Vancouver-sziget

A hatalmas Vancouver-szigetből csak egy pici szeletet tudtam megnézni az ott töltött két nap során, de legalább egy kis kóstolót kaptam belőle.

Elég nagy dilemma volt a közlekedés. Ha átviszi az ember a kompon a bérelt autót, akkor az nagyon megdobja a kompjegy árát (egy autó és egy személy 82 CAD). Autó nélkül viszont meglehetősen macerás a dolog, mert a kikötőből nincs olcsó jegy egyik végponton sem – se Vancouverben, se Victoriában. Létezik ugyan kombinált busz és kompjegy is, de ez nem sokkal olcsóbb, mint a saját járgány. Végül döntött a kényelem, nem szívesen bár, de autós kompjegyet vettem.

Odafele Whistler irányából jöttem, így adta magát, hogy Horseshoe Bayben szálljak kompra, és Nanaimoba érkezzek. Visszafelé Victoria városához Swartz Bay van közel, onnan pedig a másik oldalon Tsawwassenbe futnak be a kompok.

Nanaimo önmaga nem egy nagy szám, de ott legalább van olcsó szállás. Az egyetemi kollégiumban aludtam két éjszakát, melynek szobáit nyáron kiadják turistáknak. Kicsit zajos volt, minden jövés-menést lehetett hallani, de a területen rengeteg nyuszi volt, amit nagyon bírtam.

Késő este érkeztem, aznap már csak alvás volt a program.

Másnap aztán átszeltem a szigetet, ami bő három óra autózás. Tofino felé igyekeztem, de félúton megálltam egy kicsit a Cathedral Grove park hatalmas, sok száz éves fáinál.

Tofino maga egy apró, vidám település, színes faházakkal. Fagyizók, szuvernírboltok, szörfkölcsönzők váltakoznak a pár utcában.

Innen Ucluelet felé indultam, megállva néhány homokos strandon. Meglehetősen hűvös szél fújt, így fürdőzőket nem is nagyon láttam. Inkább csak andalogtak, kutyát sétáltattak a látogatók, illetve néhányan neoprén ruhában szörfözni merészkedtek a hideg és erősen hullámzó vízbe.

Ucluelet népszerű kirándulóhely, itt van ugyanis a Pacific Rim National Park Reserve legnépszerűbb túraútvonala, a könnyen teljesíthető, mindössze 2.6 kilométeres körút, a Lighthouse Loop. Ez még a gyakori fotózással együtt is 45-60 perc alatt vidáman végigjárható. Csipkés sziklaszirtek, kék óceán, vidám piros világítótorony – mi kell még.

Másnap aztán irány Victoria. Útközben megálltam egy kicsit Chemainus városkában, ami igazi sikertörténet. A 80-as évek végére megszűnt itt az ipari termelés, és Chemainus – sok más városkához hasonlóan – hanyatlásnak indult. A város vezetése azonban nem bírta nézni a lassú halált, ezért azt találták ki, turistaközponttá varázsolják a települést. Felkértek egy pár graffiti művészt, akik vagy három tucat hatalmas falfestménnyel pingálták ki a szabad köztéri falfelületeket. Üzembe állítottak még egy kis vízimalmot, lovaskocsit, megnyitottak néhány bájos kávézót és fagyizót, és hopp, elkezdtek jönni a látogatók.

Victoria nyüzsgő, forgalmas város, dugókkal és tömeggel. Nem időztem sokat, csak a Robert Bateman gyűjteménybe kukkantottam be, illetve – ha már vízparton vagyok – ettem fél tucat osztrigát.

Az esti komp indulásáig még egy programra volt idő. Nem maradhatott ki a sziget első számú látványossága, a Butchart Gardens. A kifogástalanul karbantartott kertben csak úgy tobzódtak a színek – a rózsakertben szinte káprázott a szemem, annyi virág volt Kár, hogy még nem találták fel a szagos internetet, mert jó lenne visszaadni a teljes hangulatot.

A kikötőben a kompra várva, az utazás utolsó napján találkoztam először honfitársakkal. Egy, a vancouveri egyetemen tanító fiatalember állt előttem a sorban a kompra várva feleségével, kislányával, anyósával és apósával.

Ahogy a várakozás közben összepakoltam a szanaszét heverő cuccaimat a kocsiban, hogy ne a kölcsönzőben kelljen utána kapkodni, találtam egy útlevelet. Egy ausztrál srácé, be volt csúszva az ülés alá. Szegény csóka elég ideges lehetett, ahogy leadva az autót a reptéren nem találta. Úgy sajnáltam így ismeretlenül, de nagyon nem tudtam mit csinálni, leadtam az útlevelet az autóval együtt.

Ezzel véget is ért a kanadai kiruccanás, de remélem, csak egy időre. Most a nyugati partot alaposan bejártam, de a keleti oldalon még van mit nézni. Szeretnék még egy nyári autós körutat tenni a másik parton is, beleértve a szigeteket, például Prince Edward Islandet, és talán visszatérni egyszer télen is, jegesmedvéket lesni:-)