Vannak országok, melyek kapcsán úgy érzem, igazságot kell szolgálgatnom nekik. Olyan helyekről van szó, amelyeket kipipáltam ugyan az országlistámon, de kínosan kevés időt töltöttem ott. Ezek közé tartozott Örményország is, ahova mindössze két napra ruccantunk át Krasznodárból még egyetemista koromban, 1986-ban egy orosz nyelvi tábor idején. Az a pici ízelítő azóta is ott motoszkált bennem, és mindig is éreztem, ez az ország megérne alaposabb felfedezést.
Végre eljött ennek is az ideje és szűk két hét alatt körbejártam az országban minden fontosabb látnivalót, amennyire csak belefért ennyi időbe.
2023. április 10. Az utazást Jerevánban kezdtem, ahova fapados járat sajnos csak Bécsből érhető el. De ez még mindig olcsóbb és kényelmesebb, mint átszállással érkezni, így nem volt kérdés, hogy ezt választom én is. A reptéren mindenekelőtt vettem egy helyi SIM kártyát, hiszen kívül vagyunk az EU roaming zónán. Nagyon jó csomagok vannak, 10 GB adat korlátlan social media használattal mindössze 2800 dram (kb. 2500 forint), ez nekem remekül bevált az egész országban (sokat használtam).
Ezután felvettem a bérautót és elutazóztam a privát szállásomra, ahol két éjszakát töltöttem (Apart Hotel Alex – kis magánszállás, tiszta és korrekt, de a szomszédot nagyon hallani). Mindig a létező legkisebb kategóriájú autót foglalom és elég bosszús vagyok, amikor nagyobbat kapok (nekem kényelmetlen, nehezebb parkolni vele, többet fogyaszt, stb.) és hát most is ez történt. A közlekedésről nem is beszélve – csak meresztettem a szemem a szállás felé, ráadásul sötétben, hogy senki nem tartja be a sávokat, megy mindenki, mint a meszes. Az autók felének hiányzik az eleje vagy a hátsó lökhárítója, szép kis kihívás elé nézek.
Jereván
2023. április 11. Az első nap gyalogosan vágtam neki a városnak, az autót inkább otthon hagyva, hiszen nemcsak a vezetés, de a parkolás is rémálom a fővárosban.
A felfedezést célszerű a Köztársaság téren indítani, hiszen ez Jereván szíve. Régebben Lenin-térnek hívták és állt itt egy monumentális, 7 méter magas Lenin-szobor egy 11 méter magas talpazaton, de ezt 1991-ben eltávolították. Bár a szobornak a Szovjetunió összeomlásakor menni kellett, megmaradt a tér eredeti elrendezése a (csak május 1 és nov 1 közt működő) szökőkutakat övező neoklasszikus épületekkel. Itt találkozik a legtöbb látogató a jellegzetes rózsaszín vulkanikus eredetű tufával, amely közkedvelt építőanyag nemcsak Jerevánban, de az ország más részein is.
Innen egy saroknyira elsétáltam a Köztársaság tér metróállomáshoz – nem mintha metrózni akartam volna, de itt is van egy remekbe szabott, nem működő szökőkút.
Délkelet fele sétálva pár perc alatt elértem a Vernissage-piacot, amely internetes források szerint csak hétvégén van nyitva – én viszont hét közben is meglehetősen sok árust láttam.
Innen nyugati irányba újabb pár perc sétával az egykori Cinema Rossiya különleges épületéhez érkeztem, amely egy szovjet modernista építészeti remekmű, de sajnos már nem működik az eredeti funkciójában. A földszinten üzletek kaptak helyet, de hogy mi van a két szárnyban, azt nem sikerült kiderítenem.
Visszasétáltam a Köztársaság térre és a másik irányba indultam tovább, az Operaház felé. Ezt ugyanaz az Alexander Tamanian nevű építész tervezte, aki a Köztársaság teret. Az Operaház előtt gyakran rendeznek tüntetéseket, én is belefutottam este egy ilyenbe, de amikor nyugis a helyzet, akkor nagyon idilli, a bérelhető járgányokkal gyerekek dodzsemezhetnek.
Az Operaháztól északra fekszik a város legérdekesebb látnivalója, a Cascade. Ezt az ambiciózus építményt soha nem fejezték be, de így is meglehetősen látványos, a fentről nyíló kilátásról nem is beszélve. Kényelmes lépcsősorok vezetnek a hegyoldalban, megtörve (nem működő) szökőkutakkal, szobrokkal. Ha valaki lusta, a bal oldali lépcsősor mellett mozgólépcsőt is talál, csak be kell nyitni valamelyik teraszon bal oldalt az ajtókon. Itt ugyanis egy modern művészeti múzeum kapott helyet, ahol az emeleteket mozgólépcső köti össze.
Ahogy visszasétáltam a központba, útba ejtettem a Yeritasardakan metróállomást, elég futurisztikusan néz ki.
A következő megállóm a város legfontosabb múzeuma és kutatóintézete, a Matenadaran volt. Ha valamire (joggal) büszkék az örmények, az két dolog: az egyik, hogy Örményország a világ első keresztény állama, a másik pedig elképesztően gazdag gyűjteményük régi kéziratokból. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy egy erődszerű építményt húztak fel 17.000 ősi örmény kéziratuk és 100.000 középkori dokumentumok védelmére. Korábban több helyen is őriztek ilyen iratokat, de azok az épületek hol leégtek, hol kirabolták azokat. Most már legalább jó helyen vannak:-) Ahhoz képest, milyen nagy az épület és mennyi kincs van itt, a látogatók elé kitett anyag nem túl hatalmas, még épp emészthető mennyiség. De mindenképp megéri megvenni a jegyet, és ha több időm lett volna, szívesen meghallgattam volna idegenvezetést is.
Innen néhány sarok az egykori felvonó alsó állomása, ami azért érdekes, mert egy kabin még az állomáson van – néhány matrac és párna arról tanúskodik, időnként hontalanok otthona…
Teljesen véletlenül futottam bele egy szintén használaton kívüli, vasból készített izgalmas szökőkútba, amelynek van egy híresebb nagytestvére is Gyumriban.
Gasztrotippek: ebédelni a Black Cat étteremben voltam, vacsorázni pedig Kamancha étteremben. Előbbi modernebb, trendibb hely, utóbbi inkább hagyományos, de mindkettő remek volt!
2023. április 12. A második nap már autóba szálltam és azzal gurultam el néhány távolabbi pontjára a városnak. Felhajtottam az ukrán követség környékére, mert onnan látni rá egy különleges órási épületre (Northern Ray Towers), elkanyarodtam a Népirtás Múzeumához és a hatalmas Örményország anyja szoborhoz. Ezeket csak autóból néztem meg futólag, mert szakadt az eső, képet csak az utolsó megállómnál, a Karen Demirtshian sportközpontnál kattintottam – micsoda szovjet építészeti remekmű!
Garni
Aztán nekivágtam a vidéki körútnak, először elhajtva Garniba, ahol mindenekelőtt finom ebédet fogyasztottam el egészen parádés kilátással a Garnitoun étteremben. Az asztalomtól konkrétan ráláttam Garni nevezetességére, az 1.században, görög-római stílusban épült templomra. Ez ma már az egyetlen pogány templom az országban – a többi nem élte túl a pogány templomok lerombolását, amikor az örmények felvették a kereszténységet vagy megsemmisült az idők folyamán. 1679-ben a templom egy földrengés során súlyosan megsérült, köveit részben elhordta a lakosság. 1966-ban rekonstruálták, és a szó szoros értelmében minden követ megmozgattak, hogy minél autentikusabb legyen: a környező falvakat is megkutatták, majd a templom más célra beépített köveit visszaszállították .
Ebéd után le is sétáltam a templomhoz, amely egyszerűen, de fenségesen áll két évezrede egy kis platón.
Nem messze Garnitól, a Goght folyó vájta Garni-szurdokban egyedülálló természeti látvány fogadott: a szurdok egyik oldalán hatalmas, hat- és ötszögletű bazaltoszlopok sorakoznak. A közel 50 méter magas oszlopok szimmetriája oly tökéletes, hogy nehéz elhinni, hogy nem emberi kéz alkotta őket. Pedig ezek a látványos kőzetek a vulkáni láva lehűlése és kristályosodása következtében nagy nyomás alatt alakultak ki, azaz a legnagyobb mester, a természet műve.
Ezek a gravitációt szinte megkérdőjelező, levegőben függő kövek egy orgonára hasonlítanak, ami megmagyarázza, hogy miért nevezik a helyet „bazaltorgonának” (vagy máshol „kövek szimfóniájának”).
Geghard
Nincs messze, alig 10 km innen Geghard világörökségként is jegyzett kolostora. És hogy miért pont ez került fel az UNESCO listájára az ország sok-sok kolostora közül? Idézem: „A Geghard kolostor figyelemre méltó sziklába vájt templomaival és síremlékeivel a középkori örmény kolostorépítészet és díszítőművészet kivételesen jól megőrzött és teljes példája, számos újító jellegzetességgel, amelyek nagy hatással voltak a régió későbbi fejlődésére.”
Arra nem tér ki a leírás, de mindenképp érdemes megfigyelni, milyen csodálatos az akusztika a főtemplom felett levő kisebb templomban. Érdemes idegenvezetővel érkezni (vagy megvárni egy csoportot, akik azzal jönnek), mert ők demonstrálják énekkel, milyen szépen szól itt a hang.
Este elfoglaltam a szállásom (Garni Bread House – rendben volt) és a Szergej éttermemben vacsoráztam – családias, kedves étterem hatalmas kerttel, jó szívvel ajánlom.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Khor Virap
2023. április 13. Nagy nehezen kialkudtam tegnap, hogy ne 10-kor, hanem 9-kor reggelizhessek – az örmények nem szeretnek korán kelni, ezért itt ez állítólag mindenhol kemény menet lesz… Tegnap meglehetősen sokan voltak Garni templománál (na nem mint mondjuk Vatikánban, hanem örmény viszonyok közt, szóval volt vagy két tucat látogató), így nem tudtam kedvemre fotózni. Így ma reggel visszamentem és nagy mosollyal, valamint megcsillantva némi orosz tudást levettem a biztonsági őrt a lábáról, aki beengedett nyitás előtt:-) Ugye mégis jó volt valamire az az orosz tanulás!
Visszatértem kicsit a Kövek Szimfóniájához is, mert tegnap nagyon morcos volt az idő, most meg kicsit végre kisütött a nap, aztán nekivágtam a további kalandoknak. Ma két nagyszerű kolostor volt a program, útközben Jermuk városába.
Az első Khor Virap, ahol a kolostornál még nevezetesebb az, ahol fekszik: az Ararát lábánál. A mázlista turisták itt tudják a legjobb képeket lőni az ország végtelekig szeretett hegyéről, nekem azonban nem volt ilyen szerencsém. Az mondjuk érdekes, hogy az Örményország szimbólumának számító hely konkrétan Törökországban van, de ez egy 1923-as határváltozás következménye.
A kolostor kuriózuma egy kút, ahol Világosító Szent Gergely raboskodott több mint egy évtizeden át. A kútba le lehet mászni, de egy nagyon szűk nyíláson, függőlegesen álló vaslétrán – bevallom, nem volt hozzá kedvem.
Noravank
A következő kolostor is mesés környezetben van – a főútról barlangokkal pöttyözött hatalmas vörös sziklák közt vezet az út. A templom elöl is fantasztikus panoráma nyílik – tudták ezek az örmény keresztények, hova kell építkezni!
Jermuk
Parádés tájakon haladva, kora este érkeztem meg Jermukba, a szovjet időkben virágzó fürdővárosba. Mivel Jerevánra az utazás végén is hagytam egy egész napot, de úgy láttam, elég rendesen megnéztem mindent és nem lesz szükség rá, hirtelen ötlettől vezérelve Jermukban befoglaltam még egy éjszakát a Moszkva Health Resortban. Miért ne próbáljam ki, milyen itt egy napig szanatóriumban lenni?
A várost csak a nyári hónapokban özönlik el a gyógyulni vágyók, az év többi részében szinte hibernál. Ásványvizéről lett nevezetes, melyet ivókúrának és fürdésre is használnak. A szép ivókút-galériában bárki megkóstolhatja a vizet, elég forró és hát köztünk szólva bűn rossz. De biztos gyógyító hatású:-)
A 15 ezer (adóval 17 ezer) dramos szobám fantasztikus jó üzletnek bizonyult. Egyágyas szobát foglaltam, a legkisebbet, de mivel alig van vendég, egy hatalmas hodályt kaptam. Ráadásul itt a szobaár teljes panziós, sőt, a masszázs kivételével a gyógykezelések díja is a szobaárban van. Nagyon kíváncsi vagyok, mit találnak ki holnapra nekem:-)
2023. április 14. Éjjel is esett a hó, így reggelre meg is maradt – nagyon szép, és még jobban tetszene, ha nem tudnám, hogy az autómon nyári gumik vannak. Innentől elég kompromisszumos lesz az utazás, lehet, hogy pár dolgot ki kell majd húznom.
Reggeli után kíváncsian mentem az orvosi részlegbe, ahol a létező legváltozatosabb kezelésekre küldtek – nagyon élveztem az egészet, igazi kóstoló volt itteni életbe.
Egy oxigénkoktéllal indultunk, habos valami egy pohárban, amit ki kellett kanalazni. Aztán félóra masszázs, isteni volt (egyetlen fizetős tétel, fél óra 3000 dram). Majd irány a sószoba, ahol 6-7 emberrel közösen töltöttünk el fél órát cicás videók nézésével (!). Teljesen odáig voltam. Majd az egész csapat átvonult egy másik szobába, ahol félhomály volt, itt mentás aromaterápia, madaras állatfilmek és gyógynövényes tea kíséretében lazítottunk. Utána szóltak, hogy öltözzek át fürdőruhába, mert a következő kezelés a Kneipp-fürdő volt, amit masszázszuhany követett. Hogy minden rendesen meg legyen masszírozva, utána szájíny-masszázst is kaptam. Végül egy kezelőben lefeküdtem, jó meleg és súlyos párnákat tettek a térdemre és a vállaimra, így relaxáltam. Imádtam!
Megebédeltem, aztán letakarítottam a havat az autóról (bár ilyen programpont nem szerepelt az excel táblámban!), majd kicsit körbenéztem a városban. Van Jermukban egy kis vízesés, jó néhány nagy gyógyszálló (meglehetősen nehéz volt eldönteni, melyik üzemel és melyik üres), sok helyes szobor.
De az igazi gyöngyszem a hatalmas Kultúrpalota, amelyet már nagyon megtépázott az idő, egy igazi urbex relikvia. Azt hittem, azért ennél jobb állapotban találom, tényleg siralmas volt:(
Shaki-vízesés
2023. április 15. Annyira jól éreztem magam Jermukban, de vártak új kalandok. Első megállóm a 18 méter magas Shaki-vízesés volt, amely nekem nagyon tetszett, ráadásul nem volt ott senki rajtam kívül.
Zorats Karer
Kigyönyörködtem magam, majd hajtottam tovább Zorats Karer irányába, amely az „örmény Stonehenge”, i. e. 3000-ből származó sírkövekkel. Több tucat kő áll egy tíz hektáros területen és egyes kutatók szerint elhelyezkedésük magas csillagászati tudásról tesz tanúbizonyságot. Igazság szerint Stonehenge-t kellene „örmény Zorats Karernek” hívni, hiszen ez volt meg előbb!:-)
Tatev-kolostor
Még egy program volt hátra a mai napból, feljutni a Tatev-kolostorba. Egy helyi emberke azt ajánlotta, mindenképp a Tatev-szárnyai drótkötélpályás felvonóval menjek, nemcsak azért, mert az Guiness-rekordok közt szerepel, mint a leghosszabb, megállók nélküli, kétpályás függővasút, de azért is, mert a szerpentin szerinte túl veszélyes nekem. A felvonó viszont nem működött a nagy szél miatt, én meg arra jutottam, ha a nagy teherautók fel tudnak menni a kolostorhoz, nekem se lehet gond. Az azeri határ mellett levő kényelmesebb út ugyanis most nem igazán biztonságos, így a teljes Irán felé zajló forgalom ezen a kanyargós hegyi úton zajlik. Nem is volt semmi gond, simán felmentem. A kolostornál a legemlékezetesebb nekem az volt, mennyire szívembe markolt, ahogy sok fiatal katonát láttam mécseseket gyújtani. Pár napja néhány kiskatona meghalt itt a régióban, még az is lehet, barátaik voltak… Mire leértem a völgybe, a felvonó már vígan járt, de azért nem mentem vele fel, megcsodáltam lentről.
Este aztán elfoglaltam a szállásomat Gorisban, a főtérhez közeli Harmar panzióban – rémálom volt az építkezések miatt megközelíteni, de egy kuckós, csendes szobát kaptam.
Régi Khot falu
2023. április 16. Valami egészen parádés reggelivel indult a nap. Az asztalt meglátva azt hittem, ez amolyan büféreggeli-kínálat, de aztán kiderült, egyedüli vendég vagyok, nekem terítettek így. De szerencsére tudtam, nem megy veszendőbe, amit meghagyok, egy kedves nagycsalád volt a vendéglátóm. Annyira helyesek voltak!
Két kirándulást néztem ki mára, és azzal kezdtem, ami jobban izgatott – gyönyörű napsütés volt, gondoltam, ezt kihasználom. Goristól nem messze fekszik Khot egy szikla peremén, és lent a völgyben bújik meg az ősi Khot település. Itt már csak üres házfalak állnak, de elképesztő környezetben, ezért érdemelte ki a környék az „örmény Machu Picchu” elnevezést. De míg a híres nagytestvérhez előzetes és drága foglalás szükséges, valamint tolonganak a látogatók, itt egy árva lélek nem volt rajtam kívül – még nem fedezték fel a turisták.
A szakadék pereméről úgy 45 perc lebaktatni a völgybe, és nekem egy óra volt visszakapaszkodni. (Gorisból indulva Khot falu előtt kicsivel, az utolsó nagy kanyarban van egy apró sárga tábla – ott kell elindulni a kanyargó murvás úton a kanyonba). Lefelé szerencsém volt, mert pont jött egy autó – itt csak a nagyon erős terepjárók tudnak lemenni, és azt hittem délibábot látok, amikor megláttam a tragacsot. Három vidám fickó ült benne, és konkrétan csak a kasztni volt meg, mintha roncstelepről hozták volna el. Ráadásul egyiknél sarló, másiknál puska volt, de nem esett semmi bajom, nagyon kedvesek voltak.
Lent a romos házak közt néhány ló legelészett, ragyogott a nap és elmondani nem tudom, mennyire nyugodt és fenséges hangulat volt.
Délután a hosszú függőhídjáról és barlanglakásairól híres Khndzoresk települést szerettem volna megnézni, de olyan köd szállt le, hogy az orromig nem láttam – így inkább „hazamentem”.
Selim-hágó
2023. április 17. Reggel ismét mesebeli reggelit kaptam, odáig vagyok és vissza ezért a családért a kis panziómban.
Aztán nekivágtam a hegyeknek, áthajtottam a Selim-hágón, varázslatos tájon. Röviden megálltam a hágón levő, 14. századi karavánszerájnál, amely ma már persze üresen, kissé romosan áll.
Sevan-tó
Szintén tartottam egy kis pihenőt Noratus középkori temetőjében, ahol egész Örményországban a legtöbb kőkereszt van – közel ezer darab.
Az 1900 méter magasan fekvő Sevan-tó kedvelt nyaralóhelye a fővárosiaknak, akik ide tudnak menekülni a nyári hőség elöl.
Két kolostort is felkerestem: a Hayravank és a Sevanavank esetén, mint a korábbiaknál is, elsősorban a környezet, a panoráma volt pompás. Maguk a kolostorok belül nem annyira díszesek, de mindig telitalálat az elhelyezkedésük.
Nekem legalább olyan érdekes volt a Sevanavank közelében álló Írók Kávézója, amely egy építészeti kuriózum (zárva, kicsit romosan).
Bár a szállásom a tó mellett foglaltam (Lavash Hotel – korrekt hely, de nem olyan elbűvölő, mint az előző), még képes voltam elhajtani egy innen félórányira fekvő Hrazdan városába (plusz ugyanannyi vissza), csak hogy megnézzek egy régi buszállomást, ami a végét járja. De annyira különleges, igazi szovjet modernista építészeti ikon!
Goshavank és Haghartsin
2023. április 18. Ma kolostor napot tartottam:-) Először a tótól nem messze északra fekvő kolostorpárost kerestem fel. Goshavank egy kis dombtetőn áll, szokás szerint szép kilátással, de itt a fő attrakció a különösen míves kőkeresztek – elképesztő, micsoda részletességgel faragták meg őket.
Haghartsin most különösen elragadó volt – egy hangulatos erdős völgyben fekszik virágzó fák között.
Debed-kanyon
Továbbautóztam északnyugat felé, a festői Debed-kanyonba. Itt is áll két nevezetes kolostor, melyek együttesen kerültek fel a világörökségi listára. Először Haghpatot kerestem fel, eddig az első volt, ahol nem csupasz feketék voltak a falak, hanem szentek színes freskói voltak az oltár mögött.
Ezután Sanahin kolostorához hajtottam, talán ez volt a legizgalmasabb, legszebb az eddig látottak közül – legalábbis itt nem a kolostor udvaráról nyíló panorámát bámultam az időm nagy részében.
Két hatalmas elhagyatott gyárat is láttam – egyet Alaverdiben, majd egy másikat félórányira Vanadzor előtt. Sajnos egyikbe se tudtam bemenni – Alaverdiben egy-két épületben még dolgoztak, így volt porta, a másik teljesen elhagyatott volt, de az egyetlen bejáratnál állt egy úr és meglehetősen morcos volt. Nem tudtam, csak egy túlbuzgó falubéli vagy hivatalos őr, de elég határozottan integetett, nem sétafikálhatok bent.
Vanadzorban szálltam meg a Kirovakan Hotelben. Az új szárny legfelső szintjén, a most elújított szobák egyikében kaptam helyet, ami helyes kis egyágyas szoba volt, de a zajszigetelést itt se sikerült megoldani.
Vanadzor
2023. április 19. Tegnap kolostor nap volt, ma meg urbex:-) Nem direkt csináltam így, egyszerűen a tegnapi útvonalon során klasszikus látnivalók estek útba, a mára kiporciózott részen pedig csupa urbex.
Vanadzorban vannak hagyományos látnivalók is (templomok és múzeumok), de engem azok hidegen hagytak. A városban leginkább az elhagyott városi uszoda miatt álltam meg, de benéztem a közeli szanatórium romos részeibe is.
Spitak
A következő elhagyott helyszín Spitak volt, illetve a településtől nem messze, a semmi közepén fekvő egykori úttörőtábor. Iszonyatosan rossz út vezetett oda, áldottam a sorsot, hogy nem a saját autómmal kell zötykölődni a kátyúk közt. Egészen csodálatos itt a régi mozaikos úszómedence és bár az ablakok kitörve, maguk a mozaikok még nagyszerű állapotban vannak.
Gyumri
Gyumriban is mindenféle furcsa helyeket kerestem fel. Elsősorban a pompás, vasból készült szökőkutat, amely egykor egy egyetemi terület fő dísze volt. Az egyetem épületei mind megsemmisültek 1988-ban egy pusztító erejű földrengésben, a romok közt csak a szökőkút maradt épen.
A földrengés mementója egy ház a Garegin Nzhdeh utcán, melynek csak a homlokzata maradt épen – elég megrendítő látvány.
Örmény ABC emlékmű
Hajtottam tovább az Örmény ABC emlékművéhez, ez nem urbex, hanem „rendes” installáció az út mentén. Beírtam a nevet a navigációba és először egy teljesen más emlékműhöz vitt – két magas oszlop, amire örmény írást véstek, de én nem azt kerestem. Szerencsére nem totálisan más irányba mentem, mint kellett volna, további húsz perc autózás után megtaláltam, amit akartam.
2005-ben ünnepelte az örmény ábécé 1600. születésnapját. Ennek emlékére 39 óriási, faragott örmény betűt kapott ajándékba. Az ABC egy kora középkori nyelvész, tudós, teológus, Mesrop Mashtots alkotása, aki 405-ben alkotta meg ez abc-t, amely az örmény nemzeti identitás egyik fontos pillérévé vált.
Orgov
A nap végére maradt még egy izgalmas hely, Orgov mellett. A világ első rádió-optikai teleszkópja, amelyet P. M. Geruni szovjet tudós készített 1985-ben, az Aragats-hegy lejtőjén, az orgovi Rádiófizikai Kutatóintézet területén található. Az 54 méter átmérőjű antennát ma már nem használják és elvileg csak előzetes írásos engedéllyel látogatható. Szerencsére sikerült bekönyörögnöm magam, mert fantasztikus látvány, még soha nem láttam ilyet:-)
Ez volt az egyetlen este az utazás során, amikor nem foglaltam előre szállást, mert nagyon nem tudtam belőni, meddig jutok a programokban a nap során. Hát mondanom sem kell, hogy ez most nem volt jó ötlet. A semmi közepén sötétedett rám, a booking-on a közelben levő vendégházak mind zárva volt, valószínűleg vendég híján. Ráadásul brutális vihar tört ki, alig láttam az esőtől és körülöttem tucatjával csapkodtak a villámok. Meg voltam szeppenve kicsit. Végül jó 35 percet kellett autóznom egy nyitva tartó hotelig, a Richmind Hotel mentett meg Vagarsapatban.
Vagarsapat (Ecsmiadzin)
2023. április 20. Reggel boldogan konstatáltam, hogy a kétségbeesett szálláskeresés során hatalmas mázlim volt, mert konkrétan az utcán srégen várt az Ecsmiadzin-kolostor, ahol egyébként is indítani akartam a napot. Pedig az irányt nem is néztem tegnap este, csak találjak valamit SOS, ahova bemenekülhetek a viharból.
A szerencse sajnos itt véget is ért, a kolostort ugyanis felújítják, majd valamikor ősszel nyit újra ki. Így ezt most kimaradt, csak kívülről tudtam fotózni… Pedig a hely igencsak jelentős, az örmény vallásúaknak ez a maguk Vatikánja, és a 4. században épült katedrális a világ egyik legrégebbi államilag épített keresztény temploma.
Zvartnots
No de nem volt mit tennem, haladtam tovább. A közeli Zvartnots katedrálissal együtt szerepel a fenti templom a világörökség listán. Ez is egy igencsak fontos épület volt, a világ egyik legszebb temploma, azonban 930-ban megsemmisült egy földrengés miatt. Ma már csak néhány oszlop áll és a kőpadló, no és pár épület romja az udvaron. A helyi kis múzeumban meg lehet nézni, milyen volt eredetileg az épület és hát tényleg lenyűgöző.
Metsamor-múzeum
Elvergődtem a Metsamor-múzeumba is, bár a navigáció szántóföldekre vitt. Egyre durvább volt az út az autó alatt és tudtam, hogy valami nem stimmel, egy múzeumba biztos vezet aszfaltút is. De vissza se akartam fordulni, mentem előre az egyre nagyobb buckák közt és imádkoztam, hogy csak ott ne robbanjak le. Már lassan a síráshatáron voltam, amikor végre elérkeztem a Metsamorba, de addigra olyan ideges voltam, hogy nem tudtam élvezni. Egyébként is ez volt az egyetlen hely az egész országban, ahol elég undok volt a személyzet, így össze is csaptam a látogatást.
Sardarapat
Az utazás utolsó programja volt Sardarapat, ahol egy háborús emlékmű áll. 1918-ban itt fordították vissza a török hadsereget, amellyel valószínűleg megmentették az országot a megsemmisüléstől. A 35 méter magas harangtorony kicsit szovjet építészetre hajaz, de meglehetősen látványos. Az útikönyv szerint az örményeknek ez egyfajta zarándokhely, de most egy lélek nem járt ott rajtam kívül.
Este aztán visszamentem az előző éjszakai szállásra és hát eddig bírta az autóm – a hepehupás szántóföld láthatóan már sok volt neki, az egyik kerék szépen leeresztett. Késő este már nem tudtam vele mit kezdeni, így másnapra hagytam a megoldást.
Hazautazás
2023. április 21. Egész éjjel esett, és akkora tócsa volt az autóm körül, hogy szinte megközelíthetetlenné vált. Vártam egy kicsit, hogy jobb legyen az idő, aztán megkerestem a legközelebbi autószerelő műhelyt. Ott google fordító segítségével elmagyaráztam a szerelőnek, jöjjön már el velem az autómhoz és cserélje ki a kereket, szerencsére van a csomagtartóban pótkerék. El is jött, de hamarosan fordulhatott vissza, mert nem volt megfelelő szerelőkulcs a kerék levételéhez a kocsiban, amit meg ő hozott magával, nem volt jó méret. Aztán csak sikerült neki és 2000 dramot kért, ami nevetségesen alacsony volt, hiszen elment vele egy órája, ráadásul mindezt csöpögő esőben csinálta. Így inkább egy 10 ezrest adtam neki, bár ő teljesen sokkolva volt ettől, nekem megért ennyit – már csak azért is, mert SOS megoldás kellett, hiszen indultam a reptérre. Az autókölcsönzőt is felhívtam (RentMotors), de ők egyáltalán nem voltak segítőkészek, úgyhogy ha mindez vidéken, a semmi közepén történik, nem tudom, hogy oldottam volna meg.
Az autókölcsönző abban is cserben hagyott, hogy nem volt ott az emberük átvenni az autót. Így telefonos egyeztetés után csak úgy ott hagytam a parkolóban, a kulcsot bedobva a kulcsdobozba, bár én jobb szeretem, ha együtt nézzük át a járgányt a végén, hogy utólag ne legyen vita. Aztán a reptéren nem győztem fogni a fejem, mennyi kezdő utazó hibát követtem el – például hogy nem ettem a városban és itt méregdrága volt minden, meg hogy nem váltottam vissza a maradék dramot korábban, és itt kegyetlen rossz árfolyamok voltak. De úgy elszoktam Örményorszában a lehúzásoktól, hogy fel se merült, itt találkozhatok ilyenekkel – de ezek szerint a reptér itt is olyan maffia, mint máshol.
Praktikus tudnivalók
Csak röviden, mert így is rekord-hosszúságú lett a poszt.
Örményországban tovább alszanak reggel az emberek. Ez azért érdekes, mert sok helyen 9 előtt nincs reggeli, de olyan hely is volt, ahol 10 órakor kezdtek. A napi program tervezésénél ezt érdemes figyelembe venni (vagy könyörögni, keljenek fel és készítsék el korábban)
Mindenképp célszerű egy SIM kártya. Fontos a tájékozódáshoz, mert ritkák az úttáblák és a fordításhoz is, hacsak valaki nem beszél örményül (nagyon kevesen tudnak angolul)
A benzin olcsó (320 dram), útdíj nincs, az utak viszont sok helyen elég durvák. A sofőrök összevissza mennek, alig van ép autó az országban, de aki kibírta a vezetést Grúziában, itt is elboldogul.
Ha érdekel ez a régió, ajánlom ezt az írásomat is:
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)