2016. június 5-8. Ideje nekivágni a vidéknek, Alaszkában ugyanis Anchorage a legkevésbé érdekes. Elsőként irány Seward és a Kenai fjord!
Születésnapra – autó upgrade!
Elsétáltam az Enterprise autókölcsönzőhöz, ahol nem bírtam ki, hogy el ne büszkélkedjek azzal, hogy ma van a születésnapom, és milyen jól tettem: az előre lefoglalt kis kompakt helyett ajándékként egy jóval nagyobb autót kaptam! Normális esetben nem szoktam elfogadni upgrade-t, egyrészt amilyen kicsi vagyok, alig érem el a gázpedált, másrészt miért fizessek többet benzinért. De itt Alaszkában jól fog jönni, mert ki tudja milyen utak lesznek, meg bármikor elém ugorhat egy jávorszarvas. Valami oka biztos van, hogy itt egyáltalán nincsenek kis autók, mindenki böhöm nagy pick up-okkal jár.
Az utazásnak három szakasza lesz:
Először délnyugatra megyek, a Kenai félszigetre, ahol Sewardban, majd Homerben töltök pár napot.
Aztán vissza Anchorageba, majd teszek egy kört a Denali nemzeti park és Valdez érintésével.
Végül lerepülök Juneauba és a délkeleti csücsköt fedezem fel – leginkább hajóval és helikopterrel, mert ott nincsenek nagyon utak.
Földrengés tépázta erdők
A városból elvileg alig három óra első megállóhelyem, Seward, de persze jóval tovább tartott, mert mindig meg kellett állnom fotózni.
Alaszkában állandóan szembejön az 1964-es nagy földrengés, és nem csoda, hogy ez ilyen központi szerepet játszik errefelé, hiszen a világ földrengéseinek 11 százaléka (!) itt zajlik. Az egyik legkülönlegesebb emlék a kísérteterdők sokasága. Míg az összedőlt épületeket, utakat már rég eltakarították, rendbe hozták, az erdők a mai napig emlékeztetnek arra, micsoda pusztítás ment itt végbe. A földrengés nyomán ugyanis szökőár keletkezett, ami több áldozatot szedett, mint maga a rengés. A szökőár során a tenger hatalmas területeket árasztott el, majd később visszavonult. A sós víz nagyon érdekes jelenséghez vezetett: egyszerre pusztította el a fákat, de konzerválta is azokat. A földrengés epicentrumának közelében rengeteg ilyen erdőt látni, szomorú, elgondolkodtató mementóként a ma már nyugodt, békés, gyönyörű vidéken.
Seward
Seward maga nagyjából egy utcácska pár bolttal.
Van egy hatalmas amolyan mindenes bolt (True Value), aminek úgy a harmada horgászcikkekből áll, látszik, itt mi a legmenőbb.
A kikötőben épp kilógatták az aznap fogott legnagyobb laposhalat (halibut), hosszabb és súlyosabb volt, mint én.
Sewardban alapvetően két nevezetesség van. Az egyik a várostól alig pár kilométerre levő Exit gleccser, azon kevesek egyike, amihez közvetlenül oda lehet sétálni, egy viszonylag könnyű kis túrával. Úgy terveztem, hogy az első itt töltött napomon, 6-án ide sétálok el, de egész nap zuhogott az eső, úgyhogy ebből nem lett semmi.
A másik pedig maga a tenger, a Kenai fjord, ahol egy rakás cég kínál hajókirándulásokat. Én ugyanazzal a Major Marine Tours-szal mentem, akikkel a Prince William Sound kirándulást is tettem. Nekik öt különböző hosszúságú kirándulásuk van, a legrövidebb 3.5 óra, a leghosszabb 8.5, ez utóbbi nem ment 7-én, amikor én ráértem, úgyhogy a második leghosszabbra, a 7.5 órásra neveztem be.
Hajókirándulás a gleccserekhez
Hatalmas szerencsém volt. Míg előző nap a kapitány elmondása szerint az esőben a partot nem lehetett látni, nemhogy állatokat, nekünk felvonult a teljes szortiment: bálna, ocra, tengeri vidra, fóka, oroszlánfóka, lunda… még egy medve is. Medve a bálnalesen, őrület, igaz, csak picit láttuk a hátát, róluk remélem, lesz jobb fotó, de micsoda meglepetés volt így is.
Exit gleccser
Na és mire jó, hogy itt ilyen hosszúak a napok… miután hazaértem a hajókirándulásról, még el tudtam menni egy kicsit az Exit gleccserhez is, ami előző nap elmaradt az eső miatt. A parkolóból úgy egy óra kényelmes séta, aminek az érdekessége, hogy táblákon mutatják, meddig ért a gleccser a korábbi években. Jó sokat húzódott vissza a felmelegedés miatt..
Szállás
Sewardban két helyen laktam. Először a Windsong Lodgeban, ami több faházból áll és főleg csoportokra specializálódott. Egy szoba egy éjszakára 269-319 dollár között van, ezért nem jár reggeli (az külön 20 dollár), és még így is sokszor tele van, előre kell foglalni. Jó tudni, hogy internet csak a központ épületben van, a különálló házikókig nem ér el.
Számomra jóval nagyobb élmény volt a másik szállás, egy nagyon kedves család által üzemeltetett B+B, a Bell in the Woods. Annyira kedvesek a háziak, hogy rögtön a család részének érzi magát az ember. Az emeleten négy szoba, a földszinten két lakosztály van, és isteni reggelit szolgálnak fel. A szobák 200-250 dollár közt, a lakosztályok 250-300 dollár közt vannak (reggelivel, gyors wifivel). A szobák egyszerűen, de szuper ízléssel vannak berendezve, látszik az egész házon, hogy nagyon sok odafigyeléssel, törődéssel alakították ki minden apró részletét.
A kajáldák közül a főutcán levő mexikóit (Railway Cantina) próbáltam ki, szuper burritók vannak, különleges szószokkal, én például gyömbéres-ananászost kértem, ami meglepően finom volt, ráadásul rajtam kívül még véletlenül se tévedt be ide egy turista se, így hamisíthatatlan alaszkai hangulat volt.
Olvasd el az összes részt
Alaszka
Anchorage és Prince William Sound hajókirándulás
Seward és a Kenai fjord
Homer és a medvék
A Denali Nemzeti Park – repcsivel, autóval és gyalog
Fairbanks, északi sarkkör túra
Egy elfelejtett rézbánya McCarthyban
Valdez
Juneau – kenuzás a Mendenhall gleccserhez
Glacier Bay
Juneau – gasztroséta