Még alig léptem be a Káli Art Inn kertjébe, már a lábaim közt tekerőzött egy cica. Amikor megtudtam, hogy négy is van belőlük, sajátos pontozási szempontjaim alapján magamban már be is írtam kilenc és fél pontot a vendégháznak – nagyon nagy bakit kellett volna csinálniuk, hogy ne szerezzék meg a maximális tízet. De nem csináltak.
Már nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet itt lakni – két okból is.
Először 2013-ban jártam erre, amikor még ebédelni is lehetett a kis butikhotelben, de akkor csak a konyhát próbáltam ki. Egy ismerősnél laktam, szállás nem kellett, de kíváncsi voltam a szobákra, és megkértem, hadd nézzek meg párat. Olyan magától értetődő kedvességgel vezettek körbe, és annyira elbűvölt, amit láttam, hogy megfogadtam magamban, egyszer szállóvendégként is visszatérek.
Az elkövetkező években csak fokozódott a kíváncsiság. Megismertem és megszerettem ugyanis a Stílusos Vidéki Szállodák szövetségét, és akármerre jártam, mindenhol kb. elhomályosult szemekkel beszéltek a példaképről: a Káli Art Innről. Magasan voltak hát az elvárások, mégis milyen lehet egy szuper kis szövetség legelismertebb tagja – de azt kell, hogy mondjam, megugrották ezt a magas lécet.
Nem is tudom, mivel kezdjem… a szobákkal? A reggelivel? A kerttel?
Talán mégis inkább a személyzettel, hiszen egy vendégháznak az a lelke.
Párját ritkító kedves csapat szolgálta fel a reggelit, és a takarítók mosolya is úgy ragyogott, mint a szerencsésen kifogott hétágra sütő nap. Egy este leültem beszélgetni a hotelt igazgató házaspárral és pillanatok alatt úgy éreztem, mintha régi jó barátok lennénk. Belegondolva, hogy pont ugyanígy éreztem a társulat már megismert szállásain (Nomád Hotel, Rosinante és Kosbor Panzió), szöget ütött a fejembe, hogy ez nem lehet véletlen. Úgy tűnik, hasonszőrű emberek üzemeltetik ezeket a helyeket és magukhoz hasonló vendégkört vonzanak be. Ezt az is alátámasztotta, hogy a többi vendég is úgy köszönt oda a kis asztalhoz, ahol beszélgettünk, mintha legalábbis kedves családtagok lennénk.
Ildikó és férje, Csaba, akik már gimnazista korukban egymásra találtak, 25 évig ruhakészítéssel foglalkoztak, de azt jó tíz éve megunták. Elegük lett a hivatalok packázásaiból, a robotból, úgyhogy fogták magukat és leköltöztek Balatonkenesére, mondván, ők korai nyugdíjba vonulnak. A sors azonban másképp akarta (a mi nagy szerencsénkre:-). 2009-ben ugyanis szólt egy családi-üzleti barátjuk, hogy a Kali Art Innbe üzemeltetőt keres az új tulajdonos. Bár Ildikóéknak az égvilágon semmi idegenforgalmi tapasztalata nem volt, elvállalták a feladatot és úgy voltak vele: pont úgy tesznek, mintha magukhoz várnának vendéget. És ez működött: még alig melegedtek itt meg, 2010-ben a Sunday Times a 100 legjobb európai szálloda közé választotta őket.
A kedves vendéglátással a kezdetektől nem volt gond, amivel meg igen, az később megoldódott. Ilyen küzdelem volt például a séf személye, ugyanis sokan váltották itt egymást, de senki nem vált be igazán. Ildikó egy idő után megunva ezt maga tanított be egy fiatal, végzős séfet, aki azóta nagyszerűen teljesít. A szakmai részekbe – mint social media, csomagajánlatok, szállodai számítógépes rendszerek, stb. – a Rosinante energiabombája, Paór Ancsika vezette be őket, miután csatlakoztak a Stílusos Szállodák Szövetségéhez.
A vendégek hamar megtalálták őket, de nem dőlnek hátra. Szerencsére a nagyvonalú tulajdonostól szabad kezet kaptak, úgyhogy folyamatosan csinosítgatják a szobákat és új fejlesztéseken gondolkodnak. Tavaly készült el a panorámás szauna, ahol a hatalmas üvegablakok mögül a békés kis tóban lehet gyönyörködni. Igen, az ott a kert végében nem medence, hanem természetes forrásból táplálkozó, kikövezett aljú tó.
De nemcsak a tó, az egész kert valami időtlen harmóniát áraszt. Bármerre sétáltam, mindenhol illatozott valami, egyszerűen alig tudtam betelni vele. Én, az állandóan pörgős budapesti is teljesen lelassultam, és amire időtlen idők óta nem volt példa, képes voltam letenni a mobilt. Néhány órára teljesen kikapcsoltam mindent, és csak elheveredtem egy jó könyvvel a medence mellett. Arról nem is beszélve, úgy aludtam 9 órákat, mint a bunda.
Bekukucskálva mindenhova, szerintem az én szobám volt a legszebb, a régi pajta tetején kialakított fehér szoba, melyet nászutas-szobának is neveznek.
De ha muszáj lenne, a többiben is el tudnék tölteni még egy-két hétvégét:-). Például a legrégebbi, kétszáz éves házban, amelynek igencsak szövevényes múltja van: eredetileg borkereskedők háza volt, de később kaszinóként, majd betelepített családok otthonaként is szolgált.
A kert hátsó traktusában egy különálló, két hálószobás apartmant és egy kisebb szobákból álló apartmantházat is kialakítottak. A kézzel készített bútorok, a puha horgolt takarók, és a különleges dekorációk itt is meghittséget, otthonosságot sugároznak.
No de a reggeliről is ejtsünk szót. A szövetség minden tagjánál ez kiemelt fontosságú és a háziversenyben igencsak előkelő helyen áll a Kali Art Inn. Hosszú évek során kutatták fel azokat a sajt-, hús-, és zöldségtermelőket, akik megfelelnek magas kívánalmaiknak. No és a tálalás… azt hiszem, a képek magukért beszélnek.
Ismét bebizonyosodott, hogy egy szálloda nem a csillagok számától vagy az itt dolgozók szakirányú végzettségétől lesz olyan, amilyen, hanem egyszerűen a szívből jövő vendéglátástól.
Ismerkedj meg más stílusos szállodákkal is:
Nomád Hotel & Glamping (Noszvaj)
Kosbor Panzió (Magyarszombatfa)