Grossglockner és Liechtensteinklamm: két látványos kirándulócélpont Salzburg régiójában!
Grossglockner
Egész úton szorítottam, hogy jó idő legyen, de soha nem annyira, mint azon a reggelen, amikor a Grossglockner volt a program – itt tényleg azon áll és bukik minden, hogy kifogja-e az ember a tiszta időt. Szerencsére ragyogó napsütésre ébredtem és a tiszta, napos idő egész napra megmaradt. Nagyon régi vágyam volt végigvezetni a High Alpine Road-on, most végre ez is megvalósult.

Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
A Getyourguide egy remek platform, ahol különböző programokat, városkártyákat, reptéri transzfereket, vonatbérleteket, stb. foglalhatsz. Töltsd le az applikációt EZEN A LINKEN. Ezután keress programokat és a foglalásod során a fizetés előtt írd be a kuponkódomat: TRAVELLINAHU5, így azokra 5% kedvezményt kapsz.
Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy az én életem folyamatos instagram-pillanat, elmesélem a kis drámát is (ami már a harmadik volt csak ezen az úton – első nap egy figyelmetlen sofőrtárs csúnyán meghúzta a jobb hátsó ajtaját az autómnak, aztán meg elcsúsztam egy lépcsőn és lehorzsoltam a bőrt egy lábujjamról – na de „no pain, no gain”). Mire átértem az egyébként übergigaszuper Grossglockneren északról délre, azaz Zell am See irányából Heiligenblutba, nagyon csúnya égett gumiszaga volt az autómnak a sok fékezéstől (igen, volt pedig motorfék is). Úgyhogy megálltam egy szerelőnél, aki kézrátétellel azt mondta, baj van (megfogta a kereket és túl forrónak találta), majd közölte, elmegy ebédelni, de egy óra múlva jön és megcsinálja. És ott hagyott a kétségek közt.

Nem tudtam, tényleg van-e baj, vagy ez normális ennyi igénybevétel után, úgyhogy telefonos segítséget kértem, felhívtam gyorsan két fiúismerőst, akik egybehangzóan azt mondták, ne izguljak, ez természetes, pihentessem kicsit az autót, aztán menjek tovább. Én azonban papírkutya voltam, inkább megvártam a szerelőt. Nem volt rossz ötlet, mert ugyan szerencsére a féknek semmi baja nem volt, olaj már mutatóban is alig volt a kocsiban. De a legjobb az volt, hogy elvitt egy körre (nem kell rosszra gondolni!). Nagy meglepetésemre mondta, üljek az anyósülésre és kocsikáztunk egy kicsit a szerpentinen, megmutatta, mikor hányasban legyen az autó felfele és lefele.

Ha egyszerűen akarom összegezni a tudnivalókat. mindig eggyel kisebb sebesség kell, mint gondolnád, kb. végig kettes:-) Szóval amikor felfele mentünk, hiába mutatta az autó kettesben, hogy kapcsoljak fel, a szerelő azt mondta, nem tanácsos (azért mutatja, mert az autó nem tudja, hogy emelkedőn vagy, csak a sebességet érzékeli). Inkább kettesben menj fel úgy, hogy alig nyomod a gázt, mint hármasban tövig nyomva a gázpedált. Lefele ugyanez – hiába érzed, hogy jobb lenne a hármas, mert fura hangja van a kettesnek, a végsőkig használni kell a motorféket és csak kanyarok előtt kell egyszer (vagy szükség esetén kanyarok közt is, azaz többször), határozottan fékezni. Ez a legfontosabb: nem szabad folyamatosan kicsiket, csúsztatva fékezni!
Naponta átlag 10 ügyfele van ugyanilyen problémával, szóval nem nézett hülyének, tök kedvesen és érthetően elmondta a dolgokat. Hiába van 30+ év vezetési rutinom, ez a terep azért még nekem is szokatlan volt. És bár a blogokon meg az instagramon általában csak a „positive vibe” a menő, szerintem ez hasznos információ.

A High Alpine Road csak május elejétől október végéig van nyitva. Bruck települést (Zell am See-hez közel) köti össze Heiligenbluttal – ez utóbbi már maga megéri az autókázást. Az út díjköteles, jelenleg 36.5 euró a napijegy. Nagyon ott kell lenni fejben végig a vezetésnél. Általában épp óvatosan előztem egy gyök kettővel felfele araszoló kerékpárost, amikor a másik oldalamon öngyilkosjelölt tempóval húztak el a motorosok. Érdemes megállni többször pihenni – ez mondjuk adott lesz a sok fotózás miatt.

Az út északi végénél, Fusch településen szálltam meg, a Hotel Römerhofban. Nagyon jó kis szálloda, szép spa részleggel, ahol a benti medencéből ki lehet úszni a kintibe, sőt, egy kis tavacska is van a kertben. Kicsit meglepődtem a vacsoránál, hogy zsenge 53 évemmel igazi kis benjamin voltam az idős vendégek közt, de mint megtudtam a természetesen magyar felszolgálótól, ez véletlen volt: aznap egy egész busznyi turistacsoport érkezett, máskor nem ilyen magas az átlagéletkor.
Direkt itt intéztem szállást, hogy ha esetleg az első nap nem jó az idő a hegyi úton, akkor legyen még egy esélyem rá másnap, hogy végigmenjek rajta (második napra egyébként van kedvezményes áru jegy, 12 euró). Szerencsére erre nem volt szükség, mert azért kemény lett volna a hegyi szerpentinen kanyargás után nyomni le a hazafelé tartó nyolcórás vezetést. Így aludtam egy nagyot, reggel kicsit kiélveztem a wellnesst és kipihenve tudtam nekivágni a hazaútnak.
Liechtensteinklamm
Egy látványos szurdoktúra is út ejthető a Grossglockner felé indulva vagy épp a hazaúton – méghozzá a Liechtensteinklamm. A szurdokban a legnagyobb látványosság a csigalépcső, illetve az útvonal végén egy hatalmas vízesés. Sok szurdoktúrával ellentétben ez nem körtúra, hanem ugyanazon az útvonalon kell visszamenni, 440 lépcsőn! 12 euró a felnőttjegy, 9-18 közt van nyitva.


Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat:
