Tudtátok, hogy a Lamborghini eredetileg csak traktort gyártott? És hogy a Ferrari soha nem ad el négyajtós modelleket? Csak néhány dolog, amit a Motor Valley-ben tett látogatásom során tanultam. Ez a neve annak a régiónak Olaszország Emilia-Romagna tartományában, ahol a leggyorsabb és legdrágább autókat találjuk – úgy is mondhatnánk, ahol a sebesség megszületett. A Ferrari, Lamborghini, Maserati olasz autócsodákat térképeztem itt fel – és legnagyobb örömömre egyet ki is próbálhattam!
Ducati
Hideg zuhannyal indult az első látogatás, a Ducati gyárban ugyanis tilos fotózni. A fényképezőgépeket szigorúan el kellett pakolni a táskákba, a mobiltelefonok első-hátsó kamerájára pedig kis matricák kerültek. Bloggerként ez a világvégét jelentette, utazóként viszont megváltás volt: így sokkal inkább átadhattam magam az élménynek. Végül is nem mindennap jár az ember egy ilyen gyárban, úgyhogy kíváncsian tekintgettem körbe – és nem csak a kamera keresőjén keresztül.
A közel százéves Ducati az év első felében, a főszezonban naponta 350-400 motort gyárt, július és december között ez lecsökken napi 150-re. Nem készleteznek: amit legyártanak, már szállítják is ki azonnal, többségét exportra. Legnagyobb felvevő piacuk az USA, de Ázsiában is igen kedveltek a termékek.
A Ducatinál nem állíthatunk be azzal, hogy teszem azt Hello Kitty designt szeretnénk. Itt nincsenek egyedi kívánságok, csak meghatározott típusok. Ezekből jó párat megnézhettünk a múzeumi részben, ahol végre előkerülhettek a kamerák és kedvünkre kattoghattunk.
Lamborghini
Ha az előző helyen azt hittük, ez a szigorúság, most kiderült, hogy nem. A Lamborghini gyárban ugyanis a fényképezőgépet és a mobilt már a gyártósor közelébe se lehet vinni, hanem azokat egy kis szekrénykébe elzárták a látogatásunk idejére. A Sant’Agata Bolognese városkában levő gyár az egyetlen a világon, amely Lamborghinit gyárt. A múzeum a nyitvatartás során bármikor látogatható, a gyárlátogatáshoz előzetesen kell online időpontot foglalni. A mintegy 45 perces túrákat munkaidőben, hétfőtől péntekig tartják és 75 euróba kerülnek. A városka alig félóra Bolognából, elérhető onnan tömegközlekedéssel is.
Tipp: ha repülővel érkeztek vagy indultok, jó tudni, hogy a bolognai reptérhez elég közel van a gyár. Így érkezés után érdemes egyből oda menni, vagy a vakáció utolsó napjára hagyni a gyárlátogatást és innen menni a reptérre.
Gyárlátogatás
A Lamborghini három autótípust gyárt: az Aventadort, a Huracánt és SUV-okat, ezekből az első kettő gyártását mutatták be nekünk.
Itt minden egyes autó megrendelésre készül. A vevő az összes részletet katalógusból választja ki, az autó színétől az üléshuzaton át a logókig. Ha valakinek a 311 árnyalatú gyári színskála sem elég, akkor sincs gond, egyedi igényeket is megoldanak. Nemrég egy thai hölgy rózsaszín körömlakkjához passzoló autót rendelt, de volt olyan úr is, aki kedvenc sárga cipőjének színéhez kérte legyártatni az üléshuzatot. Apropó, festés: az autókra 20-25 réteg festéket visznek fel, úgyhogy nagyon kell vigyázni a gyártósoron, nehogy megkarcolják, mert akkor lehet kezdeni az egészet elölről.
A Huracán gyártósorról 35 percenként gördül le egy új autó, naponta 13 hagyja el az üzemcsarnokot. Nagy szerencsénkre akkor lett kész egy járgány, amikor odaértünk a sétánkkal, így az utolsó munkaállomáson felzúgott a motor, hogy kivezessék az üzemből. Ahogy felbőgött a csodaszép járgány, csapatunk egy emberként nyögött fel a gyönyörűségtől, olyan hangja volt. Sajnos hiába kívántuk meg, a legegyszerűbb modell ára is 250 ezer eurónál indul. Így is 6-8 hónap a várólista, úgyhogy kereslet még ezen az áron is bőven akad.
Az Aventador még gyorsabb és még drágább, mint az előtte látott modell, ennek ára 350 és 700 ezer euró közt mozog – így is 9 hónapos várólista van rá. És hogy mi kerül egy autón ennyibe? Például az, hogy az égvilágon minden egyes autót gondos kezek állítanak össze. Az egész üzemben egyetlen kis robot van, Roberto, melynek feladata mindössze annyi, hogy a meglehetősen nehéz motort a motor gyártósorról átvigye arra a munkaállomásra, ahol azt az autóba belehelyezik. A munkaállomásokon meglepve láttuk, mennyi nő dolgozik itt. Rá is kérdeztünk, és kiderült, a dolgozók negyede hölgy. A legtöbben azokon a munkaállomásokon vannak, ahol az üléshuzatokat szabják és varrják. Ezek bőrből vagy alcantara (szintetikus) anyagból készülnek. Utóbbiakat nemcsak a vegánok, de a pilóták is előnyben részesítik, mert könnyebb a bőrnél és a versenyek során ugyebár minden gramm számít. Természetesen a megfelelő mennyiségű pénzért itt is bármi megoldható, például ha az üléstámla fejrészét védő huzatba a kiskutyánk fotóját akarjuk hímeztetni, pár ezer dollár felárért semmi akadály. Az Aventador autók 100 percet töltenek minden egyes munkaállomáson, majd háromszor annyit, mint a Huracán, így ebből csak naponta 4.5 autót tudnak befejezni.
Bár ez nekem nem lenne probléma, csak 190 cm magasságig érdemes Lamborghini sportkocsiban gondolkodni. Emiatt nem is tudtak teljesíteni több megrendelést amerikai kosárlabda játékosoknak, akiknek pedig telt volna rá. Többek közt az ő igényeik, no és persze a családot furikázni kívánó vevők miatt kezdődött meg a SUV-ok gyártása.
A Lamborghini gyár sajátossága, hogy minden egyes új autóba beletesznek 50 kilométert, mielőtt átadják, ez is a tesztelési folyamat része. Szívesen vállaltam volna, hogy elvigyem az egyiket egy körre, de nem bízták rám.
Múzeum
A múzeumban aztán igazi játszótér volt, itt ugyanis beülhettünk egy szimulátorba. Eddig azt hittem, ez nem nagy ügy, tekergeti az ember a kormányt, mi lehet ezen bonyolult. Nos, nem kicsit izzadtam le a 7 perces vezetés során. Bár finoman nyomtam a pedált, így is „száguldott” az autó, és bevallom őszintén, elég gyorsan kisodródtam a pályáról. Még jó, hogy nem sérültem meg:-))), szépen visszatolattam és folytattam tovább. De nem csak én voltam ilyen amatőr, a társaságunk összes tagja ripityára törte (volna) az autót (ha igazi). De legalább nagyon jól szórakoztunk!
Ferruchio Lamborghini, az alapító eredetileg traktorokat gyártott a világháború után gyorsan fejlődő olasz mezőgazdasági szektor részére. Amikor kezdett kicsit jobban menni az üzlet, gondolta, meglepi magát egy sportautóval. Vett is egy Ferrarit, de nem volt maradéktalanul elégedett vele, így bizonyos részeit lecserélte saját gyártású alkatrészekkel. Ez adta az ötletet neki, hogy akár személyautókat is gyártathatna – és a többi már történelem. A márkajelzésben szereplő bikáról sokan úgy gondolják, a Ferrari lovára ad csattanós választ, de az igazság nem ez. Ferruchio két okból választotta ezt: egyrészt a horoszkópja szerint maga is bika volt, másrészt imádta a spanyol bikaviadalokat. De persze biztos az is tetszett neki, hogy a bika erősebb a lónál:-)
Ferrari
Minden sportkocsi izgalmas, még az autókért nem különösebben rajongó nők számára is, de a Ferrari nevére aztán tényleg megdobban az ember szíve. Egy tűzpiros Ferrarit jó pénzért a világon sok helyen ki lehet bérelni, sőt tesztvezetésre is számos lehetőség nyílik, de azért egészen más az élmény a Ferrari szülőhazájában, Modenában.
Tesztvezetés
Bár sok izgalmas dologban volt már szerencsére részem, azért így is odáig voltam meg vissza, amikor megérkeztünk az Autodromo di Modana versenypályához, ahol két csodálatos 458-as várt minket. Bár úgy indultam el, hogy csak egy pirosba szállok be, végül a sárgába szerettem bele – meg egyébként is, jobban ment az aznapi szettemhez!
A kormányhoz sajnos nem engedtek minket, bár ahogy az előző nap a szimulátorban teljesítettem, talán jobb is volt így. Igazi pilóták mellé ültünk be, természetesen sisakban és biztonságosan becsatolva. Hihetetlen nagy élmény volt látni a többieket elszáguldani 220/ km óra sebességgel az orrunk előtt. Ennél már csak az volt jobb, amikor én kerültem sorra. Felhúztam a fejemre egy szűk sapkát, arra került a bukósisak, aztán beültem a meglepően alacsony ülésre. Egy asszisztens jól becsatolt – nem ám csak olyan övvel, mint a normál autókban, hanem jóval gondosabban. A sofőröm vigyorogva kérdezte, indulhatunk-e, és én szintén mosolyogva bólintottam: Menjünk! Aztán le se került a mosoly az arcomról, mintha odaragasztották volna. Azt hittem, félelmetes lesz, de győzött az adrenalin, imádtam az egészet. Bár induláskor készítettem egy pár másodperces videót, utána inkább letettem a kamerát és csak élveztem a köröket. Na meg kapaszkodtam az életemért:-)
Egy kör profi sofőrrel 130 euróba kerül, mi két kanyart mentünk, és mivel nagyon gyorsan, érdemes minimum ennyit. Van lehetőség arra is, hogy valaki maga vezesse a járgányt, ennek combosabb ára van, 775 euró egy körért. Először kicsit lógott az orrom, hogy nálunk nem ez volt a felállás, de utólag rájöttem, sokkal jobb volt így. Ha ugyanis rám bíztak volna egy 400 ezer eurós autót, maximum harminccal mertem volna vezetni, így viszont sokkal inkább megtapasztaltam, milyen érzés a száguldás. No nem teljesen, mert ennél jóval gyorsabban is tudnak menni a járgányok, ha rendesen nyomják nekik a gázpedált, de nekünk épp elég volt ez a 200-220 km/h. A vezetés végén még oklevelet is kaptunk!
Múzeum
Modenában az Enzo Ferrari múzeumba is betértünk, ahol egyből egy magyar társaságba botlottam, a Forza Ferrari Hungary tagjaiba. Ők évente néhány kirándulást szerveznek ide, és mint utóbb kiderült, az igazi rajongóknak megéri újra és újra visszatérni. A múzeumban kiállított autókat ugyanis évente 1-2 alkalommal teljesen lecserélik, pont azért, hogy a visszatérő vendégek se csalódjanak. A komoly érdeklődőknek érdemes a vezetett túrára is befizetni, mert akkor minden egyes kiállított modellről megtudnak rengeteg érdekességet, például hogy hány darabot gyártottak belőlük és mi a jelenlegi értékük.
Csak ámultunk-bámultunk a sok gyönyörű autó közt, melyek néhány dologban megegyeznek: mind kétajtós, mind nagyon erős és gyors, no és mind nagyon drága. Az árakról elég legyen annyi, hogy az ajándékboltban a legegyszerűbb kulcstartó is 95 euró volt, a kis Ferrari matchbox pedig 330. Úgyhogy az igaziak árát inkább nem is firtattam:)
Enzo Ferrarit csak a sportautók érdekelték – legyen minél gyorsabb. Legszívesebben egyáltalán nem gyártott volna autókat hétköznapi felhasználóknak országúti használatra, csak hát valamiből finanszíroznia kellett a versenyautós hobbiját. És azt tudtátok, honnan jött az ágaskodó ló ötlete, ami ma már a világ egyik legismertebb és legértékesebb logója? Egy vadászpilóta, Francesco Baracca festette azt a repülőjére, hogy szerencsét hozzon számára – és Enzo szülei javasolták a fiúknak, hogy tegye ő is ezt az autóra.
Maserati
Sajtüzem és luxusautó-gyűjtemény. Kevés meglepőbb kombinációval találkoztam az utazások során, mint ami a Panini Gyűjteményben várt.
Az 1930-ban született Umberto Panini élete nem indult egyszerűen, mivel egy nyolcgyermekes, nem túl tehetős családba született. Venezuelában próbált szerencsét, majd hazatérve vásárolt egy kis földet, ahol 30 tehénnel sajttermelésbe fogott. Igazi modenaiként imádta a parmezán sajtot, és eltökélte, hogy minél természetesebb, valóban organikus körülmények közt, de a legkiválóbb technológiákkal fogja azt előállítani. Ma már a Modena közelében található Hombre farmon 500 tehén éldegél. Tejükből évente 4000 guriga Parmigian Reggiano sajt készül, és mit ne mondjak – felejthetetlen élmény beszabadulni a raktárba.
Meglepve hallottam, hogy egyetlen gurigához 500 liter tejre van szükség. Bár a hatóságoktól megkapták a legkomolyabb elismeréseket, biztos, ami biztos, én is megkóstoltam – és tényleg kiváló!
Miután megnéztük és lefotóztuk a bocikat, elkészítettük a kötelező szelfiket a sajtraktárban, benyitottunk egy nagy csarnokba. Meglehetősen váratlan volt a tehénfarm közepén az elénk táruló látvány: a szemet gyönyörködtető luxusautó-gyűjtemény. Ahogy utánajártunk a történetnek, kiderült, hogy ez a kollekció majdnem elkerült Modenából. Amikor a FIAT megvásárolta a Maseratit, a múzeumi autók egy részét aukcióra bocsátották. Ahogy a Panini család fülébe jutott, hogy imádott városuk elvesztheti e felbecsülhetetlen gyűjteményt, azonnal beavatkoztak – megvásárolták azt és a saját farmjukon adtak neki helyet. Nem csak Maserati autók vannak itt, de más oldtimerek is, sőt bicajok és traktorok is.
A Maserati Múzeum (más nevén Panini-gyűjtemény) ingyenesen látogatható. Fontos azonban tudni, hogy nem lehet csak úgy beesni, a weblapjukon előre kell időpontot egyeztetni. A kiállítócsarnokban időnként rendezvényeket is tartanak. Épp látogatásunk alatt vezettek ki négy autót a teremből, hogy helyet csináljanak néhány asztalnak, úgyhogy újra hallhattunk néhány izgalmas motorfelbőgést. A bájos Modenában járva nagyszerű program az a mindenki számára ingyenes farmlátogatás – sajtkóstolóval, gyárlátogatással és régi autókkal.
Motor Valley útlevél
Mindaz, amit három nap alatt láttunk, csak egy töredéke az izgalmas autós látnivalóknak. Emilia-Romagna tartomány ugyanis az autók iránt érdeklődő utazóknak igazi paradicsom: 11 múzeum, 7 gyár, 4 nemzetközi versenypálya és 6 oktatóközpont található ezen a vidéken. A komoly rajongók kiválthatják a Motor Valley útlevelet, és pecséteket gyűjthetnek minden látogatás során. Öt pecsét után egy sapka, 8 pecsét után pedig egy hátizsák az ajándék!
Bár ezt előre meg nem mondtam volna, imádtam ennek az útnak minden percét. Ehhez persze hozzájárultak a zseniális olasz vendéglátók, a vidám társaság, a jó ételek és borok, no meg a ragyogó napsütés is, de tény, hogy felemelő és megható ezeket a remekbe szabott járműveket megismerni.
Az utazásra egy, a világ vezető bloggereit összegyűjtő konferencia keretében került sor, melyet Emilia-Romagna tartomány turisztikai hivatala, illetve az iAmbassadors szervezett.