Kiribati a mesebeli Óperenciás tengeren is túl, egy igazi Isten háta mögötti ország, amely 33 korallszigetből áll. Ezek közül a leghíresebb Kiritimati, vagyis a Karácsony-sziget, de közel sem annyira, mint a jóval látogatottabb Húsvét-sziget.
A globális felmelegedés első áldozata?
Függetlenségét 1979-ben nyerte el, előtte angol gyarmat volt. Szomorú jelentőségét az adja, hogy az első ország lehet, amely eltűnik a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés miatt. Az ország legmagasabb pontja a Banaba szigeten mindössze 87 méter, de a többi korallzátony sehol sem magasabb nyolc méternél. Két apró, szerencsére lakatlan sziget már el is tűnt az óceánban. Emiatt az államfő 2012 óta tárgyalásokat folytat a Fidzsi-szigetekkel ötezer holdas földterület megvásárlásáról, hogy ha Kiribatit ellepi az óceán, az ország népének legyen hova menekülni.
A szigetlakókkal beszélgetve úgy tűnik, mintha ez a probléma nem is létezne. Nem aggódnak az országuk jövőjéért, és ha egy eltűnt szigetet említ nekik az ember, csak legyintenek: keletkezik helyette más. Való igaz, állandó mozgásban van itt minden, kisebb-nagyobb homokzátonyok jönnek-mennek. Toka Rakobu, a Tobaraoi Travel utazási iroda vezetője is csak mosolygott, amikor felhoztam a témát. „Higgye el, ezer év múlva is itt leszünk!” – mondta bizakodva.
Itt köszönt be először az új esztendő
Kiribati másik különös ismertető jegye, hogy itt haladt át korábban a dátumválasztó vonal, ami azt jelentette, hogy az ország egyik részén egy nappal előrébb jártak, mint a másikon. Ez meglehetősen bonyolulttá tette az itteniek életét, különösen a területek közti kereskedelmet, hiszen a hétvége is más napokra esett. 1995. január 1-től rendelettel tolták arrébb a dátumválasztó vonalat, hogy az az ország határain kívül húzódjon. Ezért ma Kiribati, Tongával és Szamoával karöltve az első ország a világon, ahol az újévet ünnepelhetik.
Megélhetés, hétköznapok
Az ország lakossága mintegy 100 ezer fő, melynek a fele a fővárosban, Tarawán él. Kiribati külföldi segélyekre szorul, mivel nem tud annyi jövedelmet termelni, ami elég lenne az élelmiszerimportjához. Korábban gazdag foszfátlelőhelyei voltak, de azok már kimerültek. Azóta koprát (szárított kókuszrostot) exportálnak, külföldi halászhajóktól szednek be díjat, illetve kis mennyiségben tengeri sót is kitermelnek.
A helybéliek többsége valamely keresztény gyülekezethez tartozik. A társadalmi szokások terén épp átmeneti időszakot élnek. 30 év körüli idegenvezetőm például a szülők által elrendezett házasságban él, de ez ellen semmi kifogása, sőt, kifejezetten ő kérte, hogy így legyen. Ez ma már egyáltalán nem kötelező, a legtöbb fiatal szerelmi házasságot köt.
Ugyancsak épp felbomlóban levő hagyomány, hogy az ifjú házasok a férj szüleihez költöznek. Ma már könnyen előfordulhat, hogy a fiatal asszonyka a sarkára áll és inkább a saját szüleinél akar maradni – például mert a gyereknevelésben a saját anyukájára szeretne támaszkodni. Akárkivel beszéltem, mindenhol minimum 4-5 gyerek volt, és az is jellemző, hogy nagy családok élnek együtt: gyerekek, szülők, nagyszülők, sokszor nagynénik és nagybácsik.
Oktatás
A sok lakott sziget mindegyikén van általános iskola, de az iskolakorú gyerekeknek így csak 70-80 százaléka jár be tanulni. Középiskola csak négy szigeten van, egyetem pedig csak Tarawán. Évente mintegy 50 diák ösztöndíjat kap, hogy Fidzsin tanulhasson. Bár a helyi egyetem is a Fidzsin székelő Pacific University kihelyezett campusa, itt egyes szakokon sokszor nincs tanár, csak távoktatás.
Hiába erősek a rokoni kötelékek, az országban komoly gond a családon belüli erőszak. A kormány komoly kampányt indított ez ellen, aminek részeként csütörtökönként minden államigazgatásban dolgozó feketébe öltözik. Így tett a helyi vezetőm is, aki megemlítette, pont azért kérte a szüleit, hogy Tuvaluról válasszanak férjet neki, mert ott ez nem jellemző, így nagyobb biztonságban érzi otthon magát.
A másik, még a villámlátogatáson levő turistának is szemet szúró probléma a rengeteg szemét. Ennek visszaszorítására is indult kormányprogram, egyelőre nem sok sikerrel. A turizmusban dolgozók jobban átérzik a probléma jelentőségét, hiszen minden külföldi nekik panaszkodik, így ők komolyabb büntetést szeretnének kivetni a szemetelőkre.
Míg számunkra oly természetes lett az utazás, idegenvezetőm elmondta, náluk ritkaságszámba megy. Ha nagy ritkán fel is kerekedik egy család, maximum Fidzsi vagy esetleg Ausztrália az úti cél. Egyetlen embert ismer, aki eljutott Dubaiba, de csak munkaügyben. Kérdeztem, mi lenne számára az álom-úti cél? Habozás nélkül vágta rá, hogy Japán, mert arról nagyon sokat hallott már. No és szeretne egyszer élőben is havat látni, mert eddig csak filmekből ismeri.
Látnivalók (hiánya)
Nem sok ország lehet a tripadvisoron, ahol összesen nyolc nevezetességet sorolnak fel a „Things to do” szekcióban, de Kiribati nem bővelkedik turisztikai attrakciókban. Ennek fényében nem meglepő, hogy a világ második legkevésbé látogatott országa a negatív csúcstartó, Tuvalu mögött. A hatalmas tengerjárók elkerülik, csak egyetlen, 200 fős hajó áll meg az egyik külső szigeten egy évben egyszer. Évente mintegy ötezer látogató érkezik ide, de azok is inkább csak munkából kifolyólag vagy rokonokat látogatni. A vendégházban az egyik szomszédos szobában épp távoli rokonokat felkutató ausztrálok laktak, a másikban pedig lelkes rádióamatőrök, akik éjjelente tekintélyes technikai felszereléssel vadásztak kóbor rádióhangokra.
Miért nem jön ide senki?
Kiribati nem véletlenül nem lett Hawaii. A legfontosabb korallzátony, Tarawa erősen túlnépesedett és nagyon szegényes. Hiába veszi körül csodálatos tenger, fürödni nem lehet a kék ezer árnyalatában pompázó vízben. Nemcsak a helybéliek dobálnak bele mindenféle szemetet a vízbe, de a katasztrofálisan elszaporodott kóbor kutyák is belepiszkítanak.
A többi terület valamivel kevésbé tűnik nyomorultnak, idillibb és tisztább, de azokra meg rettentő nehézkes eljutni, ráadásul az infrastruktúra még kietlenebb (se csatorna, se meleg víz, se áram). Azaz eleve jóval drágább elrepülni ide, mint mondjuk a Maldív-szigetekre, és nem egy fényűző resort várja az embert csilingelő jégkockás koktéllal, hanem egy kunyhó matraccal.
Kipipálni való attrakciók nem lévén, Kiribati az igazi utazóknak való vidék, akiknek szenvedélye az utazás, a kevésbé ismert vidékek felfedezése. Olyanoknak érdemes felkeresni, akik nem látnivalókat keresnek, hanem meg akarnak érteni egy országot, meg akarnak tapasztalni egy másfajta életformát: ahol nem a pénz, hanem a család és a közösség az elsődleges. Kiribati ebben nagyon erős – az összetartásban, családi kötelékekben és a látogatók felé mutatott nyitottságban, kedvességben.
Internet, rendőri segítséggel
A helybéliek már-már meghökkentően kedvesek. Az utolsó nap jó időben kimentem a repülőtérre, mert izgultam, egyáltalán elindul-e a Nauru Air járata Naurua (előző hetekben sok járattörlés volt). Becsekkoltam a csomagom és volt még bő 2.5 órám az indulásig. Ilyenkor jó elintézni néhány levelezést, de nem volt wifi a reptéren. Egy rendőrt kérdeztem meg, tud-e bármi megoldást. Persze – felelte vigyorogva – elviszem helyi SIM kártyát venni. És már hozta is az autóját, beültem és visszavitt a városba, ahol egy kis kunyhóban hozzájutottam az éltető neten biztosító kártyához. Megvárta, amíg megveszem, az eladó aktiválja, kipróbáljuk, és amikor minden rendben volt, visszavitt a reptérre.
Megkérdezte, ki vagyok, honnan jöttem és mi járatban vagyok errefelé. Amikor meghallotta, hogy nem üzleti úton vagyok, hanem turista, kicsit meghökkent. Némi hallgatás után hozzátette: „Egyszer láttam már turistát. Négy éve. De ő svéd volt.” Alig tudtam elfojtani magamban a vigyort. Pont ezek a beszélgetések azok, melyek nem történhetnek meg a világ többi részén és amiért érdemes ilyen tájakra utazni.
Tarawa nevezetességei
A nézelődésen kívül egyáltalán mit lehet itt csinálni? A legtöbben a Karácsony-szigetre érkeznek búvárkodni (elsősorban hajóroncsok után) és halászni. Engem egyik se izgatott, úgyhogy nekem csak annyi maradt, hogy Tarawa néhány intézményét felkeressem: a templomokat, a parlament épületét, néhány háborús roncsot és a kagylótenyészetet.
Utazás Kiribatira
Kiribatiba nagyon drága berepülni. A legkedvezőbb a Solomon-szigetekről érkezni (ezért jöttem én is ebből az irányból), mert ez a repjegy kb. feleannyiba kerül, mint Fijiről repülni. Kár, hogy ez csak heti egy járatot jelent, mint ahogy a Fiji – Christmas island – Hawaii járat is.
Nekem a Salamon-szigetekről a Kiribatiba induló járatom, valamint Kiribatiból Nauruba a továbbutazásom egyaránt 90-90 ezer forint volt.
Szállás, étkezés
A szállásoknak csak a töredéke van fent a bookingon, érdemesebb a helyi turisztikai hivatal lapján foglalni. Magas kategóriás hotel nincs az országban. Egy középkategóriás hotelben (például FEMA lodge) a fürdőszobás szoba 20 ezer forint, egy közös fürdős pedig 14 ezer forint. Ugyancsak 15-20 ezer forint egy víz feletti bungaló, amiben semmi más nincs, csak egy matrac szúnyoghálóval. Nincs víz, nincs WC, nincs TV, nincs villany – a mellékhelyiség kint van a parton, úgyhogy csak olyannak ajánlott, aki vagy nem kel fel éjjel vagy nem gond a vaksötétben egy bizonytalan pallón átkelni.
Szinte mindent importálni kell, úgyhogy a helyi kis éttermek kínálata rendkívül egyszerű. Jellemzően egy főétel van: hal rizzsel, esetleg sült krumplival.
Programszervezés
Egyéni utazóknak programszervezésre két lehetőség van. A kiribati turisztikai hivatalnál lehet egyrészt kopogtatni, ők tudnak idegenvezetőt szerezni, szállásokat, belső repjegyeket intézni. A másik opció a Tobaraoi Travel, akik hajókirándulásoktól kezdve félnapos városnézésig bármit leszerveznek. Utóbbiak ára 139 ausztrál dollár, és választani lehet kulturális, városnéző tematikákból. Elvileg van lehetőség búvárkodást is leszervezni, de az kicsit necces, mert mindössze egyetlen hivatalos búvár van a szigeten, és ha ő épp nem ér rá, ugrik a program.
Egyéb praktikumok
A helybéliek a saját nyelvüket beszélik, de angolul is jól el lehet boldogulni. Egész évben nyár van, de decembertől májusig csapadékosabb az idő. Az országban az ausztrál dollárt használják, mint ahogy az elektromos csatlakozó is olyan háromágú, mint Ausztráliában. Nagyon kevés helyen fogadnak el hitelkártyát, úgyhogy készpénzzel kell érkezni, bár ebből maximálva van, hogy csak 5000 dollárt lehet behozni. Mindennapos az áramkimaradás pár órára, úgyhogy az elemlámpát jó ötlet bepakolni! És ha már pakolás – az ország legnagyobb áruházában van vagy százféle szappan, de nincs testápoló, tampon, naptej, szúnyogirtó, és még sorolhatnám. Hozzatok mindent, amire szükségetek lehet.
Olvass a többi szigetről is: Csendes-óceáni szigetek