Az Ausztrália partjai mentén 2000 km hosszan húzódó Nagy-korallzátony kétség kívül bolygónk egyik ékessége. Olyan hatalmas, hogy még az űrből is látható és természetesen védett világörökség.
Hajókirándulás a Whitsunday-szigetekre
Bár elméletileg már akkor is érintettem a partját, amikor Cairnstől északra kirándultam a világ legrégebbi őserdeje, a Daintree Nemzeti Park felé, de igazi szépségét nem így mutatja meg. A sokszínű korallokat és a bennük élő 1500 (!) fajta halat a leginkább úgy lehet megismerni, ha kihajózunk a tengerre és búvárfelszereléssel vagy snorkeling szemüveggel alámerülünk. A korallzátony hatalmas kiterjedéséről pedig úgy lehet a legjobb képet kapni, ha egy sétarepülésre fizetünk be. Mivel szeretek alapos munkát végezni, mindkét kirándulásra beneveztem:-)
Elsőként egy hajós túrára indultam a Redcat Adventures szervezésében. Ők számos hajókirándulást szerveznek a térségben, nekem most csak a legegyszerűbb, egynapos Whitesunday-szigetek kiruccanásra volt időm. Ide a legújabb, legkorszerűbb hajójuk, a Thundercat megy, mellyel számos díjat bezsebeltek, például a 2018-as Australian Tourism Awards-on is aranyérmesek lettek.
Ahogy körülnéztem a kikötőben, örültem, hogy rájuk esett a választás, mert a mi hajónk sokkal kényelmesebbnek tűnt, mint a többi. Egyrészt minden ülés előre néz, másrészt mindnek van háttámlája. Ha órákig „zötykölődik” az ember a tengeren, ezek az apróságok bizony sokat jelentenek.
Reggel összeszedtek mindenkit a szállásokról, és már ez is élmény volt, legalábbis a sofőr!:-))
A kikötőben a papírmunka után medúzacsípéstől védő kezeslábasokat és mentőmellényeket kaptunk. Aztán beszállás és már hasítottuk is a hullámokat. Délelőtt két snorkeling megálló volt, az első során a korallok, a második helyen pedig inkább a halak voltak érdekesek. A sok szép kis színes halacska mellett néhány igen méretes jószág is odaúszott beköszönni a csapatunkhoz. És hogy miért van mindenkinél nudli? Itt nem tanácsos uszonyt használni, az ugyanis megsértheti az oly érzékeny korallokat.
Aztán piknik a hajón, finom salátákkal, majd kis hajózás után megérkeztünk a Whitsunday-szigetek ékességére, a világhírű strandra. Ez a finom hófehér homokos partszakasz mindig bekerül a világ legjobb strandjainak élbolyába (például ITT ezüstérmes), Ausztráliában pedig egyértelmű győztes. Nem csoda, tényleg pihepuha a homok és a kék számtalan árnyalatában játszik a tenger.
Leginkább nem is a partról, de a közeli kilátóról, a Hill Inlet Lookout-ról látszik mindez – akármilyen dög meleg van, oda feltételen érdemes felkapaszkodni!
A hajón nem túl nagy a csoport, maximum 32 fő fér el, és az egynapos kirándulás ára mindennel (transzfer, ebéd, felszerelés) együtt 189 AUD. Törülközőt és vizes palackot érdemes vinni, utóbbi a hajón utántölthető (vagy lehet üdítőt vásárolni). Fontos még, hogy errefelé nagyon-nagyon erős az UV-sugárzás, úgyhogy a naptej kötelező.
Sétarepülés a korallzátony felett
Amikor az utazást terveztem, sokáig csak hajókirándulásban gondolkodtam, mígnem megláttam egy blogger-kolléga fotóit a korallzátony feletti sétarepülésről a facebookon – akkor eldőlt, hogy ezt nekem is látni kell! Ilyen, amikor az influencert is influenszálják!
Gyors levélváltás után kiderült, hogy a sétarepülést a GSL Aviation szervezi, nem helikopterrel, hanem fix szárnyas kisgépekkel. Nem kispályáztam, már augusztusban lefoglaltam november végére a repülést és jól tettem, mert aznapra később minden időpont megtelt!
A 11 órás időpontban két gép is indult, én a kisebb, hétfősbe kerültem, de volt egy nagyobb is ugyanakkor. Nem hallgatom el azt sem, hogy még soha ilyen nem közel nem kerültem ahhoz, hogy használni kelljen a zacskót, de végül csak megúsztam. Mindenesetre csuromvizesre izzadtam és alig tudtam letántorogni a gépről a leszállás után. A forró levegő durván megdobált minket, főleg a végén, a leszállás előtt. De ha a gyomrom nem is, a fényképezőgépem nagyon boldog volt!
A program nem olcsó, 250 AUD, de a jó hír, hogy egyórás, és nem csalják le – tényleg annyit voltunk fent. Az árban benne van az oda-vissza transzfer a kis reptérre a belvárosi találkozópontról. Apró tanács, de jól jöhet: a belvárosban mindenhol fizetős a parkolás, de a GSL irodához közel van egy nagy Woolworth áruház, saját parkolóval. Ennek az aszfaltos része is fizetős, de a murvás terület nem, úgyhogy a repülés idejére nyugodtan ott lehet hagyni az autót.
Airlie Beach
Mindkét program Airlie Beachről indult. Ide Cairnsből bő hét óra alatt autóztam le, nem különösebben látványos útvonalon. A szállásom a Kipara Tropical Rainforest Retreat kis házikóiban volt, nem hittem, hogy Tuvalu után ismét látok csótányt, de bizony itt megjelentek. Ezt leszámítva nagy baj nem volt: olcsó, tiszta, ingyenes parkolással, közös konyhával és mosógépekkel. Kicsit kiesik a belvárosból, úgyhogy inkább annak praktikus, aki autóval van. Airlie Beach azon kevés helyek közé tartozik, ahol nem találtam olcsóbb airbnb-t, mint hotelt, így esett erre a választás – bár ha tudom, hogy milyen lakótársak tűnnek fel, inkább máshova megyek.
Bent a város közepén a már említett Woolworth melletti parkolóban lehet hagyni az autót. Az égvilágon minden ház a turistákat szolgálja ki: hostelek, túraszervező cégek, butikok, éttermek, kávézók sorakoznak egymás mellett. A furcsa csak az, hogy korán van záróra, az üzletek este 6-7 körül lehúzzák a rolót, pedig a napi túrákról akkor szállingóznak vissza a kuncsaftok. De biztos így is jól megélnek.
Utólag úgy gondolom, nagyon jó ötlet volt hajóval és repcsivel is körülnézni, így lehet igazán értékelni, milyen csodálatos és mennyire kiterjedt a korallzátony. Egyik program sem filléres, de ha már eddig eljön az ember, érdemes rászánni a pénzt, mert garantáltan felejthetetlen az élmény!
A régió felfedezése a Redcat Adventures, a GSL Aviation és a Whitheaven Tourism segítségével valósult meg, melyet ezúton is köszönök.
A sorozat összes blogbejegyzése
Sydney, Brisbane és a Kék hegység
Kakadu és Uluru – az ausztrál outback
Melbourne és a Great Ocean Road
Cairns, ősi esőerdő és koalasimogatás
Fraser-sziget: a világ legnagyobb homokszigete