2016. június 23. Juneau nemcsak természeti szépségéről nevezetes, de gourmet központtá is vált – népszerű program a gasztroséta.
A Glacier Bay-be tett kiruccanás után visszatértem az állam fővárosába, Juneauba, ahol előtte már eltöltöttem egy napot, kipróbálva a kenuzást. Most volt még további három teljes napom itt, ez alatt beneveztem három kirándulásra.
Juneau gasztroforradalma
Első nap egy gasztronómiai sétához (Juneau Food Tours) csatlakoztam, ilyenre még úgysem volt alkalmam, mióta Alaszkában utazgatok.
Az biztos nem lep meg senkit, hogy a két legfontosabb alapanyag a lazac és a laposhal. Ezeket a végtelenségig tudják variálni, bőven azon túl, mint amit mi megszoktunk. Itt ebből a halból készül a pástétomtól kezdve a taco-ig minden. De ennél többet nem tudtam, úgyhogy kíváncsian vártam a sétát.
Az állam nem kifejezetten a foodie-k zarándokhelye, bár ez a helyzet rohamosan változik. Ha néhány éve megkérdeztek itt valakit, hova menjen enni, akit komolyan érdekel a gasztronómia, a válasz elég lesújtó volt: Seattle-be. Azóta nagyon fordult a világ, egyre másra nyitnak a kifejezetten kreatív éttermek és büfék. Ma már megfordult a helyzet: van, hogy Seattle-ből ugornak fel az ínyencek, hogy kipróbáljanak itt néhány fogást.
Tracy’s King Crab Shack
A folyamatok egyik fő katalizátora egy Tracy LaBarge nevű hölgy volt, aki 1996-ban költözött a városba, és hamarosan beleszeretett a rákhalászatba, meg az egész folyamatban: a főzésbe, tisztításba és persze az evésbe. Gyakran vitt ki ismerőseit hajóval rákot gyűjteni, majd tíz évre rá megnyitotta az első büféjét, ahol lábanként árulta rákot. Ma már három további étterme is van a városban, de a legnevesebb, legforgalmasabb a rákbüfé. Mi is itt kezdtük a túrát, a tűzrőlpattant, lelkes idegenvezetőnkkel, Midgivel (Kelly Moore).
Sűrű ráklevest (bisque) ettünk, de közben kívánósan figyeltem a ráklábakkal küszködőket az asztalnál. Es el is döntöttem, hogy vacsorára visszatérek – így is lett! Az öt rákfajta közül (chum, sockeye, king, silver és pink) a király a legfinomabb, ennek egy lábát kértem ki, hogy aztán mindenféle célszerszámmal kihalásszam belőle a rákhúst.
Ulu kések és mexikói tacos
Átsétáltunk egy közeli üzletbe (Alaska Knife Works), ahol az itt nevezetes kések mellett néhány alaszkai ínyencséget is árulnak, ezek közül a füstölt lazac mártást (dip) kóstoltuk meg. Juneauban mindenkinek megvan a saját dip receptje (füstölt hal, krémsajt és fűszerek) és persze mindenki meg van győződve, hogy az övé a legjobb. Ha nem utaznék még majd egy hónapot, biztos vettem volna egy ládával, olyan isteni volt. Különösen megpakolva lazackaviárral. Nyamm. Ettünk még bika moszat lekvárt is, na erről életemben először hallottam, de ennek is azonnal rabja lettem. Olyan narancshéj ízű.
Tracy mellett egy másik „úttörő” egy energikus, szicíliai származású hölgy, aki előszerettel készíti el az alaszkai halakat amolyan mediterrán-mexikói-ázsiai fúziós fogásokká. A V’s Cellar Door étteremben ilyen vegyes taco-t ettünk, nekem ez volt a séta fénypontja.
Ínyenc delikátesz
Következő megállónk a Panhandle Provisions volt, látszólag egy egyszerű delikátesz, holott jóval több annál. Ebben a totál eldugott kis üzletben fantasztikus kreatív csapat dolgozik, és amit csak lehet, maguk állítanak elő: a szarvas prosciuttotól a kimchi szalámiig.. Vezető séfjük, Beau Schooler pár éve részt vett egy államok közti séfversenyen (Great American Seafood Cook-Off), ahova minden állam kormányzója jelölte ki, hogy ki képviselje őket. Beau minden egyes fogáshoz lazacot használt fel, igazi nose-to-toe módszerrel felhasználva annak minden porcikáját. A hal bőréből csipszet, a csontokból sót készített. Bár sokan értetlenül bámulták, a végén megnyerte a versenyt.
Fine dining és sörfőzde
Betértünk a város fine dining éttermébe is, ez a SALT, ami a rákbüfét üzemletető Tracy egyik étterme. Itt tempurabundás halas tostadat kóstultunk, elég biztató volt ez is.
Utolsó megállónk az Alaskan Hotel volt, ahol az Alaskan Brewing Co. üzemel. A hotelt az évtizedekig itt működő bánya hozta létre, leginkább az, hogy az ott dolgozó jobb módú munkásoknak, vezetőknek szükségük volt egy elegánsabb hotelre, szórakozóhelyre. Az 1913-ban alapított hotel az állam legrégebben működő szállodája. Itt üzemel a bár, ahol a helyi kis sörfőzde italait lehet kóstolni. A két, akkor 28 éves alapító – Marcy and Geoff Larson – 1986-ban nem kapott hitelt a bankoktól, így 88 privát befektető dobta össze a sörfőzde alapításához a tőkét (mondhatnánk, megvalósították a crowdfunding ősét), akik közül majdnem mindenki még ma is tulajdonos és igen jól megszedte magát. A sör alapja a jó víz, és itt a gleccserek révén ez mindig biztosított. Miközben receptek után kutakodtak, megtalálták az egykor itt üzemelő bánya papírjai közt a leírást, hogy anno hogy készült itt a sör. Megvalósították, és a mai napig ez a legnépszerűbb termékük, az Alaskan Amber. A végtelenül szimpatikus alapítókról és a cégükről a youtube-on is van fent egy videó.
Orosz örökség
És még egy adalék – az orosz örökséget Alaszkának ezen a részén lehet leginkább megtapasztalni, hiszen itt, délen volt egykor, az orosz fennhatóság alatt a főváros, Sitkában.
Ennek egyik örömteli jele számomra az volt, hogy van a városban egy pelmányi büfé. Rég nem ettem már ilyen finom pelményit, ráadásul helyi viszonyok közül viszonylag olcsón jól laktam:-)
Flume
És mivel vezettem le a sok evést? A város szélén egy nagyon romantikus, bájos ösvény vezet az erdőben, a Flume. Emelt pallókon lehet sétálni, gyakran úgy, hogy felettünk és alattunk is fák vannak!
A hotelhez visszasétálva a helyi házikókban is gyönyörködtem. Fantasztikus kis kertekkel vannak körülvéve, aminek két oka van: egyrészt a helyiek imádnak kertészkedni, másrészt pedig a hosszú nyári napok miatt gyorsan, erőteljesen nőnek a virágok.
Olvasd el az összes részt
Alaszka
Anchorage és Prince William Sound hajókirándulás
Seward és a Kenai fjord
Homer és a medvék
A Denali Nemzeti Park – repcsivel, autóval és gyalog
Fairbanks, északi sarkkör túra
Egy elfelejtett rézbánya McCarthyban
Valdez
Juneau – kenuzás a Mendenhall gleccserhez
Glacier Bay
Juneau – gasztroséta