Lengyelország északkeleti tartományaiban (no és Litvániában, valamint Orosz Föderáció Kalinyingrádi enklávéjában) számos gótikus vár őrzi a német lovagrendek emlékét. Legpompásabb mind közül Malbork vára, amely a Német Lovagrend Nagymesterének volt a székhelye. A 13. és 15. század közt felhúzott vár a legnagyobb középkori európai vár, valamint a világ legnagyobb téglából épült vára, így nem meglepő, hogy világörökség is.
Ezt már felkerestem a tavalyi utam során, mint ahogy Ryn várát is – utóbbiban meg is szálltam és egyszerűen imádtam!
Mazuri-tavak, Gdansk, Sopot – a csodás lengyel észak
Alig egy év telt el, és ismét visszatértem erre a vidékre – ezúttal a gótikus várakat összefogó egyesült meghívására. Néhány szép várat fűztünk fel egy útvonalra, valamint a környék más izgalmas látnivalóit.
Szlovákiából indultam el, ahol néhány kastélyszállót is megnéztem – ezekről majd külön írást is készítek.
Nidzica
Észak felé haladva Nidzicában álltam meg röviden, melynek várát a 14. század elején kezdték el építeni. Hatalmas, festői sziluettje egy dombon található, a város minden bekötőútjáról látható. Ez a
a Német Lovagrend legnagyobb várkastélya Mazúriában, egyszerre volt lakóhely és védmű. A vár a teuton vezető tisztviselők (parancsnokok és elöljárók) főhadiszállása volt. A legnagyobb pusztítást a várban az 1806-1812 között időszakosan itt állomásozó francia katonák végezték. A Napóleon katonái által feldúlt épületet Ferdinand Tymoteusz Gregorovius udvari tanácsos mentette meg a romok alól. Ő kezdeményezte az 1828-1830 közt elvégezett felújítást is, melynek során teljesen újjászületett a középkori erődítmény, és az udvari tanács székhelyét, börtönt, valamint magánlakosztályokat alakítottak itt ki. Gregorovius, aki német volt, 16 verset írt anyanyelvén a a tavaszi felkelés résztvevőihez, a lengyelek és a magyarok tiszteletére. Ezzel tette le voksát a szabadság, valamint a nemzetek testvérisége mellett. A versek magyarul is elérhetőek ITT.
Épp egy nemzeti ünnepnap érkeztem, amikor a vár belső terei zárva voltak, de az udvaron hagyományőrző programok zajlottak.
Olsztyn
Következő megállóm Olsztyn volt, ez az egyszerre gazdag történelmű és modern város. A Lyna partján fekvő településről az első benyomásom az volt, milyen sok a víz és a zöld. A helyiek láthatóan kiélvezik a folyót, többeket láttam kajakozni a hidakról, de ezen túl van 13 tó is, valamint a parkokban sok csobogó szökőkút.
No de én elsősorban a vár miatt jöttem, ami a legfőbb nevezetesség itt, nemcsak szépsége, de egykori adminisztrátora révén is. Vezetője ugyanis 1516 és 1521 között a reneszánsz legnagyobb csillagásza, Nikolasz Kopernikusz volt, aki itt elsősorban nem is tudósként tisztelnek, hanem mert a német lovagrend elleni háborúban ő szervezte meg a város védelmét.
Kopernikusz Torunban született, de tíz éves korában árvaságra jutott. A nagybátyja nevelte fel, aki kanonok volt Fromborkban, és a fiút Krakkóba, majd több olasz egyetemre küldte tanulni. Nagybátyja halála után Kopernikuszt nevezték ki Varmia egyházmegye kanonokává. Olsztynban, a vár északkeleti szárnyában élt, egy tágas szobában, melynek ablakából a Lyna-folyóra láthatott rá. A háborúkat követően visszavonult, és átköltözött Fromborkba. Hivatali teendői mellett szívesen foglalkozott csillagászattal, illetve a heliocentrikus világkép elméletével. Itt, Olsztyn várában a kerengő falára „jegyzetelte” a nap mozgását, és ezek a számítások komoly szerepet játszottak elméleteinek kidolgozásában. Ez az egyetlen saját kezűleg készített és használt eszköz, amely fennmaradt a híres tudóstól.
A várban természetesen kiállítás emlékezik meg a város egykori híres lakójáról. Van azonban még egy érdekesség az udvaron, ami vonzza a látogatókat (és a szelfizőket). Ez egy kőbaba, ami még a német lovagrend előtti időkből, a középkorból származik és a korábbi porosz kor nagyon ritka emlékeinek egyike.
A város másik ékessége a gótikus Szent Jakab templom, amely stílusában tökéletesen illik a várhoz. II. János Pál pápa is ellátogatott ide és ennek emlékére a templom díszes új vasajtókat kapott.
Látványos a gótikus Magas Kapu is, az egyetlen, amely fennmaradt a három hasonló közül. Ez az egy volt ugyanis használatban, a tűzoltóság és a börtön kapott itt helyet. A másik két kapunak egy idő után nem volt funkciója, így a városlakók egyszerűen téglánként elhordták.
A Piactér közepén a gótikus városháza áll, melyet barokk stílusú épületek vesznek körbe. Sokaknak meglehetősen furcsa, amolyan szocreál díszítése van az 50-es évekből, de én ezeket is érdekesnek találtam.
Itt, a Piactéren van a helybéliek szerint a legfinomabb sütik lelőhelye, a Haus Cafe – majd elsírtam magam, hogy nem ehetek cukrosat, annyira csábítóak voltak a hatalmas szelet házi sütemények. És ha már a gasztronómiánál tartunk, jó szívvel ajánlom a Casablanca éttermet is vacsorára, nagyon kellemes a szökőkútra néző terasza.
Évszázadokkal ezelőtt volt a városban egy másik piac is, ahova a halárusokat üldözték, hogy ne legyen büdös a városháza körül – ez is a közelben van és a halakat ábrázoló kockakövekről ismerhető fel. Ha már Kopernikusz városában járunk, akkor jó ötlet a csillagvizsgáló is – az előadások ugyan lengyelül vannak, de lehet kérni fejhallgatót angol fordítással. Az intézmény 1973-ban nyílt meg, ezzel ünnepelték Kopernikusz születésének 500. évfordulóját.
Lidzbark Warminski
Lidzbark Warminski egykor Varmia tartomány székhelye volt, és öt évszázadon keresztül itt székeltek a püspökök is. A várkastélyt 1350 és 1401 közt építették. Az utolsó itt élő püspök, Ignacy Krasicki 1794-ben hagyta el a várat, utódai már máshonnan irányítottak. Lidzbark Warminski jelentőségét az adja, hogy amit itt látunk, a pincétől a padlásig minden eredeti.
Gyakorlatilag csak a tető nem, azt ki kellett cserélni. Ha nem is ez a legnagyobb vagy legszebb vár, de a legeredetibb és különösen értékesek a galéria festményei. Minden teremben először a plafonon akadt meg a szemem, csodálatos boltívek vannak mindenütt.
Bútorok sajnos nem maradtak fent, de korabeliekkel pótolták őket. A legfontosabb püspök Krasicki volt, akiről a vár egyik szárnyában kialakított hotelt is elnevezték – én is itt laktam és jó szívvel ajánlom. A legfontosabb városlakónak viszont – akárcsak Olsztynban – itt is Kopernikuszt tartják, aki tíz évet töltött a várkastélyban. Tanulmányai után ide érkezett, hogy az akkorra már püspöki rangot szerzett, itt élő, de betegeskedő nagybátyja, Lukasz Watzenrode ápolója és munkájában segítője legyen.
A város másik érdekessége egy modern, tip-top fürdő, a Termy. Eredetileg csak beugrottam körülnézni és fotózni, nem vagyok egy pancsolós fajta, de beszippantott a hangulat. Nagyon látványos a kialakítása, ugyanakkor praktikus és modern, és kizárólag természetes összetevőket (termálvizet, gyógyiszapot, áfonyát, fűszereket, gyógynövényeket) használnak. Van többféle szauna, gőz, gyerekeknek csúszdák, kinti medencék, sószoba, szóval órákig el lehet lenni itt.
Frombork
Követtem Kopernikusz útját, és Fromborkba is ellátogattam. Nikolausz Kopernikusz, mint a Varmiai Káptalan kanonokja, hosszú éveken keresztül élt és dolgozott Fromborkban. Itt fogalmazta meg a „De revolutionibus orbium coelestium ” című művét, amely forradalmasította a tudományt. Munkásságával és életével a Katedrális Hegyen, a volt püspöki palotában helyet kapott múzeum foglalkozik. Van itt néhány más tárlat is, nekem a legérdekesebb az volt, milyen kis töredékekből raktak össze megsérült templomi festett ablakokat – milyen szép hivatás is ez, megmenteni a régi szépségeket az utókornak!
Itt áll a hegy nevét ihlető vörös téglás katedrális is, ahol Kopernikusz nyugszik. Sokáig kétséges volt, hol temették el a tudóst, de 2005-ben sikerült azonosítani a maradványait. A felfedezést pár évvel később egy DNS teszt is megerősítette, ugyanis egy itt talált apró hajszál DNS-e egyezett Kopernikusz bizonyítottan eredeti hajszálával, melyet egy svéd egyetemen őriznek.
A „hegyen”, ami igazándiból nem hegy, csak egy kis magaslat, a múzeumon és a katedrálison kívül egy torony is áll. Innen szép kilátás nyílik a városra, a torony aljában pedig egy planetárium üzemel. Az előadásokat sajnos csak lengyelül tartják, így nem ültem be, de két vetítés közt bekukkantottam a terembe. Én még ilyen kicsi és lakájos planetáriumot nem is láttam még az életemben, olyan, mint otthon egy művészmozi, egészen családias.
Ha még nem volt elég a toronymászásból, van egy másik is a közelben, melyről körül lehet nézni. Ez egy víztorony, méghozzá a legrégebbi az országban a maga nemében. A katedrális anno a semmi közepén húzták fel, mondhatnám zöldmezős beruházásként, ugyanis nem volt ott még közmű sem. A teuton lovagok a probléma megoldására a 14. században csatornákat építettek és egy vízimalom is állt az egyik partján. Ennek a helyére épült később (1572-ben) a 25 méter magas víztorony, hogy ellása a Katedrális Hegyen levő intézményeket és a város lakóit. Az országban ez volt az első ilyen szerkezet, sőt, a kontinensen is a második, csak Augsburg előzte meg. Érdekesség, hogy a mechanikai szerkezetét a zeneszerző Haendl ükapja készítette el. Bő két évszázadot szolgált a víztorony, aztán kivonták a forgalomból – napjainkban viszont újjáéledt, ezúttal turisztikai attrakcióként.
Alig pár percre a „hegytől” egy meglehetősen egyedi kiállításra bukkantam. Egy korábbi kórház épületében orvosi tárlatot rendeztek be. Vannak itt régi eszközök, dokumentumok, de a legérdekesebb pár preparált emberi szerv. A kórházhoz egy hangulatos fűszer- és növénykert is tartozik, érdemes azt is körbejárni.
És még mindig nem értünk a látnivalók végére, mert a városhatáron túl egy Csillagvizsgáló is van. Itt Maciej kalauzolt körbe, aki főállásban az Égisznél dolgozik, de 8 éves kora óta rajong a csillagokért. Mesélte, hogy az a távcső is idekerült, ami nyolcévesen elindította benne ezt a szenvedélyt. Most, évtizedekkel később, önkéntesként vezet programokat. Megbeszéltünk este 10-re egy találkát csillagokat bámulni, de sajnos ezt keresztülhúzta a felhős idő – ezért majd egyszer vissza kell térnem!
Kwidzyn
Még soha nem szelfiztem egy WC-vel, de ez is sorra került Kwidzyn várában. A képen látható hatalmas torony ugyanis ezt a célt szolgálta a középkorban.
Hosszú folyosó köti össze a vár többi részével, és ezen a részen most egy néprajzi gyűjtemény látható. A folyosót öt elegáns árkád támasztja alá – komoly munka egy WC érdekében!
Kwidzyn vára püspökség székhely volt, amely 1300-1330 között épült fel. A néprajzi gyűjteményben helyet kapott régi festett bútorok, halászeszközök és fonott kosarak mellett egy komplett természettudományi gyűjteményt is láthatunk a múzeumban. Sok termet töltenek meg a kitömött állatok, melyekről részletes idegenvezetés is hallható audioguide segítségével.
A vár egy épületegyüttest alkot a szomszédos székesegyházzal, amely 2008-ban egy rendkívüli felfedezés helyszíne lett. Montaui Szent Dorothea földi maradványainak keresése során megtalálták itt a Német Lovagrend három nagymesterének földi maradványait is. A kutatók előtt rejtély, hogy őket miért nem a malborki várban temették el.
Gniew
Az utolsó megállóm volt Gniew, és micsoda fenséges búcsú volt a teuton váraktól. A hatalmas építmény egy természetesen védett dombon áll – régen minden oldalról víz vagy várárok vette körül. Ma a főépület nagy része egy szállodának ad helyet, itt kisebb rész szolgál kiállítási célokat, mint a többiben. Lenyűgöző a belső udvar, melyet jól ki is használnak kulturális célokra. A kastély egyedi attrakciója az éjszakai túra, amikor lámpások fényében mutatnak meg néhány termet és különös hangsúlyt fektetnek a kínzóeszközökre:-)
Úgy vettem észre, ez a hotel különösen népszerű a családok körében. A várudvaron három nagy ugrálóvár, játszótér, focipálya és strandröplabda-pálya áll rendelkezésre. A hotel wellness részlegében az egyik medence is tele van csúszdákkal, játékokkal és a kastély egyik hatalmas terme is egy óriási nagy mászóka.
A városkában is sétáltam egyet és nagyon helyesek a régi fényképezőgépeket idéző szerkezetek. Ezeken a nézőkébe kukucskálva és a kart gyorsan forgatva régi fotókat lehet nézegetni a város múltjáról.
Engem meglepett a sok fenséges vár, és egész biztos vagyok abban, hogy ilyen sok pompás várat nem sok helyen lehet látni egy kupacban. Külön izgalmassá teszi az utazást, hogy a várak felkeresésével többé-kevésbé Kopernikusz életének fő állomásain is megfordul az utazó. De az északkeleti vidék a fentieken kívül is sok érdekességet nyújt. Tavalyi utazásomon például felkerestem a leghíresebb Hitler-bunkert, de a háborús emlékek megszállottjai itt még nagyon sok hasonlót kutathatnak fel. A természet kedvelőinek is sok szépséget nyújt ez a táj, hiszen itt találhatóak a csodálatos Mazuri-tavak, ahol nemcsak hajózni lehet, de a környéken számos túraútvonalat is kialakítottak.
További információk a kastélyokról: a gótikus kastélyok weblapján, illetve mobil applikációjában
Az út másik részéről itt olvashatsz:
Pompás kastélyszállodák Szlovákiában
A tanulmányút és a cikk a „Fedezd fel a rejtett turisztikai gyöngyszemeket” projekt keretében, a Visegrádi Alap segítségével valósult meg. A projekt társfinanszírozói Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia kormánya, az általuk létrehozott Nemzetközi Visegrádi Alapból nyújtott Visegrádi Támogatások révén. Az Alap küldetése, hogy előmozdítsa a fenntartható regionális együttműködéseket Közép-Európában.