Dominikai Köztársaság, St. Kitts és Antigua

Antigua

2016 elején egy jól sikerült körutat tettem a karib szigetvilágban, felkeresve nyolc karib-szigetet Guadeloupe és Trinidad közt. Most a karib-térség északi szigeteinek veselkedtem neki, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a végére érek az itt fekvő országoknak. Ez végül nem így alakult, mert inamba szállt a bátorságom, hogy átmenjek a Dominikai Köztársaságból Haitibe (pedig igencsak logikus lett volna a két ország ugyanis egy szigeten osztozik). A magyar, angol, kanadai külügyminisztérium egyaránt piros jelzést mutat, utazásra nem javasolja az országot. Egyedül, nőként utazva, ráadásul úgy, hogy nem beszélem a helyi nyelvet, úgy gondoltam, nem kockáztatok. Úgyhogy „csak” öt szigetet érintett a körút, egy kis menekülés a napsütésre az otthoni télből.

Budapestről Párizson át Szent Márton szigetére érkeztem, onnan hajóval kirándultam Anguillára. Ezután St. Kittsre repültem egy rövid járattal, majd egy másikkal Antigua szigetére. Végül a Dominikai Köztársaságot céloztam be, ahol az utolsó egy hetet töltöttem, majd innen repültem haza ismét Párizson keresztül. Kihasználtam, hogy mind Szent Márton szigetére, mind pedig Punta Canara jár az Air France, így odafele az előbbi szigetre érkeztem, haza viszont az utóbbiról indultam.

Dominikai Köztársaság

Tapasztalatok

Meglehetősen vegyes érzelmek maradnak bennem a Dominikai Köztársaságról. Örökre emlékezetes marad a bálnales, ahol életemben először tanúja voltam élőben egy igazi, látványos ugrásnak („breach”-nek). Ezt leszámítva azonban nem lopta be magát az ország a szívembe, különösen a népszerű Punta Cana nyaralórész. Túl sok az ember és túl zajos.

Azt általánosságban is el lehet mondani, hogy aki a csendet szereti, az ne ide jöjjön. Reggel arra ébred az ember, hogy valahonnan üvölt a zene. Beül egy buszba, ott biztos vagy megy tévé, rádió, vagy ha nem, akkor az utasok közül bőgeti egy a zenét a telefonján, miközben mások hangosan beszélgetnek az ismerőseikkel. És szól a hangos zene a boltban, az étteremben, a szállodában – ha nem a sajátban, akkor a szomszédban. Még soha életemben nem vágytam annyira csendre, mint pár nap Dominika után.

Látnivalók

A sziget fővárosa Santo Domingo, melynek régi belvárosa, a gyarmati negyed az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Ahhoz képest, hogy épp bent volt egy óriási tengerjáró, nem tolongtak a turisták a látnivalóknál: a katedrálisnál és a múzeumoknál. Lehet, hogy ezek a nevezetességek nem voltak számukra izgalmasak és inkább a hajón maradtak.

Santo Domingo

Szintén meglehetősen kihalt volt a belvárostól alig 10 percnyi autózásra fekvő kis park, a Los Tres Ojos, azaz a három „szem”. Ez három különösen szép víz alatti tó sziklabarlangok ölelésében, melyekhez pár tucat lépcsőn lehet leereszkedni. Fürödni nem szabad bennük, csak gyönyörködni.

Santo Domingo

A fővárosból Samanába indultam. Elég nagy kitérő volt a Punta Cana-i végállomás előtt, és kicsit lutri. Azért ment rá két napom gyakorlatilag az oda-vissza útra, hogy elmehessek ott egy félnapos bálnales programra. Ha nem látok bálnát, akkor ez kidobott három nap, mert egyébként semmi érdekes nincs Samanában, de az internetes vélemények alapján elég jó volt az esély egy sikeres kirándulásra. És milyen jó, hogy bevállaltam, az a pár órás hajókázás mindörökre bevonult életem legemlékezetesebb kalandjai közé!

Na de ne fussunk ennyire előre. Santo Domingo és Samana közt a CaribeTours buszai közlekednek. Reggel 8 és 10, délután 14 és 16 órakor indulnak a járatok (mindkét irányból). Jegyet nem lehet előre venni se online, se személyesen, csak mindig aznap, a busz indulása előtt pár órával. Az út szűk három óra és 400 peso (körülbelül 8 USD). Jellemző, hogy Samanában a busztól a hotelig a két kilométeres taxiút majdnem ennyibe, 300 pesoba került.

Samanából több társaság indít bálnales túrákat, én a tripadvisoron kedvenc Whale Samana with Kim Beddal céggel mentem. A hajók délelőtt és délután futnak ki, a félnapos túra ára 59 USD. És kevés olyan dolog van, ami jobban megérne ennyi pénzt!:-)

Samana

A Samana öbölbe nagyon messziről jönnek az év első hónapjaiban elleni a bálnák, itt ugyanis jó meleg a víz. A kis bálnáknak születésük után csak egy centis zsírrétegük, azaz „szigetelésük” van, így a szokásos lakóhelyükön, a jóval hidegebb tengerekben fáznának. Az öböl nagyon népszerű számukra, úgyhogy szinte garantált, hogy a két és fél hónapos szezonban (január közepétől március végéig) felbukkannak a túra során. Mi több magányos egyedet és csapatot is láttunk, de ami az életre szóló élmény volt, az egy „breach”, amikor teljesen kiugrik egy a vízből. Egyszerűen kirázza az embert a hideg, amikor egy hosszúszárnyú bálna a maga 30-40 tonnájával kecsesen felugrik. Tényleg olyan megrázó volt, hogy még másnap is teljesen a pillanat hatása alatt voltam.

Nem minden utas volt ilyen szerencsés, mert elég sokan a zacskójukba meredtek. Nagyon erősek voltak a hullámok, így jó páran rosszul voltak. Egy bloggernek persze nincs ideje ilyen úri huncutságokra, fotózni kell!:-)

Samana

Annyira fel voltam dobva, hogy amikor partot értünk, azonnal vissza akartam menni és ha lett volna délután is kirándulás (általában van), azonnal kifizettem volna újra az árát. De sajnos a második turnus nem indult az erős hullámzás miatt. No de nem panaszkodom, egyszer legalább összejött.

Azt viszont eldöntöttem, hogy ha Haitin rendeződik valamelyest a helyzet és látogatható lesz az ország, visszajövök a szigetre és akkor ismét elzarándokolok Samanába!

Samanából aztán vissza kellett buszozni Santo Domingóba, majd egy másik társaság buszával utaztam tovább Punta Cana nyaralóvárosba. Ez egy kicsit lehangoló volt a maga turistáival és hangosságával, utólag egy kicsit bántam, hogy nem maradtam még egy napot Samanában, hogy még egyszer kifussak a hajóval a tengerre. Punta Canából a legnépszerűbb program – sőt, az egész országot tekintve az első számú nevezetesség – egy hajókirándulás Saona szigetére, de én ezt kihagytam. Ahogy utána olvastam, ez egy jó 10 órás kirándulás, aminek az eleje és a vége csak egy hosszan elnyúló logisztika: összeszedni a csoport tagjait különböző hotelekből, kivinni őket a kikötőbe, hajóra szállni, majd 2-3 órás (tömeges) strandolás után vissza ugyanez. Inkább hagytam a fenébe és csak pihentem a parton – ha nem is volt olyan szép, mint Saona strandja, legalább nyugisabb volt.

Szállások

A fővárosban, Santo Domingoban egy egyszerű, de tiszta szálláson, az Esmeralda Hotelben laktam.Itt nincs reggeli az árban, de van egy bár, ahol lehet venni. A recepciósok közül csak egy hölgy beszél angolul, de fordítóprogrammal lehet boldogulni és mindenki nagyon segítőkész.

Samanában a Sunhouse Samana volt a szállásom, takaros, napsütötte szoba nagy terasszal, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt. Az árban a reggeli is benne van, plusz korlátlan ivóvíz. Elég meredek út vezet fel a partról a hotelbe, jó kis testedzés!

Punta Canában a Riviéra Punta Cana Eco Travelers-ben vettem ki egy szobát. Maga a szoba nagyon rendben volt, nappali, háló, kis terasz, igazán tágas. Ami gond volt, hogy az egész utcában, sőt, környéken rengeteg építkezés van, úgyhogy meglehetősen zajos az utca – de remélhetőleg, ez nem állandó probléma.

Praktikus tudnivalók

A fővárosban (sajnos csak itt) remekül működik az über és jóval olcsóbb a taxinál. Egy csöppet megnehezíti a sofőrünk megtalálását az, hogy az autókon nincs elöl rendszám, csak hátul, úgyhogy amikor közelít az autónk, nehéz felismerni.

Több szolgáltatónál is lehet adatforgalmat venni, nekem az első szálláson a recepciós a Clarot ajánlotta, így oda mentem. A SIM kártya 100 peso, egy 5 napos, 5 gigás adatjegy pedig 150 peso.

Soha senkinek nincs aprója, úgyhogy nagyobb szupermarketekben érdemes váltani.

Járda a városokban maximum mutatóban van, úgyhogy babakocsival vagy kerekesszékkel elég nehézkes itt mozogni.

A távolsági buszok nagyon olcsók, úgyhogy ha városok közt közlekedünk, akkor a legjobb azokra hagyatkozni, teljesen felesleges autót bérelni.

Santo Domingo

Saint Kitts

Semmi racionális magyarázatot nem tudok adni rá, de nekem St. Kitts egyáltalán nem jött be. Persze ha valaki azt mondja húsz éve, hogy eljutok ide és majd húzom a számat, akkor nyilván bolondnak nézem. De szerencsére annyi csodálatos szigetet láttam már eddig, hogy ez nem kápráztatott el. Persze ettől még lehet, hogy valakinek pont ez lesz a kedvence, végül is fiúkból se ugyanaz tetszik minden lánynak. Szerencsére.

Tapasztalatok

Talán az volt kicsit visszás számomra, hogy teljesen elkülönültek a turistás és a helyiek által lakott részek. A turistákból kis egyszerűsítéssel kétféle van. A tengerjárók utasai a fővárosba, Basseterrébe érkeznek és ahogy elnéztem, ott lebzselnek a boltok körül. Rajtuk kívül pedig vannak a resortok lakói, akik egy kupacban, Frigate Bay hatalmas, elegáns szállodáiban nyaralnak. Hátizsákos, független utazók még mutatóba is alig vannak.

A helybélieken nem éreztem a nagy igyekezetet, hogy megszerettessék velem az országukat, az egyetlen kivétel a vendégház idős tulajdonosa volt, egy csupa szív néni. És az is biztos, hogy teljesen felesleges a Lidl vagy Aldi személyzeteseinek itt toborozni pénztárosokat – én még ilyen lassú mozgású eladókat és ügyintézőket az életemben nem láttam.

A sziget szépségével egyébként nincs baj. Ha nem is a legfestőibbek a strandok, azért akadnak szép hosszú homokos partszakaszok. A sziget belseje pedig csupa zöldellő hegy – ahogy egy román blogger barátom mondta, mintha egy trópusi Írországban járnánk.

Látnivalók

Az egész szigetet fél nap alatt körbe lehet autózni, én is ezt tettem, megállva a világörökségként jegyzett erődben (Brimstone Hill Fortress National Park).

St Kitts

Ezen kívül még a Black Rock nevű partszakasz nevezhető látnivalónak, néhány nagy fekete szikla, de ez sem különösebben érdekfeszítő.

A nap második felét pedig a Marriottban töltöttem. Behajtottam az udvarra, leparkoltam, majd kisétáltam a tengerpartra és elnyúltam egy könyvvel egy strandágyon. A kutya nem kérdezte, ki vagyok (nem ott laktam).

St Kitts

Praktikus tudnivalók

A szállásom egy családi vendégház volt, a Fern Tree B+B, ahol a szobaárban kiadós angol reggeli és egy Jess nevű vörös cica hízelgése is benne foglaltatott.

A repülőtéren egyetlen autóbérlő cég van, de annak is csak délben nyit az irodája. A belvárosban lehet inkább autót találni, én a Firefly-nál 45 dollárért (plusz 22% adó) kaptam egyet, amihez hozzájött a kötelező 20 dolláros helyi vezetői engedély, így végül 74 dollárba került egy egynapos bérlés. Szerencsére bár a városban vettem fel az autót, másnap reggel a gépem indulása előtt leadhattam a reptéren.

A hivatalos fizetőeszköz a karibi dollár, de elfogadnak USA dollárt is.

Többféle fali konnektor van, érdemes felkészülni változatos adapterekkel.

Antigua

Míg Saint Kitts teljesen hidegen hagyott, Antigua annál inkább magával ragadott. Ugyanúgy két éjszakát töltöttem itt, de sokkal több élményben volt részem.

Antigua

Tapasztalatok

Antiguán nem éreztem azt, ami a legnagyobb gondom volt Saint Kitts-en, nevezetesen a helyiek és látogatók hermetikus elkülönülését. A strandokon, büfékben, boltokban, ugyanúgy megfordultak az itt nyaralók, mint az itt élők, és boldogan vegyültek, csicseregtek egymással.

Látnivalók

Antigua egy világörökségi helyszínt is fel tud mutatni, ez az egykori angol kikötő (Nelson’s Dockyard). A régi barakkok, kőépületek ma mind modern funkciót kaptak. A területen múzeum, éttermek, ajándékboltok kaptak helyet. Nem a világ legizgalmasabb UNESCO helyszíne, de ha már itt jár az ember, kár kihagyni.

Jó panorámáért a közeli Shirley Heights kilátópontra érdemes felautókázni, ahol egy erőd nyomait is fel lehet lelni (ide és az kikötőbe kombinált jegy érvényes, 8 USD).

Antigua

A sziget belsejében néhány régi kőből rakott szélmalom áll, Antigua egykori gyarmati múltjára emlékeztetve, amikor még nem a turizmus, hanem a cukornádtermesztés és rumkészítés volt a két legfontosabb iparág.

Ritkán fordul elő, hogy pont a legkommerszebb strand legyen a kedvencem, de Antigua nevezetes Dickenson Bay partszakasza egyszerűen tökéletes. Nagyszerű a fekvése, a kék sok árnyalatában pompázik a víz. Maldívos, ahogy én hívom, mert ott láttam ilyet először. Rengeteg napozóágy van kint, úgyhogy akad mindig szabadon. Bár a látogatók is szép számmal jönnek, akkora a terület, hogy nincs tömeg.

Antigua

Kisebb, de szintén festői és strandágyakkal ugyancsak jól felszerelt a Valley Church Bay. Nekem csöppet elrontotta az élményt egy tucatnyi spicces lány, akik láthatóan lánybúcsút tartottak és már kora délután magukból kikelve üvöltöztek. De őket leszámítva a látvány tízpontos volt.

A sziget északi részén jórészt a széllovas-birodalom a Hodges Bay, a hullámok itt túl erősek a fürdéshez.

A délkeleti csücsökben megbújó Half Moon Bay a tengerjárók kikötőjétől a létező legtávolabbi strand, így ide biztosan nem vetődnek el a tömegturisták. Még hétvégén is kevés látogató van, igazi családias strand.

Praktikus tudnivalók

A szállásom a Lamblion vendégház volt, ahol 11 apartmant található egy kétemeletes házban. Mindegyikben van nappal, háló és konyha, úgyhogy szupermarketben vásárolva olcsóbban megúszhatóak az étkezések.

Antigua

Az autót is a házigazdámtól béreltem, mert olcsóbban adta a hivatalos kölcsönzőknél, 40 amerikai dollár/nap áron (plusz itt is meg kellett venni a 20 dolláros helyi engedélyt).

A helyi valuta a karibi dollár, de turistáknak amerikai dollárban mondják be az árakat.

A kéthetes körút három blogbejegyzése

Dominikai Köztársaság, St. Kitts és Antigua

Anguilla, a butiksziget

Szent Márton-sziget

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel meghálálni a blogba fektetett sok munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com és/vagy airbnb.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezeken a lapokon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. A támogatásod további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)