2016. március 4-7. A LIAT gyatra hírneve miatt még soha nem voltam olyan boldog egy rövidke repülőjárat után a csomagomat meglátva, mint Barbados szigetén.
Azért jó a lehető legrosszabbra készülni, mert így már csak kellemes meglepetések jöhetnek. Amikor 18.20-kor, az elvi indulás időpontjában még nyoma nem volt a gépünknek, halálos nyugalommal olvastam tovább a krimimet. Aztán amikor még egy óra késést sem értük el, de már szólítottak, alig hittem a fülemnek. Máris?!
Az egyórás úton még italokat is kaptunk, bár jó tudni, hogy itt ezek a kis repülőutak 80-100 dollár között vannak, úgyhogy legalább ennyi férjen bele.
Barbados repülőterére megérkezvén kénytelen voltam taxiba ülni, mert totál sötét volt, busz sehol. Igaz, pénzváltó se, úgyhogy elképzelésem nem volt, hogy lesz a fizetés. Elvileg 16 dollárt kért a taxis, de nekem 50 volt, neki meg nem volt visszajárója. Volt ugyan 15 euróm, de nem tudtam meggyőzni, hogy az is van annyi. Szerencsére a vendégházba érve a recepciós elhitette vele, úgyhogy ez megoldódott.
Barbados legolcsóbb szállásán
Az egész utazáson ez a szállás a mélypont, de nem tudtam, hogy ennyire. A gond Barbados-szal az, hogy nincs szoba közepes árkategóriában. A foglaláskor volt a Rio Guesthouse, ahol lakom, a maga 45 dolláros, közös fürdős szobáival, és utána már csak 150 dolláros áraktól tudtam volna szobát találni. Elvileg egy egyszerű, közös fürdős vendégház is lehet jó, de ez nem az.
Egyrészt a 11 szobához egyetlen fürdőszoba van, így ha valaki hosszasan zuhanyozik, senki nem tud WC-re menni, másrészt nagyon ivós-dohányzós vendégkör van. Ráadásul a bulik egy teraszon mennek, ahova két szoba ablaka is nyílik, köztük az enyém. A teraszon elvileg este 10-kor záróra van, de hajnali fél 2-ig ment a buli, és amikor reggel szóltam a tulajnak, még ő cseszett le. Azzal érvelt, hogy ha ott nem dohányozhatnak, akkor majd a szobát gyújtják fel, illetve hogy ők is fizetős vendégek. És a továbbiakban irtó undok volt velem. De az igazi mélypont az volt, hogy egy fosós-részeges vendég kétszer is csúnyán teleszarta a WC-t, de nagyon brutál módon, a WC kefe használatát persze nem ismerve. Így kénytelen voltam a szomszéd utcában bekéredzkedni egy elegáns szálloda halljában a WC-re.
A tengerpart
Na, de nem nyivákolok tovább, nézzük a jó dolgokat.
Barbados szigetén csodaszép a tenger színe, már-már a Maldív-szigeteket idézte a kék sok árnyalatában pompázó strandjaival.
Előny az is, hogy itt angolul beszélnek, bár néhányan olyan akcentussal, hogy egy kukkot nem érteni. A helyiek nagyon kedvesek, mindenki úgy szólít, hogy darling, babe, honey. Eleinte azt hittem, csak azért, mert igyekeznek eladni hajóutat, napágyat vagy taxit, de aztán párszor teljesen önzetlenül is mondták, például amikor az úton átkelés előtt rossz irányba nézegettem. Itt ugyanis angol módra vezetnek, és egyszer csak a „careful, darling” felkiáltás mentett meg attól, hogy elcsapjon egy busz.
Itt is három éjszakát töltöttem, úgyhogy két teljes napom volt Barbados felfedezésére.
Az első nap délelőttjén kicsit körbejártam a környékünket, a közeli strandokat. Nagyjából a repülőtér és a főváros, Bridgetown között vagyunk félúton, sok klassz tengerparti szálloda van erre, rengeteg angol vendéggel.
Vitorlázás
Délután beneveztem egy hajókázásra. A tripadvisoron ugyanis a sziget legjobb programjának ezt szavazták meg a vendégek, és elég meggyőzőnek tűntek az értékelések. Több hajótársaság is van, de a legjobb véleményeket a Calabaza Sailing kapta, így őket választottam én is. Minden nap kétszer hajóznak ki, van egy ebédelős útjuk és egy naplementés, mindkettő snorkellinggel. Én ez utóbbira mentem, délután fél 3-kor szedett fel a taxis, aki összegyűjtötte a vendégeket. Kb. tízen voltunk, mindenféle nációjú vendégek, szimpatikus társaság.
Kétszer is megálltunk kicsit búvárkodni, először teknősöket, aztán hajóroncsokat nézegetni. A teknősök irtó helyesek voltak, és még soha nem láttam őket vízben ilyen közelről – mondjuk nem csoda, hogy a nyakunkban lihegtek, mert a hajó személyzete hozott nekik finom falatokat.
Enni mi is bőven kaptunk, folyamatosan jöttek a kis falatkák – mártogatós zöldségektől barbecue csirkeszárnyig minden, és korlátlanul ihattunk is, bár ugye velem jól jártak, nem én ürítettem ki a bárt. A rum punch volt a legnépszerűbb, ezt egy picikét azért én is megkóstoltam.
Jókat ettünk, ittunk, ejtőztünk és beszélgettünk a hajón, nagyon jópofa volt a személyzet, úgyhogy teljesen jogos a korábbi vendégek lelkesedése, tényleg szuper kis program.
A parton újra taxi várt minket, és hazavitt mindenkit a saját hotelébe, vagy ahova kérte. Az idős taxis bácsi, Lane, láthatóan aggódott értem, hogy nem igazán jó helyen lakom. Amikor megtudta, hogy másnap be akarok menni a fővárosba nézelődni, felajánlotta, hogy bevisz ingyen. Úgyis jön a délelőtti hajózás vendégeiért, nem gond neki, hogy elkanyarodjon értem.
Bridgetown
Így is lett. Felkeltem korán és reggel 8-kor már Lane minibuszában ültem. Megtudtam, hogy eredetileg történésznek készült, de az egyetem végén túl nehéznek bizonyultak a vizsgák, úgyhogy 30 éve taxizik. Mindenesetre a mai napig érdekli a történelem, úgyhogy útközben el is magyarázta, mi micsoda, melyik épületeket nézzem meg majd tüzetesebben.
Maga Bridgetown nem nagy szám, és valljuk be, nem az ékköve a UNESCO világörökségi listájának. Mivel ez Barbados egyetlen világöröksége, nyilván „kötelező” program volt.
Maga a védett zóna két részből áll. Az egyik a belváros néhány épülete, mint például a parlament, ami a helyi Hősök terén áll.
A másik az attól pár kilométerre fekvő Garrison városrész, ahol egy hatalmas füves térség terül el, régen katonai zóna volt, ma pedig népszerű lóversenypálya, no és pár szép gyarmati épületet meg régi ágyút is találni.
Egészen hazáig gyalogoltam, jó 7.5 kilométert, időm volt bőven.
Templomok, ételek és drog
Sok templomot láttam, Lane azt mesélte, több, mint 365 van a szigeten, azaz jut egy minden napra, ráadásul ez mintegy száz felekezethez tartozik. Volt egész impozáns katolikus templomtól picike faházig minden.
A belvárosban vasárnap lévén zárva voltak az üzletek. Lane elmondta, hogy amikor befutnak a tengerjáró hajók, vasárnap ide vagy oda, a vámmentes üzletek kinyitnak. A helyi Semjén Zsoltokat felülírja a profitvadászat.
Amikor megéheztem, nekiálltam keresni a sziget specialitását, a flying fish-t. Sajnos jól benéztem a dolgokat, mert ezt leginkább péntek és szombat este fogyasztják, vasárnap nyoma nincs. Úgyhogy végül egy büfékocsiból vett thai tésztaétellel vigasztalódtam, nagyon finom volt.
Délután „dolgoztam” kicsit a vendégház teraszán, írtam blogbejegyzést és cikket, aztán amikor már nem volt olyan erős a nap, lementem a partra olvasni meg naplementézni.
Este az utcánkba kitelepült valami étterem, és meglepő jó áron voltak grillételek, például 10 barbadosi dollárért (5 USD) nagy adag sült csirke. Egy idős angol házaspárral ültem egy asztalnál, akik elmesélték, évek óta visszajárnak ide. A férj majdnem teljesen megvakult, úgyhogy szívesebben jár ide, ahol már ismeri a járást, minthogy új vidékeket fedezzenek fel.
Utolsó nap kora reggel aztán irány a repülőtér. Mindössze 2 barbadosi dollárért helyi busszal is meg lehet közelíteni, mindenesetre ezt jó (lett volna) tudni, hogy teljesen felesleges a taxi. Mondjuk az is igaz, hogy amikor megérkeztem, vaksötét volt, és akkor nem igazán biztonságos azon a környéken bóklászni, ahol a vendégházam volt – Lane azt is elmondta, hogy az elég kemény drogos zóna.
Apropó, drog. Azt is elmesélte, hogy régen Barbados lakói főleg cukornádtermesztésből éltek, de a kereslet nagyon jelentősen megcsappant, mióta természetes édesítőket használnak. A hoppon maradt gazdák szeretnének orvosi célra marihuánát termelni, de ez nehéz ügy. A 80-as, 90-es évekig ugyanis nagyon komoly volt a drogprobléma a szigeten, és nagyon intenzív kampányokkal, oktatással érték el, hogy ez jelentősen mérséklődött. Most az a nagy dilemma, hogy engedjék-e a jövedelem érdekében a marihuána-termesztést, megkockáztatva, hogy kezdhetik a drog elleni harcot elölről.
Összegzés
Őszintén szólva nem nagyon bántam, hogy továbbálltam. Annyira nem nyűgözött le a sziget, mint az előző, Guadeloupe, bár ebben biztos erősen közrejátszott az, mennyire utáltam a szállásom. Talán kevésbé változatos, mint az első megállóm, meg nekem kicsit túl pörgős. Ugyanakkor az is tény, a tenger szebb, és a kommunikáció könnyebb. Mindenesetre igyekszem mindenről teljes képet adni, így ki-ki eldöntheti, melyik sziget szimpatikus neki:-)
Hasznos linkek
Olvasd el a többi szigetről szóló útleírást is a Karib-szigetek bejegyzésemben.
Nézd meg a foglaltságokat, hasonlítsd össze az árakat és foglalj szállást Barbados-n a Booking-on: Saint Lawrence vagy Holetown térségében!
