Nem is lehetett volna időszerűbb a látogatásom a szlovén fővárosban, idén van ugyanis a város neves építésze, Joze Plecnik születésének 150. évfordulója. Nagyon sok létesítményen hagyta rajta keze nyomát, például ő tervezte a város leghíresebb hídját, a Hármashidat vagy például a Központi Piac elegáns árkádsorát. A piac melletti hídon sorakoznak a szerelmesek lakatjai – egy újkori szokás, amit én nem igazán értek és elég környezetszennyezőnek tartok, de megállíthatatlannak tűnik.
Pont itt, a piacon kezdtem a napot és csak ámultam meg bámultam, mennyi friss, gyönyörű termék volt.
A piac egyik oldalában egy tejautomatát is észrevettem – mekkora ötlet! Bárki a nap 24 órájában megkívánna friss, kimért tejet, akkor itt bármikor hozzájuthat!
Aztán a siklóval felmentem a Várhoz, hogy felülről is megszemléljem a várost, ha már kifogtam egy ragyogó napot. A sportosabbak akár fel is gyalogolhatnak, de előttem még hosszú nap állt, sok mászkálással. A falakról és a toronyból parádés kilátás nyílik a városba, ráadásul ez ingyenes. Jegyet csak a kiállításokhoz kell váltani, nekem a kápolna tetszett a legjobban.
A napóleoni háborúk után börtön működött a vár falai között, itt raboskodott 1849 nyarán a magyar szabadságharc miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos is (emlékét az óratoronyban magyar nyelvű tábla őrzi).
Visszatérve a folyópartra, tettem egy sétát az óváros hangulatos terein és az azokat összekötő sétálóutcákon. A forgalom az egész belvárosból ki van tiltva, a rászoruló idősek ingyenes elektromos taxit rendelhetnek maguknak. Nem véletlen, hogy Ljubljana Európa Zöld Fővárosa lett 2016-ban – a sétálóutcákon kívül nagyon sok zöldfelülettel is büszkélkedhet.
Itt, az óvárosban fedeztem fel egy kedves kis sikátort, a Ključavničarska ulicat, ahol az utca közepébe vájt vízfolyóba 700 bronzfejet helyezett el egy szobrászművész. Az alkotást Rainer Maria Rilke gondolata inspirálta: „Hányféle lehet az emberi arc?”
A folyóval párhuzamosan az óvárosban egymást éri három tér: a Mestni Trg a Városházával, a Stari Trg és a Gornji Trg. Sok szép 19. századi lakóház sorakozik ezeken, néhol a csendes, eldugott udvarokra is be lehet lesni.
A Ljubljanica folyón számos bájos híd ível keresztül, közülük egyértelműen a Hármashíd a legkülönlegesebb. Átsétáltam az óvárosból a modern városrészbe, itt is akadt pár érdekesség.
Az egyik a Plecnik tervezte Nemzeti és Egyetemi Könyvtár meglehetősen szokatlan, erődszerű (vagy talán könyvekre hajazó) épülete. Ide be is lehet menni és érdemes is, ugyanis a lépcsőház se semmi.
A Hármashíd óvárossal ellentétes oldalán a Preseren tér terül el, a helyiek kedvelt találkozóhelye. Bár a legfeltűnőbb épület az élénk rózsaszín Ferences templom, érdemes rendesen körülnézni. Van itt két nagyon szép szecessziós épület is, én speciel imádtam az 1. szám alatt található Hauptmann-házat.
Aztán elsétáltam a Felhőkarcolóhoz (Neboticnik), ami a 13 emeletével ma már kicsit megmosolyogtató elnevezés, de egykor ez volt Jugoszlávia legmagasabb épülete. Fel lehet menni a legfelső szinten levő kávézóba, ahonnan szuper panoráma nyílik a várra és az egész városra.
Bekukkantottam a Grand Hotel Unionba is, nagyon szeretem ezeket a régi vágású hoteleket – van egy hangulatos kávézója is, igazi súlyos függönyökkel, békebeli hangulattal.
Ezután kisétáltam a Tivoli parkba, a múzeumi negyeden keresztül, bár a tárlatok felkeresésére most nem volt idő. Egy kupacban van itt számos intézmény: a Nemzeti múzeum, a Szlovén Természettudományi Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Modern Művészetek Múzeuma. Nagyon praktikus – ha szakad az eső, ide kell jönni és egész nap el lehet nézelődni:-)
Végül vettem még egy nagy levegőt és majd félórás sétával elértem a város új, hófehér mecsetét és az annak szomszédságában létesített vasúti múzeumot. Én szeretem az ilyen rozsdás nagy vasdarabokat, de eléggé egyedül lehetek ezzel a perverziómmal, mert míg máshol tolongtak a turisták, itt nem volt senki.
A szállóba hazafelé menet még megálltam a Metalkovában, ami egy úgynevezett autonóm művészeti központ. Itt már első utazásom alatt is jártam, és szinte biztos voltam benne, hogy azóta konszolidáltabb lett, de egyáltalán nem: ugyanolyan lepukkant, mint régen. Nappal nem sok minden történik itt, néhány fiatal szívja a cigit, de én úgyis csak a graffitiket jöttem fotózni. Inkább este, éjszaka van élet, akkor a barakkokban mindenféle kulturális rendezvény zajlik.
Ezt az összes programot sikerült egyetlen napba zsúfolnom, igaz, estére alig álltam a lábamon. Másnap reggel már csak a Botanikus kertet kerestem fel, de ez szerintem kihagyható, legalábbis engem nem nyűgözött le.
Ljubljana igazán élhető és szerethető város. Ahogy már említettem, sok a zöldfelület, plusz rendesen kihasználják a folyó két partját is, ahol hosszan sorakoznak a kiülős éttermek. Sok a diák, így van egy fiatalos, energikus hangulat, de közben a gyönyörű régi házakon és tereken érződik a múlt is. Ugyanígy egyszerre van jelen az osztrák rendezettség, tisztaság, valamint a mediterrán, jókedvű ételérzés. Ha nem ácsingóztam volna mihamarabb a természeti látnivalók után, simán el tudtam volna tölteni akár egy hosszú hétvégét is itt.
Praktikus tanácsok
Aki autóval jön, mindenképp számoljon azzal, hogy a belváros autómentes. Célszerű olyan hotelt választani, amelynek van parkolója, vagy egy olyat, ami közel van a sétálóövezethez és van a közelben parkolóház.
Aki sok múzeumba szeretne menni, annak érdemes kiváltani a Ljubljana-kártyát. Ez az ingyenes múzeumi belépésen túl jó a tömegközlekedésre, a várba elvivő siklóra és egy egyórás hajókázást is magába foglal.
A szlovén körút többi állomása:
Szlovénia látnivalók – 11 nap, 30 csodahely
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes “közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)