Bécs látnivalók – kezdőknek és haladóknak

Bécs az a város, ahol már vagy tucatszor megfordultam, de még sose jártam be úgy igazán. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, hiszen legtöbbször csak egy kiállításra, sütizésre vagy épp vásárolgatni ugrunk ki a szomszédba. Az első emlékeim engem is a Mariahilferstrassehoz kötnek, mint megannyi magyart a 80-as években, ahol csillogó szemekkel csodálkoztunk rá a banánra vagy épp a Fa-szappanra. Aztán évekkel később meglehetősen gyakran fordultam meg a szomszédoknál, mert életem nagy szerelmével, aki „nyugatnémet” volt, Bécs volt épp félúton,  így általában itt randiztunk. De persze akkor sem a turistáskodáson volt a hangsúly:-) Aztán jöttek később a barátnős kiruccanások, de inkább csak egy-egy tárlatra jöttünk vagy egy jó kávéházban csevegtük el az időt. Épp ideje volt már, hogy ugyanúgy megnézzem Bécset is, mint ahogy a távoli, egzotikus tájakat szoktam – felkészülve, szisztematikusan, excel-táblával:-)

Múzeumok

Mivel Bécsbe főleg a világklasszis tárlatok vonzzák tőlünk a látogatókat, kezdjük ezekkel.

A Hofburg, a Habsburg császárok egykori híres rezidenciája, ma a szövetségi elnöki hivatal és emellett számos gyűjteménynek ad helyet. Itt található a már-már kultuszfigurává vált Erzsébet királyné, azaz Sisi múzeuma, de sok más kollekció is: a Spanyol Lovasiskola bemutatója, az Ezüstkamra, a császári lakosztályok, a Császári Kincseskamra, a Néprajzi Múzeum, az Ephesos Múzeum, a Vadászati és Fegyvergyűjtemény, a Nemzeti könyvtár a pompás díszteremmel (Prunksaal). Akár napokat el lehet itt tölteni, hiszen a 18 épületrész, a 19 udvar és csaknem 1600 helyiség káprázatos gazdagságú gyűjteményeket kínál. Mivel már jártam itt sokszor, most csak a könyvtárba mentem be, azokat annyira szeretem, hogy sose hagynám ki.

No és megnéztem a földgömbgyűjteményt is (Globenmuseum), világutazónak ez kötelező!

A város új múzeumi negyedét az óváros szélén, a császári istállóknak helyet adó épületek körül álmodták meg. Bár kialakítását parázs vita kísérte, azóta bizonyított, hiszen a világ egyik legnagyobb, legizgalmasabb kulturális központja lett. A Múzeumi Negyed ma már több állandó gyűjtemény, időszaki kiállítás, éttermek, kávéházak, üzletek, színháztermek összessége, a régi és az új találkozása. A barokk együttes belső udvarára két modern kockaépületet emeltek, a fehér mészkőből épült Leopold Museumot (itt tekinthető meg a világ legnagyobb Egon Schiele gyűjteménye) és a sötét bazaltból kialakított MUMOK-ot, azaz Modern Művészetek Múzeumát. További intézmények is helyet kaptak itt, például az Építészeti Központ, a DesignforumMQ és a Zoom Gyermekmúzeum. De a legjobb mégis az, ahogy a helyek teljesen birtokukba vették az egész teret, tényleg nagyon pezsgő élet zajlik itt.

Ha marad még energia múzeumra, közel van az Albertina is, világklasszis kiállításokkal. Ennek van egy modern részlege is tízperces sétára, az Albertina Modern, ahol szintén zseniális kiállítások vannak – most pl. Ai Weiwei, kínai művész és aktivista alkotásai.

Kicsi, de nagyon szerethető kiállításnak ad helyet az Uhrenmuseum. Itt maga a helyszín is nagyon izgalmas, mert igen régi épületről van szó, az emeletek közt például hangulatos csigalépcső vezet.

Mivel korábban még nem jártam arra, most megnéztem a bútormúzeumot is (Möbelmuseum Wien), bevallom, ez engem egyáltalán nem kötött le. Annál inkább élmény volt a Haus der Musik, ami igencsak meglepett. Arra számítottam, majd kordonok mögé és tárlókba bújtatott régi hangszerek közt sétálok, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Abszolút interaktív, érdekfeszítő, izgalmas a kiállítás, lehet például fényjátékot alkotni vagy épp vezényelni is. Imádtam.

A Klimt-villa a belvároson kívül esik és egyetlen árva eredeti Klimt nincs itt, de nem bántam meg, hogy eljöttem ide. Az időszaki kiállítások mellett a kert és az ott helyet kapott hangulatos kávézó lopta be magát a szívembe.

Kávézók

Bécs csodálatos, igazi békebeli kávézóknak ad otthont, ezek egy itteni látogatásból abszolút kihagyhatatlanok.

Közülük az egyik legszebb, de egyben legturistásabb is a Cafe Central , amely 1876-ba nyitotta meg kapuit. Rengeteg ismert ember fordult meg itt Sigmund Freudtól Leninig, úgyhogy igazi történelmi hangulatot árasztanak a falak. A meghittséget talán csak az rombolja, hogy állandóan nagyüzem van, sokszor várni kell az asztalokra is. A sütemények szépek, nagyok, és ami jó, megtekinthetőek „élőben” a bejárat közelében.

Szintén nagy klasszikus a Hotel Sacher kávézója vagy épp a Landtmann – ez utóbbinak a zárt termek mellett üveges, amolyan télikertes része és jó nagy terasza is van. Az előbbieknél talán kevésbé turistás a Cafe Sperl, nekem legalábbis úgy tűnt, ott inkább helybéliek ücsörögtek.

Egy egészen más műfaj az aprócska Fenster Cafe, ami tényleg az, amit a neve sugall: csak egy ablak a falon, ahol kizárólag kávéval foglalkoznak. Itt fagylalttölcsérbe felszolgált cappuccino is kapható, egy igazi instagramra született kávé-kompozíció. Mondjuk azt nem tudom, hogy a túróba nem ázik el a tölcsér, de hát ha a Holdra már feljut az ember, ezt is valahogy megoldják.

Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.

Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, a bejegyzésben ajánlott programok fotóira kattintva vagy ERRŐL A LINKRŐL INDULJ . Köszönöm!:-)

 

Legnépszerűbb egynapos kirándulások Bécsből  a getyourguide-on:

 

Óriási élmény egy klasszikus koncert is:

 

További jó helyek a belvárosban

Akárhányszor megyek Bécsbe, a Szent István Székesegyház valahogy mindig beleesik az utamba – de ez nem gond, mert annyi cikornya virít rajta kívül-belül, hogy sose unalmas. Rendkívül praktikus, hogy két tornya van – egyikbe lift, másikba 343 lépcső vezet fel. Fentről nemcsak a dóm színes mázas cserepeit lehet közelről megfigyelni, de pazar kilátás nyílik a városra, sőt, jó időben a környékbeli erdőkre is.

A közelben található az Anker-óra, ami nem is igazán óra, hanem egy híd, ami az Anker-udvar két részét köti össze. Nagyon díszes szerkezet, ami nem csoda, hiszen egy szecessziós festő tervezte.  Délben Bécs történetének figurái vonulnak fel az ablakokban, ha sikerül épp akkor járni arra.

A közeli Burggarten ékessége a szecessziós pálmaház, több száz színpompás pillangó otthona. Nekem nagyon bejött, hogy ennyire természetközeli élményben lehetett részem a belváros kellős közepén – mondjuk más kérdés, hogy a pálmaház magas páratartalmú, forró világa nem feltétlen egy kánikulai napon a legszerencsésebb program.

Építészeti csemegék

Első pár látogatásom során maximum a Hundertwasser-házra (és az autóból a Gasometer tömbjeire) csodálkoztam rá, de most kicsit alaposabban körüljártam pár építészeti nevezetességet.

Egyszerűen odáig vagyok a szép házakért, és miattuk jó nagy kitérőket is hajlandó vagyok tenni – mint ahogy történt ez most is az osztrák fővárosban, ahol kifejezetten egy építész műveinek nyomába eredtem. Bécsben akár egy teljes napot el lehet tölteni Otto Wagner alkotásainak bejárásával, aki a szecesszió kiemelkedő alkotója volt. De mielőtt megmutatom, miket láttam, egy gyors kérdés – tudtad, hogy Otto Wagner volt a Rumbach utcai zsinagóga tervezője és építője is?

A legpompásabb ház az első Wagner Villa (épült mellette később egy második is, amely kevésbé cicomás és nem látogatható, mert magántulajdon). Én elég nehéz eset vagyok ingatlanvásárlások terén (is), de ebbe azonnal beköltöztem volna! Az épület homlokzatát még a reneszánsz ihlette, de belül csupa luxus és kifejezetten praktikus.

A villában jelenleg Ernst Fuchs festményei és szobrai tekinthetőek meg, de persze szerintem valójában az épület miatt érdemes váltani jegyet.

A kertben egy elképesztően díszes kápolna is helyet kapott, minden apró részlete egy csoda.

Ugyancsak fantasztikus a Wagner tervezte Szent Lipót-templom is, amely egy pszichiátriai kórház számára épült. Emiatt most meglehetősen kacifántos megközelíteni, mivel a google maps, waze és minden más a kórház hatalmas területén át vezet, de oda a járvány kezdete óta nem szabad bemenni. Már majd megőrültem, hogy juthatok oda, amikor egy kórházi dolgozó végre elmegyarázta (magyarul, mert látta a rendszámomat). -Nagy kerülővel, egy erdőn át lehet megközelíteni, de megéri a fáradozás, mert egészen egyedülálló. Figyelem: csak szombat délután 14-17 és vasárnap 11-17 közt van nyitva.

Otto Wagner még sok-sok érdekes épületen hagyta rajta keze nyomát, például a Naschmarkt közelében a Linke Wienzeile utca 40 alatt áll a híres Majolika-ház. De tervezett metróállomásokat is, melyek közül messze a legszebb, leghíresebb a Karlspatzon van.

Szintén nem belváros, de igen érdekes Wotruba templom is, amely 152 aszimmetrikus betonkockából áll. Igazi brutalista alkotás, amit eleinte nem fogadtak túl jól a helybéliek, de szerintem azóta megszokták:-)

Csak érdekességként megálltam a Karl Marx Hof épületénél is, amely több mint egy kilométeren át húzódva a világ egyik leghosszabb lakóépülete.

Egész más, de szintén megér egy kitérőt a Bécsi Közgazdasági Egyetem területén álló elképesztően bátor vonalvezetésű könyvtár, Zaha Hadid alkotása. Mondjuk a campuson minden épület zseniálisan újszerű, de ez az ékkő a koronán.

Kirándulások a városban és azon túl

Bécsre a legpompásabb kilátás a Kahlenberg-hegy tetejéről nyílik, ami a bécsiek egyik kedvenc kirándulócélpontja. A hegytetőn egy kilátó magasodik, melyet Stefánia koronahercegnő ajándékozott 1880-ban a városnak. A torony meglehetősen elegáns, ami nem véletlen, ugyanis két színház-építész tervezte. Csak hétvégén, szombat 12-18 és vasárnap 10-18 között van nyitva. Én sajnos szombat reggel jártam itt, de semmi gond, mert a közelben egy étterem is áll, melynek teraszáról szintén megcsodálható a remek panoráma.

Szintén jót sétáltam a Setagaya Parkban is, amely egy kis japánkert a városban – híddal, pavilonnal, kacskaringós utakkal, ahogy az a nagykönyvben megvan írva.

Bár már jártam itt korábban is, elnéztem Schönbrunnba, ahol most ugyan nem mentem be a palotába, de jót sétáltam a parkban.

Szintén jártam egyet a Lainzer Tiergartenben – ahol ugyan állatokat egyáltalán nem láttam, de elsétáltam a parkban található Hermes-villához.

Piacok

Nagy kedvenc a magyarok és mindenféle más látogatók körében a Naschmarkt, jogosan, hiszen meglehetősen nagy és színes piac. Nekem viszont ezerszer jobban bejött a városközponttól távolabb eső Kutschkermarkt, ahol kevesebb volt a bóvli és a turista, viszont jóval több az őstermelő és a helybéli. Piac van minden nap, de az igazi őstermelői választékért szombat délelőtt kell jönni. Ilyenkor a hangulatot zenészek is emelik és érdemes tengeri herkentyűket, halakat is kóstolni, például a Takan’s Delikatessennél.

Éttermek

Nekem Bécsről, meg úgy általában Ausztriáról a Tafelspitz az első gondolat (no és germknödel, a sütemények, tökmagfagyi – de sajnos ezekről egy ideje muszáj lemondanom). Ismerősök ajánlására próbáltam ki két helyet, a Gasthaus Ubl és a Huth Gastwirtschaft fogásait, magam részéről utóbbit kiáltom ki győztesnek.

Nagyon kedves étterem a Vollpension is, ahova belépve úgy mellbe vágott az igazi házi süteményillat, hogy tényleg minden akaraterőmre volt nemet mondani.

A top élmény azonban  a Justizpalast legfelső szintjén levő önkiszolgáló étterem volt, ahol nemcsak olcsó menzás menüt lehet enni (2 fogás 8 euró), de a teraszáról pazar kilátás is nyílik a városra. Az épületben kicsit szigorúbb ellenőrzés van, mint a nemzetközi repülőtereken:-), át kell sétálni ugyanis egy átvilágító szerkezeten, de a táskát nagyon alaposan személyesen is átvizsgálják. Amikről úgy gondolják, hogy nem vihető be, az ott marad a portán, de két példányban írt leltár készül róla és a másolat  nálad marad. Nagyon komoly! De megéri a pár perces macera, mert csodálatos az aula és az ötödiken pedig a hangulatos kis étterem vár (csak hétköznap délután fél 5-ig van nyitva, de meleg ételek már nincsenek 2 után).

És akkor zárom a felsorolást egy olyan élménnyel, ami a legkedvencebb volt az egész látogatás során. Nem is tudom, a kirándulásokhoz vagy éttermekhez illik jobban, mert igazi komplex élmény – falatozás és borozás szőlőtőkék közt egy hegytetőn, kilátással az egész városra. Fantasztikus. A hely neve Monte Nucum Buschenschank, a legközelebbi utcából, ahol parkolni lehet, úgy jó 20 perc séta (vagyis szinte túra, mert szép emelkedő van). A büfé csak péntektől vasárnapig 12-20 óra közt van nyitva, úgyhogy hétvégi program, de akkor kihagyhatatlan – a bécsi hétvége koronája!

Szállás