnát, de másnap nem biztos, hogy ugyanazt kapod…)
* a WC papírt nem ismerik, így azt hozni kell
* mivel ritkán lehet tisztálkodni, jól jön kézfertőtlenítő gél
* sötétedés után maximum az étkezőasztal körül van világítás, így a sátorban matatáshoz, éjszakai „WC”-re járáshoz elengedhetetlen egy fejlámpa vagy elemlámpa
* könnyen száradó mikroszálas törülköző
Az édenkert árnyoldalai
Socotráról mindig mindenki elragadtatva mesél, de felelős utazóként nem tudok elmenni pár nyilvánvaló negatívum mellett.
Az első és legfontosabb a szemét elképesztő mennyisége a szigeten. A legdurvább a helyzet a nagyvárosban, Hadiboban, de sajnos nem korlátozódik csak arra. Bármerre jártunk, még a legeldugottabb tengerpartokon és erdőkben is halomban álltak a műanyag flakonok és nejlonzacskókat fújt a szél. Az egészet tetézte az a rendkívül rossz érzés, hogy ehhez mi is hozzájárultunk. Mivel a vezetékes vizet nem ítélik biztonságosnak a turistáknak, folyamatosan palackos vizet ittunk – a hőség miatt naponta minimum 5 kis félliteres palackot dobtunk ki. És akkor ott van a WC-k hiánya is: nem vagyok olyan naiv, hogy azt gondolja, mindig minden turista 10 centi mély gödröt ás a WC papírnak. Valószínűbb, hogy csak eldobja.
A másik számomra disszonáns látvány a cukorkaosztogatás volt. Nagyon sok utazót láttam, akik úton-útfélen cukorkákat dobáltak a gyerekeknek, ami látszólag egy szívmelengető win-win helyzet, hiszen jó érzés adni és kapni is. Régen talán én is így tettem volna, azonban sok országot megjárva másképp látom a dolgokat. Egyrészt a gyerekek majd egy idő után elviselhetetlenné teszik a jövő turistáinak életét, amikor azok kiszállva az autókból a kezüket feléjük nyújtogató, cukorkát követelő gyerekhaddal találkoznak. De nemcsak rájuk lesz negatív hatással hosszabb távon a dolog, hanem ami még szomorúbb, a gyerekekére is: előfordulhat ugyanis, hogy nem mennek az iskolába, mert várják a cukorkás turistákat. Arról már nem is beszélve, hogy ez nem a legegészségesebb dolog, amit adhatunk. Nekem jóval szimpatikusabb volt az a gyakorlat, amit egy angol utazási irodánál láttam: ők megszervezték, hogy játékokat, tanszereket vásároljunk közösen és az elvigyük egy iskolába. Ott rábíztuk a tanítóra, hogy ossza ki a gyerekek közt egyenlően vagy szükség szerint, plusz így olyan dolgokhoz is hozzájutottak, ami arrafelé nem volt elérhető (például nagyító vagy földgömb). Ezt az utasok maguk nem találják ki, a helyi socotrai cégek pedig még nem annyira előrelátóak és szervezettek, mint az évtizedek óta szakában levő angol társaik. Kicsit tehetetlenül néztem csak a cukorkaosztást, nem akartam senkit kioktatni vagy beszólni, de nem örültem neki.
Bár a jemeni háború soha nem terjedt át a szigetre, azért közvetett hatása mégis van: a befektetők elmaradnak. Ott vannak az álomszép tengerpartok, de senki nem mert itt beruházni, mert annyira bizonytalan Socotra politikai státusza. Ez persze valahol jót is tesz a természetnek, de gátja a turizmus fellendülésének és helyi munkalehetőségek megteremtésének. Ezzel együtt úgy gondolom, a fejlődést nem lehet majd megállítani. Kiszabadult a szellem a palackból, már „túl sokan” tudnak erről a csodálatos édenkertről. Az ide vezető járatok heti 1-ről 2-re emelése csak első lépés volt, a szaúdi és emirátusi befektetők ugrásra készen állnak, hogy fejlesszenek utakat, szállodákat. Amíg nincsenek jobb utak, addig a kényelmesebb, légkondicionált buszokhoz szokott turisták nem tudnak a legszebb helyekre eljutni, de bizonyára csak idő kérdése, mikor oldják meg ezt a kérdést.
Egy igazi kis édenkertet ismertem meg, amelyen már látszanak a hanyatlás jelei. Rajtunk, utazókon múlik, hogy még megállítható-e ez a folyamat, úgy érzem, itt igazán nagy a felelősségünk…
Olvasd el az írásom a legszebb látnivalókról is
Socotra látnivalók: körutazás Jemen édenkertjében
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)