Pompás kastélyszállodák Szlovákiában

Galicia Nueva

Ahogy kajánul vigyorogva szoktam mondani: „Valakinek ezt a melót is meg kell csinálni!” Egy lengyel és egy szlovák kastélyszövetség fogott össze, hogy felkérjenek egy útra – végig „kellett” járnom néhány kastélyt mindkét országban és megmutatni nektek, a kedves olvasóimnak. Rögtön az első megálló egy elbűvölő kastélyhotel volt, úgyhogy hozom máris a történetét és a fotókat:

Hotel Chateau Bela

A Hotel Chateau Bela története a 18. századra nyúlik vissza. Több tulajdonosa is volt a kastélynak, a háború előtt utolsóként a budapesti Ullmann-család birtokolta. Ők csak nyári rezidenciának használták, viszonylag kevés időt töltöttek itt. A háború kitörése után a szülők fiúkkal és lányukkal Svájcba emigráltak, a kastély pedig katonák kezére került. A pusztulás már ekkor megkezdődött, amit csak betetőztek a következő évtizedek, amikor iskola, majd raktár üzemelt falai közt. A rendszerváltás éveiben felbukkant az Ullman család, méghozzá az utolsó tulajdonos unokája, Ilona von Krockow. Bár saját jogon nem kapta a kastély vissza, annyira bántotta az ősi családi fészek elkeserítő állapota, hogy megvásárolta az államtól és elhatározta, visszavarázsolja régi fényét. Saját pénzén renoválta az épületet és tette rendbe a parkot – a munkálatok 2000-ben kezdődtek és 2008-ban nyílt meg a hotel. Bár Ilona már két éve elhunyt, négy gyereke közül három továbbviszi a hotel üzemeltetését. Igaz, szanaszét vannak a világban – egyik Bécsben, másik Ibizán, harmadik Dél-Amerikában él, de kiveszik a részüket a munkából, és legalább egyszer egy évben személyesen is felkeresik a kastélyt. Látogatásom idején is épp „vendégeskedett” az egyik tulajdonos a kastélyban a barátaival, külön hófehér asztalon terítettek a csupa fehérbe öltözött társaságnak a parkban.

Hotel Chateau Bela

A renoválás során igyekeztek mindent a lehető legkorhűbben kialakítani, bár ez nem volt könnyű, hiszen a régi bútorokból, tárgyakból egyetlen asztal maradt fenn. Ez is a szomszédos templomban vészelte át az elmúlt évtizedeket, amely egybe van építve a kastéllyal és egy régebbi tulajdonos sírja is ott van (bizonyára a korábbi tulajdonosok nemcsak nyaralóként éltek itt, hanem földesúrként). Szerencsére régi fotók és leírások rendelkezésre álltak, így arra tudtak támaszkodni a szakértők.

Nekünk, magyaroknak kifejezetten érdekes a freskós szalon, ugyanis itt ismerős épületekre bukkanhatunk – az egyik freskón az esztergomi bazilika, egy másikon a visegrádi vár köszön vissza. A freskók azért menekülhettek meg, mert valakik – talán a falubeliek vagy a katonák – lemeszelték azokat és most viszonylag épen bukkantak elő.

Hotel Chateau Bela

Szalonból meglehetősen sok van az épületben, talán ezért is volt, hogy bár 48 szoba van, mégse éreztem sehol tömeget. Jól eloszlik a nép a hatalmas parkban, a medence körül, a sok szép szalonban és teraszokon. Amikor azt mondom, hatalmas park, nem túlzok. A 28 hektáros területen halastavak és mezők, bocik és juhok, rózsakert és levendulás, teniszpálya és játszótér is osztoznak. Igazi gyerekparadicsom az egész kert, ráadásul nyaranta minden nap animációs program is van a kicsiknek, úgyhogy ilyenkor sok a családos vendég. Tavasszal és ősszel tombol az esküvőszezon, télen pedig jellemzően bálokat szerveznek, illetve céges rendezvényeknek adnak teret.

Chateau Bela

Chateau Bela

Ami különleges még itt, az a saját bor – nem is akármilyen, hanem számos nemzetközi díj nyertese. A parkban ugyanis elfér egy szőlőültetvény is, sőt, a borkészítés is helyben zajlik. A fő borász a német Egon Müller (a „rizling királya”), aki mellett egy családtag, Miroslav Petreh is dolgozik. Gyakran tartanak borkóstolókat, illetve a ház bora a webshopban is megvásárolható.

Személy szerint nekem nagyon bejött ez a hotel. Valahogy úgy tud elegáns és kifinomult lenni, hogy közben egyáltalán nem hivalkodó. Pont ugyanez volt az érzésem a vendégekkel kapcsolatban is. Kedves, előzékeny emberek, akikből teljesen hiányzott a nagyzolás és rongyrázás. Főleg szlovák a vendégkör, a parkolóban rajtam kívül mindössze egy külföldi autó volt.

Hotel Chateau Bela

És mit lehet itt csinálni? A kastélyban van wellness és szabadtéri medence, a parkban hatalmasakat lehet sétálni, de akár piknikkosarat is lehet rendelni. Közel van a párkányi fürdő, de könnyen elérhető Visegrád és Esztergom is. Mindenesetre én szívesen visszatérnék, bár nem nyáron, mert kicsit nagy volt most nekem a gyerekzsivaj, inkább egy őszi vagy tavaszi (nem esküvős, hanem nyugis) hétvégén!

Azt szeretem nagyon az utazásokban, hogy nem kell mindig a már jól ismert helyekre menni – le lehet térni a járt utakról és mindig talál az ember valami szépet, vagy valami olyat, ahol tanul valami újat. Így volt ez a következő kastélyomban is:

Chateau Mojmírovce

Ürmény (szlovákul Mojmírovce) leghíresebb szülötte Grassalkovich Antal, aki 1694-ben a községben látta meg a napvilágot. A jogi és közgazdasági tanulmányai után eljutott Mária Terézia udvarába, ahol jelentős pozíciókat szerzett. A művészetek és építészet nagy csodálója volt, számos kastély fűződik a nevéhez. Szlovákiában például Pozsonyban volt palotája, amely jelenleg a köztársasági elnök székhelye. Nálunk Magyarországon legismertebb épülete a Gödöllői kastélypalota. Grassalkovich Antalra emlékezik a Mojmírovce Kastélyhotel egyik szobája is.

Ez utóbbi kastélyt 1721-ben a Hunyadi-család építette. Míg a kastélyok legtöbbször kézről kézre vándorolnak, ennek egyetlen tulajdonosa volt, azaz a 2. világháborúig mindvégig a Hunyadiak birtokolták. Az eredetileg barokk stílusban épített kastélyt egy tűzvészt követően klasszicista stílusban alakították át.

Mojmírovce

A Hunyadiak lelkes és korszerű gazdálkodást folytattak. Ők kezdték meg a környéken a burgonya, a kukorica termesztését, a juhok tenyésztését, de leginkább a nemes lovak szeretetével tűntek ki. Gróf Hunyadi József Afrikából hozatta be a Tajár nevű lovát, amely a Magyarországon tenyésztett telivérek egyik ősapja lett. Csontvázát a bécsi Állatorvosi Múzeumban még ma is őrzik.

A lóversenyzés hazai meghonosítása nagyrészt az ő nevéhez fűződik, hiszen itt, ürményi birtokán rendezték Közép-Európa első lóversenyeit 1814 és 1821 között. A versenyek jelentőségét jelzi, hogy évente 40.000 néző látogatta itt a futamokat. Később átvitték a versenyeket Budapestre, de a díjat továbbra is Ürményi-díjnak hívták, a településről elnevezve.

Az egész Hunyadi család szenvedélyesen vadászott, férfiak és nők egyaránt. A szálloda igazgatója mesélte el, hogy Hunyadi László grófot a halál is vadászat közben érte 1927-ben. Egy csónakban ült a Nílus folyón, amikor egy reggel oroszlánt látott meg. Meglőtte a vadat, majd komótosan befejezte a reggelijét és csak ezután indult két kísérőjével megkeresni a zsákmányt. Követték a vérnyomokat és rá is bukkantak az oroszlánra. Az azonban nem pusztult el, csak megsérült és rátámadt a grófra. A kísérők visszavitték a súlyosan sérült grófot a hajóra, és nekiindultak a két hétnyi evezésre levő település irányába. Úgy tűnt, szerencséjük lesz, mert összetalálkoztak egy hadihajóval, amin volt orvosi felszerelés is. Itt megműtötték a grófot, de ő sajnos hamarosan vérmérgezésben elhunyt.

A család bázisa Bécsben volt, de sokat utaztak és az itt levő kastélyukat leginkább csak nyáron, vadászatok alkalmával használták. Erre is megemlékeznek az egyik helyiségben, ahol sok agancs díszeleg a falakon.

A 2. világháborúban ez a kastély sem kerülhette el a sorsát. Kifosztották, katonák szállták meg, majd iskola, raktár, TSZ működött itt. Egyetlen szoba berendezése maradt csak meg, itt ugyanis a bútorok nagyon erősen voltak a falhoz rögzítve, azokat nem tudták elmozdítani. Ebben most épp ukrán festők műterme van – a hotel befogadott menekült művészeket, akik itt is laknak.

1974-ben a Coop élelmiszerlánc vásárolta meg a kastélyt, azt felújították és oktatási központként használták. 1989-ben aztán a rendszerváltás idején újabb felújítás történt, majd hotelként nyitott meg a történelmi kastély.

A már említett Grassalkovich és Hunyadi emlékszobákon túl a szálloda egyik érdekessége a Tolerancia csarnoka. Ezen a folyosón számos vallási felekezet képviselőjének arcképe látható, hirdetve a vallásbékét. A hotel vezetősége lelkesen gyűjt festményeket, műtárgyakat, sőt, egy ikonokkal díszített szobájuk is van.

Mojmírovce

De nem is ezeken lepődtem meg legjobban, hanem azon, hogy egy nagy, komplett tornacsarnokuk, 25 méteres verseny úszómedencéjük, sőt, egy alagsori lőterük is van. Ezt is a Hunyadiak emlékére rendezték be, és itt engedély nélkül lehet lövöldözni – persze felügyelet mellett, rövid oktatást követően.

Mojmírovce

Bowling, biliárd, strandröplabdapálya, minigolf, wellness, petanque, Brick-awards díjas borospince és még számos egyéb sportolási, pihenési lehetőség van, és ezek csak a házon belüli opciók. A közelben termálfürdő és sok szép felvidéki kastély található, úgyhogy bőven akad elég program akár egy-két hétre is!

Hotel Gbelany

Egy egész más történet és más stílus fogadott a következő kastélyban, a Hotel Gbelany modern tömbjében.

Hotel Gbelany

A kastélyról az első írásos feljegyzés 1756-ból származik, első tulajdonosa a Szerényi-család volt. Később a Nyári, majd a Zichy-család birtokolta, végül egészen a háborúig a Majláth-családhoz tartozott.

Akárcsak a többi főúri kastélyt, a 2. világháború után ezt is államosították. Többek közt iskola is működött itt évtizedekig és a tanároknak szükséglakásokat is kialakítottak falai közt. 1996-ban visszakapták az addigra meglehetősen lelakott épületet az eredeti tulajdonos örökösei, de ők azonnal eladták egy cégnek. Ez utóbbiak nem csináltak vele semmit, így az épület tovább pusztult, mígnem 2011-ben megvásárolta a helybéli Janicek-család. A családfő sokáig építési vállalkozó volt és mindig is nézegette ezt a romos épületet a faluban, milyen jó lenne rendbe tenni. Amikor az eladó lett, értékesítette korábbi vállalkozását és nekiállt, hogy új életet leheljen a régi kastélyba. Az épület 2016-ban nyílt meg, és az első hetekben nyílt napok keretében bárki megnézhette – jött is sok száz környékbeli, akiket a családtagok szívesen körbevezettek.

Hotel Gbelany

A kastély vezetését az első pár évben a család látta el, de 2020-ra „kineveltek” egy saját vezetőt, aki korábban több fontos pozíciót is betöltött a hotelnél. Ezt követően a családfő részben a háttérbe vonult, de továbbra is sok időt tölt itt. Lehet néha látni, ahogy épp megszerel valamit vagy füvet nyír – ilyenkor a vendégek nem is sejtik, hogy ő a tulajdonos. Felesége gazdasági vezető, a lánya pedig a marketing területet igazgatja.

Korábban egy istálló állt a kastéllyal szemben. Ez annyira megsérült egy tűz során, hogy nem volt érdemes felújítani, így ez teljesen modern, minimál stílusban épült újjá – jelenleg itt található a wellness recepció és egy bár.

Az egykori kastélyban szintén modernek a szobák, de azért van pár régi időkre emlékeztető szalon, könyvtár is. Ezek egyikében lelhető fel a két visszaszerzett bútordarab, amely visszahozza az egykori pompát. Rajtuk kívül csak a lépcsőkorlát eredeti, de az szinte sértetlenül megmaradt 1756-ból.

Megnéztem a régi borospincét is, amely az iskolai működés idején széntároló volt. Most rendezvények színhelye, no és az asztalok mellett ülve jóféle borokat lehet kóstolni. Apropó asztalok: megtudtam, hogy ezek olyan faanyagból készültek, amit a padlás felújítása során el kellett bontani. A padlásnak szerencsére csak mintegy 10 százalékát kellett erősebb cement-acél anyagokkal kiváltani, hogy a mennyezet erősebb legyen. A régi fagerendák túlnyomó része megmenekült és pont miattuk szerintem a padlás a hotel legbájosabb része.

Hotel Gbelany

A hotel egyébként is különösen odafigyel a környezettudatosságra, saját kútból szerzik a vizet az épület hűtésére és öntözésre.

Kedves gesztus, hogy a felújítás során talált apró tárgyakat megőrizték vitrinekben, mint ahogy a régi vasajtók is láthatóak kint a park falára függesztve.

Hotel Gbelany

A kastélyban wellness center és bowling is üzemel, a közelben pedig számtalan kirándulási lehetőség van: történelmi kisvárosok, túraútvonalak (Mala Fatra nemzeti park), kilátók, várak.

Hotel Hviezdoslav

Késmárkon a Hotel Hviezdoslav volt az első butikhotel a Magas-Tátrában. A szálloda az ősi királyi város, Késmárk történelmi központjában található, a Tátra Nemzeti Park, a Pieninek és a Szlovák Paradicsom találkozásánál. Nem csoda, hogy a Szepesség központját, Késmárkot gyakran választják kirándulások bázisául.

Késmárk

A hotel négy, a 17. századból fennmaradt történelmi épületben helyezkedik el, melyek egykor egy gazdag polgár otthonául szolgáltak. Az épületeket historizáló stílusban újították fel és 2011-ben nyíltak meg szállodaként. Elhelyezkedése tökéletes – alig pár lépés a hotelből néhány pompás épület, mint például a Thököly-vár, a régi városháza és a gótikus Szent Kereszt bazilika.

A szálloda a híres szlovák íróról, Hviezdoslavról kapta a nevét, aki a városban, ebben az épületben lakott, amikor a híres Késmárki líceumban tanult. Hviezdoslav (magyarosan Országh Pál) édesapja magyar, édesanyja szlovák volt, és Arany János és Petőfi Sándor hatására eleinte magyarul írta verseit. Később főleg szlovákul írta költeményeit, illetve számos magyar, lengyel, orosz és német fordított le szlovákra. A mai napig a legnépszerűbb szlovák költők egyike, így a szálloda is büszkén vette fel a nevét híres lakójának emlékezetére.

Késmárk

Késmárk

A hotelban egy népszerű étterem és egy kényelmes wellness központ is helyet kapott, udvarán gyakran rendeznek esküvőket.

Grandhotel Praha

A Magas-Tátra első nagy szállodája, a Grandhotel Praha 1905-ben nyílt meg és a mai napig Tátralomnic egyik legpatinásabb szállodája.

Grandhotel Praha

Bár nagyon szeretem a trendi helyeket és a kis butikhoteleket is, egy ilyen grandiózus, régi hotelnek is megvan a maga bája. A szecessziós stílusban kialakított épület megőrizte a régi korok hangulatát – a süppedős szőnyegek, a kényelmes fotelek, a csillárok ész egyenruhás pincérek visszarepítenek a békebeli idők hangulatába. Mert a hotel épp egy ilyen időszakban nyílt meg: a 19. és a 20. század fordulóján, a „La belle épogue” békés korszakában. A modern arisztokráciát ekkor még nem fenyegette a háborúk réme, kényelmesen és boldogan éltek, élvezték az életet. Az ő kényelmüket szolgálták ki az építészek a korszak fényűző stílusával, az Art Nouveau-val.

Grandhotel Praha

A Magas Tátra az első nagy hotelek megjelenéséig inkább csak a gyógyulni vágyók úticélja volt, akik elsősorban a friss levegő, a szép sétalehetőségek miatt jöttek erre a vidékre. Az új közönséget szolgálta ki azonban ez az új szálloda, melyet 1904-ben kezdett építeni a brüsszeli Nemzetközi Hálókocsi Társaság (Wagons Lits Cook) és a következő évben, 1905-ben már át is adták. A hotel eredeti neve Palota szálló (Hotel Palace) volt, de ezt 1919-ben Grandhotel Praha-ra változtatták. A szálloda nemcsak jómódú vendégkörrel érkezett a régióba, hanem jelentős szerepet játszott a tátrai sportipar fejlődésében is. Szánkó- és bobpályákat, nyári sportolási lehetőségeket épített, és ez volt az első egész évben üzemelő szálloda.

Igazi, élő legenda a hotel Szlovákia legmagasabb hegyei között és a mai napig minden évszakban élvezhető! Most a legnagyobb nyári melegben jól esett pancsolni a kinti és benti medencékben, de elképzeltem, milyen szép lehet ugyanez a behavazott hegyek közt – remélem, sikerül visszatérnem!

Grandhotel Praha

Vígľaš-kastély

A Vígľaš-kastély története a kora középkorig nyúlik vissza, amikor a Slatina folyóra néző domboldalakon szláv erődítményeket építettek. Hamarosan megalapították a kolostort is, amelyet valószínűleg a templomos lovagrend működtetett. Több rend váltotta itt egymást, majd Luxemburgi Zsigmond római és német császár vadászkastélyt alakított ki a várból.

Vígľaš-kastély

Ó feleségével, Barbara Celjskával 1408-ban a várban rendezkedett be. A király Barbara királynét nevezte ki a vár vezetésére, aki ezt a feladatot haláláig végezte. A környező királyi erdőségek és erdők kiváló vadászati lehetőségeiről voltak híresek, így a vár Mátyás király uralkodása alatt is kedvelt kirándulóhely volt.

1636-ban a várat rövid időre elfoglalták Bocskai lázadó lázadói. Később nemes családok magántulajdonába került, először a Csáky család, majd 1690-től a feudalizmus végéig az Esterházy család tulajdonában volt.

Az Esterházy család a vár jellegét kastélyra változtatta, így az eredeti építészetből nagyon kevés maradt meg – csak a gótikus kápolna és az erődítmény egy része. A 19. század második felében megkezdődtek az újjáépítési munkálatok a kastélyon, de ezeket a második világháború megszakította. Akkor katonák bujkáltak itt egy darabig, majd amikor elmentek, a kastélyt felégették. A vár ezután évtizedekig romosan lett magára hagyva.

Vígľaš-kastély

2007-ben egy magánbefektető vásárolta meg a kastélyt és annak területét. Von Rechitar báró felmenői a településen éltek a 17-18. század környékén. Bár kötődése nem volt a várhoz, csak a településhez, amikor „hazalátogatott” ősei földjére, megvásárolta a romokat egy euróért az államtól. A komoly befektetés a felújításhoz kellett, melyet 2009-ben kezdtek meg részben EU-s támogatással. Az újjáépítésért felelős építész két évet töltött Magyarországon, régi fotókat és írásokat bújt különféle könyvtárakban és irattárakban, hogy a várat minél korhűbben állítsák vissza. A kiterjedt rekonstrukciós projekt munkálatai 2013-ban fejeződtek be, még abban az évben megnyílt a várban a The Grand Vígľaš hotel.

Vígľaš-kastély

Igazi várhangulat uralkodik az egész épületben, de a legkülönlegesebb mindenképp a Drakula-szoba. Az ágy itt egy rejtett ajtóval megközelíthető pincében található, meglehetősen félelmetes díszletek közt. Csak bevállalósoknak ajánlom!

Vígľaš-kastély

Akárcsak a cikkben szereplő többi kastélyhotel, a Vígľaš-kastély is gyakran ad teret rendezvényeknek, esküvőknek. Nemcsak szállóvendégeket, de turistákat is fogad, naponta háromszor kerül sor idegenvezetésre. A hangulatos udvaron várjátékokat is tartanak, akit érdekel az ilyesmi, a pontos időpontokról a weblapról tájékozódhat.

Galicia Nueva

Igazán csattanós lett az utazás vége, mondhatnám egy gyönyörű pontot biggyesztettem fel az i-re!

Galicia Nueva

Magányos, erdős dombon fekszik a Gácsi-vár, már messziről feltűnt tekintélyt parancsoló épülete, ahogy közeledtem feléje.

A vár eredete a 12. századra nyúlik vissza, amikor három család élt itt, köztük Losonci István a feleségével. Csák Máté egy ízben támadást intézett az épület ellen, mindent lerombolt és felégetett. Losonci István kérelmet írt Mária királynőnek, hadd építsen itt egy kőből készült várat, és az ő anyagi segítségével és áldásával felépült 1386-ban a régi vár. A család egészen a 16. századig birtokolta a várat, amikor a rezidencia Magyarország egyik legrégebbi nemesi dinasztiájának, a Forgách családnak a kezébe került. Losonci Istvánnak ugyanis nem született fiúgyermeke, így külön engedéllyel egyetlen lánya, Anna örökölhette a várat és ő Forgách Zsigmondhoz ment feleségül.

A kastély 1554-től 1948-ig a Forgáchoké volt, és a család ma is rendszeresen ellátogat ide. A recepciónak helyet adó fogadóhelyiségben, egy eredeti kandalló előtt ülve rövidfilmet lehet megnézni a kastély felújításáról és életéről. Meglepve figyeltem, ahogy az egyik leszármazott, Diane Drory Forgach, egy 70 év feletti hölgy, egy családi látogatás során energikusan felmászik a tetőn levő létrán, hogy a legmagasabb pontról vehesse szemügyre a kilátást. Bár a tetőre én is felmentem fotózni, a létrára csak egy pillantást vetettem, megállapítva, hogy elég nagy kurázsi kell erre felmászni.

A vár 1762-ben kapott új külsőt, kialakításáért ugyanaz a Meyerhoffer volt felelős, aki a gödöllői kastélyért is.

Galicia Nueva

1945-ben Forgách gróf Svájcba menekült. A két világháború, valamint a szocializmus idején a kastély területén létrehozott kolhoz tevékenysége nem tett jót a kastélynak. Az 1960-as évektől kezdve fogyatékos fiatalokat ellátó szociális gondozó intézet működött a kastélyban. E célból 1952 és 1964 között jelentősen átépítették, jelentősen megváltoztatva az épület eredeti szerkezetét.

1993-tól a kastély elhagyatottan állt, és gondos tulajdonos híján részben a természet hódította vissza, részben vandálok rongálták. 2005-ben a kastélyt privatizálták, a kassai székhelyű IMET cég vásárolta meg. Alapos felújítást követően ma már elegáns luxushotelként fogadja a vendégeket.

A kastélyt egy nagy park öleli körül, ahol angolkert és tó is található. Utóbbi partján teniszpályákat, játszóteret és egy kis strandot is kialakítottak. A kastély előtt pompás rózsakert terül el és az épületnek helyet adó dombról csodálatos panoráma nyílik minden irányban.

Egy magyarul is beszélő idegenvezető hölgy, Helene Ruzinska vezetett körbe. Ő egyébként minden vasárnap és hétfőn több túrát is tart a kastélyban – alapból szlovák nyelven, de ha bejelentkezik egy csoport, akár magyarul is.

Megnéztük a pompás márvány lépcsőházat, melyet az eredeti mintájára alakítottak ki – itt a csillag, legyező és virágmintájú mozaikok az eredeti kövek felhasználásával készültek. Bekukkantottunk a kilenc méter magas Ülésterembe, ahol eredeti cserépkályhák állnak. Itt a gyönyörű freskókat két éven át, aprólékos, gondos munkával állították helyre a szakemberek.

Galicia Nueva

Egy kisebb szalont is megnéztünk, ahol 1939. január 15-én az utolsó esküvőt, Johanna grófnő kézfogóját rendezték – erről is, mint a kastély életének sok mozzanatáról szerencsére meglehetősen sok fekete-fehér fotó maradt fenn, melyeket több helyen is látni a falakon.

Sajnos a régi berendezés – a bútorok, szőnyegek, festmények – eltűnt a történelem viharaiban. A csillárokat Szlovákiában, a bútorokat pedig Indonéziában gyártatták le, de az eredeti fotók alapján.

Galicia Nueva

Igazi élmény volt itt tölteni el egy éjszakát, valamint elfogyasztani egy kitűnő vacsorát a hotel tágas aulájában. A kastélytúra csodás lezárása volt ez a hotel, és bízom benne, lesz ennek a túrának is folytatása- szívesen visszatérnék néhány helyre és felfedeznék új kastélyokat is a környéken!

Az utazás másik feléről itt olvashatsz:

Körutazás a német lovagrend legszebb váraiban Lengyelországban

A tanulmányút és a cikk a „Fedezd fel a rejtett turisztikai gyöngyszemeket” projekt keretében, a Visegrádi Alap segítségével valósult meg. A projekt társfinanszírozói Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia kormánya, az általuk létrehozott Nemzetközi Visegrádi Alapból nyújtott Visegrádi Támogatások révén. Az Alap küldetése, hogy előmozdítsa a fenntartható regionális együttműködéseket Közép-Európában.