Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy Kecskemét? A közösségi médiában megszondáztattam az olvasóimat, és mintegy 80 százaléka azt vágta rá, hogy Cifra palota. Előfordult néhány más válasz is, de ezek messze nem fedték le azt a színes halmazt, ami Kecskeméthez kötődik.
A Kecskeméti Városháza földszintjén nyílt látogatóközpont kiállítása pont azt veszi sorra, hány nevezetes személyt vagy érdekességet adott Kecskemét az országnak, világnak. A várostörténeti kiállítások gyakran megragadnak a régészeti leleteknél és történelmi eseményeknél, és nekem pont azért tetszett nagyon ez a tárlat, mert jóval szélesebb ismereteket ad át a látogatóknak a városról.
Biztos vagyok benne, hogy még a helyiek is a homlokukra csapnak egy-két információ láttán, hogy de hiszen tényleg, ez is a mi városunkhoz kötődik. És pont az a jó, hogy erősíti az egészséges lokálpatriotizmust, ami az itt lakókat a városukhoz köti. Ugyanakkor érdekes lesz mindez az ide látogató turistáknak is, hiszen átfogó képet kapnak a városról. Ez lehet gyors áttekintés, ha végigsétálnak a termeken, de akár nagyon részletes tudásanyag is, ha minden egyes infografikát elolvasnak. Merthogy információ van bőven, akár több órát is el lehet itt tölteni.
A tárlat másik újszerűsége, hogy egy épületben van a Városházával. Sőt, az önkormányzati funkciók és a frissen megnyílt múzeum mellett hamarosan egy kávézó is helyet kap majd az épületben, még komplexebb élményt nyújtva a látogatóknak. Érdekesség, hogy az eredeti terveken már Lechner Ödön is tervezett egy múzeumot az épületbe, azonban a későbbi tervvázlatokon az irodák elvették ennek helyét. No de 128 évvel később megvalósult az elképzelése! Annyira logikus a városháza, a múzeum és a kávézó „összebútorozása”, hogy ilyenkor elcsodálkozik az ember, hogyhogy ez más városoknak még nem jutott eszébe. Biztos vagyok benne, hogy mások is követik majd Kecskemét példáját ebben a tekintetben!
De nézzük pontosan, hol is járunk. Bár még nem láttam minden település önkormányzati épületét, ki merem jelenteni, hogy szerintem Kecskemét városházája a legszebb az országban, de az egészen biztos, hogy ott van az élbolyban.
A gyönyörű szecessziós épületet Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, és mindössze 27 hónap alatt épült fel. 1895-ben készült el, és a mai napig folyamatosan megtartotta funkcióját. Szerencsére az elmúlt 128 évben semmilyen komoly kár nem esett benne. Természetesen a kor egyre inkább meglátszott rajta, de 2023-ban befejeződött a műemléki helyreállítása.
A sértetlenség mellett abban is szerencsés, hogy igazán méltó környezetben, hasonló stílusban emelt épületekkel szegélyezett főtéren áll, nincs bezsúfolva ronda házak közé.
A felújítás során kialakítottak itt egy látogatóközpontot, ahol a várostörténeti kiállítás is helyet kapott. A tárlat címe „Kecskemét, hirös város” – várostörténet a középkortól napjainkig, kurátora pedig a kecskeméti születésű Dr. Virág Zsolt, a Magyar Kastélyprogram Kft. igazgatója. Az ő nevét a hozzám hasonló kastélyrajongók jól ismerhetik, hiszen számos Kastélylexikon szerzője és a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram miniszteri biztosa volt.
A kiállítás igazi 21. századi tárlat interaktív eszközökkel, fényekkel és hangokkal, sőt egyes termekben illatokkal. A levéltári kutatások alapján több száz témát dolgoztak fel és mutatnak be kilenc teremben. Helyet kaptak itt a városhoz kapcsolódó közismert témák, mint Mikszáth Beszélő köntöse, Kodály Zoltán élete és életműve, vagy a Pannónia Filmstúdió (Kecskemétfilm Kft.) rajzfilmjei. Emellett nagyon sok olyan témával is találkoztam, amely eddig ismeretlen oldaláról mutatja be a várost, például hogy a török hódoltság időszaka Kecskemét történetében alapvetően prosperáló időszak volt.
Hasonlóan ahhoz, ahogy a felújított kastélyainkban megismerkedhetünk a főurak történetével és életével, ebben a kiállításban is fontos volt az életmód bemutatása. Megismerhetjük, hogyan teltek az egyes századokban a város minden rendű és rangú polgárainak, lakóinak a hétköznapjai és ünnepei.
A termekben a barack a domináns szín (azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni), de hogy ne érezzük magunkat teljesen egy lányszobában, kiegészült zölddel és fehérrel. Kedves gesztus, hogy a megszólaló tablókon a helyi Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház jeles művészeit hallhatjuk.
Nézzetek körül velem a termekben! Persze nem mutatok meg mindent, hiszen inkább inspirálni szeretnélek titeket, hogy ti is elmenjetek!
Az első terem az előtér a pénztárral és az ajándékbolttal, de már itt is van érdekesség.
A látogatót a harcost ábrázoló bronzszobor, „Árpádka” köszönti a város jelmondatával: „Sem magasság, sem mélység nem rettent”. Az eredeti Árpádka a városháza oromzatán őrködik, a helyi lakosok nevezték el így még a századfordulón. Ők ugyanis sokáig azt hitték, a honfoglaló Árpád vezért ábrázolja, csak később derült ki, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában gyakori „Rathausmann” figura az alapja. Az ő szemszögéből egyébként körül is nézhetünk, ugyanis a szobor mellől forgattak egy körpanorámás videót. Árpádkával szelfit is lehet készíteni, mert 2023-ban már nem képzelhető el szelfi nélkül turizmus – ha nincs kép, az olyan, mintha itt se jártunk volna:-)
A város jelmondata bő kétszáz éves múltra tekint vissza. Bánffy Erzsébet 14 évesen, 1808-ban szüleivel járt Kecskeméten. E látogatás emlékére ajándékozta Kecskemétnek azt a zászlót, melyre a fenti mondatot hímezte. Ugyanezt a szlogent vette fel a Kecskeméti TE, amely három év alatt az NB III-ból az NB I dobogójáig jutott és ott szerzett ezüstérmével most a város egyik nagy büszkesége.
Ebben a teremben a kecskeméti utcák hajdani olajlámpásainak emlékére az utolsó lámpagyújtogatóval és a város közvilágításának történetével is megismerkedhetünk, méghozzá a lámpagyújtogatót megszemélyesítő Körtvélyessy Zsolt színművész tolmácsolásában. A lámpagyújtogató alakja később is visszatér a tárlatban, szerethető keretet adva az egész történetnek.
Továbblépve már belecsapunk a város történetébe, méghozzá a 13-15. századba, a középkorba. Itt többek között megtudtam, honnan ered a város neve (természetesen köze van a kecskéhez) és ki a védőszentje (Szent Miklós).
Szintén új információ volt számomra, hogy Kecskeméten fennmaradt egy középkori épület, méghozzá a Ferences templom és rendház.
A gyerekeket itt rögtön lekötheti egy mese, ugyanis a kecskeformájú szekrényben elhelyezett monitoron megnézhetik a Pannónia Filmstúdió „A hét kecskegida” című rajzfilmjét. Eközben a puffokon ülve akár plüsskecskéket is szorongathatnak a kezükben (ezeket meg is vásárolhatják az ajándékboltban, ha nagyon megtetszik nekik).
A felnőttek közben elheveredhetnek a pusztai táborhelyeket megidéző szőnyegeken és a mennyezetre vetített Bak (tudjátok, kecske!) csillagképet nézve fülhallgatókon keresztül kecskeméti szólásokat, közmondásokat hallgathatnak.
Innen átsétáltam a szomszédos terembe, ami A tornyok városa nevet kapta. Itt a 16-18. századdal folytatódik a város történetének bemutatása, milyen volt az élet a török időkben és a török hódoltság után, a barokk korszakban.
A legszembetűnőbb kiállítási elem egy két és fél méteres hímzett köntös, amely, ha beleállunk, meg is szólal. Természetesen az ihletet adó művet, Mikszáth híres regényét, a Beszélő Köntöst meséli el. Maga a köntös szép iparművészeti alkotás, amely a korban is használt anyagok felhasználásával, hímzéssel készült, az isztambuli egyetemmel egyeztetve.
A város régi arculatát egy 1843-as céhlevélre készült városlátképről ismerhetjük meg.
A gyerekeknek itt is akad egy kis játék: a „Beszélő köntös” díszítőelemei jelennek meg a falon, ha az odakészített UV lámpával rávilágítanak arra a területre.
Az Aranykorteremmel (19. század – 20. század eleje) folytatódik a tárlat, ebben az időszakban fejlődött igazán dinamikusan a város. Rögtön megcsapott a barackillat, ami már utalt arra, hogy itt a gazdasági fejlődés, a kereskedelmi központ szerep került a fókuszba.
Egy ballagási tablóra emlékeztető falon megtaláljuk a város összes eddigi vezetőjét 1848-tól kezdve, a város mai arculatát kialakító polgármesterek pedig meg is szólalnak egy installáción. Lestár Pétert Sirkó László színművész, Kada Eleket pedig Pál Attila színművész személyesíti meg, amint bemutatják korszakos jelentőségű tevékenységüket.
Megismerkedhettem azzal, milyen volt az aranykorban a piac, mit árultak, milyen volt a napirend, hogyan szabályozták a kereskedelmet.
A Kecskeméti Konzervgyárról is megemlékezik egy tabló, miközben a vitrinben pár nagyon díszes régi konzervdobozt csodálhattam meg (ilyenkor mindig felsóhajtok, „régen minden jobb volt”, engem legalábbis lenyűgöz, hogy egészen hétköznapi dolgok mennyivel mívesebbek voltak)
Ami még ennél is érdekesebb volt, bepillantást nyertem a pusztai életbe, és megtudhattam, mi volt a jelentése a gémeskút különböző állásainak. Tudtátok, hogy nem véletlenszerű volt, hogy állt a kút, hanem egyfajta üzenetet kódolt?
Bevallom, nem tudtam korábban, hogy Erzsébet királynénak egy kecskeméti udvarhölgye is volt, de egy tablón itt olvashattam Vecseszéki Ferenczy Idáról.
A történelmi áttekintés után az ötödik teremben a városháza és Kecskemét szecessziós építészete került a központba. Itt megnézhettem, a nyertes terven túl milyen pályázatok születtek a Városháza épületére. Tulajdonképpen mindegyik szép volt, és bármelyik megállná ma is a helyét, de nekem annyira tetszik a jelenlegi épület, hogy örülök, hogy a pályázatot Lechner Ödönék nyerték:-)
A teremben látható Magyarország második legnagyobb épületmakettje is, melyet csak az Országház kicsinyített mása múl felül.
Ugyancsak megismerhettem Lechner Ödön és Pártos Gyula egyéb épületeit és épületterveit Kecskeméten. Ezek közül a meg nem valósult, Rákóczi-szoborral kombinált szecessziós víztorony tetszett a legjobban, hátha egyszer ez is felépül.
A hatodik termet a művészeteknek szentelték: az egyik falon a nagyközönség által kevéssé ismert Kecskeméti Művésztelepet, illetve pár itt készült alkotást mutatnak be. A művésztelep Iványi-Grünwald Béla festőművész kezdeményezésére jött létre a 20. század elején, itt az árnyas parkban nyolc különleges műteremházat alakítottak ki. Ebből hét még ma is áll, el is mentem megnézni őket, igaz, csak kerítésen túlról, mert jelenleg üresen állnak. Annyira hangulatosak, hogy remélem, hamarosan felújítják az épületeket, és ismét birtokba vehetik őket a művészek!
A terem másik oldalán a város nevezetes intézménye, a kecskeméti Katona József Színház „mutatkozik be”, méghozzá hologrammal egy forgószínpadra vetítve a Bánk bán öt kulcsjelenetét. A színházat a legnevesebb színházépítész páros, Fellner és Helmer álmodták meg, akiknek nevéhez olyan híres intézmények kötődnek, mint a Vígszínház, a Budapesti Operettszínház, a nagyváradi Szigligeti Színház, Prágában és Grazban az Operaház vagy például Bécsben a Volkstheater.
Egy kicsit visszatér a tárlat a Beszélő Köntös regényre is, amit itt diafilmen lehet megnézni. Nem véletlenül, hiszen a Pannónia Filmstúdió (Mesék Mátyás királyról, Magyar népmesék, Leo és Fred, Vízipók-csodapók, stb.) is Kecskeméthez kötődik.
A városban megkerülhetetlen Kodály Zoltán életművének az ismertetése, aki – ha szabad így mondanom – az egyik legismertebb „brandünk”. Én legalábbis a világot járva többször is találkoztam a nevével. Ha nem is olyan ismert, mint Puskás, azért meglepően sokszor említették a nevét, amikor megtudták, hogy magyar vagyok. Térképen nézhetjük meg, merre vannak a világon Kodály-intézetek, illetve meghallgathatjuk a Városháza harangjátékait – köztük Kodály Toborzó című művét.
A Kecskemét jelenére koncentráló utolsó, 21. századi teremben a kecskeméti katonai repülőtér és a Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapok bemutatása látható látványos földi és légi felvételekkel, vadászrepülő-makettekkel. Az első repülőnapot 1932-ben rendezték meg Kecskeméten, majd a rendszerváltozás után, 1990-ben folytatódott a hagyomány. 2021-ben már 15 ország haderejének részvételével zajlott, és 120 ezer fő vett részt a kétnapos eseményen.
Itt mutatják be a legújabb kecskeméti sportsikereket is, például a 2022/23-as szezonban történelmi ezüstérmet szerzett NBI-es csapat góljait. Szerintem a férfilátogatók nagy része lecövekel majd a nagy monitor előtt és újraéli ezeket a szép pillanatokat.
Végül itt kapott helyet egy, a településen gyártott Mercedes-Benz A-osztályos autó is, melybe bárki beülhet, miközben a kivetítőn az 1935-ös Kecskeméten nézhet körül. Szerencsére a város központját jól dokumentálják archív képek, régi filmfelvételek, térképek, így a város akkori felépítését, arculatát hitelesen és élményszerűen lehetett egy 3 dimenziós, bejárható modellé újraalkotni.
A kecskemétiek maguk is hozzájárulhatnak a kiállítás bővítéséhez, hiszen beküldhetik régi fotóikat, melyeket (moderálás után) egy kivetítőn bárki megnézhet. „Az én Városházám” projekt keretében sokféle témában várnak képeket, legyen az egy munkahelyi hétköznap, egy ballagás, esküvő vagy sportesemény.
A látogatóközpontból indul a városházát bemutató vezetett, történeti-művészettörténeti séta útvonala is a turisták számára, amely a szecessziós műemlék előcsarnokán, díszlépcsőházán halad végig, és a különleges dísztermet is részletesen bemutatja.
A látogatóközpont hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között tart nyitva. A városháza előcsarnoka szabadon látogatható, de a díszterembe csak a vezetett séták során lehet belépni. A látogatóközpont szolgáltatásait a városháza épületének a Nagytemplom felőli sarkán jelenleg kialakítás alatt lévő Lechner Kávéház egészíti majd ki, amelyben egyedi, kecskeméti különlegességek is megtalálhatóak lesznek majd.
(x) Szponzorált tartalom. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
Olvasd el az összes bejegyzést Bács-Kiskun megyéről:
Petőfi nyomában születésének 200. évfordulóján
Informatív és interaktív tárlat a Kecskeméti Városházán
Bács-Kiskun legérdekesebb látnivalói
Kastélyok Bács-Kiskun megyében