Bár az elmúlt másfél évben sem ültem sokat otthon, ez a nyár valahogy mégis olyan érzéssel indult, hogy ismét kinyílt a kalitka. A tomboló kánikulában, a visszatért szabadság érzésétől megittasodva ismét elutaztam oda, ahol minden elkezdődött – ahol először láttam meg a tengert, ahol először utaztam (majdnem) egyedül, ahol először csodálkoztam rá világörökségekre…
Adria – sokunknak „a” tengerpart
Útközben Opatija felé azon kaptam magam, hogy úgy ujjongtam magamban, mint egy kisgyerek. Csodálkoztam is, miért vagyok úgy besózva, most jöttem meg pár hete a Seychelle-szigetekről, akkor most miért akkora szám meglátni a tengert. De azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy a horvát tengerpart sok szép emléket idéz fel…
Voltam itt szerelmekkel, barátokkal, kollégákkal, nagyjából mindenféle felállásban, de a legkülönlegesebb mégis az első utazás volt, 1984-ben.
Két okból is. Egyrészt akkor láttam meg először a tengert, és az ilyen első dolgok (első szerelem, első csók, első tengerben úszás) mindig emlékezetesek. A másik izgalom az volt, hogy akkor utaztam először szülők nélkül. Érettségi ajándék volt a szüleinktől nekem és a középiskolás barátnőmnek, hogy befizettek minket egy olcsó társasutazásra az Express utazási irodával. A másik lány az utolsó pillanatban megijedt és mégse jött, úgyhogy ott találtam magam egy rakás idegennel. Talán innen jön, hogy a mai napig egyedül utazom, nem akartam többé kitenni magam ilyeneknek:-)
Annyira jó volt visszajönni a pálmafákkal övezett utcákra, régi békeidőket megidéző szállodák közé és újra belépni a tengerbe ott, ahol kamaszként először…
Opatija – a trendi császári nyaralóváros
Opatija valahogy különösen kedves a szívünknek. A város, vagyis akkori nevén Abbázia a Monarchia legfölkapottabb, legelegánsabb tengerparti nyaralóhelye volt az első világháború előtt. Nem nehéz elképzelni, milyen élet lehetett itt akkoriban, hiszen szerencsére az arisztokrácia pazar rezidenciái a mai napig fennmaradtak, látogathatóak. Sok közülük hotelként él tovább, így akár azokban megszállva magunk is átélhetjük egy letűnt kor eleganciáját.
De lépjünk kicsit vissza az időben. A város története a 15. században kezdődött, amikor a bencések egy apátságot alapítottak itt. A város neve is innen származik, hiszen az olasz abbazia és a horvát opatija egyaránt apátságot jelent. Ma ennek helyén áll a Szent Jakab templom, melyet közel négy évszázadon keresztül építettek egészen 1937-es befejezéséig. 1844-ig Abbázia is egy volt a csendes tengerparti halászfaluk közt, amikor is egy gazdag fiumei kereskedő, Iginio Scarpa épített a feleségének itt egy csodás nyaralót, a mai is jól ismert Villa Angiolina palotát.
Egymás után érkeztek ide az arisztokrata vendégek, köztük Márai Anna osztrák császárné, V. Ferdinánd felesége is. Egyre sikkesebb lett itt tölteni a nyarat, és a felső tízezer egymás után kezdett a városban nyaralót építeni. A nagy áttörést Ferenc József császár hozta meg, aki annyira szerette Opatiját, hogy telente ide telepítette a teljes császári udvart. Maga a császár az 1884-ben épült Kvarner Hotelben lakott, a város első szállodájában, amely ma is üzemel.
A sikertörténet folytatódik
Még ugyanebben az évben kiépült a vasút is, ami újabb lökést adott a fejlődésnek. Az elkövetkező évtizedben igazi építkezési láz tört ki a városban, a gazdagok egymást túllicitálva igyekeztek minél pompásabb villákat felhúzni. Karlsbad után Opatija lett a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye, nyaranta mindenki itt tolongott, aki számított: királyok, cárok, híres zeneszerzők, költők.
Bár az első világháború a Monarchia végét jelentette, és egy csapásra eltűnt az itt nyaraló gondtalan arisztokrácia, Opatija szerencsére nem lett az enyészeté – folyamatos népszerűségét lenyűgöző panorámája, kristálytiszta tengerpartja, és buja növényzete továbbra is fenntartotta. A mai napig megmaradt elegáns, fényűző nyaralóhelynek, ahova előszeretettel látogatnak mind a trendi fiatalok, mind pedig a nosztalgiára vágyó idősek.
Ha hozzám hasonlóan autóval érkeztek, az első feladat mihamarabb letenni egy parkolóban a járgányt, mert itt a város szűk utcácskáin és tengerparti sétányán semmi szükség nem lesz rá.
Opatija legfontosabb látnivalója a Villa Angiolina, amely elindította a várost a hírnév útján.
Innen csak úgy induljunk el kószálni, le a városka központi, betonból épített strandjára, ahol játszótér, éttermek és fagyizók sorakoznak. A tengerparti sétány hosszú kilométereken keresztül kígyózik a kikötőig és még azon is túl.
Isztria egy nap alatt
Másnap aztán körbeutaztam egész Isztriát. Eredetileg csak három várost írtam ki magamnak, ahol már az első utam során is voltam, de csak megsárgult fényképek maradtak – sőt, már az emlékek is nagyon haloványak: Porec, Rovinj és Pula. Aztán megkérdeztem a kedves olvasóimat, miket nézzek meg Horvátországban és ők még hozzácsaptak három hegyi kis falut az isztriai naphoz: Hum, Motovun és Labin. És amikor már éreztem, hogy ennyi nem fér bele egy napba, túl nagy lett a tortaszelet, egy kedves bloggerkolléga még odanyomott egy cseresznyét a tejszínhab tetejére: kijelentette, hogy az ő kedvenc strandja Brsec. Így hát igen ambiciózus tervvel vágtam neki, és végül két hely kivételével sikerült is a program – az se rajtam múlott, hanem a reggeli csúszáson.
Ezt a feszes túrát mindenesetre ne csináljátok utánam – osszátok el a lenti látnivalókat több napra.
Hum
A nap ugyanis elég döcögősen indult, az Opatija-Hum távolságot, ami a google szerint 40 perc, a sok útlezárás, építkezés, elterelés miatt majd két óra alatt tettem meg. Hummogtam is magamban:-)
Szerencsére megérte a fáradozás. 30 fős népességével Hum a világ legkisebb városaként reklámozza magát és való igaz, kényelmes tempóban is végig lehet járni 10 perc alatt. De valami csoda folytán nem rohamozzák meg turistahadak, így a két kis ódon utcájának igazi elvarázsolt hangulata van.
A településre nem lehet behajtani, hanem előtte kell letenni az autót, és egy napra 10 kuna parkolási díjat kell fizetni.
Motuvun
A következő megállóm Motovun lett volna, egy másik, nagyobbacska hegyi városka, itt viszont annyi látogató volt, hogy nemhogy leparkolni nem lehetett, de egy tűt se ejthettem volna le. Elképzelni nem tudom, mi lehetett az oka, mert a többi helyen összesen nem volt ennyi turista.
Porec
Nem is erőltettem a dolgot, indultam tovább Porec felé, ami nyilván kihagyhatatlan számomra, hiszen UNESCO világörökség.
Legfontosabb látnivalója a 6. századi Euphrasius-bazilika, a bizánci művészet egyik legszebb fennmaradt példája. Helyén már a 4. században működött egy kis oratórium, melyet a keresztényüldözés idején emeltek egy magánház részeként. Ennek eredeti padlómozaikjai is megtalálhatóak a kertben a mai napig. Feltétlenül érdemes ezt is megnézni, a templom szentélyének falát borító káprázatosan szép mozaikok mellett. És jól látjátok, nem satíroztam ki senkit – mivel most nincsenek turistahadak, a nevezetes templomban egy darabig teljesen egyedül voltam:-)
A bazilika vasárnap kivételével minden nap nyitva van, a felnőtt belépő 50 kuna.
Rovinj
Következő megállom Rovinj volt. Emlékeztem rá, hogy itt nincs amolyan kihagyhatatlan, híres látnivaló, de az óváros hangulata mégis magával ragadt fagyiszínű házai miatt. És valóban, jól rémlett, most is egyből mosolygásra késztettek a vidám házfalak. No persze vannak itt is nevezetességek, mint a dombtetőn álló, hatalmas Szent Eufémia-székesegyház, egy kolostor és pár múzeum, de akkor sincs tragédia, ha ezek kimaradnak és csak csatangoltok a szűk utcákon.
Pula
Minden út Rómába vezet – vagy ha nem, akkor egy római műemlékhez. Nekem is egy ilyen látnivaló következett, Pula fenséges római amfiteátruma. A navigáció úgy vezetett oda, hogy egy kis utcában álltam meg, az amfiteátrum felső részénél és úgy nyílt először rálátásom. Hiába voltam már itt korábban, újra lenyűgözött, milyen hatalmas és milyen jó állapotban van. Ezt is, mint sok társát, eredetileg gladiátorviadalok céljára építették és akár 20 ezer nézőt is befogadott. Annyira kortalan, hogy még ma is tartanak benne rendezvényeket (kíváncsi vagyok, vajon a manapság épített stadionok kibírnak-e majd kétezer évet – a kérdés természetesen költői).
Miután jól kigyönyörködtem magam a 72 boltív látványában, lesétáltam pár lépcsősort a földszinti jegyirodához. Bemenve a stadionba nem esett le az állam, őszintén szólva ezt a 70 kunát nyugodtan megspórolhattam volna.
Sokkal izgalmasabb a látvány a fenti utcából, felülről, úgyhogy azt a pénzt inkább költsétek el egy fagyira, kávéra valamelyik ott tanyázó kávézóban. De az is jó ötlet, ha körbesétáljátok az egészet, mert a környező kis utcákból a szemetek befoghatja az egész fenséges építmény látványát.
Pula a rómaiak fontos helyőrsége volt, és az amfiteátrum mellett számos emlék fennmaradt ebből a korból. Sőt, a város legrégebbi részének szerkezete is ezt az időt türközi, ahogy kis utcák körökben futnak a Történeti Múzeumnak helyet adó Citadella körül.
Labin
Leértem a félsziget déli csücskébe, úgyhogy most a keleti parton indultam vissza Opatija felé. Megálltam még Labin városkájában is, hát ez is egy tündéri hely a kis sikátoraival, régi házaival.
Az utolsó megállót, Brsec strandját viszont már bebuktam. Este hét körül értem oda, és ott még egy elég jó kis sétára is szükség van a parkolótól, hogy leérjen az ember a strandhoz. Ha nyugati fekvésű partszakaszon lett volna, ahol látványos a naplemente, bevállaltam volna, de úgy gondoltam, így nincs igazán értelme – inkább siettem vissza a szállodába, hogy még egyszer kigyönyörködhessem magam Opatijában a szobám teraszáról.
Szállás, étkezés
A közel 30 szálloda közül a legelegánsabbak természetesen azok a történelmi hotelek, melyek a Monarchia idejébe repítenek vissza mind az építészetüket, mind a hangulatukat tekintve. A Liburnia Hotels lánchoz három ilyen is tartozik: a város első szállodája, a hotel Kvarner, a másodikként megépült Heritage Hotel Imperial, valamint a neobarokk-szecessziós Hotel Palace Bellevue – én ez utóbbiban laktam. Félpanzióm volt, így a reggelit és a vacsorát is itt fogyasztottam el – gazdag büférendszerben, tengerpartra nézve. Nagyon finom és bőséges volt mind a reggeli, mind a vacsora, és szinte elég volt az egész napra, különösen a 30+ fokos kánikulában.
A szoba kényelmes volt, tengerre néző, sőt, teraszom is volt. Bár alattam futott el a népszerű sétány, szerencsére a zaj egyáltalán nem hallatszott be. A szállodának van egy kis wellness részlege, de én inkább élveztem a tengerpartot, ahol saját napozóágyak vannak, ezek használata díjtalan.
Az isztriai kiruccanás során csak egy gyors ebédre volt idő: Porecben, közel a bazilikához ettem jó kis tengeri herkentyűs salátát a Tunaholic Fish Barban – ezt is jó szívvel ajánlom!
Végezetül egy kis praktikus tanács: indulás előtt töltsetek le a telefonra valamilyen offline navigációs térképet (pl. maps.me), ugyanis a hegyekben nincs mindig hálózat.
Az utazás folytatása:
Horvátország – világörökségek, nemzeti parkok, strandok és bizarr látnivalók
Az utazás a Horvát Turisztikai Hivatallal együttműködésben valósult meg, amit ezúton is köszönök. Az együttműködés a felkeresett helyek kiválasztását, valamint a szerzői szöveget nem befolyásolta – az 100% travellina:-)
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)