Ausztrália keleti partvidékétől egy rövid hajózásra fekvő Fraser-sziget a világ legnagyobb homokszigete. Különlegessége okán, no meg mivel világörökség, ezt is beillesztettem az útitervbe.
Hosszú autózás Airlie Beach-től
Előző megállóhelyemtől, Airlie Beach-től jó 900 km Hervey Bay, ahonnan a Fraser-sziget túrák indulnak.
Ezt másfél nap alatt kellett lenyomnom, mert az első nap délelőttjén még a korallzátonyos sétarepülésen voltam. Amikor nagyon futólag ránéztem otthon a térképre, úgy tűnt, mintha legalább részben a tengerparton menne az út, de a frászt: egy pillanatig sem látszik a tenger. Rettentő monoton menet volt, egyhangú, unalmas tájon.
Az út üzemeltetői is tisztában lehetnek ezzel, mert igyekeznek valahogy életben tartani a sofőrök figyelmét. Többek közt találós kérdéseket helyeztek el az út mentén, például melyik ausztrál kormányzóról neveztek el süteményt (a helyes válasz: Lamington).
Ezzel együtt sokan elbambulhatnak az úton, mert sok autóroncsot láttam. Ennél több csak kengurutetemből volt, a szívem szakadt meg. Addig nem is értettem, hogy lehet elütni egy kengurut, amíg egyszer csak ott nem teremt előttem egy a semmiből – ott csücsült a felezővonalon, persze már szürkületkor, hogy az utolsó pillanatban vegyem észre. A padlóféknek hála megmenekült, bár utána majd kiugrott a szívem a helyéről belegondolva, hogy bele se néztem a tükörbe, amikor ösztönösen fékeztem, még jó, hogy nem jött belém senki.
Homokos autóutak
A Fraser-sziget meglehetősen nagy: hossza 124 km, szélessége átlagban 10–15 km között van, a legszélesebb pontján 25 km.
Nincsenek rajta aszfaltos utak, de a tengerpart mentén körbeautózható a homokon – persze kizárólag négykerék-meghajtású járművel. Nem árt az se, ha a sofőr rutinos, mert a kezdők gyakran elakadnak. Én egy robosztus busszal utaztam, de a kikötő után 200 méterre már meg is álltunk, mert előttünk pár autó fennakadt a homokon. A mi sofőrünk mentette ki őket szorult helyzetükből – egyrészt jófejségből, másrészt mert különben még mindig ott rostokolnánk, ott ugyanis szűk, egysávos volt az „út”.
A homokos ösvény a tengerparton ugyan széles, de az erdőkben csak egysávos. Ha szembe jön egy autó, akkor valakinek vissza kell tolatni egy kiállóhoz – sok sikert a térdig süppedős homokban!:-)
Érdekesség, hogy a tengerparti széles rész is országútnak számít, vannak sebességhatárokat jelző táblák, sőt, néha rendőrök is ellenőrzik, azt betartják-e.
A szigeten található homok fémekben gazdag, és mivel a partokon a sós víz mossa azt, az oxidálódás hatására rozsdás-vörös színben játszik. Valamennyi aranyat is tartalmaz, de sajnos elenyésző mennyiségben, nem lehetett belemarkolni és pár aranyrögöt hazahozni.
Állatvilág
A sziget belsejében vagy 100 édesvízi tó is található, ezekben lehet igazán jót csobbanni. A tengerben nem ajánlott, mert cápákból medúzákig van itt minden.
És ha már veszélyes állatok: a két rettegett állat a kígyó és a dingó, de nem jellemző, hogy komoly bajt okoznának. A mérges kígyó csak akkor marja meg az embert, ha az kiprovokálja piszkálással vagy egyéb módon. A dingó már neccesebb ügy, időnként előfordulnak harapások, de ez ellen is lehet védekezni. Egyrészt érdemes csoportosan kirándulni, másrészt kell vinni egy botot, mert attól félnek.
Érdekes, hogy sok párhuzamot fedeztem fel a dingók és a medvék közt. Mindkettő azért kezdte el megtámadni az embereket, mert azokat az étellel azonosította – az emberek hibájából, akik elöl hagyták az ételmaradékot. (Ma már emiatt rácsokkal gondosan elzárt szemetesekbe szabad csak ételt kidobni). Szintén ugyanazokat hallottam arról, mit tegyünk, ha összetalálkozunk velük az erdőben: futni tilos, lassan kell hátrálni, lehetőleg hangosan beszélve.
Szóval nem kell megijedni, csak ésszel kell bóklászni.
Nem csak az állatokra kell figyelni, de az apály-dagály mozgásokra is. Amikor magas a vízállás, akkor lezárhat bizonyos partszakaszokat, elvágva az utazót a szállástól. Mindenképp fel kell jegyezni, mikor veszélytelen csapatni a terepjáróval a tengerparton és mikor jobb a belső utakon maradni.
Különleges erdő
A Fraser-sziget egyik különlegessége, hogy itt van a világ egyetlen esőerdeje, amely homokon él. Mint közismert, a homok nem igazán a legalkalmasabb növények nevelésére, úgyhogy első blikkre meglepő, hogy itt egy egész dzsungelt tart el. A titok nyitja egy baktérium, gomba, mikro-orgazmus vagy nem pontosan értettem, mi, ami termékennyé teszi ezt a homokot, mindenesetre még a nagy szárazságban is pompásan zöldellt a sziget.
Mit lehet itt csinálni?
Sokan csak azért jönnek, hogy kiélvezzék a tengerpart homokjában száguldást, de azért akadnak látványosságok. A legjobbak a csodás tavak, melyekben nagyon jól esik hűsölni. Ilyen például a McKenzie tó, ahol a part menti rész szinte teljesen áttetsző, aztán beljebb már egész akvamarin-kék. A nagyon tiszta víz és a különleges, szilikát homok elég sok strandolót vonzz, itt ritkán lehet egyedül a turista.
Szintén kirándultunk a Wabby-tóhoz is. Ehhez egy szűk órácskát kellett gyalogolni, ami elvileg nem sok, de homokban kutyagolva háromszor olyan hosszúnak tűnik az út. Nemcsak a szemnek esik jól a célnál a smaragdzöld tó, de nincs ember, aki ellen tudna állni, hogy megmártózzon.
Ellátogattunk a Central Station-hoz is, ami egykor fontos fakitermelési központ volt. Az itt kitermelt faanyagot elsősorban az az angol flotta hajói számára használták fel. Szerencsére az acél hajótestek előretörése miatt csak az erdők 5 százalékát irtották ki, pedig 200 ember dolgozott is évekig. Ma már a sziget flórája és faunája szigorúan védett.
A tengerpart egyik látványossága az SS Maheno roncsa. Ez 1905 és 1935 között szelte át a Tasman-tengert Ausztrália és Új-Zéland közt, mígnem egy ciklon során partra sodródott.
Az se marad azért hoppon, aki mindenképp tengerben akar fürödni, mert erre is van lehetőség, egy kijelölt helyen. A Champagne Pools védett medencéiben nem kell cápatámadásoktól tartani.
Végül egy remek kilátópontot is felkerestünk, egy tengerpartra benyúló magas földdarabot. Ez az Indian Head, ahonnan szuperül ráláttunk a „75 mérföldes strandra”.
Túraszervezés, szállás
Egyéni utazók gyakran kempingeznek a szigeten, erre vannak kijelölt helyek a tengerparton. Jó tudni, hogy a kijelölt hely csak ennyit jelent, amit a neve leír, azaz van egy tábla, hogy na, itt lehet kempingezni. Nincs WC, víz, de még egy szemetes sem és csodák csodája, nem is szemetel senki, szépen magával viszi mindenki a szemetét.
Én elég régóta vezetek és meglehetősen biztosan, de nem mertem egyedül bevállalni a homokban közlekedést, inkább beneveztem egy kétnapos túrára. Így sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam és az életben maradás helyett tudtam a látványosságokra koncentrálni.
A kétnapos kirándulást a Fraser Explorer Tours szervezte. A szállástól függően 399-529 ausztrál dolláros árban benne van az égvilágon minden Hervey Bay kiindulással és érkezéssel: oda-vissza komp, végig közlekedés busszal és vezetéssel, egy éjszaka szállás, első nap ebéd és vacsora, második nap reggeli és ebéd, valamint nemzeti park belépő.
A szállás az Eurong Beach Resortban volt, kellemes úszómedencés hotelben. Itt kaptuk első nap az ebédet és vacsorát, valamint második nap a reggelit, mindent büférendszerben, bőségesen.
Az iroda felhívja a figyelmet, mit kell hozni – fürdőruhát, napvédőt, törülközőt és kulacsot (víz van a buszon). Amit még hozzátennék lányoknak, az a sportmelltartó, mert két napig ráz a busz:-) Bevallom, a két nap nekem bőven elég volt a homokon zötykölődésből, de egy pillanatig nem bántam meg, hogy bevállaltam, mert ritka különleges tájat ismertem meg.
A sorozat összes blogbejegyzése
Sydney, Brisbane és a Kék hegység
Kakadu és Uluru – az ausztrál outback
Melbourne és a Great Ocean Road
Cairns, ősi esőerdő és koalasimogatás
Fraser-sziget: a világ legnagyobb homokszigete