Időnként van nálam egy-egy fellángolás, hogy meg kellene tanulni főzni, de ez soha nem tart sokáig. Ennek több oka van.
Leginkább az, hogy sajnálom rá az időt, állandóan ezer más dolgon jár az eszem és a főzésre szánt idő váltható ki a legkönnyebben: egyszerűen beugrok enni valahova. A másik dolog, ami visszafog, hogy nincs családom és egy személyre meg aztán végképp macera és időpazarlás főzni. Nemcsak hogy időben nem éri meg, de egy csomó hozzávalót nehéz kis adagokban beszerezni. Használok belőle egy kicsit, legyen az olívaolaj vagy félkilós mák, aztán rám romlik a többi. A sok utazás se segíti elő a főzést, hiszen nálam szinte mindig üres a hűtő, így nem jöhet szóba az, hogy összedobok valamit a maradékokból.
Szóval adott egy főzni nem tudó, időhiányos utazó, üres hűtővel és kamrával, aki viszont egészségesen akar étkezni. Legalább akkor, amikor itthon van, hiszen utazás közben végképp nehéz. Amikor egy egész napos buszozás során megállunk technikai szünetre egy benzinkútnál, soha nem kapható frissen párolt brokkoli, csak valami agyontartósítószerezett rágcsa, jobb esetben péksütemény. Az biztos, hogy bármi is van, az szénhidrát.
Mivel a komplikált dolgok nem jönnek szóba, ahhoz türelmetlen vagyok, adja magát a megoldás: saláta. Igen ám, de amilyen nagy a fantáziám minden más téren, annyira csökevény főzés terén, én legalábbis a paradicsom-uborka kettősnél ritkán tudok izgalmasabbat kitalálni. Esetleg ha ráteszek pár kocka sajtot és feltalálom a görög salátát.
Ezeken a dilemmákon tipródtam egy ideje, amikor az interneten szembe jött egy könyv. Első látásra tudtam, hogy megtaláltam az Igazit:-). Bezzegh Éva „Tizenkét hónap” című szakácskönyve nemcsak tartalmas (360 oldal, bő másfél kiló), hanem csodaszép is. Úgy mutatja be az egyes hónapok szezonális zöldségeiből és gyümölcseiből készült sokféle salátát, hogy az évszakok változását fotókon is nyomon követhetjük. Rendkívül változatosak a receptek (húsosak, halasak, vegetáriánusok, megszokott és meghökkentő párosítások) és ami nekem külön öröm: egyszerűek. Nincs velük sok fakszni, és ritkán vannak olyan hozzávalók, melyek ne lennének beszerezhetőek bármely szupermarketben.
Pár napja veselkedtem neki, hogy elkészítsem az áprilisi-májusi kínálatból a nekem tetszőket, és azt vettem észre, hogy nem úgy gondolok a salátára, mint valami kötelező programra, amikor kvázi kényszerből salátaleveleket rág unott arccal az ember, hanem izgatottan: alig várom, hogy kipróbáljam az új alkotásomat.
A könyv nagyszerű fotósának, Török-Bognár Renátának nem kell a körmét rágni, hogy a babárjaira török ételfotózás terén, de annak megtanulása majd egy másik kör lesz. Egyelőre élvezem, hogy egészségesen étkezem, finomat, változatosan és nem nem kell órákat a konyhában töltenem. Köszönöm, hogy ennyi lelkesedést és szeretetet tettél a könyvedbe, Bezzegh Éva! Nekem hatalmas segítség:-))
A könyv megrendelhető: www.artbeet.hu