A kastélyok számát tekintve Vas megye az egyik leggazdagabb vidékünk. A Kastélylexikon-sorozat Vas megyei kötete 260 kastélyt és kúriát mutat be. Látnivalóban tehát nincs hiány, de az esetek nagy részében nem azt kapjuk, amit a könyvek vagy az internet információi alapján várnánk. Szerencsére azért akad néhány pompásan felújított épület, és néhány olyan is, melynek éppen most folyik a rekonstrukciója.
A csúcstartók
Ostffyasszonyfa
A legnagyobb meglepetés számomra Ostffyasszonyfa volt, ugyanis a 797 fős településen öt kastély is van. Példamutató módon mindegyik történetét részletesen ismertetik a község honlapján, úgyhogy ezekre én most nem is térnék ki, inkább csak arról tudósítok, amit láttam. A falu akár a magyar kastélysorsokat reprezentáló skanzen is lehetne, a romostól a fényűzőig mindenfélét találunk benne.
A 18. századi Ostffy-kastélyt 2008 és 2010 között pályázati pénzekből gyönyörűen felújították, napjainkban önkormányzati hivatalként működik. Szintén pompás állapotban van a 19. századi Niczky-kastély, ez azonban magántulajdonban van, nem látogatható. Amikor ott jártam, egy hölgy nagy létrán állva épp karácsonyi égősort fűzött fel egy fenyőfára, néhány segítője kíséretében. Megkérdeztem, tudja-e, kié a kastély, mire élesen válaszolt. „Az enyém. Miért, nem állhat grófnő létrán?” Nehezen igazodtam ki rajta, mert ugyan barátságtalan volt, de aztán rám mordult, ne ácsorogjak az utcán, ha meg akarom nézni az épületet, menjek be. Gyorsan be is mentem (amilyen zavarba hozott, a fényképezőgép az autóban maradt), mire odajött mind a 6-8 kutyája, úgyhogy sec-perc alatt csupa sáros lettem. De legalább nagyobb kárt nem tettek bennem. Annyit sikerült megtudni, hogy a háború során az eredeti tulajdonost elzavarták, sokáig katonák laktak az épületben, majd szükséglakásokat alakítottak ki benne. A rendszerváltáskor egy osztrák ingatlankezelő vette meg az épületet és a hölgy osztrák férje attól vásárolta meg. Az úr kint él Bécsben, de a magyar származású felesége, Mariann itt lakik évek óta a faluban.
Az ugyancsak magántulajdonban levő Károlyi-kastély felújítása jelenleg zajlik, úgyhogy egyelőre nincs nyitva a nagyközönség előtt. A meglehetősen romos Ajkay-kúria az egyik közelben lakó bácsi szerint időnként látogatható, ugyanis egy tornatanárnő tart itt foglalkozásokat gyerekeknek. Teljesen elhanyagolt és lezárt viszont a Weöres-kastély, amely a kapun levő felirat szerint utoljára italboltként üzemelt.
Szombathely
Ennél több kastély a megyében csak Szombathelyen van, ahol viszonylag ritka módon lakásokká alakított kastélyokat is találunk. Ilyen például az egykor önálló Herényben álló Gothard-kastély, mely a 19. században a neves csillagász, Gothard Jenő birtokába került. Az 1881-es átalakítás során az épület egyik szárnyának végében egy akkoriban igen modernnek számító csillagvizsgálót is létrehoztak. Régi pompából mára nem sok maradt, a szomorú állapotú kastélyban és a csillagvizsgálóban szociális bérlakásokat alakítottak ki, de 2016-ban teljesen kiürítették és lezárták az épületet.
Vadonatúj lakások vannak viszont az egykori Kámon városrész két kastélyában: az egyszerűbb Reissig-kastélyban, illetve a neves és jóval díszesebb Saághy-kastélyban.
De találunk a városban idősek otthonává alakított főőri rezidenciát is, a romantikus, angol gótikus Festetics-kastélyt, míg a Lelovics kastélyban az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriuma működik, az Ernuszt-kastélyban pedig szakiskola. Üresen áll viszont az egyre elhanyagoltabb Erdődy-kastély, míg a Bagolyvárként ismert Czitkovits-Ambrózy-Sövegjártó-Sarlay kastély magántulajdon, nem látogatható.
Megkerestem a Szegedy-kastélyt is, de az elhanyagolt kertben hatalmas dzsungel nőtt és bár nyitva volta kapu, rengeteg csalánon kellett volna átgázolni. Úgyhogy nem merészkedtem be, az internetes fotók szerint úgyse igazán izgalmas az épület.
Tápiánszentkereszt
Szép kastélykollekció található Tápiánszentkereszten is. Az egykori Széll-kastély Villa Dolce Vita néven üzemel, rendezvényekre adják ki. A Draskovich-kastély idősek otthona, az Erdődy pedig gyakorlatilag felismerhetetlen, mert lakásokká alakították. A legérdekesebb a Rosenberg-kastély, melynek nemrég új tulajdonosai lettek és szállodaként üzemeltetik.
Meggyeskovácsi
Méretéhez képest nem szégyenkezhet Meggyeskovácsi sem. Itt áll a romos, kihalt Batthyány-Arz kastély, amely ‒ jelenlegi elkeserítő állapotában nehéz elképzelni ‒ néhány éve még panzióként működött. A közelben levő gazdasági épületek különösen siralmas állapotban vannak.
A Meggyeskovácsiból Csempeszkopácsra vezető út mentén áll a Bejczy-kastély, parkjában egy kápolnával. Ha bekukucskálunk a kastély kertjébe, láthatjuk, hogy mind a kastély, mind a körülötte található gazdasági épületek aránylag jó állapotban vannak. Mint a szomszéd telekről kisétáló hölgytől megtudtam, a kastélyban már évtizedek óta egy magyar származású idős színésznő, Máger-Nagy Ilona Eszter lakik német férjével (semmit nem találtam róla a guglin, és a kastély történetét se sikerült kibogoznom). A kastélybelsőt még ez a kertet gondozó szomszéd se látta, az elmondások alapján bogarasnak tűnő hölgy oda senkit nem enged be. A gazdasági épületek jelenleg üresen állnak.
Önkormányzatok kezében
A kastélyok az államosítások óta zömmel önkormányzati tulajdonban vannak, bár a megyében jócskán akadnak olyanok is, melyeket már értékesítettek. A még önkormányzati fennhatóságú kastélyok jellemzően idősek otthonaként, egészségügyi vagy oktatási intézményként működnek. Általánosságban elmondható, hogy viszonylag jó állapotban vannak, bár kisebb-nagyobb beázások nyomai, vakolathullások szinte mindegyiken fellelhetők.
Múzeum
Ha nem tévedek, a megye egyetlen múzeumként működő kastélya Körmenden az impozáns Batthyány-Strattman-kastély, de még ezt is zárva találtam – itt ugyanis nemcsak a hétfő, de a vasárnap is szünnap.
Idősek otthona
Idős lakók vehették birtokukba Acsádon a szépen felújított klasszicista Szegedy-kastélyt, és a hozzá tartozó és a hozzá tartozó Széchenyi-kastélyt Peresznyén. Ez utóbbit a Wikipédia szerint régebbi épületek felhasználásával Esterházy Dániel építtette 1727-ben, ami elég rejtélyes, ő ugyanis ‒ szintén a Wikipédia szerint ‒ 1714-ben elhalálozott. Igaz, a róla szóló szócikk hozzáteszi, hogy életéről keveset tudunk, talán annyira keveset, hogy a halálának időpontja se biztos. A portás megengedte, hogy körbejárjam az épületet, és a padokon sütkérező idősek is kedvesen fogadtak.
Szintén idősek otthona Hegyfalun az egykori klasszicista Széchenyi kastély.
Iskola, kórház
Iskolának ad otthon a pompás rumi Bezerédj-kastély.
Szintén iskola Rábapatyon a Felsőbüki-Nagy-kastély, Rábahídvégen a Seebach-kastély, Vassurány Schilson-kastélya, valamint Balogunyom Sényi-kastélya, de ma már csak néhány önkormányzati rendezvényt, falusi ünnepeket tartanak itt.
Vép Erdődy-kastélya ma üresen áll, de hatalmas parkjában álló gazdasági épületekben mezőgazdasági szakiskola működik. 2003-ig a kastélyban kollégium működött, azóta sajnos üres, és gyorsan romlik az állapota.
Simaság barokk Festetics kastélya pszichiátriai intézet, Csákánydoroszló Batthyány-kastélya értelmi fogyatékosok szociális otthona, mint ahogy Ivánc Sigray-kastélya is – értelemszerűen ezek nem látogathatóak.
Önkormányzat
Szarvaskenden viszonylag jó állapotban van a Sibrik-kastély. A mellette lakó család gyanakodva méregetett, amikor a fényképezőgépemmel kikászálódtam a kocsiból. „Ugye nem facebookos?” – kérdezték. Erre nem tudtam határozott igennel vagy nemmel felelni, ezért inkább bizonytalanul ingattam a fejem. „Mert azoktól féltjük ám a kastélyt!” – mondták. Értetlenül néztem rájuk, mire elmesélték, hogy néhány éve valaki kattintott pár képet, és a közösségi oldalon eladó épületként hirdette meg a kastélyt, még a rendőrség is nyomozott az ügyben. Sikerült meggyőznöm őket, hogy nem akarom eladni a korábban óvodaként, ma már önkormányzatként működő kastélyukat, úgyhogy végül megengedték, hogy besétáljak a kastélykertbe.
„Nem sokan tudják, hogy itt van egy kastély” – nézett rám elismerően a portás. Valószínűleg igaza van, ugyanis a kastély nem hotel, hogy sokan tudnának róla, ráadásul az utcáról egyáltalán nem látszik. Tanakajd klasszicista Ambrózy-kastélya 1820 körül klasszicista stílusban épült. Az egykori tulajdonos, Ambrózy Migazzi István kiváló kert és arborétum-építő volt. A kastélyt 1945-ben államosították, 1954-től a Vas Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Igazgatóság működik benne. Parkja természetvédelmi terület és talán még soha nem láttam ennyire sűrű kastélyparkot – mint egy áthatolhatatlan dzsungel. De nem attól sűrű, hogy elhanyagolt lenne, mert látszik rajta, hogy példásan rendben tartják, egyszerűen ilyen a növényzet. Isteni illatok és madárcsicsergés, jó lehet a dolgozóknak reggelente ide jönni a munkahelyükre.
Áruház, raktár
Tormásligeten 1883-ban épült a Bauer-kastély. A meglehetősen lerobbant, de még ebben az állapotában is impozáns épületben jelenleg Coop áruház működik.
Kemenessömjénben a Radó-kastélyban a II. világháború után járványkórház működött, majd 1947-től iskolának adott otthont. Az utóbbi években azonban csak raktárként hasznosítják, állapota romlik.
Romos és üres kastélyok
A már értékesített kastélyok közül néhány igen elkeserítő állapotban van. Ilyen például Jánosházán az Erdődy-Choron kastély, melyben a II. világháború után járványkórház, majd mezőgazdasági szakiskola és múzeum működött. A tetőzetet pár éve rendbe rakták, de az épület rohamosan pusztul.
Nincs valami szép állapotban Nemeskolta Vidos-kastélya sem, pedig izgalmas története van.
Ikerváron a Batthány-kastély 2001-ig gyermekotthonként működött. A főút felől megközelíthetetlennek tűnt, de a mellette álló iskola udvaráról csak sikerült besurrannom a kertbe. Még omladozó vakolattal, belécezett ablakokkal is egészen fenséges látvány.
Kemenessömjén Berzsenyi-kastélyát Berzsenyi Jenő, Vas vármegye tiszti főorvosa építtette 1904-05-ben, szecessziós stílusban. A második világháború után kultúrház, iskola, majd gyermekotthon volt. A rendszerváltás után egy osztrák vállalkozó vásárolta meg, aki jelentős anyagi ráfordítással eredeti szépségében újíttatta fel az épületet, majd kastélyszállóként működtette. Később mégis eladta, és azóta üresen áll. Igen elhanyagolt állapotban bukkantam rá az elvadult kert közepén. Az utcai fronton a kerítés egy darabja nincs rögzítve, így könnyedén be lehet jutni a kertbe, de a málló vakolatú kastély zárva van. Maga a kert is elég félelmetes, térdig érő fűben-gazban kell keresztülgázolni, nem is mertem nagyon sokáig ott időzni. Az ablakon bekukucskálva egy lepukkant zongorát láttam a földszinti terem közepén, de falból kitépett berendezések nyomait is. A szomszédos önkormányzatnál elmondták, sajnos mindent kiloptak belőle, a csövektől a WC kagylókig. Ha valaki megmentené, 200 millióért eladó.
Szintén üres és elhanyagolt Csepreg két kastélya: a Schöller-kastély és a Rottermann-kastély, valamint Gencsapáti Széchenyi-kastélya (melyet 800 millióért hirdetnek).
Tömördön a Chernel-kastély klasszicista épülete első látogatásom idején, 2013 őszén még magántulajdonban volt, előtte autó állt. Négy évvel később, 2017 őszén elkeserítő látvány fogadott. Ablakok kitörve, az erkélykorlát hiányzott, a kert elvadult. Mint megtudtam, a tulajdonos meghalt, és döbbenetes volt látni, hogy pár év alatt mennyire le tud pusztulni egy gazdátlanul maradt épület.
Pár évvel ezelőttig fogadott vendégeket Zsédeny Maróthy-kúriája. Legnagyobb bánatomra 2017 őszén már zárt ajtók fogadtak. Bár a főúton még állt egy reklámtábla, a kissé gazos, elvadult kertben nyilvánvaló lett, hogy a hotel már egy jó ideje nem nyitott ki.
Kedvenc urbex kastélyok
Magyarszecsőd
Magyarszecsődre egy katolikus templom miatt mentem, melynek az útikönyv szerint szép XVII. századi festményei vannak, de sajnos nem jutottam be. A GPS-t birizgálva viszont egy kastélyt találtam, méghozzá nem is kicsit. A 2013-as első látogatásom idején ugyan ezt is kerítés védte, de a hatalmas, sárga romos épület oly hívogató volt, a kerítésen pedig tátongott egy nekem megfelelő luk, így bementem pár képet kattintani. Magába az épületbe nem jutottam be, de legalább a kertbe igen. Aztán később találtam az interneten néhány fotót, amit sóvárogva nézegettem és eldöntöttem, legközelebb megpróbálok valahogy a termekben is fotózni.
2017 őszén ismét erre vezetett az utam, és meglepve láttam, hogy a kerítésen levő kapu tárva-nyitva állt. A melléképületek közül az egyik frissen felújítva fogadott, a másik tetején épp a tetőt rakták. Maga a kastély ugyanolyan romos volt, de ezek szerint valami munka csak elkezdődött. „Megnézhetem a kastély?” – kérdeztem. Bólogattak, hogy persze, menjek csak. Azt nem tudom, belekalkulálták-e, hogy besurranok, de így tettem. Az ajtóról először azt hittem, zárva van, mert nem akart nyílni, de akárhogy mustráltam, nem láttam zárat. Kicsit nyomtam rajta, és hopp, ki is tárult. Elképedve lépkedtem az üvegtörmeléken és a szeméthalmokon át teremről teremre. Az emeletre nem mertem felmenni, mert rozogának tűnt minden – mint a munkásoktól utólag megtudtam, ez bölcs döntés volt, mert van, ahol már beszakadt a födém.
Azt a neten kutakodva kiderítettem, hogy egykori Batthyány-kastélyban utoljára panzió működött, de már évek óta üresen, romosan áll. Egy 2012-es írás szerint már jó ideje olasz tulajdonosa van. Most a munkásokkal beszélgetve még több részlet kiderült. A panziót egy hódmezővásárhelyi művész, bőrdíszműves, Szabó Edit kapta bérbe az önkormányzattól 50 évre. Ő készítette a falakat beborító érdekes festményeket és abszolút részt vett a falu életében. A munkások lelkesen mesélték, mennyi jó program volt a kastélykertben. Aztán ismeretlen okokból felmondták a szerződését és eladták a kastélyt egy olasz vállalkozónak (Francesco Tebaldini), akinek több érdekeltsége is van Magyarországon. Az úr eltökélt szándéka, hogy rendezvényközpontot, bemutatótermet alakítson ki a melléképületekből. Hogy mi lesz magának a kastélynak a sorsa, az egyelőre rejtély.
Sárvár
Sárváron természetesen megnéztem a várkastélyt, de egy kevésbé ismert, igazi kincsre is bukkantam. Ez a Hatvany-Deutsch-kastély, melyet cukorgyári kastélyként is ismernek, mivel az egykori cukorgyár mellett áll. Az épületet a cukorgyárat alapító Hatvany-Deutsch Béla építette 1899-ben a család nyári szálláshelyéül. Az államosítás után városi kulturális központ lett csodálatos erkéllyel, kandallós báltermében színházi előadásokat és filmvetítéseket tartottak. A cukorgyár 1998-ban zárt be, a kastély enyészetnek indult. Megvásárolta ugyan egy osztrák befektető és elvégzett néhány szükséges állagmegóvási feladatot – például új tetőt kapott a teljes épület -, de aztán elfogyott a lendület, a pénz. Amikor 2014 áprilisában először jártam itt, siralmas állapotokat találtam. A fából készült régi parkettákat felszedték, a falakról leverték a vakolatot, minden terem tégláig lecsupaszítva állt. Mindezt onnan tudom, akkor sikerült bejutnom nemcsak a kertbe, de az épületbe is.
Amikor második látogatásom idején, 2017 őszén megálltam a kastély előtt, első pillantásra úgy tűnt, nem történt itt semmi. De aztán jobban szemügyre véve az épületet feltűnt, hogy az ablakokat kicserélték. Egy helybéli szerint sárvári vállalkozó, Molnár Csaba vásárolta meg, akinek egy kávézója is van a városban (Lilaudvar). A kastélyt nem tervezi hotelként hasznosítani, hanem elképzelései szerint az kulturális funkcióknak adna helyet.
Mikosszéplak
Mikosszéplak kastélyáról az interneten olvastam. Annyira megfogott a romos épület látványa, hogy mindenképpen fel akartam kutatni. A csodálatos Mikos-Zierer-kastély egykor kápolnával, sőt pálmaházzal is büszkélkedhetett. Az államosítás után oktatási központ, majd SZOT-üdülő volt, aztán magántulajdonba került. A műútról murvás bekötőút vezetett a kastélyhoz, melynek elején egy terepjáró állt zord sofőrrel. Kurtán közölte, hogy a kastélyba nem lehet bemenni, sőt meg se tudom közelíteni, mert az odavezető híd le van zárva. Mivel már sok lezárt helyre sikerült bejutnom, különösebben nem vette el a kedvem, úgyhogy vidáman továbbhajtottam. Valóban elértem egy hídhoz, melyet sorompó zárt le, de az alatt könnyedén át lehetett bújni.
Ott magasodott a kastély a fák között, de kerítés állta az utam, ráadásul kutyacsaholás is hallatszott. Miközben a lombok között leskelődtem, utolért a terepjárós úr, akiről kiderült, hogy a tulajdonosok egyike. Igyekeztem meggyőzni, hogy ha már itt van, engedjen be körülnézni, de hajthatatlan maradt. Túl balesetveszélyes az épület, mondta, viszont megígérte, ha később újra erre járok, és már nem potyognak a fejemre téglák, körülnézhetek.
Pár év múlva, 2020 nyarán ismét nekiveselkedtem. Nem hittem a szememnek, de megint ott állt a terepjáró a bekötő úton. Hosszas alkudozás következett, mert az épület azóta se lett biztonságosabb, sőt. Végül abban egyeztünk ki, hogy beenged a kapun, a kastélyt kívülről megnézhetem, de be nem mehetek, mert nem meri a felelősséget vállalni értem. Úgyhogy így tettem.
Éppen megújuló kastélyok
Csehimindszenten sikerült megismerkednem a friss kastélytulajdonosakkal. Eredetileg a Festetics család emelt itt kúriát, mely később többször gazdát cserélt. Az államosítás után SZOT-gyermeküdülőként működtették, privatizálása óta pedig német tulajdonos kezében van, aki alaposan átépíti. A kertben dolgozó munkás nem akart beengedni, mondván, nem fognak örülni az épp a telken lévő tulajdonosok, de csak bekuncsorogtam magam. Német-angol keveréknyelven beszélgettem a tulajdonosokkal, akik évekig kerestek kastélyt maguknak több országban, míg ráakadtak erre a romra. Nem akarnak szállodát nyitni, csak saját használatra szánják. A mellette levő gazdasági épületeket már takarosan fel is újították, most zajlik a főépület rekonstrukciója. Sajnos arra is fény derült, hogy a kastélyon belül az égvilágon semmi izgalmas nem maradt épen, de a műemlék külső falakat igyekeznek minél eredetibb formában megőrizni.
Nem látogatható magánkastélyok
Amikor pompásan felújított, de magánlakásként használt kastélyokat találok, az egyik szemem nevet, hogy megmenekültek a pusztulástól, de a másik sír, hogy nem tudom megcsodálni őket. Ilyen például Bük Szapáry-kastélya, Bögöte Horváth-kastélya, Nagygeresden a Cseszneky-Mesterházy-kastély, Balogunyom Borsics kastélya, Sorkifaludon a Nádasdy-kastély vagy Sorokpolányon a Szapáry-kastély. Ez utóbbit a tulajdonos, a dán állampolgárságú Kolos Lajos időnként megnyitja a látogatók előtt is.
Kemenesmihályfa Bercsényi utcáján két kastélyt is találunk. Mindkét épület a falu legnevesebb nemesi famíliájához, a Vidos családhoz fűződik. A nagyobbik kastély jelenleg gyönyörűen felújított magánrezidencia, de a szintén privát tulajdonú kisebbiket ritkán használják, és ez utóbbiba sikerült bejutni a kulcsot őrző néni segítségével. Ezt az épületet előbb Szuhay Balázs színész családja vásárolta meg a Vidos családtól, majd kilenc évvel ezelőtt egy angol úr lett az új gazdája. Ő később visszaköltözött Angliába, csak hébe-hóba jár erre, és még nem döntötte el, mitévő legyen az épülettel.
Ellentmondó információkat találtam róla és végül nem jöttem rá, kié és micsoda Vasegerszegen a Markusovszky-kastély.
Sajnos változások történtek a rátóti Széll-kastélyban is. 2017-ben pompás kastélyt találtam ott, melyet 2010 óta üzemeltetett magyar tulajdonosa luxus kastélyszállóként Rex Clinic Hotel néven. A megyében látott kastélyszállók közül nekem ez tetszett a legjobban, mind berendezését, mind atmoszféráját tekintve. Azóta tulajdonosváltás volt, az épület nem látogatható.
Szállodaként működő pompás kastélyok
Szerencsére akadnak a megyében szépen karbantartott, látogatható hotelek is, bár némelyikről nehéz volt eldönteni, működik-e éppen.
Bozsokon az osztrák határhoz közeli Sibrik-kastélynak igazi várkastélyhangulata van. Meseszerű erdő közepén áll, vizesárokkal és kis híddal, kastélyszállóként működik. Amikor legutóbb ott jártam, kicsit lepattant állapotban volt, de 2019 júniusáig megújult a tetőszerkezet, a fűtés – és csatornahálózat. A felújítását követően pedig ismét megnyitotta kapuit a pihenni vágyók előtt. A kastélypark szabadon látogatható, az épület megtekintéséhez időpont-egyeztetés szükséges. A szálláshelyek a szabad helyek függvényében bárki számára foglalhatók. A kastély 2019 nyara óta különböző típusú rendezvényeknek is helyt ad. A park táborok, gyermekzsúrok, esküvők helyszíne, a konferenciateremben pedig továbbra is továbbképzések, munkahelyi összejövetelek, osztálytalálkozók zajlanak.
Első kirándulásom alkalmával kísértethotelbe futottam Vasszécsényben, ahol az Ó-Ebergényi-kastélyt kerestem fel. Az ablakokon bekukucskálva szépen viruló szobanövényeket láttam a folyosókon, úgyhogy valószínűleg csak szezonon kívül jöttem. A kastély szellemekről, paranormális jelenségekről is elhíresült, e témában több cikket is találni a neten. Az utóbbit akkor is érdemes megnézni, ha nem hiszünk a kísértetekben, mert legalább bekukkanthatunk a kastély belsejébe.
Pár évvel később már rendezett udvar fogadott. Mint megtudtam, hétvégeken esküvőket tartanak az épületben, de szállodaként már rég nem üzemel.
Néhány utcával arrébb áll az 1985-ben felújított Új-Ebergényi-kastély, amely most magántulajdonban van, és főleg esküvőkre specializálódott kastélyszállóként működik. A tulajdonosok kedvesen fogadtak, de azt mondták, nincs az épületben korhű részlet, ezért nem érdemes bent nézelődni. Invitálás híján kénytelen voltam beérni a booking.com képeivel, amelyek alapján némi képet kaphattam a kastély szobáiról.
Hotelként üzemel Sitke Felsőbüki Nagy-kastélya. Itt a második világháborút követően 1974-ig iskola működött, majd a Kovács-család a Vas megyei kastély megmentési program keretében került kapcsolatba az épülettel és végezte el annak teljes felújítását. Eleinte bérlőként üzemeltették az épületet, majd 1996-ban nyílt lehetőségük arra, hogy megvásárolhassák.
Elegáns kastélyszálló Szeleste Festetics-kastélya, ezt 1990 és 2000 között Dr. Kovács János állíttatta helyre, azóta is az ő tulajdonában van. Energikus vezetője – bár nem tudta, hogy bloggerrel/újságíróval van dolga, mert csak úgy inkognitóban besétáltam – lelkesen mesélt vagy fél órán keresztül, milyen nagyszerű adottságai vannak a helyi gyógyvíznek. Ha jól értettem, a megszokottnál jóval magasabb sótartalom az, ami miatt ez a víz különösen jó bőrbetegségek (például ekcéma vagy pikkelysömör) gyógyítására. A vendégek 95 százaléka magyar és nagy részük visszatérő. Egy idő után sajnos elkanyarodott a beszélgetés politikai irányba, ekkor udvariasan elköszöntem.
Vönöckön a Karátsony-kastély 1902-ben épült neobarokk stílusban. 2007-ig általános iskolaként funkcionált, aztán 2009-ben szállónak rendezték be. Nem valami elegáns kastélyszállóra kell gondolni, inkább amolyan menedékházra. A földszinten van néhány kétágyas szoba, az emeleten pedig nagy, 10-12 ágyas szobák (emeletes ágyakkal). A szobákhoz közös fürdő tartozik (egy lent, egy pedig fent). Összesen 50 vendéget tudnak elhelyezni és meglehetősen baráti áron lehet kibérelni. A berendezés igazi retro, a kastély-jellegre csak a plafon rozettái utalnak. Színházi társulatok, zenekarok jönnek ide pihenni, de ha a közelben van valami sportverseny, akkor is igénybe veszik. Jól jön a falubelieknek is, ha esküvőre vagy más családi rendezvényre sok rokont hívnak meg, itt tudják őket elszállásolni. A gondnok elmesélte, imádni szokták az idevetődő városiak, az emeletes ágyak ugyanis régi gyerektáborokra, katonaságra emlékeztetik őket. Az étkezés is megoldható, ugyanis pont szemben van a település konyhája, ahol az óvodának, időseknek főznek – akár teljes panzió is befizethető. Az önkormányzatnál lehet érdeklődni, ha valaki kivenné a szobákat.
Nagyon drukkolok, hogy megtalálják a számításukat, és fennmaradhassanak ezek a csodálatosan felújított épületek.
Három csemege
Zsennyén középkori udvarházból épült a 18. században a Bezerédj-kastély, amely 1953-tól alkotóház. Olyan megnyugtató, otthonos érzést áraszt, hogy legszívesebben azonnal odakuporodtam volna egy karosszékbe, és megkértem volna a hely üzemeltetőjét, hadd maradjak néhány éjszakára. A gondnok hölgy elmesélte, hogy az itt alkotó művészek közül sokan évtizedek óta visszajárnak. Már tudják, ki az, aki a szombathelyi karnevál idején szokott érkezni, ki az, aki nagyon szereti a házi rétest, ki melyik szobát preferálja – ezek azok az apróságok, amelyektől otthonossá válik egy szálloda. Sajnos csak a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagjai lakhatnak itt a családjukkal, de ha ezen múlik, lehet, hogy megpróbálkozom a versírással vagy a festészettel.
Tanakajd klasszicista Ambrózy-kastélyának egykori tulajdonosa, Ambrózy Migazzi István kiváló kert- és arborétumépítő volt. A kastélyt 1945-ben államosították, 1954-től a Vas Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Igazgatóság működik benne. Parkja természetvédelmi terület, olyan, mint egy áthatolhatatlan dzsungel precízen karbantartva, csodálatos illatokkal és vidám madárcsicsergéssel. Jó lehet annak, aki reggelente ide jár dolgozni.
Répceszentgyörgy Szentgyörgyi-Horváth-kastélya legutóbb nevelőotthonként, illetve iskolaként működött. Egy hátsó épületben még láthatóak a régi bordásfalak, de a legelragadóbb a kertben szunnyadó, növényekkel félig benőtt gőzmozdony volt. Ez még az első látogatásom során itt állt, de legutóbb sajnos már nem – elvitte a korábbi fenntartó, a MÁV.
A Vas megyei sorozat írásai:
Italbolttól luxushotelig – kastélyok Vas megyében
Meglepetés a nyugati országrészben: Szombathely
Vasi Hegyhát, Rábamente – Ezer apró csoda földje
Több, mint wellness – Bükfürdő
Vas megye látnivalói – arborétumoktól a vasfüggönyig
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)