2016. március 7-11. Vannak helyek, ahova már akkor is jó érzés megérkezni, ha nincs ott semmi érdekes, mert annyira egzotikusan hangzik a hely neve: Timbuktu, Casablanca, de ilyen Trinidad és Tobago is. Ismét egy volt angol gyarmat, úgyhogy az angol a hivatalos nyelv, nem nehéz boldogulni.
Utazás Trinidadra
Barbadosról a Caribbean Airlines reggeli járatával repültem át, alig egy órácskát tartott az út.
A reptéri turistainformációs pultnál a szokásosnál jóval több időt töltöttem, mert sok kérdésem volt, és az ott dolgozó srác igen segítőkésznek bizonyult. Kaptam térképeket, hasznos kontaktokat, és még azt is megtudtam, mik a népszerű helyi kaják, sőt, az egyiket, a „doubles” nevűt még ott a reptéren ki is próbáltam. Két kicsi, tenyérnyi palacsintaszerűség, amibe kissé csípős csicseriborsó-curryt tesznek.
Aztán maratoni buszozás a fővárosba. Még jó, hogy volt tömegközlekedés, mert az csak 4 trinidadi dollár (kevesebb, mint egy USD), míg a taxi 35-50 dollár körül van. A belvárosi buszpályaudvartól néhány sarkot gyalogolnom kellett a megfelelő taxidrosztig. Ezután a vendégháztól kapott instrukciók alapján ott várakoztam, hogy további 4 trinidadi dollárért (TT) célba érjek.
Taxinak sokáig nyomát nem láttam, annak viszont igen, hogy számomra teljesen érthetetlen szisztéma szerint időnként megálltak autók a járdaszegélynél, abba beszálltak ott várakozó emberek és fizettek. Volt, aki bemondott a sofőrnek címet, volt, aki nem. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem akarom, hogy rám esteledjen, fejest kell ugrani ebbe a rendszerbe, úgyhogy én is beültem egy autóba. Mondtam, hova megyek, a sofőr bólintott és célba is vitt. Azért átsuhant az agyamon, a világ hány országában ültem már be teljesen vadidegenek autójába, azért kell némi bizalom az utazások során.
Szállás Trinidad két bájos vendégházában
Trinidad szigetén négy éjszakát töltöttem összesen, két vendégházban. Az első kettőt a Belmont városrészben, egy nagyon kedves család panziójában. Ez a Thanna’s, ahol én voltam az egyetlen vendég, úgyhogy végre jól kialudhattam magam. Csak néhány szoba van, egész kicsitől a saját konyhásig, de ami igazán a vendégház lelke, az a házigazda család: egy nyugdíjas földrajztanárnő és a lányai. Nagyon jó volt, hogy a közös konyhát bárki használhatta, ahol volt palackos víz, tea és kávé is.
A másik két éjszakát egy másik városrészben, Woodbrookban töltöttem, egy gyönyörű, régi felújított házban: ez a Gingerbread House. Imádtam a verandán olvasni, de itt egy kicsit zajos volt a szobám, behallatszott a forgalom, illetve az előző hellyel ellentétben itt nem volt reggeli.
Látnivalók a fővárosban
Az érkezés napjának délutánján besétáltam a belvárosba megnézni régi gyarmati épületeket az Independence tér környékén.
Kettő tetszett nagyon. Az egyik az Union Building, amely már több mint száz éves, és a sarkán levő utcatáblák még a 19. századból származnak.
A másik kedvenc a régi rendőrségi főhadiszállás lett, a piros-fehér téglával kirakott gótikus boltíveivel.
ASA Wright központ
Másnap az ASA Wright Nature Center volt a program, a sziget messze legfontosabb nevezetessége. Ide nem egyszerű eljutni, ugyanis csak egy darabig, Amira városáig van tömegközeledés, onnan még 100 TT a taxi. Szerencsére a házigazdáimon keresztül találtam egy fickót, aki ugyanazért a pénzért eljött értem a vendégházba, úgyhogy oda-vissza 200 TT volt a fuvar.
Az ASA Wright központ egy egykori kávéültetvényen kialakított non-profit szervezet, amely tudományos és ismeretterjesztő célokat szolgál. Minden nap 10.30-kor és 13.30-kor másfél órás vezetett kirándulás keretében mutatják be a területet a látogatóknak. Akit jobban érdekelnek a madarak, itt akár meg is szállhat.
A séta során nem nagyon láttunk madarakat, a központi épület körül viszont rengeteget, az ott kihelyezett etetőknek köszönhetően. Nem egyszerű fotózni őket, annyira picik és gyorsak, de azért pár kattintás sikerült.
Strandolás
A harmadik nap a Maracas strandra indultam. A házigazdák instrukciói alapján a helyiek által használt iránytaxival mentem, az jóval olcsóbb, mint a turistáknak rendszeresített normál taxi. Nem bonyolult a dolog, csak ismerni kell a rendszert, amit már kezdek kapiskálni. Az iránytaxiknak nincs központi pályaudvara, hanem egy-egy irányba meghatározott helyekről indulnak. A Maracas strandra például a Prince és George utcák sarkáról. Menetrend sincs, akkor indulnak, amikor megvan a kritikus számú utas. Szerencsére meglehetősen olcsók, a bő egyórás út csak 10 trinidadi dollár (kb. másfél USD) volt.
A strand pont olyan, mint ahogy egy karibi strandot elképzel az ember: csodás kék víz, fehér homok és bedőlő pálmafák. Elég sokan voltak, láthatóan egy tengerjáró utasai (egyforma narancssárga törülközővel), de nem volt így se tömeg.
Kicsit napoztam, olvastam, pancsoltam és sétáltam, aztán megéhezvén ettem egy szendvicset. Elég nagy dilemma volt, Trinidad messze legnépszerűbb étele ugyanis a „bake and shark”, azaz a cápahúsos szendvics, és hát szegény cápák egyre fogynak. Emiatt nem szívesen ettem, de ez egy annyira ikonikus étel, és az itteni strandon levő első számú lelőhely, a Richard’s olyan híres (a bake and shark wikipedia szócikkben is ott a fotója), hogy az összes helyi lelkemre kötötte, nehogy hazamenjek anélkül, hogy megkóstolnám. Úgyhogy beadtam a derekam, titkon reménykedve abban, hogy nem cápahúst eszek, hanem valami helyettesítőjét, manapság ugyanis sokszor hamisítják.
A szendvics 35 trinidadi dollár, egy buci és három kis rántott haldarabka, amit aztán úgy ízesít mindenki, ahogy jólesik.
Épületek a gyarmati időkből
Utolsó napom délelőttjén elsétáltam a Savannah parkba, ami Trinidad legnagyobb tere. Az egykori cukornádültetvény helyén kialakított teret 3.7 km hosszú út veszi körbe, így a helyiek előszeretettel hívják a világ legnagyobb körforgalmának.
Ennek egyik oldalán a „Magnificent Seven” néven emlegetett hét gyönyörű épület áll a gyarmati időkből, a 20. század elejéről.
Délután egy csónakos túrára mentem volt egy madárrezervátumba (Caroni Swamp), de sajnos a sofőr nem tudott bejönni értem a fővárosba, valamiért lezárták az ide vezető utakat, úgyhogy maradt az olvasgatás.
Az út végén a reggel 7.50-es repcsihez helyi szokás szerint három órával hamarabb, 4.50-re kellett kimenni a reptérre, ami csak taxival oldható meg (40 USD). A repülőjegy-vásárlásnál ezek szerint érdemes arra figyelni, hogy amennyiben lehetséges, ne túl kora reggel vagy késő este érkezzünk vagy utazzunk el, mert akkor a reptéri utazás jelentősen megdrágítja az utunkat.
Praktikus tudnivaló még, hogy nagyon látványos a szigeten a karnevál, de akkor nehezen kapni szállást, és az átlagosnál csak jóval drágábban.
A testvérsziget, Tobago most sajnos nem fért bele a programba, pedig elvileg ott még szebbek a strandok, igaz, a látogatók száma is jóval nagyobb.
Összegzés
Összességében nekem bejött Trinidad, az egyetlen nehézség, hogy a fő látnivalókhoz nem lehet eljutni tömegközlekedéssel, a taxi viszont elég drága. A tömegközlekedés viszont olcsó, és pár érdekes hely azért azzal is megközelíthető. Madárrajongóknak mindenesetre kihagyhatatlan ez a sziget!
Hasznos linkek
Olvasd el a többi szigetről szóló útleírást is a Karib-szigetek bejegyzésemben.
Nézd meg a foglaltságokat, hasonlítsd össze az árakat és foglalj szállást Trinidad-on a Booking-on!
