Szerintem eltart még egy darabig, amíg nyugodtan megyünk zsúfolt nagyvárosokba, a közeljövő inkább a természeti látnivalóknak kedvez. Szerencsére nem kell messze menni, mert a szomszédos Ausztria tele van szebbnél szebb helyekkel – ezekből csemegézek most öt szuper helyet.
Altaussee
Altaussee sokaknak egy James Bond filmből ismerős, kivéve nekem, akinek nincs ideje filmeket nézni:-), de így legalább az újdonság varázsával hatott rám. A tó körül egy nyolc kilométeres sétaútvonal vezet, emelkedők nélkül, úgyhogy gyerekekkel is könnyedén körbe lehet sétálni. De aki szívesebben hajókázik, annak is van jó hírem, ugyanis nagyon speciális sétahajó jár a tavon: Ausztria első napenergiával működő hajója. Ez egyrészt környezetbarát, másrészt meg nem zörög, azaz nem zavarja meg a berregő motorhang a csodálatos nyugalmat.
A Romantik Hotel Seevilla nevű csodálatos intézményben laktam, közvetlenül a tóparton. Elég jó úgy kezdeni a napot, hogy a reggeli kávét ilyen kilátással hörpinti fel az ember…
Alig pár perc autóval a szállodától a Narzissen Vital Resort. Nem vagyok egy nagy wellnes-mániákus, no de van az a medence, amibe még én is belecsobbanok! Csak mintegy 429 embert kellett megmozgatni ehhez a képhez. Először is mindenkit kiküldeni a medencének ebből a részéből, aztán fotós casting-ot tartani, mert az autóban maradt a kis állvány, amire tenni szoktam időzítővel. Már csak a napernyőket kellett rendbe tenni, mert volt, ami csukva volt, másik meg nyitva (hogy néz már ki?!) és a hegyet kicsit arrébb tolni – és már kész is volt az elkapott pillanatfotó!
Dachstein, déli oldal: Skywalk, Lépcső a semmibe
A Dachstein teljes felfedezéséhez két napra van szükség, ugyanis nagyon látványos a hegy északi, valamint a déli oldala is. A déli oldal felfedezéséhez Ramsauban vagy Schladmingban érdemes megszállni, ezektől 20-30 perc alatt ott lehet lenni autóval az induló állomáson. A Dachstein Panorama lift visz fel a csúcsra, ennek csak egy megállója van, 2700 méteren. Az egy dolog, hogy kb. ezer métert emelkedik a lift, de olyan közel lebeg a sziklákhoz, hogy folyamatosan azt hittem, most csapódunk neki. De simán felértünk. A liftnek az árait ide hivatkoztam be. Nagyon fontos, hogy erre a liftre érdemes előre időpontot foglalni, mert sokszor túl nagy a kereslet. Időpontot ezen a linken tudsz foglalni. Ha megvan a foglalás, két eset lehetséges. Amennyiben van Schladming régiós kártyád, azaz Sommercard-od, és legalább két éjszakát töltesz a szállásodon, akkor nem kerül semennyibe a gondola, hanem a Sommercard-dal tudsz felmenni. Ha nincs kártyád vagy csak egynapos tartózkodásod van, akkor meg kell venni a jegyet.
Maga a Sommercard 200-nál is több dologra nyújt ingyenes vagy kedvezményes belépőt, pl. tömegközlekedés, felvonók, fürdők, stb. Már akkor is jár ingyen (!) Sommercard, ha csak egy éjszakát töltesz el egy szerződött hotelben és legtöbb helyen azt használhatod is, de a Dachstein Panorama egy kivétel, ehhez olyan kártya kell, aminek érvényessége minimum két nap. A Sommercard május végétől október közepéig él, nyilván az a célja, hogy az egyébként télen jobban kihasznált felvonókra, nevezetességekre nyáron is bevonzzanak látogatókat. Szerintem ha nyáron ebben a régióban nyaralsz, mindenképp érdemes olyan szállást választani, ahol adnak ilyet – a Schladming-Dachstein régió weblapján listázott szállások mellett látszik, hol adnak kártyát és hol nem.
Én a Hotel Annelies-ben laktam, nagyon helyes kis panzió igazi muskátlis ablakokkal. Be lehet fizetni félpanzióra is. A reggeli bőséges svédasztalos, a vacsora pedig választható menü, de van a-la-carte is. Amikor lementem az alagsorba a tornaterembe, megláttam a gyerekjátszót is – ekkorát még sokkal komolyabb hotelekben is ritkán találni, a csocsóasztaltól a mászófalig van minden!
No, ott tartottunk, hogy felmész a Panoráma lifttel, ott pedig sok lehetőség van. Közvetlenül a felső állomásépületet öleli körül a “Skywalk” nevű sétaplatform, ami a sziklába kapaszkodik, de a lábad alatt már a nagy semmi van. Ha ez nem ad elég adrenalint, akkor a következő fokozat a függőhíd.
Ide már külön belépő kell (vagy olyan jegyet váltani a liftre, amiben benne van). A 400 méter magas szakadék felett vezető függőhíd a leghosszabb a maga nemében Ausztriában. Ha ki akarsz állni a semmibe vezető lépcsőre, akkor muszáj lesz ezen a függőhídon átkelni, mert ez az egy út vezet oda. Maga a 14 fokos lépcsősor egy üvegplatformra vezet, ami tényleg olyan, mintha a semmiben lebegne. Nagyon élveztem, amikor kiálltam, sajnos sokáig nem lehet örömködni, mert itt bizony már torlódik a fotózásra vágyók sora.
Ha ez is megvolt, akkor két lehetőség van visszatérni a lifthez: ugyanúgy a függőhídon, ahogy jöttél vagy pedig a jégbarlangon keresztül. Ez egyénileg is látogatható, nem kell hozzá csoportos vezetés, mint a krippensteini társánál, a hegy északi oldalán.
Fontos tudnivaló, hogy a függőhíd, a lépcső és a jégbarlang csak június végétől december 1-ig vannak nyitva!
Ezen a részen elég cúgos volt az idő, úgy 4-5 fok, elkelt a könnyű dzseki. Babakocsisokat nem láttam, kutyákat viszont igen, a lifttel feljöhetnek (pórázon). A fenti állomáson van egy önkiszolgáló étterem, egyáltalán nem rabló árakon, ahhoz képest, hogy mindent fel kell ide logisztikázni.
Upsz, majd elfelejtettem, pedig még egy fontos dolog van. Magához a lift induló állomásához vezető út díjköteles, de ez is megúszható ingyen. Két dolog kell hozzá: a behajtáskor kapott jegyet a lift felső állomásán érvényesíteni kell egy erre szolgáló kis szerkezetben plusz kell egy Sommarcard.
Grossglockner
Nagyon régi vágyam volt végigvezetni a High Alpine Road-on, ami tavalyelőtt nyáron végre sikerült. Ez a legendás út csak május elejétől október végéig van nyitva és Bruck települést (Zell am See-hez közel) köti össze Heiligenbluttal. Grossglockner a világ legizgalmasabb roadtripjei közé tartozik, akár autóval, akár motorral megy végig az ember rajta. Nagyon ott kell lenni fejben a vezetésnél és nem árt egy kis technikai felkészültség sem, mert szerpentin szerpentint követ, miközben a látványtól alig lehet figyelni az utat. A megoldás kulcsa az, hogy add meg neki az időt – ne siess és tarts sok-sok pihenőt!
Ha egyszerűen akarom összegezni a tudnivalókat. mindig eggyel kisebb sebesség kell, mint gondolnád, kb. végig kettes:-) Szóval amikor felfele mentünk, hiába mutatta az autó kettesben, hogy kapcsoljak fel, a szerelő azt mondta, nem tanácsos (azért mutatja, mert az autó nem tudja, hogy emelkedőn vagy, csak a sebességet érzékeli). Inkább kettesben menj fel úgy, hogy alig nyomod a gázt, mint hármasban tövig nyomva a gázpedált. Lefele ugyanez – hiába érzed, hogy jobb lenne a hármas, mert fura hangja van a kettesnek, a végsőkig használni kell a motorféket és csak kanyarok előtt kell egyszer (vagy szükség esetén kanyarok közt is, azaz többször), határozottan fékezni. Ez a legfontosabb: nem szabad folyamatosan kicsiket, csúsztatva fékezni!
A High Alpine Road díjköteles, jelenleg 37.5 euró a napijegy. Az út végén vár a csodálatos kis templom Heiligenblutnál – ez már maga megéri az autókázást.
Az út északi végénél, Fusch településen szálltam meg, a Hotel Römerhofban. Nagyon jó kis szálloda, szép spa részleggel, ahol a benti medencéből ki lehet úszni a kintibe, sőt, egy kis tavacska is van a kertben. Kicsit meglepődtem a vacsoránál, hogy zsenge 53 évemmel igazi kis benjamin voltam az idős vendégek közt, de mint megtudtam a természetesen magyar felszolgálótól, ez véletlen volt: aznap egy egész busznyi turistacsoport érkezett, máskor nem ilyen magas az átlagéletkor.
Direkt itt intéztem szállást, hogy ha esetleg az első nap nem jó az idő a hegyi úton, akkor legyen még egy esélyem rá másnap, hogy végigmenjek rajta (második napra egyébként van kedvezményes áru jegy, 12 euró). Szerencsére erre nem volt szükség, de érdemes erre is gondolni.
Myrafälle
Manapság, amikor dupla okunk van fotogén helyeket keresni (gyönyörködni bennük plusz menő insta-fotókat készíteni), akkor nagy előnnyel indulnak a kirándulások közt a szurdoktúrák. Sőt, a legjobbak azok, ahol kis pallókon, hidakon lehet haladni (és fotózkodni:-)
A túra kiindulópontja Muggendorf településen van, ahol a Myrafälle parkolót kell keresni. Innen a hangulatos, piknikezésre hívó réten levő fogadót célozzuk meg. Emellett áll a kis hütte, ahol meg kell váltani a belépőjegyet (5 euró). A szurdok ugyanis csak jeggyel látogatható minden nap reggel 7-től sötétedésig. Ezután nekivághatunk a Myra-patak melletti ösvényen, ahol remekül karbantartott fahidak, lépcsősorok, korlátok segítik a haladásunkat. A szurdok nem hosszú, nagyszerű családi program!
Grüner See
Amikor kiderült, hogy az autóúttól 15 kilométert oda-vissza nagyon zötyögős kavicsos szerpentinen kell megtenni a Grüner See-hez, elbizonytalanodtam egy kicsit, mert féltettem a járgányomat. De aztán nekivágtunk. És milyen jó, hogy nem hátráltam meg, mert első látásra a legkedvencebb osztrák tavam lett. Azon mondjuk kisebb sokkot kaptam, amikor megláttam a parkolót – addig szinte egyedül zötykölődtem a rázós úton, aztán hirtelen ott termet előttem hárommillió autó. Valahonnan ezek szerint vezet ide rendes aszfaltos út is.
A parkolótól jó fél óra sétával lehet elérni a tavat és hát leesett az állam. Ausztriában egyébként is elég erős a felhozatal csodás tavakból, de ez túltett mindenen, amit eddig láttam.
Visszafelé megálltam a tótól kb. 5 kilométerre fekvő fogadóban, melynek a terasza napsütötte völgyre nyílt. Rókagombát ettem zsemlegombóccal, hozzá egy üveg Almdudlert kértem, igazi osztrák ebédem lett.
