2012. június 2.
Az UNESCO listáján a legtöbb világörökségi helyszínnel Olaszország büszkélkedhet. Nem egyszerű feladat ezeket végigjárni, úgyhogy szép módszeresen kell nekiállni: én mindenekelőtt összepárosítottam, hogy mely világörökségek mely fapados reptérhez vannak legközelebb, így kisebb „csomagokat” képeztem belőlük. Bari repülőteréről 3 helyszínt ideális megközelíteni, így egy háromnapos kirándulásra ezeket terveztem be – no meg, ha már ott járok, a többi környékbeli érdekességet.
Logisztika – repcsi, autó, szállás
A szálláskeresésnél két szempont volt – nagyjából a három helyszín „metszésében” legyen a szállás, azaz mindet könnyen megközelítsem, és valami hangulatos helyre vágytam. Az elég hamar kiderült, hogy Bari városában nincsenek izgalmas szállodák, így inkább a környéken kutakodtam. A Tripadvisor „Bed and Breakfast” szekcióját böngészve bukkantam rá, hogy Puglia tartományban számtalan „masseria” működik, melyek modern fogadókká alakított régi vidéki parasztházak. Minden árfekvésben találunk ilyet, az egész egyszerűtől a saját golfpályával, spa-részleggel rendelkező luxus nyaralókig.
A választás a Masseria Cesarina fogadóra esett, amely Castellana Grotte városkától pár kilométerre található, hangulatos olajfaliget közepén.
A Masseria-ban három tulajdonos volt, Alex, Tony és Judy (az nem derült ki, hogy a két úr és a hölgy milyen felállásban vannak:-), plusz két kutya (Browny és Blacky), no meg két cica (Tiger és Marmalade). Mivel csak öt szoba volt, nem voltunk sokan – reggel mindenki együtt reggelizett a tulajdonosok által ácsolt hosszú tölgyfaasztalnál.
A medencében se volt tolongás, meg egyébként is minden annyira nyugodt és csendes volt. Egész más volt a nap végén ide hazaérkezni, mint egy személytelen szállodába – a háziak kikérdeztek, milyen volt a napom, én pedig pikk-pakk belerázódtam egy kicsit az ő életükbe: amikor reggel elvitték a cicát állatorvoshoz, akkor este én is aggódva kérdeztem, hogy jól van-e. Ha csak három napra is, de a család része lettem, oly annyira, hogy amikor átjöttek a barátok, hívtak engem is a barbacue party-ra. Egy szoba egy éjszakára itt 70 euróba került, reggelivel. A tengerpart kb. 20 perc, így az is könnyen elérhető.
A vidéki szállás viszont azzal járt, hogy autót kellett bérelni – ezt eredetileg nem terveztem, mert a világörökségek tömegközlekedéssel is megközelíthetőek lettek volna, igaz, akkor a ritka buszjáratok miatt máshova nem jutottam volna el. Így viszont az autó nagyobb szabadsággal járt, sokkal többet láttam. Valahol mindig ezt kell mérlegelni – ha egy pályaudvar melletti városi hotelben lakunk, nem kell autó, de kevesebbet fogunk látni és vacak a szállás. Egy vidéki szálláshoz kell autó, viszont akkor 3 napba többet bele lehet sűríteni és sokkal nyugisabb, kedvesebb, személyesebb az átmeneti otthonunk.
A Wizzair járata este indult, így elég későn, 10 után értem Bariba.
Ott még fel kellett venni az autót – egy új, de már ütött-kopott Peugeot 107-et – és elvezetni a kb. 40 percnyire levő szálláshoz. Szerencsére a GPS segítségével egyből célba találtam, bár útközben elég sokkoló volt az olasz sofőr-kollégák stílusa: bár nem olyan szemét agresszív módon vezetnek, mint itthon, hanem inkább csak úgy hanyagul, lazán, mondjuk „olaszosan”, de igencsak észnél kell lenni. A legváratlanabb helyekről bevágnak az ember elé, levágják a kanyarokat és egyáltalán nem ismerik a sávokat –mennek, amerre gondolják. Ezerszer hálát adtam, hogy nulla önrészes biztosítást vettem.
A házban gyorsan elfoglaltam a szobám, gyors email ellenőrzés (gyors és ingyenes a wifi), aztán alvás.
1. nap: Matera és környéke
2012. június 3.
A látnivalókat három „hurokra” fűztem fel: első nap nyugat felé indultam, második nap délnek, harmadik nap pedig északnak. Kelet felé nem nagyon lehetett, mert ott volt a tenger:-)
Az első meglátogatott világörökség Matera, a mediterrán régió legjobb állapotban fennmaradt kőbe vájt városa, a szállásomtól úgy egy és negyedóra autóútra.
Fél 11 körül értem oda, így ebéd előtt még volt időm egy kényelmes sétára, melynek során a védett terület kb. felét sikerült is végigjárni. Nagyon hangulatos a város és a hatalmas hőség sem zavart különösebben – talán mert eddig otthon nem igazán volt részünk még rendes nyárban.
12-kor találkám volt – egy olasz lánnyal, aki 1989-ben néhány hónapot Budapesten töltött cserediákként. Akkor egy színes, helyes multikulti csapat jött össze az egyetemen: finnek, amerikaiak, olaszok és magyarok, és állandóan együtt buliztunk. Aztán szépen szanaszét széledtünk és megszakadt a kapcsolat. Ivánával pár hete a facebookon találtuk meg egymást és mivel délen lakik, nem volt kérdés, hogy találkozzunk. Igaz, neki ehhez kétszer 4 órát kellett vezetni, de szívesen vállalta. Rögtön megismertük egymást, szerencsére nem sokat változott, és irtó jó volt ismét csacsogni. Ezek a fiatalkori barátságok valahogy olyan eltéphetetlen kötelékek – talán mert akkor még igazán őszintén, a szívével választ ember barátokat és nem gyakorlati alapon, élethelyzetnek megfelelően (kisgyerekesek hasonló gyerekeseket, szinglik hasonló szingliket, akikkel bulizni lehet, stb.)
Egy hangulatos étteremben ebédeltünk, az Il Cantuccioban. Vegyes előétel tálat kértem és a környék specialitását, az orecchiette („fülecske”) tésztát.
Ebéd után közösen jártuk be a város másik felét. Itt néhány kősziklába vájt régi házat belülről is meg lehet nézni.
Miután keresztül-kasul bejártam minden utcát, ideje volt továbbállni. Úgy döntöttem, hogy nem ugyanazon az úton vezetek vissza a szálláshoz, amerről jöttem, hanem lemegyek a tengerpartra és ha már ott vagyok, bekukkantok Metapontoba, ahol egy görög romvárost tártak fel. Ha nem hallottatok még róla, talán nem véletlen, mert vannak ennél szebb romvárosok is.
Innen Tarantóba hajtottam, ami a leglepusztultabb olasz város, amit valaha láttam – de az omladozó falaknak is megvolt a maga dekadens szépsége.
Tarantóból hazafele vettem az irányt és sötétedés előtt még volt egy kis idő olvasgatni a medence szélén.
2. nap: Alberobello és a trullók földje
2012. június 4.
A háromnapos túra második napján dél felé indultam egy újabb világörökségi helyszín felé – ez a képekről már oly jól ismert Alberobello, a trullók városa.
Már útközben is feltűntek a trullók, de úgy sok egymás hegyén-hátán Alberobello városközpontjában található.
Szerencsére az összes turista egy, üzletekkel teleszórt utcákra koncentrálódott, így a városka összes többi része megmaradt nekem nézelődni.
Ha felbaktatunk a főtéren álló templom melletti kis térre, remek kilátás nyílik az egész területre.
Mivel hatalmas hőség volt, nem kívántam komolyabb ebédet – remek alkalom volt viszont itt megkóstolni finom sajtokat. Néha a legegyszerűbb ebéd a legjobb – jó minőségű focaccia, friss ricottával.
Alberobelloból továbbindulva néhány trulló-kísértetfalu mellett is elhaladtam. Vannak viszont olyan trullók is, melyeket modern, elegáns nagy lakóépületek részévé varázsoltak és nem egy működik közülük drága fogadóként.
Egy rövid időre megálltam Locorotondoban is, ahol érdekes módon a házak teteje nem olyan kúp alakú, mint a környék összes többi településén, hanem csúcsos.
Innen tovább autókázva dél felé Ostuni volt a következő megálló, melynek fehér házai csak úgy ragyogtak a napfényben.
Délután hazahajtottam, magamhoz vettem melegebb ruhát és irány a szállástól mindössze pár percre levő cseppkőbarlang, a Grotte di Castellana. Ez Olaszország legnagyobb barlangja, melynek legszebb része a Fehér Barlang. A két túra közül ide csak a hosszabbik, a 3 km-es (2 órás) séta jön, így arra érdemes befizetni. Angol nyelven 11-kor és délután 4-kor indulnak idegenvezetések (csak csoportosan lehet látogatni).
Néhány percnyi séta után már éreztem, hogy ez a két óra életem leghosszabb két órája lesz: az idegenvezető lány úgy igyekezett nagyon angolosan beszélni, hogy gyakorlatilag nyávogott. Soha nem értettem, miért gondolják úgy lányok, hogy szexi az, ha három oktávval magasabb hangon beszélnek a normálisnál. Na persze mit tudom én, lehet, hogy a fiúknak bejön. Az egyik idősebb túratárs egy hatalmas kulcscsomóval az övén érkezett – gondolom, elhozta a kamra- és a padláskulcsot is, és hatalmas zörgéssel közlekedett a lépcsőkön. Én szeretem, amikor egy barlangban csend van – na erre esély nem volt a kulcs-zörgetőssel meg néhány amerikai csajjal. Amennyire lehetett, igyekeztem a sor végén lemaradva kullogni – már csak azért is, mert tilos fotózni, de nekem ugye feladatom van, muszáj pár képet kattintani.
A barlangtúra után kihámoztam magam a meleg ruhákból és már csak egy gyors vacsorára maradt idő. A szállásomtól pár száz méterre levő vendéglőt választottam (Il Pianto Fumante), ahol remek vegyes „antipasti” ízelítőt kaptam – hideg és meleg falatkákat a föld és tenger kincseiből.
3. nap: Castel del Monte
2012. június 5.
Egy szülinaposnak kijár egy kis lógás, úgyhogy ma délelőtt semmi városnézés nem volt, hanem kimentem a tengerpartra és kerestem egy kellőképp kihalt strandot kicsit feltölteni a napelemeimet.
A szállásomhoz a legközelebbi tengerparti település Capitoli volt, itt egymást érték a strandok, és úgy tűnt, több a strand, mint a strandoló, így nem volt gond egy ürest találni. Éljen az előszezon.
Aztán visszavezettem a szállásra, zuhany, kicsekkolás és nekivágtam észak felé. Első megállóm Polignano a Mare település volt, ahol az elsőrangú kilátással büszkélkedő, Michelin által is javasolt Il Bastione étteremben ebédeltem.
Utána egy kis séta a bájos utcákon, majd egy elmaradhatatlan Titanic fotó:-)
Még egy világörökség volt hátra a környéken, Castel del Monte, egy 13. századi pompás vár.
A reptér felé bekukkantottam Trani városkába is, melynek katedrálisa kivételesen nem egy szűk utcácskára néz, hanem egy hatalmas térre, így végre nem kínlódott a fotós.
Utána már csak a reptérig kellett elvezetni, ahol leadtam a remek szolgálatot tett autót, és a Wizzair járatával minden gond nélkül hazarepültem. Bár ez csak egy villámlátogatás volt, ismét megállapítottam magamban, hogy néhány napra is érdemes elindulni, főleg, mióta ilyen kedvező repülőjegyárak vannak, mert 3-4 nap alatt is ki tud szakadni egy kicsit az ember az otthoni nyűglődésből. Erre tökéletesen alkalmas Puglia, ahol önkéntelenül is átvesszük a helyiek lassabb tempóját és állandó mosolyát.
További olasz írások:
Szicília: legjobb látnivalók, praktikus információk
Ferrari, Lamborghini, Maserati – olasz autócsodák