Évek óta egyre nagyobb sóvárgással nézegetem a sarki fényről készült fotókat. Kiolvastam a fél internetet, hogy mikor és hova a legjobb utazni, így született meg a döntés, hogy egy februári kirándulás lesz, méghozzá Norvégiába – irány Tromso, a sarki fény!
Tromso sarki fény – miért itt a legjobb?
Az észak-norvégiai városka a sarki fény legvalószínűbb előfordulását jelző ovális körben található, ahol rajta kívül nem igazán találunk olyan települést, ami logisztikailag ilyen kiváló lenne.
A városban több szálloda és rengeteg programlehetőség van. Mivel valahol lakni és enni kell, erre egy város a legkézenfekvőbb. A város azonban az északi fény szempontjából rögtön hátrány is: mert ahhoz, hogy minél jobban élvezhessük a fényjátékot, ki kell menni onnan, hogy elkerüljük a fényszennyezettséget. A legideálisabb az lenne, ha az ember valahol a világ végén sátorozna, de én nem vagyok ilyen bevállalós.
Tromsoben az is szuper, hogy rengeteg programlehetőség van nappal is. Amikor még csak gondolkodtam erről az útról, folyamatosan azon paráztam, hogy nem fogok-e meghalni az unalomtól. Valahogy úgy képzeltem, hogy egész nap gubbasztok valahol egy szobában, elbújva a sötét és hideg elöl, aztán késő este nekiállok északi fényt keresgélni, bár fogalmam nem volt, hogyan és merre. Na, semmi nem állhat messzebb a valóságtól – a gond inkább csak az, mit válasszon az ember a több tucat lehetőségből.
Repülés Tromsobe
Tromsobe a Norwegian Air-rel egy átszállással elrepülhetünk, annyi mindössze a macera, hogy mivel Norvégia nem EU ország, Oslóban fel kell venni a csomagokat és újra becsekkolni. Jó tudni azt is, hogy ez egy fapados légitársaság, úgyhogy egy kávé vagy pohár víz sincs ingyen. Aki nem akar fizetni, csomagoljon otthon valami elemózsiát. Ezzel együtt nem olcsó a repülőjegy, az enyém 90 ezer forint körül volt. Igaz, ebben már a feladott csomag különdíja is benne van (egy ilyen téli útra nehéz lett volna beleférni kézipoggyászba). A repülőtérről van tömegközlekedés a városba, amíg a csomagra vár az ember, meg tudja venni hitelkártyával az erre szolgáló automatákból a buszjegyet.
A legjobb repülőjegy keresőkről szóló írásom talán segít a repjegykeresésben.
Milyen az idő télen Tromsoben?
Az időjárással kapcsolatban két jó hír is van. Az egyik az, hogy Tromsoben a Golf-áramlatnak köszönhetően nem olyan fogcsikorgató a hideg, mint ezen a magassági körön más területeken, a téli átlaghőmérséklet mínusz 4 fok. A másik pedig az, hogy a szigeteknek, fjordoknak és egyéb földrajzi adottságoknak köszönhetően sok kis mikroklíma van. Így ha szakad a hó Tromsøben, még mindig esélyes északi fényt látni, ha 30-50 kilométerrel arrébb utazik az ember. A túracégek lelkesedése nem ismer határt: ha a partvidéken mindenütt kilátástalannak látják a helyzetet, akkor nekivágnak Finnország felé. Volt olyan este, amikor több, mint tíz órát zajlott a fényvadászat. Az auróra azon az éjszakán is csak percekig tűnt fel, de nekem megérte így is a virrasztás.
Tromso sarki fény – mikor a legjobb?
A sarki fény túrákat szeptembertől áprilisig szervezik, és attól függ, mikor a legjobb jönni, hogy nappal milyen programokat akar az ember csinálni. Ha valaki a bálnákra kíváncsi, akkor december és január a legjobb meglesni őket, bár csak igen röviden, mert akkor ugyebár alig van nappali fény. Ilyenkor előfordul, hogy a hajók a bálnák kedvenc tartózkodási helyére még sötétben mennek, ott van egy órányi sápatag fény, majd ugyancsak sötétben kell visszatérni a kikötőbe. Később, úgy februártól elmennek a bálnák, de beindulnak a havas programok: a kutyák és rénszarvasok húzta szánkózás, szántalpas túrák, hómobilok. Én februárban vágtam neki, akkor még jó sötét éjszaka az ég, de azért nappal már több programot lehet szervezni.
Auróra ebben az időszakban szinte mindig van, a kérdés csak az, hogy látjuk-e. Ez alapvetően attól függ, mennyire tiszta az ég, és mennyire tudunk távol kerülni fényszennyezettségtől. Ahogy az egyik idegenvezető mondta: a sikeres auróra-vadászathoz három dolog kell: sötét ég, csillagok és türelem. A túrák során ezért igyekeznek mindig olyan helyre menni, ahol már nincs közvilágítás, és maximum csak a hold világít. Itt aztán beindul az ég kémlelése, mennyire látszanak a csillagok, azaz nem takarják-e felhők az eget. Ha igen, akkor ugyanis csak kifejezetten erős auróra-tevékenység esetén lehet meglátni a zöld fényeket. Amennyiben totál felhős az ég, akkor az erőjelzésekre hagyatkozva eldönti a túravezető, várakozzon-e a csoport, vagy tovább hajtson más esetleges színtérre. Ilyenkor az együttműködő társaságok egymást is folyamatosan hívják telefonon, hasonlóképpen az afrikai szafarik világához, ahol azonnal jelzi mindenki a kollégáknak, ha oroszlánt lát.
Mennyi időre utazzunk, ha biztosan szeretnénk sarki fényt látni?
Ez nyilván pénztárca kérdése. Az esti és nappali programok is húzósak (mint ahogy a szállás és kaja is), de minél többször próbálkozunk, annál nagyobb az esély találkozni az aurórával. A túravezetőkkel és utasokkal beszélgetve kiderült, hogy az átlag tromsoi látogató két éjszakai túrára fizet be. Vannak persze, akik csak egyet engedhetnek meg maguknak, de nem ritka az sem, hogy 3-4 éjjel vágnak neki a kirándulásnak. Akkor sincs nagy baj, ha rögtön az elsőn csodaszép aurórát látnak, mert a többi nap biztos már területekre mennek, és ez nem az a látvány, amit hamar meg lehetne unni.
A gond az szokott lenni, hogy a brutál szállásárak miatt nincs holt idő a városban, amikor csak ténferegne az ember. Általában nappal elmegy mindenki valami kirándulásra (pl. kutyaszánozni), aztán este indul a sarki fény túra. Lehet, hogy onnan csak hajnali 4-kor keveredik haza az ember, és reggel 8-kor már találkozó van a következő programhoz. Alap volt, hogy mindenki totál elcsigázott, és úgy volt vele, majd otthon kipiheni magát.
Tromso szállás
Sajnos olcsó szállás nincs a városban, csak drága és még drágább. Ha időben foglal valaki, el lehet csípni kedvező áron airbnb szobákat. Én elvileg nagy rajongója vagyok az airbnb-nek, most mégis idegenkedtem tőle, ugyanis kiszámíthatatlan, hogy az éjszakai túráknak mikor van vége. Nem akartam hajnali 2-4 között hazatrappolni és zuhanyzással átmelegíteni szétfagyott tagjaimat. Persze ezt biztos le lehet előre levelezni, de én jobb szeretem a békességet, így inkább hotelekbe foglaltam.
Az első két éjszakát egy kis családi hotelben, az Enter Amalie Hotellben töltöttem. A szobák viszonylag egyszerűek, de kényelmesek, melegek és a személyzet végtelenül kedves. Tényleg olyan, mintha egyből családtag lenne az ember. A reggeli büféválaszték bőséges, és amit nagyon bírtam, hogy délután van ingyen gofrisütési lehetőség – éltem is mindig vele. A szobák mérettől és szezontól függően 895-1.495 koronába kerülnek.
Utána átsétáltam a szomszédba, a Radisson Blube, és a többi éjszakát itt töltöttem. Ez a legpraktikusabb szállás, ugyanis a túrák többsége innen indul, és nagyon jól tud esni, hogy amikor visszahozzák az embert, akkor már nem kell menni sehova, csak fel a jó meleg szobába. Itt egy szoba ára 1.245 koronától indul és a határ a csillagos ég (4.845 korona). A reggeli választék mesés, ami ugyebár nagyon nem mindegy egy olyan városban, ahol aranyárban mérnek mindent. Imádtam a szaunát is, egyrészt jól esett a hideg programok után, másrészt pedig elképesztő volt onnan a kilátás.
Kaja
Kapaszkodjatok: fogalmam nincs. Az utazás során egyszer sem jártam étteremben, de még egy kávézóban sem. A drága repjegy, drága programok és drága szállások után azért valahol meg kellett húzni a határt és itt volt a legkönnyebb. Egyrészt jól teletömtem magam reggelivel, és bevallom, néha vittem is magammal onnan szendvicset vagy banánt. Másrészt a programok egy részén kaptunk valamit enni. Harmadrészt pedig vittem magammal egy csomó kaját: szárazkolbászt, tartós kenyeret, kínai tésztás levest, gyümölcsöket, halkonzerveket. Persze vicces Norvégiába halat hozni, de csak addig kuncog az ember ezen, amíg meg nem látja az éttermi árakat.
Téli programok Tromsoben
Tromsøben van néhány múzeum, van egy szép katedrális (ami inkább kívülről mutatós, mint belülről), de az első számú nevezetesség a Polaria. Itt a két attrakció a fókaetetés és a vetítőterem, ez utóbbiban folyamatosan adnak két kisfilmet: egyiket az északi fényről, másikat a Spitzbergákról, csodaszép mind a kettő. A fókaetetés naponta kétszer van, érdemes úgy időzíteni a látogatást, hogy akkor ott legyünk, nagyon cukik.
Mit pakoljunk, ha sarki fény túrára indulunk?
Van egy univerzális pakolós listám, de erre az útra beszereztem néhány speciális tételt. Mivel én rettenetesen fázós vagyok, főleg a kezem és a lábam szokott lefagyni, elsősorban ezekre koncentráltam.
A legjobb szerzeményem egy North Face bakancs lett, ami -32 fokig jó, és ez mindig jó melegen tartotta a lábam. Igaz, nem került sor arra, hogy ilyen hidegben teszteljem, mert mínusz 5-6 foknál soha nem volt hidegebb, de volt, hogy éjjel órákat ácsorogtunk hóban, és még akkor is teljesen melegen és szárazon tartott. Pár hete egy osztrák síelés alkalmával ugyanilyen időben a városi séták során totál átfagyott a lábam egy másik csizmában, pedig az is bundás és vízhatlan.
A kesztyűvel kapcsolatban az a lényeg, hogy kettő kell: egy vékonyabb, de meleg, ami mindig rajtunk van, azaz tudunk benne fotózni, és egy kétujjas, amibe fotózások közt bedughatjuk a kezünket melegedni (erre nem jók az ötujjasok, akármilyen melegnek is tűnnek, legalábbis nekem lefagyott a kezem olyanban).
Érdemes beszerezni egyszer használatos vagy újrafelhasználható kéz- és lábmelegítőket is, amik 8-10 órán keresztül „fűtenek”. Már csak azért is alap a kétujjas kesztyű, mert akkor ilyen is befér a kezünk mellé. Síszemüveget és símaszkot akkor is érdemes pakolni, ha eszünk ágában nincs síelni, nekem például nagyon jól jött a kutyaszánozásnál hóviharban. No és persze kell néhány aláöltözet (nadrág és felsők alá), gyapjú zokni, sínadrág, kapucnis dzseki – és ahogy anyu mondaná: meleg sál és füles sapka!:-)
Tromso sarki fény – egyedül vagy szervezetten?
Sarki fény a főszezonban szinte minden éjjel van Tromsoben vagy környékén, csak meg kell találni:-)
Mivel egyedül nehezebb felkutatni, több túracég is arra specializálódott, hogy megkeresik nekünk – a fényvadász túráknak csak az idő és a pénztárca szabhat határt.
Persze aki be meri vállalni a havas utakon az éjszakai vezetést, egyedül is nekivághat, bár az autóbérlés sem olcsó mulatság, és nem árt némi tapasztalat a jeges, csúszós utakon való vezetéshez (no és megfelelő téli gumi).
Én óvatos duhajként inkább a profikra bíztam magam, akiknek sok előnyük van:
1. Jó terepismerettel rendelkeznek, tudják, hova érdemes menni, mert nem mindegy, milyen irányban keressük, és milyen tájon fotózzuk a fényt. Sokkal látványosabb a fotó, ha van az előtérben egy hegy vagy vízpart, mintha csak úgy az égboltra lövöldözünk.
2. Ismerik a helyi időjárási és északi fény előrejelző weblapokat, applikációkat, és azok alapján vágnak neki éjszakának.
3. A túravezetők jóban vannak egymással, így az éjszaka során folyamatosan informálják egymást, hol vannak felhős részek és hol tiszta az égbolt. Egyedül ugyebár csak egy irányba tud elindulni az ember, így viszont sokan keresik a megfelelő helyet.
4. A legtöbb cégtől meleg túrafelszerelést (kabátot, bakancsot, stb.) és meleg italokat kapunk.
5. A túravezetők tapasztaltak a sarki fény fotózásában – tanácsokat adnak, képeket kattintanak, páran a túra után profi fotókat küldenek.
Milyen túrára fizessünk be? Nagy busz vagy minibusz?
Tromsøben több tucat cég foglalkozik éjszakai túrákkal, sokféle formában. Vannak olyan túrák, amik összekötik az északi-fény vadászatot egyéb kalandokkal, például kutyaszánozással vagy hómobilozással, ezeknek az ára azonban nagyon borsos. Én úgy voltam vele, hogy inkább szétválasztom a dolgokat: a kutyák és hasonló programok legyenek nappal, éjjel viszont inkább a fényre koncentrálok.
Vannak kényelmesebb, buszos túrák, melyek előnye, hogy van WC a buszon, sőt némelyik előre kialakított bázisállomásokra megy, ahol meleg van és akár vacsorázni is lehet. A buszos túrák ára 1000 korona körül mozog, jellemzően 5-6 óra hosszat tartanak, és többségükre nem kell előre jelentkezni, általában vannak szabad helyek. A nagy buszos túrák hátránya a nagy csoport, valamint az, hogy a busz csak bizonyos helyeken tud parkolni, ami limitálja, hova mehet. További hátrány, hogy ezeken a túrákon nem adnak meleg meleg öltözetet (kezeslábas, bakancs, gyapjúzokni, kesztyű), amit a kisebb csoportokban biztosítanak.
Kényelmetlenebbek, drágábbak, de valamivel több eséllyel kecsegtetnek a minibuszos túrák. Ezek ugyanis képesek 8-10 órán keresztül fáradhatatlanul keresni azokat a helyeket, ahol épp tisztább az ég. Míg a nagyobb buszok csak a maguk bejáratott helyeire mennek, ahol elférnek parkolni, a kisebb autók jóval nagyobb területen cirkálnak, és tapasztalatom szerint tényleg mindent elkövetnek, hogy megtalálják a sarki fényt. A kisbuszos túrák 1200-1500 koronába kerülnek, és a legnépszerűbb cégek túrái napokkal, hetekkel előre betelnek, így érdemes előre foglalni helyet. A túrák 85-90 százalékában sikerül felkutatni a sarki fényt, ha csak percekre is.
Fotóstúra
A Creative Vacations kirándulása egy egyórás oktatással kezdődik egy stúdióban, ahol mindenki gépén segítenek elvégezni a szükséges beállításokat, hogy azokkal ne a hidegben és sötétben kelljen bíbelődni. Bár én kifejezetten erre az útra vettem egy könnyű kis állványt, kölcsönadtak nekem is, mint minden utastársnak, egy jóval stabilabb fajtát. Egész éjjel vezettek, fürkészték az eget, hívogatták az ismerős túravezetőket, böngészték a mobil applikációkat, időjárás-előjelzéseket – látszott rajtuk, hogy tényleg szenvedélyük az, hogy megmutassák nekünk a fényeket.
Foglald itt a sarki fény túrákat a fotókra kattintva:
Fotós tanácsok a sarki fény fényképezéséhez
Tudom, vicces, hogy ilyen gyatra fotókkal tanácsokat osztogatok, de elméletileg már nagyon tudom, hogyan kellene jó fotókat lőni – csak még gyakorolnom kell:-)
Cuccok
Ha van választék, olyan lencsét vigyünk, ami minél nagyobb látószögű és minél nagyobb a fényereje (lehetőleg fix lencse, nem zoom)
Elengedhetetlen az állvány
Legalább két elem, teljesen feltöltve (a tartalékot tartsuk zsebben, minél melegebben)
Minden szűrőt vegyünk le a lencsékről
A lencse napellenzője viszont jó szolgálatot tesz hó és fagy ellen
Érdemes egy tiszta törlőkendőt is bekészíteni, a párásodás letörlésére
Beállítások
Végtelenre állított fókusszal kell fotózni, de éjjel ezt nehéz beállítani. Sok lencsén van végtelen jel, de nem mindig jó helyen. A legbiztosabb megoldás az, ha még nappal beállítjuk a pontos végtelen fókuszt, rögzítjük ott a lencsét szigszalaggal, és átkapcsolunk manuális fókuszra.
A fehéregyensúlyt állítsuk át a fénycső jelre
Az ISO-t állítsuk 1600-ra
Manuális beállítások kellenek majd, kezdjük 15 másodperccel és a legnagyobbra állított blendével (1.8 vagy 2.8)
Használjunk kioldózsinórt vagy 2 mp önkioldót
Kapcsoljuk ki, de legalábbis tompítsuk le a hátsó kijelző fényét
Fotózzunk RAWra (is)
Igyekezzünk olyan helyszínt választani, ahol a képben látszanak majd hegyek vagy vízpart
Mivel a vaksötétben a kijelző világosabbnak mutatja a képet, mint amilyen az a valóságban, figyeljük a hisztogramot
Próbáljunk ki több beállítást – ha az ISO-t vesszük túl nagyra, szemcsés lesz a kép, ha viszont az időt, akkor a csillagok helyén kis vonalak lesznek. Valamilyen kompromisszumot muszáj kötni, a legjobb, ha készítünk többféle fotót és majd otthon a gépen kiderül, melyik a legjobb
Ja, és a legfontosabb: ne vacakoljunk folyamatosan a fényképezőgéppel, nehogy elfelejtsük ÉLVEZNI a fényt:-)
További programlehetőségek, avagy mit csináljunk nappal két sarki fény túra közt?
Hajókirándulás a fjordvidéken, meglepetés bálnákkal
Gyönyörű hajós túrán vettem részt a fjordok, szigetek közt. A cég portugál tengerbiológus idegenvezetője, Luis reggel összeszedte az utasokat egy minibusszal a különböző szállodákból, és először egy külvárosi raktárhelyiségbe mentünk. Itt meleg kezeslábast kaptunk, ami szükség esetén fenntart a vízen, plusz jó meleg vízhatlan bakancsokat gyapjú zoknikkal, prémes kesztyűt, és ha valakinek nem volt, sapkát is. Aztán irány az öböl, ahol már várt minket a kis hajónk.
Kint a tengeren a hajó elég cúgos volt, de van rajta zárt rész, ahova be lehet menekülni, ha valaki fázik. Meleg ebéd, tea, kávé benne van az árban, mint ahogy az is, hogy a túravezető fotókat küld a résztvevőknek.
November 10 és január 20 közt ugyanez a hajó bálnales túrákra indul (akkor nem is foglalható a fjordkirándulás), de ennek már lejárt a szezonja, mert papírforma szerint a bálnáknak már el kellett volna költözni. Annál nagyobb volt a meglepetés és az öröm, amikor néhány mégiscsak előbukkant egy öbölben, ráadásul egész közel a hajóhoz, mintegy produkálva magukat a fotósok előtt.
Ebédelni egy nyugodt kikötőbe húzódtunk be, és ott sétáltunk is egy kicsit a tükörsima jégpályává alakult utcákon.
Fantasztikus nap volt – a tenger és az ég kékjének ezer árnyalata egyszerűen megunhatatlan látvány:-)
Foglald itt a hajós túrákat a fotókra kattintva:
Kutyaszánnal a végtelen hómezőkön
Világéletemben imádtam a kutyákat, és nagyon szerettem volna kipróbálni a kutyaszánozást – nem volt hát kérdés, hogy észak-Norvégiában járva, ahol ez az egyik legnépszerűbb program, hacsak alkalmam nyílik, kipróbálom. Két dologtól paráztam: egyrészt az állatszőr-allergiám, a másik a hideg. Az első félelmet azzal igyekeztem lecsillapítani, hogy már reggel ittam egy vízben oldódó kálcium-tablettát, a hideg ellen pedig úgy bebugyoláltam magam, hogy a nap folyamán patakzott rólam a víz:-)
Akárcsak az éjszakai sarkifény-túrákon, itt is kaptunk jó meleg kezeslábast, speciális csizmákat, ami alatt ott volt alul-felül két-két aláöltözet.
Mielőtt nekivágtunk a végtelen hómezőknek, kaptunk rövid eligazítást az alapvető szánkóvezetési ismeretekből, és jól megdögönyözhettük a kutyákat.
Párban voltunk, félútig az egyikünk állt a szán mögött és irányította azt, a másik pedig kényelmesen ült rajta, aztán csere. Az álló félnek kell irányítani – fogja a szánt, kicsit erre dől-arra dől, de szerencsére a kutyák nagyjából tudják a dolgukat. Arra azonban figyelni kellett, hogy ha lejtő jött, akkor fékeznünk kellett, különben nagyon begyorsultak volna. Amikor pedig emelkedő volt, akkor az egyik láb a szánon, a másikkal pedig segíteni kellett hajtani. Ha nem így tettünk, megálltak, és szemrehányóan néztek hátra, hogy mi van már.
Azt hittem, ez amolyan pihenős program, de másnapra elég szép kis izomlázam lett
A fotózást kicsit nehezítette, hogy hatalmas pelyhekben hullt a hó, de nálam volt az anno búvárkodásra vett vízhatlan gépem (Olympus Tough). Én előrelátóan vittem magammal síszemüveget és kézmelegítő kis párnákat, de a hajtópáromnak eléggé meggyűlt a baja a hóval. Kézmelegítőt tudtam neki adni, mert direkt vittem eleget, de síszemüvegből nem volt tartalékom.
Egészen varázslatos volt a táj – amerre csak ellátunk, havas erdők, hegyoldalak vettek körbe, és szinte harapni lehetett a friss levegőt. Mivel nem voltak ideálisak a hóviszonyok, a szokásos 15 kilométeres pályát kicsit lerövidítettük, de kóstolónak tökéletes volt ez a túra.
Foglald itt a kutyaszános túrákat a fotókra kattintva:
Számik és rénszarvasok
Számik négy országban élnek, Norvégián kívül Svédországban, Finnországban és Oroszországban, de a számuk itt a legnagyobb: 40.000. Az észak-norvégiai faluban, Karasjokban számi parlament is működik. A tagokról egy fotót is láttam, és igencsak dicséretes, milyen magas a hölgy képviselők aránya.
Ma már a számik átlagos házakban laknak, de szívesen viselik a tradicionális öltözéküket, főleg a jó meleg prémből és bőrből készült nadrágokat, kesztyűket, és színes, mindig kézzel készített ruháikat. A prémes kesztyűbe és a cipőkbe gyakran füvet tesznek, az ugyanis remekül hőszigetel. A ruhák és egyéb kézműves termékek („duodji”) elkészítése mindig is fontos részét képezte a számi oktatásnak.
A rénszarvasok a térség ikonikus állatai, úgyhogy beneveztem egy rénszarvasfarm látogatásra. Norvégiában minden rénszarvasnak gazdája van, és a gazda mindig számi – a norvég rénszarvas-állattartásra vonatkozó törvény szerint ugyanis csak ők foglalkozhatnak ezekkel az állatokkal. Érdekesség, hogy a hómobil mindennapos használata is csak számukra engedélyezett, ez ugyanis az ő munkájukhoz szinte elengedhetetlen. Szerintem szuper dolog, hogy korlátozzák a használatát, a tiszta és csendes erdőknek egyáltalán nem hiányzik, hogy hómobilokkal közlekedjenek benne – bár ez is népszerű turista program, én emiatt nem is mentem.
Az exkluzív jogok biztosítása mellett sok segítséget is kapnak az államtól – például a király hadihajót biztosít a számukra, amikor a téli és nyári területek közt költöztetik az állatokat.
Rénszarvasfarm-látogatás
A meglátogatott rénszarvasfarm alig 20 percnyi autóútra volt Tromsøtől, ahol egy jó meleg számi sátor (lavvu), több tucat rénszarvas, valamint három számi tenyésztő várt minket. A program etetéssel indult, mindannyian kaptunk egy-egy kis műanyagvödröt, és mehettünk a karámon belülre. Nagy sikerünk volt, csak arra kellett vigyázni, hogy a tülekedő rénszarvasok ne szúrják ki a szemünket az agancsaikkal. Ezt leszámítva szelíd, kedves állatok, bár később a szán elé befogva nem viselkedtek olyan jól nevelten, mint a kutyák: a gazdáiknak igencsak figyelni kellett, hogy jó irányba menjenek, elég makacs jószágok.
Az etetés és kis szánkózás után házigazdáink meséltek nekünk a számik mindennapjairól, sőt, énekeltek is nekünk („I joik you a joik”), de nem engedték, hogy kamerával rögzítsük, mert nem akarták magukat a youtube-on viszontlátni. Azt is megtudtuk, hogy a Norvégia északi részén élő számik teljesen jól megértik egymást az észak-svéd számikkal, de például előfordulnak félreértések a Norvégia középső részén élőkkel, ott ugyanis kicsit más a nyelv – azaz nem az országhatárok számítanak a nyelvjárásoknál, hanem inkább a térség. Ugyanaz a szó pár száz kilométerrel délebbre teljesen mást jelenthet, ami érdekes szituációkhoz vezethet. Amikor például egy délebbre élő lány azt mondja egy északi fiúnak, hogy gyere el, és nézd meg a cicimet, az örömmel indul útnak – de aztán nagyot csalódik, mert az anyóssal fog találkozni.
A kedves számi mesélő elmondta, amikor jó idő van, a világ legszerencsésebb fickójának érzi magát, hogy egész nap kint lehet az erdőkben. Hóviharban, kemény hidegben azonban nagyon nehéz ez a munka – de akkor sem tudná elképzelni magát egy irodában vagy bármilyen más állásban.
Néhány óra persze nem volt elég, hogy alaposan megismerjük az életmódjukat, de arra jó volt, hogy pici bepillantást nyerjünk a számik különös életébe.
Foglald itt a rénszarvas túrákat a fotókra kattintva:
Érdekel egy nyári norvég utazás is? Itt egy háromhetes egyéni körút programja, Oslótól a Spitzbergákig.
Beleszerettél az északi tájakba? Van útleírásom Skóciáról, Feröer-szigetekről és Izlandról is!
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)