Madrid-Valencia-Alicante körút

Aranjuez Királyi Palota

Spanyolországban már számos alkalommal jártam. Ide is vezetett 1987-ben az első nyugati utazásom még egyetemistaként, ekkor Madridot, az El Escorialt és Toledot láttam. Később 1990-ban és 1992-ben Segoviában voltam céges tanfolyamon, még az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég kötelékében.

 

2011-ben Észak-Spanyolországot jártam végig, ahogy viccesen magamban neveztem, autós Camino-zarándoklaton. A következő évben Barcelona és környéke következett, majd pár éve, 2023-ban Andalúzia.

De még mindig akadtak fehér foltok az országban. Leginkább a Valencia-Alicante-Madrid háromszög, ahol tíz világörökség is található. Ennek veselkedtem neki, mert ha ezeket végiglátogatom, már csak egyetlen felfedezetlen UNESCO helyszín marad az országban (a Portugáliával közös barlangrajzok, a Coa völgy).

A körút tervezésekor választhattam, honnan induljak, de a menetrend és a repjegy ára Madridba volt a legkedvezőbb, és bérautóra is itt találtam a legjobb árat (mindössze 66 ezer forint 10 napra), így ez lett a startvonal. A szállásaim nagyrészt lakáscserével oldottam meg, így ez egy igencsak alacsony költségvetésű utazás lett:-)

A lakáscseréről itt olvashatsz, sőt, az írás végén egy meghívólink is van plusz jutalommal:

Csereotthon: élj úgy mint a helyiek – ingyen!

Madrid és környéke

Madridban a Paseo del Prado és a Buen Retiro park van az UNESCO listáján. Így ezeket kerestem fel, persze akkor már bekukkantottam a Prado múzeumba is. De ezen kívül az égvilágon semmi látnivalót nem terveztem be az első napra, csak bolyongtam egész nap, ettem isteni churrost, kincseket kerestem turkálókban (nem találtam), és csak úgy magamba szívtam a város tavaszi hangulatát.

Másnap aztán beültem a bérelt autóba és a környéken három helyszínt, három világörökséget kerestem fel.

Az El Escorialban az első utazásom során már jártam, de alig emlékeztem rá, úgyhogy jól jött az ismétlés.

El Escorial

Az Aranjuez Királyi Palota jóval kevésbé ismert és látogatott, pedig vannak itt igencsak különleges termek. A legérdekesebb a kissé túlzó porcelánszoba, a legszebb pedig az arab dolgozó, aminek tiszta ezeregyéjszaka a hangulata.

Aranjuez Királyi Palota

Végül Alcala de Henares városkába hajtottam, amely azért került fel az UNESCO listájára, mert kiemelkedő példája egy tervezett egyetemi városnak. A várost tudatosan az oktatás köré szervezték és ez olyan jól sikerült, hogy modellként szolgált későbbi egyetemi városok számára Európában és Amerikában. A jegyzett épületek is szépek voltak, de ami a legjobb itt, hogy rengeteg templomtorony van és mindegyik tetején fészkel gólya! Nagyon jól el lehet szórakozni a keresésükkel és fotózásukkal:-)

Alcala de Henares

Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.

A Getyourguide egy remek platform, ahol különböző programokat, városkártyákat, reptéri transzfereket, vonatbérleteket, stb. foglalhatsz. Töltsd le az applikációt EZEN A LINKEN. Ezután keress programokat és a foglalásod során a fizetés előtt írd be a kuponkódomat: TRAVELLINAHU5, így azokra 5% kedvezményt kapsz.

Cuenca

A következő nap ismét egy világörökség következett: Cuenca. Egészen különleges hangulatú település, amely azzal érdemelte ki az elismerést, hogy festői módon illeszkedik a Huécar-szurdok és a Júcar-szurdok meredek sziklafalai közé, miközben megőrizte középkori városszerkezetét. A legismertebb látványosság kétségkívül a híres Casas Colgadas, vagyis a „függő házak”, amelyek szinte a szakadék peremére épültek.

Cuenca

A történelmi központ szívében áll a Cuencai székesegyház, amely Spanyolország egyik legkorábbi gótikus katedrálisa. A főtéren és a környező utcákon pedig vidám színes házak sorakoznak, melyekhez remek hátteret adott a ragyogó kék ég. Meglehetősen hűvös, de verőfényes nap volt, ideális egy fotós sétához.

Cuenca

Ciudad encantada

Kicsit kutakodtam a neten, mi legyen még erre a napra a program, és így találtam a közeli Ciudad encantada túraútvonalra. Az „Elvarázsolt város” néven ismert terület az évmilliók alatt formálódott mészkősziklák birodalma, ahol a szél, a víz és az idő fantasztikus alakzatokat hozott létre, sokszor emberi arcokra, állatokra vagy épületekre emlékeztetve.

A kijelölt sétaútvonal mentén haladva olyan formációk magasodnak, mint a „hajó”, a „híd” vagy épp a „medve és fóka”, amelyekhez a fantázia könnyen történeteket társít. Az érdekes szikla-alakzatok előtt felállított táblák egyrészt tudományos magyarázatokat ismertetnek, másrészt az formációkhoz fűződő legendákat is elmesélik.

A sziklákat egy 3 kilométeres túraútvonalra fűzték fel, könnyen végigjárható, nagyon élvezetes. Úgy 11.30 körül érkeztem, akkor dugig volt a parkoló, de mire kijöttem, alig volt autó – ezek szerint a legtöbben reggel jönnek, így érdemes a sétát inkább ebédidőre vagy délutánra időzíteni.

Ciudad encantada

Sziklarajzok

Március végéhez képest már ezen a napon is hűvös volt, de másnapra nagyon durván hideg lett. Ahogy felkapaszkodtam Teruel városa felé, konkrétan mínusz 1 fok volt, helyenként hófoltok az utakon és 40 km/órás viharos szél. A terv egy nagyobb séta volt a Prado del Navazo pihenőhely parkolójából, hogy felkeressek világörökségi sziklarajzokat, de végül ez csak pár percet tartott, amíg az első alakzatot lefotóztam. Egyrészt rettentően fáztam sapka, kesztyű nélkül, másrészt féltettem az autóm, nehogy rádőljön valami, mert útközben nagyon sok kiszakadt faág volt az úton.

Albarracín

Így viszont lett pár óra szabadidőm, így tettem egy sétát Albarracín városában, ami nem volt eredetileg a tervben. És milyen jó, hogy így alakult! A szűk utcákon kevésbé vitte le a fejemet az orkánszerű szél és annyira helyes ez a kisváros! A kanyargós, meredek utcákon rózsaszínes-vöröses házak sorakoznak, hangulatos templomokkal. Egyáltalán nincs sok turista, nagyon nyugodt a hangulat.

Albarracín

Teruel

A nap második felében pedig Teruel volt a célpont, amely szintén világörökség. A város leginkább a mudéjar építészetéről ismert; ez az a stílus, ahol a keresztény és az iszlám díszítőelemek keverednek. Ez a színes kerámiadíszítéseket és geometrikus mintákat alkalmazó stílus a középkorban alakult ki, amikor muszlim mesterek dolgoztak keresztény megrendelőknek. Bár Sevillában is akad ilyen épület, az Alcazár, itt több ilyen épület van, nekem nagyon bejött a város építészete. Csak példaképp pár hely, amit felkerestem: Torre de El Salvador, Torre de San Martín, Catedral de Santa María de Teruel és Plaza del Torico, a város szíve.

Teruel

Teruelben töltöttem egy éjszakát hotelben és reméltem, másnap már jobb idő lesz, de fagyos volt a reggel. Eleinte fűtenem kellett az autót, de mire Valencia környékére értem, már átkapcsoltam a légkondira, olyan meleg volt.

Parque Natural de la Albufera

Kihasználva a ragyogó időt, egyből a Parque Natural de la Albufera régióba mentem, ahol kis csatornákon lehet csónakázni, de különösebben nem fogott meg a környék. Innen származik a paella, amit mindenképp meg akartam kóstolni a szülőhelyén

Az eredeti paella rizst, nyulat, csirkét, zöldbabot, garrofó nevű helyi babfajtát, sáfrányt és olívaolajat tartalmaz, azaz teljesen különbözik attól a tengeri herkentyűs paellától, amit a turistás éttermekben felszolgálnak. A paella a 18–19. században alakult ki a valenciai rizsföldeken dolgozó parasztok körében. Ők egyszerű, helyben elérhető alapanyagokból főztek egy nagy, lapos serpenyőben (amit szintén paellának hívnak). Az étel célja az volt, hogy laktató és könnyen elkészíthető legyen a szabadban. Valencia mellöl, konkrétan az Albufera lagúna környékéről ered, innen terjedt el országszerte.

Meg kellett küzdenem, hogy hozzájussak. Az első étteremben közölték, hogy csak két főre készítik el, ez egyébként jellemző, tartottam tőle. Nem akartam dupla árat fizetni, így nézelődtem tovább. Egy másik helyen szerepelt az étlapon egyfős adag (20 euró), de mint minden komoly helyen, itt is frissen készítik, ami egy óra. Kérdeztem, addig sétálgathatok-e, ha már hétágra süt a nap, akár ki is fizetem előre, nehogy azt higgyék, meglógok. De nem, mondták, hogy le kell ülnöm és megvárnom, ráadásul nem volt a teraszon hely, így gubbaszthattam bent. Ezek után ráadásul nem is különösebben ízlett…

paella

Valencia

Este aztán megkerestem az újabb lakáscserés szállásom, ahol egy nagyon helyes családnál kaptam szobát. Akárcsak Madridban, itt is van hozzá saját fürdőszobám. Az anyuka és apuka nem igazán tudnak angolul, de van két 20 év körüli lányuk, ők igen. Annyira barátságosak, érdeklődőek voltak, még vacsorát is kaptam.

Másnap Valenciában kóboroltam, ahol rengeteg turista volt – a katedrálisnál és más helyeken is hatalmas sorok kígyóztak. Csak egyet voltam hajlandó kivárni, ami a világörökségként jegyzett régi selyemkereskedéshez (La Lonja de la Seda, azaz Selyemtőzsde) vezetett. Csodás 15. századi gótikus építmény, abszolút megéri a meglepően alacsony belépőt (2 euró).

Valencia

Ezt leszámítva csak bóklásztam a városban, délután pedig irány a Ciudad de las Artes y las Ciencias (Művészetek és Tudományok Városa). Ez egy futurisztikus épületegyüttes, amely az épületek előtti hatalmas tükröződő medencékről híres. Itt található egy tudományos múzeum, egy operaház és Európa egyik legnagyobb akváriuma is, de én nem mentem be sehova, csak élveztem, hogy végre meleg van.

Valencia

Valencia és Alicante között

Másnap elindultam Alicante felé, néhány megállóval, majd másnap is folytattam a kalandozást a partvonalon.

Az első megállóm a Fuentes de Algar volt, ami képeken jobban nézett ki, mint élőben. Néhány vízesés, de láttam már szebbeket, érdekesebbeket.

Megálltam tovább Altea és Calp városában, helyesek voltak, különösen az előbbi, sétáltam jó nagyokat a meredek, macskaköves utcákon.

Altea

Felkapaszkodtam Guadalest várához, amely az ország egyik leglátványosabb helyi erődítménye, ezért egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A pici település előtt most is megteltek a nagy parkolók, így nem is maradtam sokáig, mert itt is metsző hideg szél volt.

Guadalest

A partvidéken bűbájos kis tengerpartja van La Vila Joiosa-nak, különösen azon a részen, ahol vidám színes házak sorakoznak. Fürödni még ugyan hűvös volt, de így is sokan sétáltak a parton, ahol a hangulatos éttermek isteni tapasokat kínálnak.

Egy templomhoz is felhajtottam Noveldába. Itt áll egy domb tetején a különleges Santuario de Santa María Magdalena, amelyet gyakran „gaudí stílusúnak” neveznek, bár nem maga Antoni Gaudí tervezte. Az épületet a 20. század elején emelték, és erősen inspirálta a katalán modernizmus, amely Gaudí munkásságához is köthető.

Általában nincs szerencsém a színes tavakkal, amik szinte mindig elmaradnak attól, ahogy az instán felburbózott fotók mutatják őket. Most is így jártam a Torrevieja úgynevezett „rózsaszín tavánál”, ami ugyan kicsit tényleg rózsaszín volt, de messze nem annyira, mint ahogy az internetes képek alapján gondoltam.

Egy újabb világörökséget is felkerestem Elche környékén, ahol a 200 000 datolyapálmából álló, több mint 1000 éves mesterséges oázis világörökség. A pálmákat egy bonyolult, csatornákból és vízelosztásból álló hálózat tartja életben. Ez a rendszer a sivatagi oázisok mintájára működik, ami Európában nagyon ritka, itt is még az iszlám időkben alakult ki. Az Ibériai-félsziget ugyanis muszlim uralom alatt álló terület volt a középkorban, 711 és 1492 között. Ennek a korszaknak építészeti remekművei a córdobai nagymecset és a granadai Alhambra, melyeket az andalúziai körutam során kerestem fel.

Elche

Alicante környéke

Alicantéban három éjszakára ismét egy lakáscserés kecót foglaltam, itt most nincsenek házigazdák, enyém az egész lakás. Nappali, három háló, két fürdő, loggia és elképesztő kilátás a tengerre.

Itt már amolyan levezetés volt, nem foglalkoztam templomokkal, múzeumokkal, palotákkal – csak a város színes, vidám részein csatangoltam.

Ilyen az Explanada de Espana sétány a tengerparton a 600 méter hosszú hullámzó mozaikjával…

Alicante

… a nagy gombákkal díszített utca…

Alicante

… valamint a színes házakkal teli óváros (Les Cases de Colors)

Nagyon jó kis tíz nap volt és igazán nem került sokba.  A fapados repjegyem priorityvel 43 ezer Ft volt, az autóbérlés 10 napra 66 ezer, a két szállásom (Cuenca és Teruel) összesen 44 ezer. Így az utazás összköltsége 153 ezer forint volt, nem számolva olyan kiadásokat (üzemanyag, étel és programok), amik otthon is felmerültek volna. Na jó, benzinre bizonyára itt többet költöttem. A legnagyobb spórolás egyértelműen azon a 8 éjszaka szálláson volt (3 Madridban, 2 Valenciában és 3 Alicantében), amelyeket a lakáscserével oldottam meg.

Ha szereted Spanyolországot, olvasd el a többi írásomat is:

Látnivalók Andalúziában – világörökségek nyomában

Lanzarote látnivalók

Fuerteventura látnivalók

Világörökség-vadászat Barcelona környékén (2012)

Észak-Spanyolország: Camino light (autós zarándoklat)