„De hát ott nincs semmi!” – próbáltak sokan lebeszélni, amikor előhozakodtam legújabb utazási tervemmel. Nem sikerült nekik. Bíztam benne, hogy VALAMI csak lesz…
KATAR LÁTNIVALÓI
Doha – pipa negyedik látogatásra
Dohában már háromszor is megfordultam korábban, mégse tudtam kipipálni az országlistán, mert mindig csak átszálltam (kétszer Katmandu és egyszer Új-Zéland fele). Az első, a 2001-es utam emléke a mai naping élénken él bennem, ugyanis a személyzet csupa daliás fiatalemberből állt. Ráadásul alig voltunk a járaton, úgyhogy mindenki elnyúlhatott egy-egy négyes ülésen – ah, azok voltak a szép idők, amikor még nem voltak ilyen tele a járatok…
Na de most se panaszkodhattam, mert egyetlen üres sor az én járatomon is maradt leghátul, le is csaptam rá. Doháig hol a képernyőt bámultam, hol az ablakon át a felhőket. Kellemes meglepetés volt, hogy a turistaosztályon még mindig fém evőeszköz van (manapság már ritkaság), valamint hogy ezen a részlegen is beépítettek minden ülésbe USB csatlakozót, nemcsak az üzleti osztályon.
Dohában aztán már régi kedves ismerősként köszöntöttem a hatalmas macit, melyet egy éve, Új-Zéland felé átszállva ismertem meg. A bronzból készült játékmackó súlya 18-20 tonna körül van. A behemót mesefigura korábban New Yorkban, a Seagram Building előtt, a Park Avenue-n ücsörgött, mígnem a katari királyi család megvásárolta a Christie’s aukcióján 6.8 millió dollárért. A pletykák szerint azért került a reptérre, mert miután megvették, a család rájött, nem tudja hova tenni. No de így legalább van jó kis szelfiháttér mindenkinek:-)
A határellenőrzés után mosolyogva várt a transzferesem, akit a szálloda küldött elém. Már aznap este nekivágtam a városnak, méghozzá a bazárok környékének.
A város látnivaló négy csomópontban összpontosulnak, ezek a kupacok viszont elég messze vannak egymástól (nem gyalogtáv). Ez a négy negyed a régi belváros, az új belváros, az Aspire Park és a Pearl, megmutatom sorban, melyikben milyen érdekesség vannak.
Doha látnivalók – Régi belváros
A reptérhez legközelebb eső látnivalók a régebbi városrészben vannak. Itt áll a legnagyobb mecset (ahova csak férfiak léphetnek be), valamint a bazár (Souq Waqif). Ez nem olyan nagy, girbe-gurba sikátorokból álló labirintus, mint más országokban megszokott társai, de akad elég csecsebecse vásárolni.
Nemcsak általános bazár van, de külön aranyra szakosodott is, plusz egy speciális katari intézmény: a sólyom-bazár. Itt a madarak kis sisakokkal a fejükön várják a leendő vásárlókat, plusz ezerféle kelléket lehet vásárolni a vadászathoz. A solymászat egyébként az UNESCO szellemi világörökségi listáján is szerepel, és itt Katarban ennek nagyon régi hagyománya van. Még az olajnak köszönhető hatalmas gazdagság beköszöntése előtt volt szokás, hogy a beduinok a sivatagban sólymok segítségével vadásztak. A fejükre applikált sisak is azt a célt szolgálja, hogy a látásuk egy pontra fókuszáljon.
Érdekesség, hogy ebben a világörökségi tételben 18 ország szerepel, többek közt Magyarország is – bár emberemlékezet óta UNESCO-mániás vagyok, ha nem jöttem volna ide, soha nem tudom meg, hogy van Katarral közös jelölésünk:-)
Egyre-másra épülnek a lenyűgöző múzeumok is. Már fogadja a látogatókat az Iszlám Művészetek Múzeuma, amely ingyenes. Hiába, a világ leggazdagabb országának (egy főre jutó GDP-t tekintve) nincs szüksége a mi belépődíjunkra. Maga a múzeum az egyik legkomolyabb iszlám gyűjtemény, amely három földrészt és 1400 évet ölel fel.
Már az utolsó simításokat végzik a Nemzeti Múzeum felújított tömbjén is, melynek már több átadási határideje csúszott – de 2019 márciusában állítólag valóban megnyílik. Az építész, Jean Nouvel, a környéken fellelhető sivatagi rózsát mintázta meg a pompás épületen.
A kedvenc épületem az Abdullah Bin Zid Almahmud Kulturális és Iszlám Központ lett, a régi csavaros fagyikra emlékeztető tornyával. Sajnos a toronyba nem lehet felmenni, de az épületben bárkit szívesen látnak, aki az iszlámról akar tanulni, beszélgetni.
Van a környéken egy régi erőd is, de ez is épp felújítás alatt, úgyhogy jelenleg zárva.
A város egyetlen hatalmas építkezési terület. Eleve úgy nőnek ki a felhőkarcolók itt a földből, mint a gombák, de most rátettek egy lapáttal, ugyanis 2022-ben itt lesz a foci VB. Addigra elméletileg minden csillog-villog majd, most viszont folyamatosan sitthalmokon kell átkelni. Járda kevés helyen van, a gyalogosokra itt nem nagyon gondolnak.
Doha látnivalók – Aspire Park
Forgalomtól függően jó 20-40 perc a bazároktól az Aspire Park. Ide a fő buszpályaudvarról a 31 é32 buszokkal lehet eljutni. Két fő nevezetessége a Torch, illetve a Villaggio. Előbbi egy fáklya formájú építmény, az ország legnagyobbja, melyben hotel, teaház, étterem kapott helyet. Elég pazar az egész… Én nappal voltam, de fotók alapján éjszaka is szuper a kilátás.
A Villaggio a város legmenőbb plázája. Mondjuk pont ilyet Las Vegasban is el tudnék képzelni, mint ahogy a boltok is nagyrészt ismerősek. De azért el lehet itt is bóklászni, különösen ha nagy kint a meleg. Lehet gondolázni, van koripálya, gyerekeknek kis vidámpark, elegánsabb éttermek és gyorsbüfék.
Doha látnivalók – Belváros
Az új belvárosban kb. a szemem láttára nőttek ki a földből a szebbnél szebb felhőkarcolók. Újra és újra lehidaltam, milyen ütemben nő a város.
Doha látnivalók – Pearl
A tengerbe mesterségesen létrehozott szigeten csupa vadonatúj épület és üzlet kapott helyet.
Érdekességek vidéken
Az ország egyetlen világöröksége az Al Zubarah Erőd. Bár én minden UNESCO helyszínt igyekszek „begyűjteni”, ezt kis dilemmázás után kihagytam. A fővárostól elég távol van. Vagy autót kell bérelni, amivel másfél óra eljutni oda, de az autóbérlés nem olcsó és a sofőrök elég furán vezetnek. A másik opció a tömegközlekedés. A 100-as busz megy oda, reggel 9.30-kor a buszpályaudvarról, délben van ott. Egykor indul vissza a busz, de egy óra bőven elég is a nézelődésre. A 24 órás napijegy jó rá, azaz 20 rialból megjárható. A gond csak az, hogy rém unalmas a táj, amin kétszer 2.5órát át kell hajtani, plusz légkondisak a buszok, amitől én mindig beteg leszek. Úgyhogy kihagytam, de aki nálam is nagyobb UNESCO mániákus, annak legalább itt az infó, hogy megjárhassa.
Nekem ugyancsak kimaradt, mert már sok más országban megtettem, a sivatagi túra. Ha valaki még nem volt, itt könnyen megszervezheti a hotelben, mert sok cég ajánl félnapos vagy egynapos kiruccanásokat. Jellemzően dzsipekkel viszik az utasokat a homokdűnékre, a víz és az ebéd a kirándulás része. Van minden változatban: délelőtt, délután, napfelkeltés, naplementés, ott alvós.
Nem csak a sivatagba léteznek szervezett túrák, de a tengert sem hagyják kihasználatlanul, azaz hajóval is lehet kisebb-nagyobb kirándulásokra benevezni. Ebből is van elég szép választék: hagyományos, fából készült halászhajók, modern jachtok, halászós, úszkálós, snorkelingezős.
Katar szállás
A három éjszakát két helyen töltöttem. Az első kettőt egy középkategóriás hotelben, a K108-ban. Ez a régi bazárok környékén van, praktikus a városnézéshez.
Az utolsó estére átcuccoltam az Intercontinentálba. Kifejezetten azért akartam egy menő helyen lakni, hogy novemberben egy kicsit napozhassak, strandolhassak is – ezt ugyanis nem lehet a városi strandokon, sőt, arab tulajdonú medencés hotelekben sem. Itt viszont csodás wellness részleg és medence várt, plusz privát homokos tengerpart, úgyhogy kiélvezhettem a késő őszi kánikulát. Bár a hotel dugig volt, mégsem volt tömegérzet, mert hely volt bőven. Mindig akadt szabad nyugágy a parton és a medence mellett is, akár árnyékban, akár napon. A reggeli is fenséges volt, szép komótosan végigkóstoltam mindent. Ó, és még egy dolgot imádtam: valami különlegesen finom virágillat terjengett minden nyilvános helyen, azaz a lobbiban, az étteremben, a liftekben… No és mindenhol volt wifi, úgyhogy dolgozni is lehetett:-)
KUVAIT LÁTNIVALÓI
Vannak országok, melyek csodálatos természettel, mások fantasztikus építészeti emlékekkel vonzzák a látogatókat, no és olyanok is akadnak, ahol a helyiek barátságossága nyűgözi le a látogatót. Nos, Kuvait egyik kategóriába sem tartozik – gyakorlatilag azoknak tudom ajánlani, akik hozzám hasonlóan minden országba el akarnak utazni. A három meglátogatott ország közül egyértelműen ez volt a legkevésbé izgalmas – azon túl, hogy a neve mellé tudom tenni a pipát, nem sok örömöt nyújtott.
A fő attrakció a Kuwait Towers, amely egy darabig zárva volt, de most ismét fogad látogatókat. Ha valaki többet szán rá, akár vacsorázhat is fent az étteremben, de sima látogatójeggyel a kilátószintbe is felliftezhetünk. Én is innen bámultam körbe a várost. Feltűnt, milyen szép kis csúszdás-medencés aquapark van alattunk, de sehol egy lélek. Próbáltam megtudakolni, hogy csak átmenetileg van-e zárva, vagy mi a helyzet, de mindenki csak a vállát vonogatta. A kilátószint forog is, de azért nem kell félni, hogy bárki elszédül, elég lassan ér körbe.
Innen a halpiacra sétáltam, ahol nem csak hal van, de sok zöldség, pékáru és minden más finomság is.
A következő nevezetesség a Nagy Mecset volt, ahova nem tudtam lányként bemenni. Soha nem fogok kiigazodni ezen, mert vannak országok, ahol beengedik a nőket, mások meg nem, szóval olyan előírás lehet ez, amit sokféleképpen lehet értelmezni.
A Nemzeti Múzeum épülete se kívül, se belül nem izgalmas, a többi (kb. három) itt őgyelgő látogató szemében is azt kételyt láttam: Mit keresünk mi itt? De legalább ingyen van.
Következett a bazár, ami inkább egy bazárnegyed, sok egybefüggő piaccal. Itt az volt a szokatlan, hogy szinte csak a helyiek által keresett holmik voltak, azaz semmi turista csecsebecse, mint hűtőmágnes és társai. Persze érthető, arra az évente pár tucat turistára (na jó, túlzok, annál talán több) én se alapoznék üzletet.
Végül a Tudományos Központ épületébe is elzarándokoltam, ahol egy nagy akvárium és IMAX mozi is van, néhány étterem társaságában. Itt is leginkább a tengerre nyíló kilátás a legjobb.
Ezzel végére is értem a látnivalóknak, egy nap bőven elég volt mindenre.
Kuvait szállás
Míg Katarban két hotelben töltöttem el a három éjszakát, itt Kuvaitban mindhárom éjjelt egy airbnb otthonba foglaltam. Indiai házigazdáim voltak, egy kedves házaspár, akiknek pár éve kirepült az egyetlen fiúk az otthonukból, így nagyon élvezik, amikor vendéget fogadhatnak. Volt egy rakás negatívum, például elég kieső helyen volt a lakás (se busz, se taxiállomás a közelben), a zuhanyzóban csak langyos volt a víz, és náluk mást jelent az ágynemű, mint nálunk. Csak díszpárnák és dísztakaró volt, eltartott egy darabig, míg megoldottam a helyzetet (egy pólómat húztam fel az egyik párnára, és a lepedőbe csavartam magam, hogy közvetlenül ne az ágytakaró legyen rajtam, mert attól féltem, azt nem mossák ki minden vendég után). De mindezek ellenére imádtam itt lakni, mert annyira kedvesek voltak. És mert – tudom, ez közhelyes, de itt annyira igaz volt – úgy viselkedtek, mintha a családom lennének. Bahreinből például hajnalban értem haza, és a feleség addig nem feküdt le, ott várt a nappaliban – pont úgy, mint régen anyukám:-))
BAHREIN LÁTNIVALÓI
Amikor az utat terveztem, a figyelmem csak addig terjedt ki, hogy Katarból csak Kuvaitba tudok repülni (legalábbis a térségben még fel nem keresett országok közül), így 3-3 éjszakát Dohában és Kuvaitvárosban foglaltam le. Később jöttem rá, hogy Kuvaitból viszont átrepülhetek Bahreinbe. Mivel a szállások nem visszamondhatóak voltak, oda csak egy napra ruccantam át, úgy néztem, tempósan utazva be is tudom járni. Úgyse utaztam még úgy repcsin, hogy csak egy napos útra menjek, egy útlevéllel és egy fényképezőgéppel, mintha csak buszra szállnék.
A tervbe az kavart be, hogy a Kuwait Airlines jó négyórás késéssel indult, így nem reggel 10-re érkeztem, csak délután 2-re, és hát errefelé ilyenkor hamar, délután 5 körül már sötétedik, így mindössze három órám maradt nézelődésre. Amikor még a kuvaiti reptéren ezen dohogtam, az információs pultnál félfüllel meghallottam, hogy páran már 5 napja (!) várják, hogy elhagyhassák a várost, úgyhogy az én problémám gyorsan eltörpült az övék mellett. Az ezt megelőző napokban ugyanis a térségben szokatlanul heves esőzések voltak, így kissé felborultak a menetrendek.
Mindenesetre autót béreltem, mert csak így volt esély gyorsan mozogni (taxi egész napra drága, a tömegközlekedés pedig ritka).
A fő célpont a két világörökség volt. Az egyik jelölés a gyöngyhalászat hagyományait foglalja magában. Ehhez néhány tengeren levő osztrigatelep tartozik, valamint a reptértől alig pár percre levő Muharrak város polgárházai, raktárai.
A gyöngyhalászat már az ókorban is jelentős volt a Perzsa-öbölben, de a 19. század végén és 20. század elején élte fénykorát (míg aztán az 1930-as években tenyésztett gyöngyök kerültek a világpiacra). A régi házaknak különösen a faragott ajtajai varázsoltak el, de volt itt Iránra emlékeztető széltorony is.
A másik UNESCO helyszín a régi erőd. A 12 méter magas dombon álló romok a portugál időkből származó erődből maradtak fent, de maga a terület sokkal régebben is lakott volt: egy dilmun nevű bronzkori civilizáció fővárosa állt itt. Meglepett, hogy a bejáratnál lazán ledobták a gyerekek a kis bicajt és rollert, úgy mentek megmászni az erődöt – úgy látszik, itt nem lop senki.
Még gyorsan megnéztem két másik érdekes helyszínt, a Barbar templom romjait, illetve a régi temetkezési sírokat, de fotózni már sötét volt. Igaz, ezek napvilágon se lettek volna sokkal látványosabbak. Az utóbbi egyébként ha nem is fotogén, elég érdekes: van vagy 80.000 sírhalom az apró országban, i.e. 2250-1700 közötti időszakból.
A reptér felé hajtva aztán megláttam egy épületet és leesett az állam. Azonnal leálltam fotózni minden szögből. Mint kiderült, ez a Nemzeti Színház és én odáig voltam meg vissza. Olyan jó lenne Budapestnek is egy ilyen bámulatos modern épület, egy ikonikus jelkép… de erre még várnunk kell. A MÜPA van talán a legközelebb ahhoz, amit szeretnék, ott imádom, bent milyen minőségi minden felhasznált anyag és az is, ahogy összerakták, de kívülről nézve nem esik egyből hanyatt az ember, mint itt.
Bahreinbe nem csak az odatartó járat késett, de a hazafelé induló is. Lehet, hogy a Kuwait Airways így akart kárpótolni a kiesett időért, de éjjel sötétben azért nem olyan érdekes a turistáskodás. Emiatt viszont hajnali fél kettőre értem „haza” az indiai családomhoz, de nem haragudtak, hanem kedvesen megvártak.
Praktikus tanácsok
Katarban 2017 augusztusa óta nem kell vízum egyszerű turistalátogatáshoz. Kuvaitban és Bahreinben a reptéren lehet felvenni vízumot. Kuvaitban arra kell figyelni, hogy a gépből kiszállva ne az „Arrival”, hanem „Visa issuing” feliratot kövesd. Itt bejutsz egy szobába, ahol venni kell 3 kuvaiti dinárért okmánybélyeget (persze a gép nem ad vissza, úgyhogy úgy kell előtte pénzt váltani, hogy legyen pont ennyi), le kell másolni az útlevelet, kitölteni egy formanyomtatványt, húzni sorszámot és várni. Nekem egyszer másfél óra volt, második alkalommal egy perc. Bahreinben egyszerűbb, ott a normál útlevélkezelő sorban intézik a vízumot is. Nem volt baj, hogy nem volt nálam helyi pénz, kértek helyette 15 dollárt.
November és április között érdemes jönni, májustól októberig 35 fok feletti csúcshőmérsékletek vannak.
Lányoknak nem kell fejre kendő, de térd alá érő nadrág vagy szoknya és vállat takaró ing vagy póló az illendő (rövid ujjú póló rendben van, de pántos top már nem). Fiúknál se nézik jó szemmel a sortot és az ujjatlan trikót.
Katarban nem sok katari van – a lakosság 86 százaléka és a munkavállalók 94 százaléka külföldi. Van néhány hagyományos értelemben vett expat (magasan képzett külföldi szakértő), de itt a külföldi munkások többsége a katariak által lenézett fizikai munkát végzi. Kuvaitban is bő 70 százalék a külföldiek aránya, a turista szinte kizárólag velük találkozik. Tősgyökeres helybélit soha nem láttam dolgozni, miközben mindkét országban minimális a munkanélküliség. Ezt nem tudtam egy darabig megfejteni, amíg airbnb házigazdáim rá nem világítottak a helyzetre: Kuvaitban rendelet szabályozza, hogy egy cégnél hány százalék legyen kuvaiti munkás. Mondjuk 40%. Felveszek papíron ennyit, de nem kell bejárniuk. Úgyse képzettek, feleslegesen rendeznének be nekik irodákat, plusz akkor személyzet is fel kellene számukra venni, hogy legyen, aki felszolgálja a teát. Inkább csak átutalják nekik a fizetést, így mindenki jól jár. Az átlag kuvaiti a nap nagy részét otthon tölti, csak imára vagy esti programra jön elő, akkor is csak autóval utazik, úgyhogy utcán sétálva nem lehet élő példánnyal találkozni.
Metró, villamos nincs. A helyi buszok nevetségesen olcsók (Katarban pl. 10 rialért két jegyet vagy 20-ért egész napos bérletet lehet venni), de azon csak a külföldi munkások utaznak. A helyiek mind autót vezetnek – szinte kizárólag fehér, esetleg fekete terepjárót. Ritka a rikító szín, de az is csak sportkocsi. Simán előfordul, hogy valakinek 2-3 drága autó is parkol a háza előtt. A taxi aránylag megfizethető, lévén mind a benzin, mind az autó lényegesen olcsóbb, mint máshol. A gyaloglás nem mindig egyszerű, mert járdák csak mutatóban vannak – mivel mindenki autózik, nem tartják szükségesnek.
A bazárok mind bezárnak dél-egy óra körül és csak négykor nyitnak ki, viszont cserébe este sokáig (9-ig biztos) várják a kuncsaftokat.
Borravalót nem szokás adni, nem várják el se étteremben, se taxiban.
Soha nem ülj úgy, hogy a talpad (akár mezítláb, akár cipőben) a házigazda felé mutasson.
Sokan tudnak angolul, azzal simán lehet boldogulni.
Qatar Airways stopover információ
Amennyiben a Qatar Airways légitársasággal utazol bármely nem katari desztinációra és minimum 12 óra átszállási időd van, akkor jogosult vagy egy éjszaka ingyen (vagy két éjszaka kedvezményes) szállásra valamelyik dohai hotelben. Ez az ajánlat 2019. január 31-ig történő foglalás és 2019. április 30-ig végződő utazás esetén él. Foglalás EZEN a linken, városnéző túrák közti böngészés pedig EZEN a weblapon.
És hogy miért pont Doha? A nyári hónapokat leszámítva egész évben nagyon kellemes a klíma, abszolút biztonságos az ország és méretéhez képest sokféle látnivalót kínál. Hatalmas mértékben fejlődik a turizmus, melyet csak még inkább felgyorsít a 2022-es FIFA tornára való felkészülés. Egyetlen napba belesűríthető egy kis tevegelés a sivatagban, úszkálás az óceánban és elsőosztályú múzeumok, éttermek felkeresése. Jó ötlet felkeresni akár önmagában, akár átszálláskor, különösen megéri, mióta vízummentes lett. Én nem erőltetném a kuvaiti kitérőt. Az egyetlen ok, hogy nem bántam meg (mármint azon túl, hogy kipipálhattam:-), az az, hogy csak innen tudtam eljutni Bahreinbe, ami viszont érdekes volt. Úgyhogy ha valaki utánam csinálja ezt a kis körutat, azt tanácsolom, hogy Doha és Bahrein legyen 2-2 nap, Kuvait pedig felejtős.
Az utazáshoz a jegyet a Qatar Airways kedvezményesen biztosította, a tartalom azonban – mint mindig – teljes egészében az én véleményem tükrözi.