Stavanger látnivalók, Szószék Szikla és Kjerag Szikla

2014. június 21, szombat.  Stavangerbe nem kifejezetten magáért a városért jöttem, hanem mert legegyszerűbben innen közelíthető Norvégia két legnépszerűbb túracélpontja: a Preikestolen (Szószék Szikla) és a Kjerag Szikla híres tömbje.

Egy gyors repülőjárattal érkeztem meg Osloból, ahova kijött elém a kanapészörfös vendéglátóm. Akinek nincs ilyen, hasznos infó, hogy a reptérről a városba 136 NOK-ért visz be a Flybussen (érdemes előre megvenni neten a jegyet). Lehet vásárolni napijegyet is a tömegközlekedésre a Kolumbus weblapon vagy applikáción, ez 90 NOK, ezzel két menetrend szerinti járattal (42-es, majd 7-es vagy 2-es busz) is be lehet jutni a városban. Az egyszeri jegy 37 NOK, és 1 óráig érvényes.

A nap hátralevő részében körülnéztem a városban. Kicsi, de nagyon bájos az óváros, a Gamle Stavanger színes és fehér faházakkal, macskaköves utcákkal. Hangulatos a piactér is, a Torvet.

Van három múzeum is:

* tengerészeti múzeum, avagy Stavanger Maritime Museum, amely azt mutatja be, Stavanger élete milyen szorosan összekötődik a tengerrel

* a halfeldolgozás történetét bemutató Norsk Hermetikkmuseum

* régészeti múzeum, avagy Museum of Archeology.

Házigazdámtól mesélte, hogy az országban minden hétvégén és szabadnap olyan hevesen vág neki minden norvég a hegyeknek vagy éppen bicajozni, mintha ez legalábbis törvénybe lenne foglalva. A komolyabb túraterepeken kabinokat építettek. Ezekben aludni és vacsorázni is lehet, mindezt becsületkassza alapon. Az ételek ára meglehetősen húzós még norvég mércével is, hiszen sok helyre helikopterrel szállítják azokat. De mindig mindenki bedobja az előírt pénzt a dobozkákba. Tudják, hogy a bevételt kizárólag ezen házak üzemeltetésére és bővítésére használják majd.

Én ilyen többnapos túrát nem vállaltam be, csak két egynapost – ráadásul egymást követő napon. Jó lenne köztük egy pihenőnap, de norvég árak mellett elég luxus csak úgy lazsálni egy napot, úgyhogy inkább felkötöm a nadrágszárat:-)

2014. június 22, vasárnap

Szószék Szikla (Prédikálószék) – megközelítés komppal és busszal

Ma a könnyebbik túra, a Prédikálószék vagy Szószék Szikla (Preikestolen) megmászása volt kitűzve, amelyhez Stavangerből előbb át kell menni Tauba a gyakran közlekedő komppal (62 NOK), majd busszal fel a hegyre egy parkolóig (220 NOK), ahonnan 4-5 óra gyaloglás megjárni a sziklát. A jegyeket egyben is meg lehet vásárolni a kikötőben, ahol mindkét szolgáltató standja kint áll: Pulpit Rock Tour és a GoFjords. Bérelt autóval is fel lehet menni a parkolóig, de számolni kell azzal, hogy ott 250 korona a parkolási díj.

A házigazdám kivitt a kikötőbe, ahonnan az internetről kiírt menetrend szerint 8.40-kor indult volna a hajó. 8.41-kor aggódóan kémlelte a tengert, hogy valami nagy baj lehet, mert itt nem szokott késés lenni. Szerencsére a baj csak annyi volt, hogy én néztem be az interneten a menetrendet, a hétköznapi táblázatot figyeltem, a vasárnapi helyett. A mára előírt 9.00-kor meg is jött a komp, beszállhattunk. Már meg se lepődtem, hogy itt is üzemelt a wifi, bár inkább fotózással töltöttem az időt, mint netezéssel.

Rögtön akad mászótárs

A bő félórányi komp után ugyanannyi buszozás jött, itt egy new yorki lány ült mellettem, aki akkor volt diák a városban, amikor én. Egymás szavába vágva idéztük fel az azóta már bezárt legendás és hírhedt éjszakai szórakozóhelyeket. Két kedvencünk a Limelight, Tunnel – előbbi egy katolikus templomban, utóbbi egy elhagyatott metróalagútban kapott helyet. A mai jóval konzervatívabb városvezetés alatt ezek már elképzelhetetlenek lennének. New York csodálatos korszakát élte akkor, amikor volt szerencsém ott élni.

A parkolóban rengeteg autó volt, több száz ember túrázott a hegyen ezen a verőfényes napon.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szószék Szikla – túraleírás

A hegymászás – mint mindig – nehezen indult. Az első 5-10 percben mindig utálom az egészet, de aztán belelendülök. Bár a gyenge tüdőkapacitásom miatt elég lassan haladok, ha már elkap a lendület, szép komótosan felbattyogok a hegytetőre. A fjord fölé kinyúló sziklaplatformig négy emelkedőn kellett felkaptatni, 3.8 kilométer hosszú túraösvényen. 270 méteres tengerszint feletti magasságról indul az ösvény, és 604 méterig kell kapaszkodni. A felfelé és lefele vezető szakaszok váltakozása miatt a totál szintkülönbség több ennél.

A gyalogösvényt télen gyakran lezárják a rossz idő miatt. A legjobb április és október között felmászni – bár akkor is szükség van jó túrabakancsra és szükséges lehet az esőkabát. Ha valaki nem vállalja be a túrát, akkor hajóról is meg lehet nézni a sziklát,. Illetve ha pénz nem számít, akkor akár helikopterről is. De az élmény nyilván nem ugyanaz, mint felkaptatni:-)

Sehol egy korlát

Ahhoz képest, hogy évente mintegy 200.000 látogató fordul itt meg, állítólag nagyon ritka a baleset – annak ellenére, hogy a szikla peremén nincs semmilyen korlát, hogy ne csúfítsák azt el. A wikipedia szerint az első véletlen baleset 2013 októberében történt. Addig „csak” öngyilkosok ugrottak le a szikláról. A hegytetőn most abszolút csúcsforgalom volt, és nehéz volt elhinnem, hogy ritkán pottyannak le innen – egyrészt volt némi tülekedés a peremen fotós pozíciókért, másrészt mintha mindenki azon versenyzett volna, ki meri elkattintani a legbátrabb kihajolós szelfit.

A millió fotón szereplő szikla 604 magasan nyúlik fel a Lysefjord kék öbléből, szemben a szintén híres Kjerag fennsíkkal, ahova majd holnap mászok fel.

A Szószék Szikla mintegy 25 x 25 méteres teteje szinte teljesen sík, amely most dugig volt túrázókkal, piknikezőkkel. Megettem az egyik szendvicsem, csináltattam egy láblógatós képet, aztán iszkoltam lefele, mielőtt a nagy tülekedésben valaki véletlenül lelök a hegyről.

Nem menő a szemetelés

Lefelé sétálva feltűnt, valami hiányérzetem van – rájöttem, hogy sehol egy kiszuperált hűtőgép vagy radiátor, a norvégok eszerint találnak más módot is a szemét elhelyezésére, mint hogy teleraknák vele az erdőt. Az is világossá vált, hogy erősebbek, mint mi magyarok, ők ugyanis elbírják a csokoládé papírját és az üres üdítős palackokat lefelé, és nem hagyják fent a hegytetőn.

Mindenesetre lefelé már vidámabban lépkedtem, az ismerős út és a lejtő miatt visszafelé rövidebbnek tűnt az út. Rengeteg kutya és gyerkőc is jött kirándulni, az is feltűnt, hogy a kicsik egyáltalán nem hisztiztek, láthatóan itt korán megszokják a többórás túrákat.

Visszafelé ismét busszal utaztunk a kikötőig, a sofőr 17 fokra tekerte a légkondit, mire mindenki bebújt az összes túracuccába. Mivel nekem azonnal megfájdul a torkom légkondiban, inkább előre sétáltam és megkértem, kapcsolja ki – megtette, a buszon pedig hálás moraj futott végig.

2014. június 23, hétfő.

Kjerag túra – megközelítés busszal

A másik gyalogtúrát, a szintén fotók ezrein szereplő Kjeraghoz rögtön az előző után kellett megejteni, ugyanis az is Stavangerből indul (és norvég árak mellett luxus egy napot csak pihenéssel tölteni). Erre jóval kevesebben mennek, mint a Szószék Sziklához. Oda szinte félóránként indult komp, majd busz, ide viszont csak naponta egyetlen járat viszi a túrázni indulókat, a GoFjords szervezésében (640 korona), ezt célszerű előre megvenni az interneten.

A buszozás a túra kiindulópontjáig bő két és fél óra, de ez sem volt unalmas, a táj bőven szolgáltatott fotótémát. Mélykék tavak, apró sárga virágokkal megszórt mezők és hófehér hófoltok tarkították a szürke sziklatömbök sokaságát. A hófal az út két oldalán néhol több méter magas volt, a sofőr elmondta, télen akár 10-12 méter is lehet. Nem csoda, hogy ezt az utat csak nyáron nyitják meg. Ilyenkor se könnyű vezetni a rajta, ugyanis jóindulattal is csak másfél sávos az út. Szembejövő forgalom esetén sok tolatás és araszolás megy. De itt mindenki halál nyugodt és türelmes, úgyhogy nincs szentségelés.

Vagy visszaérsz, vagy a hegyen maradsz

A parkolótól hat órát hagynak a mászásra, és a busz menetrend szerint indul vissza. Kicsit aggódtam, mert tegnap a túrát négy órára becsülték és nekem öt és fél óra kellett megjárni, úgyhogy necces volt, most hogy teljesítem a szintidőt. Mások is izgultak egy kicsit, kérdeztették is a sofőrt, vajon megvárja-e a későket. A kedves sofőr bácsi értetlenkedve válaszolta, hogy neki szigorú menetrend szerint kell haladni, így nem vár. Na de mi van, ha valaki nem ér vissza? – kérdeztem. Ilyenkor fent maradnak a hegyen, előfordul az ilyesmi – válaszolta rezzenéstelen arccal. Csak remélni tudtam, hogy ez a fanyar norvég humor.

Kjerag szikla

Szó szerint hegynek fel

Jóval hűvösebb volt, mint tegnap, de legalább most se esett. A túra során három hegyet kell megmászni, és bár az internet azt írta, technikailag egyáltalán nem nehéz a túra, nekem rögtön az első 10 perc után kétségeim támadtak. Gyakorlatilag függőleges sziklafalon kellett felhúzni magunkat láncokba kapaszkodva, levegőt alig kaptam.

Kjerag szikla

Mindig a túra elején van a holtpont, amikor legszívesebben feladnám, de persze toltam tovább, fogamat összeszorítva. Az első emelkedő után leereszkedtünk a völgybe, kis szusszanás, és már kapaszkodhattunk ismét felfelé. Több időt töltöttem négykézláb, mint két lábon, és sokszor vadidegeneknek kellett felhúzni egy-egy nagyobb sziklára, egyszerűen nem tudtam akkorát lépni. Néha jók lennének hosszabb lábak, de hát ez már késő bánat.

Kjerag szikla

Nagyon fárasztó volt a mászás, és rettentő lassan haladtam. Eredetileg azt terveztem, majd figyelem az időt, és három óra elteltével visszafordulok, akárhol is vagyok, nehogy lekéssem a buszt. De annyi erőm nem volt, hogy elővegyem az órát, meg úgy voltam vele, most már elmegyek addig a nyavalyás szikláig, akárhogy is alakul. Szerencsére volt három lány a buszunkból, akik nagyjából velem egy iramban haladtak – bár ők sokkal jobban bírták a mászást, állandóan megálltak egymást fotózni.Néha én is pózoltam egyet, csak hogy szusszanjak egy kicsit.

Kjerag szikla

A harmadik emelkedő után egy véget nem érő hosszú gyaloglás jött a hegytetőn, ami kevésbé volt nehéz, viszont cserébe majd megfagytam. Volt, ahol hóban kellett taposni, és majd levitte a fejem a szél.

Kjerag szikla

Meghiúsult ugrás

Végül csak elértük a sziklát. Mindig is kíváncsi voltam, hogy kerülnek rá a turisták, hát most kiderült. A mellette levő szikla pereméről lehet átlépni – már akinek elég hosszú a lába. Nekem ugrani kellett volna, amit nem mertem bevállalni. Úgy bicsaklott a lábam ide-oda a fáradtságtól még álló helyzetben is, mintha nem lennének benne csontok, a fejem meg zsongott, mintha pityókás lennék.  Az erős szélben örültem, hogy egyáltalán megállok a lábamon. Az is aggasztott, hogy az ugródeszkának szolgáló sziklaperem elég keskeny volt és kifelé lejtett. Ha át is tudok ugrani a sziklára, a visszaugrás nekem túl kockázatosnak tűnt. Egy fotó nem érhet annyit, hogy kockáztassam a lepottyanást, úgyhogy csak kiintegettem a kő felé és inkább lerogytam elmajszolni az ebédem.

Kjerag szikla

Lefele se rövidebb

Sok idő nem jutott pihenésre, indulni kellett a buszhoz. Lefelé se haladtunk sokkal gyorsabban, mint felfelé, sokszor fenékre ereszkedve tudtunk csak learaszolni a sziklákon. Az út utolsó szakasza volt a legnehezebb, úgy éreztem, indulás óta újabb és újabb hegyek nőttek a Kjerag szikla és a parkoló közé. A jéghideg lánchoz majd hozzáfagyott a kezem, ha ezt tudom, hoztam volna kesztyűt. Az egyetlen, ami tartotta bennem a lelket, hogy a táj elképesztően gyönyörű volt, úgyhogy azért nem volt teljesen haszontalan a túra. Különösen hazaérkezés után esett jól a fotókat nézegetni. Meg is állapítottam, hogy a hegymászás is csak olyan, mint a porszívózás: közben szívás, de utána jó élvezni a végeredményt.

Kjerag szikla

Kjerag szikla

Hasznos linkek

Itt tudsz szállást foglalni a booking-on Stavangerbe.

Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe. De előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.

Itt olvasható a teljes útiterv és praktikus tanácsok egy norvég utazáshoz.

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)