2010. szeptember 21, kedd
Utazásaim során nagyon jó érzés szokatlan, de megnyugtató hangokra elaludni, mint a tenger morajlása, vagy az erdő neszezése. Nos, az oroszlánbőgés nem ilyen. Mondhatnám vigyázzállásban feküdtem a sátorban fél éjjel. Amikor végre elmentek az oroszlánok, elaludtak a csoporttársak és az oroszlánbőgés helyett felhangzott egy rettenetes horkolás. Nem sok alvás volt.
És ezért még fizetek is?
Még félig sötétben, és még mindig a tegnapi ruhában kellett elpakolni a csuromvizes sátrakat – néha azért elgondolkodom, miért nem jó nekem egy all-inclusive tengerparti utazás, mint a normális embereknek. Ráadásul a rohadt hangyák combközépig képesek voltak felmászni az ember lábszárára és egy jó nagyot belénk csípni – mindenki szentségelt a reggeli közben.
No persze egy tengerparti utazáson nem lát az ember annyi érdekes állatot, mint mi a mai napon – a tegnapi ismerősökön kívül akadt a mai „zsákmányban” szirti borz, sakál, hiéna, impala, viziantilop. De a madárfelhozatalra sem lehetett panaszunk: nílusi lúd, szent ibisz, marabu, pelikán, daru és békászó sas is lencsevégre került. Mármint azokéra, akik hoztak elég hosszú objektívet, én nem, úgyhogy én csak nagyvadakra lövöldözök. Ma is reménykedve kutattuk a faágakat egy-egy lelógó leopárd-farok reményében, de egyik nagymacska sem mutatta meg magát – az oroszlánbőgésen kívül csak oroszlánlábnyomokból tudtuk, hogy azért itt laknak.
Naivasha tó
Ebédelni visszatértünk a táborba, aztán sátorbontás, indulás. A délutánt már a Naivasha tó partján töltöttük, a Fish Eagle kempingben. A tó környékén számos virágfarm található, ahol főleg rózsát és szegfűt termesztenek, elsősorban exportra. Ez egyrészt fontos bevételi forrás, de ugyanakkor az öntözési rendszerek révén komoly veszélyt jelent a tó vízszintjére.
Elsamere
Gyorsan felvertük a sátrakat, aztán már indultunk is Elsamerebe, Joy Adamson egykori otthonába. A ház egyik szobájában kis múzeumot rendeztek be, ahol régi fényképek, használati tárgyak mellett az írónő könyveinek külföldi kiadásait is bemutatták, melyek között néhány magyar példányt is sikerült felfedezni. Az eredetileg cseh származású hölgynek kalandos élete volt, amiről egy videót néztünk volna meg, ha nem akadt volna el a szalag háromszor is a 10. percnél, a koszos magnófej miatt. Így ez kimaradt, de kaptunk finom teát és süteményeket.
Hajóval mentünk vissza a kempingbe, gyönyörű naplemente volt és a táborhoz közel néhány vízilovat is sikerült meglátogatni. Nem sok látszott ki belőlük a vízből, de nem is igazán vágytam arra, hogy közelebb jöjjenek – a víziló az egyik legveszélyesebb állat a turistákra nézve.
Este a fiúk remek vacsorát készítettek, aztán ágyba bújás előtt már csak a töltőket kellett bedugdosni a konnektorba. Régen alvás előtt elég volt fogat mosni, most meg figyelni kell, hogy mindkét digitális gép, a mobiltelefon, a blackberry és az iPOD is fel legyenek töltve – ezeknek a töltőknek, plusz elemeknek, elektromos dugasz-konvertálónak külön kis neszesszert kellett rendszeresíteni.
Előző bejegyzések:
A ruandai népirtásra emlékezve
Találkozás a hegyi gorillákkal
Látogatás egy ruandai árvaházban és a pigmeusoknál
Olvasd el a többi részt is: