Bár Budapestről Rigába van közvetlen Air Baltic járat, olyan kis kompakt az egész régió, hogy a lett körutat kézenfekvő összekötni egy litván utazással is. Nézzük, mik Litvánia legjobb látnivalói.
Vilnius első nekifutásra kicsit antiklimax volt Riga után, az ugyanis egyből levett a lábamról. Vilnius ahhoz képest kissé jellegtelennek, színtelennek tűnt. Az óváros helyes volt, de nem adott semmi újat Rigához képest, meg valahogy az élet sem pezsgett úgy benne. De aztán ahogy szép sorban nekiveselkedtem a látnivalóknak, kiderült, van ám itt is elég érdekesség.
Vilnius látnivalói
Óváros
Vilnius belvárosa UNESCO világörökség, mint Európa legnagyobb barokk óvárosa. Én is óvárosi bóklászással indítottam, de az ottani templomokról és múzeumokról nem is írok külön. Egyrészt mert én úgyse mentem be egybe se, másrészt van elég anyag róluk az útikönyvekben.
Ami viszont különleges látnivaló, az a föld mozgását bizonyítani hivatott Foucault-inga, amely az egyetem területén levő Szent-János templom tornyából csüng le. A toronyba fel is lehet mászni, az első emeletig lépcsőn, aztán van lift. Ott aztán lógott az orrom a csalódottságtól, hogy csak rácson és üvegen keresztül lehet fotózni. De szerencsére kiderült, még egy emeletnyi lépcső van. Az mondjuk elég necces (időseknek és kisgyereknek nem ajánlom), de annak tetején végre ki lehet menni a szabadba.
Apropó, egyetem. Kicsit nekünk is közünk van hozzá, ugyanis a vilniusi egyetemet gróf Báthory István alapította 1579-ben, így ez Közép-Európa egyik legrégebbi egyeteme.
A város legjelentősebb temploma a Szent Anna, amely annyira elbűvölte Napóleont, hogy tenyerében szerette volna hazavinni Párizsba.
Uzupis
Ide már csak azért is el kell jönni, mert útba esik Vilnius legkülönlegesebb negyede, Uzupis felé. A kis városrész önálló köztársaságnak kiáltotta ki magát, saját pénzzel, elnökkel, 11 fős hadsereggel és 39 cikkelyes alkotmánnyal. Ebben olyan alapigazságokat fektettek le, hogy mindenkinek jogában áll boldognak lenni vagy például a kutyának jogában áll kutyának lenni. Az alkotmányt a negyed főutcájában, a Paupio úton 23 nyelven függesztették ki.
A környék a II. világháború előtt a helyi zsidók lakóhelye volt. Amikor nekik menekülni kellett, az üres házakba hajléktalanok, prostituáltak vették be magukat. A 90-es években szovjetellenes demonstrációk indultak Uzupisból, és meglehetősen rossz hírű volt a környék, magas bűnözési rátája miatt. Mivel a lakók fokozatosan elmenekültek innen, a lepukkant kerületbe művészek, hippik költöztek be, és hivatalosan ők alakították meg 1997-ben a köztársaságukat.
A negyedben nincs egy darab globális márka kávézója vagy ruhaboltja sem, meg úgy általában nem találni semmiféle tömegterméket. Kizárólag kézműves söröket, jó kávét, egyedi divatárukat, helybéli művészek portékáit árusítják az üzletek. A 7000 lakó közül 1000 művész, úgyhogy kissé amolyan elvarázsolt az egész hangulat. Az utcák is tele vannak graffitikkel, szobrokkal, tibeti zászlókkal vagy épp kisejtezett zongorákkal.
A köztársaság április 1-én ünnepli magát, amikor a folyón átívelő hídon érkező látogatóktól útlevelet kérnek, és azt le is pecsételik. Az elnök az Angyal-szoborról híres főtéren beszédet tart, a lakosok pedig vidám jelmezekbe bújnak.
A negyed központjában áll a Keistoteka könyvesbolt, ahol a köztársaság szeretett cicája él, de sajnos épp sétálni volt látogatásom idején, így nem nem találkoztunk.
És ha már könyvesbolt – meglepődtem, milyen sok van a belvárosban. Nem nagy láncok boltjai, hanem kis hangulatosak. Mind közül a legbájosabb talán a Mint Vinetu, ahol remek kávét is lehet inni.
Szovjet múlt
Komolyabb program a Népirtás Múzeuma. Ennek földszintjén Litvánia történetéről olvashatunk rengeteg tablón, bevallom, nekem nem volt igazán türelmem hozzá, úgyhogy lesétáltam az alagsorba. Itt a KGB egykori börtöncellái sorakoznak, melyek oly nyomasztóak, hogy még a tizenévesek is elfelejtettek szelfizni.
És ha már sztálinista múlt, a korszak építészetének remekeit is érdemes felkeresni. A legnagyobb kedvencem a Koncert- és Sportpalota volt, amely mintha egy Csillagok Háborúja mozifilmből került volna a folyópartra.
Szintén a korszak képviselője a Házasságkötő Palota, ahol a lépcsőn épp egy násznép sorakozott fel fotózásra, úgyhogy a jelek szerint a mai napig nevéhez illően üzemel.
Illúziók Múzeuma
A gyerekprogramok közül a legjobb az Illúziók Múzeuma, ahol mint a nevéből is kitalálható, mindenféle illúziókat, káprázatokat tapasztalhatunk meg.
Litvánia látnivalói – a fővároson kívül
Trakai
Vilniustól mindössze 28 kilométerre fekszik Trakai, amely csodálatos tóvidékével és vörös téglás kastélyával mindenképp megér egy kirándulást.
Bár a látogatók zöme a Galvé tavon álló, fahídon megközelíthető festői vár miatt látogat el ide, nekem érdekesebbek voltak a színes, fából épült lakóházak. Egy különös népcsoport, a karaiták hajlékai ezek. Ez a tatár kisebbség Bagdadból származott el, a zsidó hitet vallja és szigorúan tartja magát Mózes törvényeihez. 1400 körül kerültek a vidékre, amikor is Nagy Witold testőröknek hozta ide a Krím-vidékről. A házaikon mindig három ablak van: egy az Istennek, egy a családnak, s egy Witold-nak.
Trakai ugyancsak kiváló hely megkóstolni a tipikus karaita specialitásokat. Bár elég turistásak az éttermek, az árak nincsenek az egekben, és hangulatos ebédelni egy jót a tóparton vagy egy árnyas udvaron. A legjellegzetesebb fogás a kybynai, ami egy hússal, vagy zöldséggel (spenót, káposzta vagy krumpli) töltött forró tésztabatyu. Kipróbálására a legjobb hely a kybynaira specializálódott Kybynlar. Annyira barátságosak voltak, egész meghatódtam. Amíg a kerthelyiségben ültem, nagyon lehűlt a levegő, így kértem a pincért, hadd menjek be. Ott épp sajnos nem volt szabad asztalt, de mosolyogva kihozott nekem egy takarót, hogy ne fázzak.
Már csak azért is érdemes felkeresni Trakait, mert ez a kultúra sajnos eltűnőben van, alig 250 karaita él az egész országban.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Európa közepe
Ugyancsak gyorsan elérhető a fővárosból Európa közepe (Europos Centras), legalábbis az, amit Litvánia annak kiáltott ki. Nem kis vita van ugyanis arról, hogy ez pontosan hol található, ugyanis ahányféle számítási mód, annyiféle találat. Mi is versenyzünk egy helyszínnel (Tállya), de más országok is. Mindenesetre Litvánia kijelölte a maga Európa közepét.
Európa Park
Ettől nem messze egy alternatív Európa közepe is van (Europos Parkas), melyet 1991-ben hozott létre az akkor 23 éves litván szobrász, Gintaras Karosas. A helyszínt még négy évvel korábban találta meg, és addig a tereprendezéssel, valamint a koncepció kidolgozásával foglalkozott.
A Neris folyó jobb partján elterülő hangulatos erdőben kanyargós sétaösvényeken barangolva fedezhetjük fel a kisebb-nagyobb alkotásokat. A legmeghökkentőbb talán mind közül a világ legnagyobb, TV készülékekből álló installációja. A 3000 tévéből álló labirintust a park alapítója, Gintaras Karosas készítette.
A belépő 9 euró és ugyan kap az ember egy gyerekrajzhoz hasonlító térképet, ez csak megközelítőleg hasznos. Az egyik oldalán van egy skiccelt térkép számokkal, a lap túlsó felén pedig a számok mellett listázzák az alkotók nevét. A legegyszerűbb csak úgy nekivágni és reménykedni, mindent útba ejtünk. 27 ország 90 művészének alkotásai rejtőznek az erődben, úgyhogy eltart egy darabig, míg végigjárjuk őket. A szobrok fából, kőből, fémből készültek, és mindegyiket úgy helyezték el, hogy harmonizáljanak a környezettel (közelben levő kis tavakkal, fákkal, virágokkal).
Ha már valaki megfáradt a sok templom és palota nézegetésében, akkor itt a helye, mert ez egy üdítően más, egyedi program.
Elhagyatott vidámpark, Elektrénai
Urbex (urban exploration) kedvelőknek irány Elektrénai! A város az ország egyik legfiatalabb települése, a szovjet tervek szerint épült város mintapéldánya. A kockaházak 1961 és 1972 közt épültek, hogy a közeli erőmű dolgozóinak megfizethető otthont nyújtsanak.
Szórakoztatásukról többet közt egy vidámpark (Vaiku Pasaulis) gondoskodott. Ez ugyan nem volt nagy, de minden fontos vidámpark kellék – mint körhinta, óriáskerék, dodzsem – megtalálható volt.
A vidámpark sztárja a Jet Star 2 típusú hullámvasút lett, amelyből mindössze kettő készült a világon. Sajnos nem bizonyult egy biztonságos darabnak. Gyakran lerobbant, legutóbb 2012-ben, amikor egy kocsi fent akadt egy meredek lejtőn. A kocsi a mai napig ott áll…
Bár senki nem sérült meg, ez volt az a pont, amikor a város lakóinak elege lett a parkból és a látogatottság rohamosan csökkenni kezdett. Mivel az üzemeltetés veszteséges lett, a vidámparkot hamarosan bezárták és enyészetnek indult. Hihetetlen, hogy ez mindössze hat éve történt, de úgy néz ki, mintha évtizedek teltek volna el. A parkot kerítés veszi körül, amit nem lehetetlen átmászni (nekem is sikerült) és se biztonsági őr, se kutya nem őrzi. Volt is pár fiatal helybéli rajtam kívül, amit kivételesen nem bántam, mert így kevésbé volt félelmetes. Volt valami különleges élmény abban, ahogy ott ült az ember a rozsdás körhintán, ahol pár éve még gyerekek sikongtak vidáman… szomorú, ugyanakkor kedves, nosztalgikus volt az egész, nagyon szerettem ott lenni.
(Pontos cím GPS-hez, mert nehéz rálelni az interneten és a valóságban is: Draugystes g. 30, Elektrénai)
Kernavé Kultúrrezervátum
Bár fotók alapján nem volt igazán biztató, egy világörökségvadász nem hátrál meg, ha UNESCO helyszínről van szó. Hogy mitől kiemelkedő jelentőségű ez a pár földhalom? „Kivételes bizonyítéka annak, hogy e vidék már tízezer évvel ezelőtt lakott volt”. A négy várhalom még a múzeummal együtt is nehezen értelmezhető hely, de mégse jöttem hiába, mert jól megdögönyöztem a kertben lakó cicát.
Kaunas
Kaunas nem várt tárt karokkal. Az óvárost egyáltalán nem tudtam megnézni, mert egyszerűen képtelenség volt parkolóhelyet találni a feltúrt belvárosban. Aztán a Kilencedik Erőd nevű múzeumhoz indultam, de GPS egy olyan útvonalra vitt, hogy bekeveredtem egy zárt lakóparkba. Amikor áthajtottam egy nyitott sorompón, akkor még nem sejtettem, hogy vakvágányon vagyok, és amikor megfordulok, azt a sorompót majd zárva találom. Egy ház kertjében ugyan játszott egy kislány, de képtelen voltam elmutogatni neki, hogy szóljon már a szüleinek. A csengetésekre pedig senki nem válaszolt. Addig kellett ott rostokolnom, mire jött valaki, akinek az autója előtt kinyílt a sorompó, így én is kisurranhattam.
Az erőd a 19. század végén épült, a nyugati határ védelmére. A második világháborúban a nácik haláltábort rendeztek itt be és falai közt 80.000 embert mészároltak le. A háború befejeztével azonban a borzalmaknak nem lett vége. Sztálin idejében az erőd falai közt börtön és vesztőhely működött. A litván történelem legsötétebb korszakára egy múzeum emlékezik.
Itt, az ország második legnagyobb városában is nagyon változatosak a házak – fából készült régiektől a legmodernebb újakig van az égvilágon minden.
Keresztek Hegye
Litvánia talán legnevezetesebb látnivalója a Keresztek Hegye. Ez a Litván Golgota vagy Litvánia Mekkája néven is ismert domb évszázadok óta a nemzeti függetlenség szimbóluma. Litvániában ugyanis a kereszt nemcsak vallásos jelkép, hanem a nemzeti öntudat megtestesülése is. A közeli várost 1236-ban alapították és már akkor megjelentek az első keresztek. Az orosz uralom alatt az eltűntekre és elesettekre emlékeztek a keresztekkel, akkor már több száz állt a hegyen. Kicsik és nagyok, olcsók és drágák, fából és fémből készültek vegyesen. Az emlékkeresztekre a felirat mellett az elhunytról készült fényképet is elhelyeznek, sokszor egyéb emléktárgyat is odakötöznek.
A szovjetek tiltották a keresztek állítását, készítőiket letartóztatták. Hogy elejét vegyék a hagyomány továbbélésének, többször is ledózerolták az egész emlékhelyet. Az ide vezető ösvényeket lezárták, a domb lábánál árkokat ástak. Hiába volt azonban minden, a keresztek újra és újra megjelentek. A szovjet vezetésben még az is felmerült, hogy egy közeli folyóra építendő vízi erőmű vizével árasztanák el a dombot, azonban erre nem került sor.
Becslések szerint 100.000-nél is több kereszt van a dombon, a nagyokra sok-sok pici aggatva. 1993-ban II. János Pál pápa kb. egymillió hívő előtt celebrált itt szabadtéri misét, azóta még inkább a világ katolikus hívőinek szent helye. De ha nem is katolikus valaki, akkor is elég fejbekólintó élmény… különösen rossz időben, amikor a keresztek kissé vészjóslóan nyikorognak a szélben…
Kur-földnyelv
A Kur-földnyelv Nemzeti Park Litvánia talán legkülönlegesebb tája. A keskeny földnyelv alapvetően egy futóhomok, így még ma is változtatja alakját – sajnos a szelek, hullámok és az ember együttesen zsugorítják a dűnéket. Hogy megkössék a „litván Szaharát”, a homokra erdőt telepítettek. A park területének legnagyobb része ma már lombos erdő, illetve fenyves. A mindössze 1.5 százaléknyi lakott területen négy falu osztozik, ahol turizmussal és halászattal, valamint halak füstölésével foglalkoznak. A látogatók hatása, mint annyi más helyen, itt is kettős: a tőlük származó bevétel segíti a földnyelv védelmét, ugyanakkor minden egyes látogató kicsit tovább rombolja a végtelenül érzékeny dűnét.
A földnyelv északi része litván terület, a déli pedig orosz – ide csak érvényes orosz vízummal lehet belépni. A dűnét leginkább a Klaipéda és Smiltyné közt járó komppal lehet megközelíteni, ezen autók is átmehetnek. A földnyelven mindenképp érdemes megkóstolni a helyi specialitást, a füstölt halat. Klaipédában pedig remek kávézók vannak, például a Kavos Architektai.
Praktikus
Közlekedés
Litvániába bérelt autóval jutottam el, Rigából. Az Air Baltic hetente háromszor repül a lett fővárosba, és onnan könnyedén be lehet járni mindhárom balti államot. Én Rigában vettem fel egy autót, melyet az Auto Europe-on keresztül foglaltam le.
Szállás
Vilniusban egy éjszakát a nagyszerű Kempinski Hotelben töltöttem. Tökéletes helyen van a szálloda, pont a katedrálissal szemben. Innen pár perces sétával elérhető az óváros, Uzupis, de akár a folyó túlpartja is, mert a híd is csak pár lépés. Bár központ helyen van, szerencsére a főtér nyüzsgése nem hallatszott be a szobába, remekül tudtam aludni. A kényelmes szobák mellett nagy előnye a pazar reggel és a meghitt, hangulatos kis spa részleg.
A többi éjszakát a városon kívül töltöttem, az agglomerációs területen, ahol csend volt, nyugalom, ingyenes parkolás, és egy komplett apartmant konyhával is csak 100 euró volt három éjszakára. Ezt a szállás az airbnb-n találtam.
Klaipédában a Guest House Viršutinė 9 nevű magánpanzióban volt a szállásom. A tulajdonos ugyan nem beszél angolul, de azért megértettük valahogy magunkat. Itt nincs reggeli, de van hűtő, kávé és az udvarban biztonságos parkolás (25 EUR).
Nyitvatartások
Míg világszerte megszokott, hogy a múzeumok hétfőn zárva vannak, Litvániában ezt gyakran megtoldják a keddel is. Vilniusban például mind a Népirtás Múzeuma,mind pedig az Illúziók Múzeuma zárva van hétfőn és kedden is.
Amennyiben valaki sok múzeumot tervez felkeresni, az számolja ki, esetleg jó ötlet megvenni a látnivalókra és tömegközlekedésre is érvényes Vilnius City Card valamelyikét.
Gasztronómia
Litvániában nem kell éhezni, sok vendéglátóhely van, széles választékkal. Nagyobb városok bevásárlóközpontjaiban jó nagy önkiszolgáló éttermek is vannak, nagyon olcsó, de finom fogásokkal.
Egy biztos: minden fogásban van kapor, legyen az hideg céklaleves, grillezett hal. Szerintem még a csokifagyiban is, bár azt nem próbáltam.
Sok salátát esznek, de mégse mondanám, hogy nagyon egészségesek, mert a saláták nagy része majonézes.
Összességében egy kedves, barátságos ország, aminek felkeresését érdemes összekötni a két másik balti állam meglátogatásával.
Olvasd el a bejegyzésem Lettországról is:
Lettország – legjobb látnivalók