Miután körbeutaztam az országot a legszebb panorámavonatokon egy 8 napos vonatbérlettel, nem indulhattam haza dolgavégezetlenül: maradt még néhány érdekesség a svájci bakancslistámon. Zürichben béreltem egy autót és nekivágtam egy újabb, ezúttal kisebb körnek, hogy megnézzek néhány látványosságot, ami kimaradt. Svájc északkeleti részét jártam körbe, helyes kisvárosok, tengerszemek és más kuriózumok után kutatva.
St. Gallen
St. Gallenbe a világörökségi pipagyűjteményem miatt mentem el, hiszen az itt található kolostor fantasztikus rokokó könyvtára nem csak az egyik leggazdagabb középkori gyűjtemény, de az UNESCO listáján is szerepel. A kolostor már a 8. században jelentős könyvgyűjteménnyel rendelkezett, és ez az évszázadok során egyre bővült. A jelenlegi gyönyörű könyvtárterem 1758 és 1767 között épült Peter Thumb mester tervei alapján. A tárlókban látható kéziratok és más dokumentumok csak egy kis része a rendkívül gazdag, 170.000 tételes gyűjteménynek, ezeket időszakosan cserélik. A felbecsülhetetlen értékű könyvek, a csodás freskók, stukkók és szobrok mellett a parketta is különleges, úgyhogy csak túlméretezett filcpapucsban szabad bemenni – kicsit ugyan nehézkes ebben csoszogni, de legalább vicces! Érdemes nemcsak két fotót kattintva letudni a látogatást, hanem maradni egy csoportos idegenvezetésre is. Akkor ugyanis feltárulnak olyan részletek, mint a fa panelekbe ügyesen elrejtett régi kartotékrendszer. A könyvtáron kívül a kolostor negyed többi épületét is érdemes felkeresni, mint a katedrálist és a kincstárat.
Kelet-Svájc legnagyobb települése, St. Gallen nemcsak a könyvtáráról híres, de a textiliparáról is. Az innen származó csipkék és hímzések nagy múltra tekintenek vissza, de a mai napig találkozhatunk velük a nagy divatházak haute couture kínálatában és a rangos divatbemutatókon. A városban a Textilmúzeum állít ennek emléket, ahol több évszázadból származó textíliákat, hímzéseket, csipkéket lehet megnézni.
Azt gondoltam, megnézem a könyvtárt és már tovább is állok, de pár órára még fogva tartott a város. Egyrészt van egy kicsi, de nagyon hangulatos régi városrésze, bűbájos házakkal. Ezek nagy része a 15-18. században épült, gazdag textilkerekedők lakóházaként, jellemzően igen díszes erkélyekkel.
De ami még ennél is jobban meglepett, az a „vörös tér”, azaz a néhány házblokk ölelésében fekvő utcarészek és terek, melyek egységesen vörös járdát kaptak. Minden vörös: a járda, a padok, a szökőkút és egy betonautó is. Imádtam!:-))
A magyarok egyébként régi vendégek St. Gallenben – már a portyázó őseink is eljutottak ide. 926 májusában értek a térségbe, ám hírük megelőzte őket és a bencés kolostor lakói a kincsekkel együtt a Sitter-folyó fölé magasodó erõdítménybe húzódtak. Csak egy barát, Heribald nem menekült el, aki egyedül, a kolostor udvarán állva várta be a pár száz fős magyar sereget. Mikor látta, hogy a kalandozók dühösek, hogy nem találtak kincseket, meghívta őket a pincébe egy közös borozásra. A kiváló bor megtette hatását és a mulatás féktelen tivornyázásba csapott át. Az egyik harcos még a templomtoronyba is felmászott, ahonnan részegen kiesett. A magyarok itteni kalandja végül azért lett az utókornak is jelentős, mert a bencés barát pontos feljegyzéseket készített róluk, így sokat megtudhattunk tőle portyázó őseinkről.
A városban a Check-in Sorell Hotel City Weissenstein nevű hotelben laktam, ami a teljes svájci körút során a kedvenc szállásom volt. Tágas, kényelmes és patyolattiszta szobámban még egy jógamatrac is be volt készítve, így végre volt elég helyem egy kis esti tornára. Itt éreztem leginkább, mennyire odafigyelnek a járványügyi előírásokra. A bejáratnál nemcsak kézfertőtlenítő volt kikészítve, de akinek nem volt maszkja, vehetett szabadon egy dobozból. Amíg reggeliztem, láttam, hogy az alkalmazottak minden kis szabadidőt felhasználtak arra, hogy hol az asztalokat, hol a polcokat fertőtlenítsék. Egy jól szervezett, kényelmes, barátságos intézményt ismertem meg, szívesen maradtam volna még! A vacsorát az utca túloldalán költöttem el, a „The Pinch” nevű étteremben, azt is jó szívvel ajánlom. Nagyon bájos kis hely lelkes, fiatal alkalmazottakkal és érdekes étlappal: a fogások igencsak változatosak, én például japán ráment kértem.
Stein am Rhein
Svájcban több városban is találni freskókkal díszített házakat, de a legbájosabb középkori település Stein am Rhein városkája. A régi városrész ma már teljesen sétálóövezet, itt találhatóak a szebbnél szebb festett házfalak – gyakorlatilag olyan, mintha egy Anderson mesében sétálna az ember. A pályaudvartól mindössze néhány perces sétával lehet elérni ezt a városrészt, amely ugyan nem nagy, de rendkívül megkapó. Ha a St. Gallen – Zürich vonatúton átutazóban nézitek meg ezt a városkát, a pályaudvaron van csomagmegőrzési lehetőség.
A svájci körút során csak a Jungfraun és itt találkoztam tömeggel. Ott a hegyen azért sikerült előbb-utóbb elkerülnöm a többieket, de itt még az utcákon is olyan sokan voltak, hogy most először a szabadtéren is felvettem a maszkomat – nem tudtam ugyanis tartani a másfél méteres távolságot. Nagyon furcsa érzés volt ez a kettősség. Amikor nincs senki körülöttem, akkor egyrészt örülök, hogy nem kell másokat kerülgetni a fotózás során, de közben megszakad a szívem a turizmusban dolgozókért. Most itt ebben a városban legszívesebben kizavartam volna mindenkit néhány képből, de közben meg ujjongtam magamban, mert olyan „normális” volt a tömeg. Na persze biztos vagyok abban, hogy „békeidőben” még ennél is többen vannak, hiszen teljesen hiányoztak a tengerentúli vendégek – sehol egy hangos amerikai család, se egy végtelen számú szelfit lövő ázsiai csoport. Évente egymilliónál is többen keresik fel ezt a 3 ezer lakosú várost. Most inkább csak belföldieket és szomszédos országból érkezőket láttam, legtöbbet bicajjal – de így is felüdülés volt fél év után zsibongó turistahadat látni!
Rajna-vízesés
Európa legnagyobb vízesése, egyik legszebb természeti csodája a Svájc északi, Németországgal határos részén található Rajna-vízesés, vagyis a Rheinfall. A 150 méter széles és 23 méter magas vízesés impozáns környezetével rengeteg turistát csalogat a vidékre – de nem most, járvány idején. Én egy hétköznap délelőtt érkeztem ide, és elsőként álltam meg a hatalmas parkolók egyikében. Ezek általában fizetősek, de most nem voltak azok, mint ahogy a vízesés jegyárus bódéja is zárva volt. Ugyancsak zárva maradt az étterem, az ajándékboltok, a fagyizó és minden más kereskedelmi létesítmény, melyből akad bőven az itt kialakított turistaparadicsomban.
A vízesést egy jól kiépített sétaútvonalon lehet alaposan megnézni, melynek egy részén lépcsők vannak, így ott babakocsival, kerekesszékkel nem járható. Amikor nincs ilyen világvége, akkor kishajók is közlekednek, amivel a vízesés közepén levő sziklákhoz is el lehet jutni. Gondolom, itt érezni csak igazán a vízesés erejét – nyáron egy másodperc alatt 600 m3 víz is lezúdul.
Időről időre felmerül, hogy a víz hatalmas erejét kihasználva erőművet alakítsanak itt ki, de ezt eddig mindig megtorpedózta a közvélemény. 1951-ben 150,000 aláírás gyűlt össze a vízesés védelmében, köztük olyan nagyságoké, mint Hermann Hesse. A nagyközönség örömére ez a tiltakozás a mai napig megvédte a vízesést, reméljük, a jövőben se fenyegeti a veszély, hogy üzleti szempontok miatt elcsúfítsák.
Berggasthaus Aescher
Van úgy, hogy egyszerűen beleég egy fotó az ember agyába. Amióta megláttam egy képet a hegyoldalon a sziklához fecskefészekként odatapasztott hangulatos menedékházról, eldöntöttem: ha egyszer eljutok Svájcba, akkor időt, pénzt és energiát nem kímélve ezt feltétlen felkeresem!
Így jutottam a Berggasthaus Aescher-hez, ehhez az elképesztően festői hotelhez. Ma már nem működik szállodaként, csak étteremként, úgyhogy le is ültem a teraszán, hogy elfogyasszam a megérdemelt ebédet és hálát adjak a sorsnak, hogy ide is elvezetett…
A sziklafalhoz száz méter magasan, fecskefészekként tapadó hegyi menedékház a világ egyik legkülönlegesebb építménye. 2012-ben egy szállodai szakértőkből, építészekből, történészekből és műemlékvédőkből álló zsűri a „Mountain Inn of the Year” címet szavazta meg neki, a Huffinton Post a világ legérdekesebb étterme címével illette, míg a National Geopgraphic a „Destinations of a Lifetime” című könyvének címlapján szerepeltette.
Wasserauen településről egy lanovkával lehet feljutni az Ebenalpra, ahonnan egy 20-30 perces séta vezet le az étteremhez. Parkolni a felvonó alsó állomásánál kialakított hatalmas parkolókban lehet, 3 euró/nap áron. A lanovka 40 fős kabinjai 6 perc alatt teszik meg az utat, az aktuális jegyárak a www.ebenalp.ch weblapon taláhatóak. A kirándulás végén vissza lehet mászni a felvonóhoz, vagy le lehet gyalogolni a faluba. A rövidebb úton szűk két óra alatt lehet leérni, a tengerszem (Seealpsee) érintésével pedig két és fél óra alatt.
A lanovka állomásától az étterem felé sétálva az útvonal átvezet a Wildkirchli barlangokon, ahol jól jön egy elemlámpa (a mobiltelefonba épített is megteszi). A barlangokban évszázadokkal ezelőtt remeték húzták meg magukat, akik 1621-ben kis kápolnát építettek, majd a 19. század elejétől ételt-italt kezdtek árulni az erre járó hegymászóknak. Ebből alakult ki a Berggasthaus Aescher, Svájc egyik legrégebbi fogadója.
Azt is mindenképp még elmesélem, hogy nemcsak a látvány volt maradandó élmény, de az itt elfogyasztott ebédem is a legjobb étkezés volt az egész svájci út során! A „Hausgemachter Käsefladen” egy olyan quiche-re hasonlít, ami 90 százalék elképesztően finom sajt! Csak nyöszörögtem a gyönyörtől. Biztos megpróbálhatnám elkészíteni otthon, de sajnos valószínű nem lenne ugyanaz. Egyrészt itt a sajtok minősége is egészen más, másrészt meg az osztrák síelések tapasztalata is az, hogy a hüttefogások csak a hüttében finomak, amikor megdolgozik értük az ember…
Caumasee
Van a számítógépemen egy excel táblázat (illetve sok van, de most egy bizonyosról beszélek), ahova mindig bekerül a linkje azoknak a fotóknak, cikkeknek, melyeket jövőbeni utazásokhoz mentek el magamnak. Aztán amikor készülődök egy utazásra, kinyitom ezt a táblázatot és megnézem, hogy az adott országhoz kapcsolódóan – mert szépen országonként van rendezve:-) – mik voltak azok az érdekességek, melyeket az elmúlt években kijegyzeteltem magamnak. Így került most elő a Caumasee, amiről korábban elém került egy fotó és feljegyeztem, hogy ha majd Svájcban járok, feltétlen keressem fel.
A különlegesen szép színű tó Flims Waldhaus település közelében fekszik, ami úgy másfél óra autóval Zürichből. A tóhoz vezető ösvény bejáratánál van egy parkoló, ahol az ott töltött idő szerint kell fizetni automatánál. Ez általában meglehetősen tele van, úgyhogy vagy kora reggel vagy késő délután érdemes érkezni. Az ösvényen úgy negyedórás sétával érhető el a lift, ami srégen közlekedve visz le a tóhoz. Ez egy ingyenes, gombbal hívható, egyszerre maximum 6 utast befogadó lift, ami délután 5-ig jár. Utána is le lehet jutni a tóhoz, illetve felsétálni onnan, csak az már egy kicsit hosszabb és meredekebb gyaloglás. Régebbi blogbejegyzésekben olvastam 12 CHF-es belépőről, most nem volt ilyen, senki nem kért pénzt.
A tó nagyon népszerű, még hétköznap is legalább százan napoztak a partján. Lehet csónakot, vízibiciklit, SUP-ot is bérelni, illetve öltözők és csomagőrzők is rendelkezésre állnak. Van egy étterem és egy fagyizó is a parton, de lehet saját elemózsiát is fogyasztani.
A tó tényleg pont olyan csodálatos színű, mint a fotókon, amiket láttam, csak sokkal több ember volt körülötte, mint amire számítottam. Ezzel együtt nem bántam meg, hogy felkerestem, így is élmény volt, de ha eljutok ide ismét, egész kora reggel próbálok majd megérkezni, megelőzve a tömeget.
5-tó túra
Az 5-tó túra Svájc egyik leghíresebb, legszebb túraútvonala. Az ösvény csodálatos alpesi tájon vezet és öt kristálytiszta tengerszemet érint. A mintegy 11 km-es túra meglehetősen nehéz, a kirándulók átlagosan öt óra alatt teszik meg a 640 méter szintkülönbséget is magába foglaló útvonalat. Én nagyon sok mindent szeretek egyedül csinálni az utazástól a mozizásig, de a hegyi túrák nem tartoznak ezek közé – egyszerűen nem érzem úgy biztonságban magam. A fotók viszont csábítottak, úgyhogy arra jutottam, hogy felmegyek a túra kiindulópontjára és csak az első tóhoz sétálok el, ami a fenti lanovkaállomás közelében van.
Autóval vagy vonattal Wangs nevű faluba kell eljutni, onnan indul a Pizolbahn felvonója, illetve inkább felvonó-sorozata, ugyanis három gondolával lehet feljutni a legfelső állomásra, a Pizolhüttéhez. Az autót lent lehet hagyni egy nagy, ingyenes parkolóban. A teljes áru jegy 46 CHF, ha van vonatbérlet, arra 50% kedvezmény jár. A csúcson nagyon kell figyelni, ugyanis az 5-tó túrához jobbra mutatnak a nyilak, de az első tó a hüttétől balra van. Csak 10-15 percet kell sétálni és már fel is tárul a csodálatos Wangersee. Utána innen kell visszasétálni a hüttéhez és akkor már valóban a nyilakat követve lehet felkeresni a négy másik tavat (Wildsee, Schottensee, Schwarzsee Baschalvasee) és lesétálni a Gaffia gondolaállomásra, ahonnan vissza lehet libegni Wangs-ba.
Ahogy említettem, én csak a Wangersee-t néztem meg inkább szép nyugodtan, aztán ettem egy remekbe szabott Cordon Blu-t fent a hüttében- anélkül mégse jöhetek haza. Isteni volt mind a táj, mind az időjárás, mind pedig az ebédem!
Ha nekivágtok a túrának, pár tanács: fent elkél egy polárfelső, fontos a bokát jól tartó bakancs (morzsalékos a talaj) és figyeljetek arra, hogy 16.30-kor indul le az utolsó lift Gaffia állomástól, azt célszerű elérni.
A svájci utazásról szóló blogbejegyzések:
Körutazás Svájcban a legszebb panorámavonatokkal
Jungfrau, Pilatus és a Matterhorn: Svájc fenséges csúcsai
Tengerszemek, vízesések, bájos kisvárosok: Svájc keleti régiója
Kicsi, zöld és fejedelmi: Liechtenstein
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)