Zöld-foki szigetek

„Állandóan fúj a szél és nincs ott semmi” – próbált lebeszélni egy ismerős, amikor szóba jött a Zöld-foki szigetek. Szerencsére nem hallgattam rá, mert biztos voltam benne, VALAMI azért csak van ott:-)

Miért pont Zöld-foki szigetek?

A télhez közeledve valami meleg helyre vágytam, hogy még feltöltsem kicsit a napelemeimet. Bár a Kanári szigetek is jók erre, ha rászánunk plusz két óra repülést, akkor nemcsak késő tavaszi, de garantáltan nyári klímában van részünk. Afrikai viszonylatban biztonságos ország, védőoltásra sincs szükség. Ráadásul az időeltolódás sem jelentős, csak két óra, úgyhogy jetleggel sem kell vesződni.

Zöld-foki szigetek

Mikor a legjobb az idő a Zöld-foki szigeteken?

Egész évben hasonló a klíma, csak a csapadék mennyisége ingadozik. Jobb elkerülni az augusztustól októberig tartó időszakot, mert az a legnedvesebb.

Utazás

A Zöld-foki szigetekre a TAP légitársasággal juthatunk el, lisszaboni átszállással. Odafele elég jól jött ki a csatlakozás, hazafelé egy éjszakát a portugál fővárosban kellett töltenem – de ez nem volt akkora probléma, mert Lisszabont úgyis nagyon szeretem. Előnyös, hogy a TAP több szigetre is repül, én például Santiagora érkeztem és Salról utaztam haza, így máris megvolt két sziget. Elég szép naplemente fogadott félúton:

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki Köztársaság beutazási feltételek

Az útlevélnek még 6 hónapig kell érvényesnek lennie a Zöld-foki Köztársaságba történő beutazást követően. A vízumot a magyar állampolgárok érkezéskor a nemzetközi repülőtereken felvehetik, ára 25 Euró.

Tervezés

A Zöld-foki Köztársaság 10 nagyobb (ebből 9 lakott) és 5 kisebb szigetből áll. A turisták túlnyomó többsége Sal szigetére érkezik, itt a legszebb a tengerpart, itt vannak az all-inclusive resortok és ide érkezik a legtöbb nemzetközi járat. Én is innen repülök haza, de úgy döntöttem, megnézek még előtte pár szigetet, mert az útikönyv alapján nagyon más a karakterük. A szerencsés nyertesek az alábbiak lettek: Santiago (mert itt van az egyetlen világörökség), Fogo (a vulkán miatt), Sao Vicente (Cesaria Evora szűkebb hazája), Santo Antao (legszebb túraútvonalak) és Sal (a „siófokos”, ahogy egy haverom fogalmazott, azaz itt érdemes strandolni).

Közlekedés a szigetek között

A szigetek közt leginkább repcsivel lehet közlekedni, kivétel a Sao Vicente – Santo Antao átkelés, amit meg lehet tenni komppal. Nekem a négy belső repjegy (Santiagóból Fogóra és vissza, aztán Santiagóból Sao Vicentére és onnan Salra) 144 ezer forint volt összesen, mind a Bintercanarias regionális légitársasággal.

Közlekedés a szigeten belül

A szigeteken háromféleképpen lehet közlekedni. Van a helyi tömegközlekedés, ez előre meghatározott útvonalon járó minibuszokat (alugueres) jelent. Nincs fix menetidejük, akkor indulnak, amikor megtelnek. A „megtelnek” nem a mi fogalmaink szerint értendő, amikor minden ülésen ül egy utas, hanem helyi viszonylatban, azaz kb. 150% kihasználtságon vannak. Itt jöttem  rá, hogy tud tágulni a tér: a két üléssor közti kicsike, kb. 20 centis folyosón is elfér egy 90 cm széles csípőjű utas (erre a célra bőrrel bevont deszkalapot helyeznek a két ülés közé). Csak hát össze kell kicsit húzódni:-)

Fix megállók sincsenek, hanem le lehet őket inteni, illetve kurjantani kell a vezetőnek, ha le akarunk szállni. Ha több kisbusz sofőrje invitál minket, abba kell beszállni, amelyben már a legtöbben ülnek, jó eséllyel ugyanis az fog elsőként elindulni. Volt, hogy 40 percet köröztük a környéken utasokra vadászva, mire végre elindultunk.

Az iránytaxikban nagy élmény az utazás. No nem a hagyományos értelemben. Iszonyú meleg volt, izzadt karom szorosan hozzásimult a két szomszédoméhoz, zötyögtünk a nem igazán tükörsima úton, kerülgetve teheneket és szamarakat. A szerpentineket teljes sebességgel vettük be, a hangszóróból olyan hangosan üvöltött a zene, hogy azt hittem, nem lehet túlkiabálni, de útitársaim bebizonyították, hogy bizony lehet. A sofőr persze végig mobilozott – bár én már akkor félnék, ha letenné a telefont, hiszen ahhoz van szokva, hogy így vezet. Tulajdonképpen minden szempontból rémálom volt az egész, én mégis nyugalmat és boldogságot éreztem, aztán egyszer csak elcsodálkoztam, hogy miért is vigyorgok? Mégis minek örülök? Aztán rájöttem. Annak, hogy a busz utasai alig fértek a bőrükbe a jókedvtől. Akárhányszor megálltunk, hogy még egy embert betuszkoljunk, senki nem morgott, panaszkodott, fenyegetőzött vagy dühöngött, mint ahogy nekem „normális” lett volna (hiszen én ilyen környezetben nőttem fel). Helyette újra és újra átrendezték magukat, hogy helyet szorítsanak az új jövevénynek, ha kellett, a fél utazóközönség kiszállt és új alakzatba rendeződött. Közben rengeteget nevettek. Én pedig boldogan töltekeztem a jókedvükből…

Zöld-foki szigetek

A turisták nagy része inkább taxit bérel, bár ez jóval drágább – nem tudom, pontosan mennyivel, mert én nem éltem velük.

Végül van lehetőség klasszikus autóbérlésre is, ez a limitált autókészlet miatt meglehetősen drága, napi 50-70 euró, így ezt is elvetettem.

Mivel a szigeteken nincsenek olyan kihagyhatatlan látnivalók, melyekbe belepusztultam volna, ha nem látom meg, úgy döntöttem, épp eleget költöttem a belső repjegyekre, innentől kezdve a spórolás az első, és csak oda megyek el, ahova eljutok a minibuszokkal. Egyetlen kivételt tettem, Fogó vulkánjánál, de azt szerencsésen megúsztam baráti áron (bővebben abban a részben).

Zöld-foki szigetek

1. SANTIAGO

Praia

A szigetcsoport lakosságának (540.000) körülbelül a fele (270.000) Santiago szigetén él és ebből mintegy 140 ezren Praiaban, azaz ez a régió „metropolisza”. Ehhez képest nem tartogat sok izgalmas látnivalót, de egy kis sétát megér a belváros, a Plateua. Itt is, mint mindenütt a harmadik világban soha nem vallanák be a helyiek, ha nem tudnak valamit. Amikor útbaigazítást kérünk, inkább véletlenszerűen valamilyen irányba mutatnak. Jobb letölteni a maps.me offline is használható térképét és az alapján tájékozódni.

A legjobb dolog a fővárosban talán a piac, ami zajos és tarka, mint mindig.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Cidade Velha

A szigetcsoport egyetlen világöröksége a régi főváros, Cidade Velha. Az öt évszázados település az első európai város volt a trópusokon, a Szaharától délre. Jelentőségét az is mutatja, hogy 2009-ben a világörökségi listára is felvették. Amikor 1462-ben a portugálok felfedezték az akkor még lakatlan szigetet, néhány telepes megalapította az első várost. A Ribeira Grande (nagy folyó) nevet adták neki – és ezzel megkezdődött a szigetvilág szomorú történelme. 1975-ös függetlenné válásáig gyakorlatilag csak kifacsarták belőle, amit csak lehetett – rabszolgáktól kezdve cukornádon át szénbányákig.

A hegyvidékről leereszkedve nagyszerű kilátás nyílik a városra.

Zöld-foki szigetek

Itt található a trópusok legrégebbi gyarmati temploma és egy impozáns katedrálisrom is. Ez utóbbi 1693-ban készült el, de igen rövid élete volt, 1712-ben ugyanis francia kalózok szinte porig rombolták.

Zöld-foki szigetek

Míg a katedrális a falu központjában van, a kiszáradt folyómeder mellett sétálva pár további templomra bukkanni. Már csak azért is érdemes felkaptatni ide, mert jobban meg lehet figyelni a helyi életet.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

A városka kis főterén elragadó színes házak közt kis piacot találunk.

Zöld-foki szigetek

A tengerparton van egy picike fürdőzésre is alkalmas fekete-homokos strand és pár halétterem.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Az iránytaxi a fővárosból 100 CV (egy euró), a menetidő körülbelül fél óra.

Tarrafal

Santiago strandjai nem veszik fel a versenyt Sal tengerpartjaival, de azért akad pár fürdésre alkalmas szakasz. Ezek közül a legnépszerűbb Tarrafal. Az iránytaxi a fővárosból 500 CV (öt euró), a menetidő körülbelül két óra. A térképet nézegetve nyilvánvaló volt, hogy a fővárosból (Praia) két út vezet a sziget túlsó csücskében fekvő Tarrafalba: az egyik a sziget közepén vezet át, hegyek-dombok között, a másik pedig a tengerparton kanyarog. Mázlim volt, hogy odafele az elsőt, visszafele a másikat tapasztalhattam meg, mert az iránytaxiba beszállva fogalmam nem volt, melyiken megyünk majd.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

A városközpont itt is elbűvölően színes házakból áll.

Zöld-foki szigetek

Találtam egy remek éttermet is az egyik félreeső utcában. A tengerparton sorakozó, turisták által látogatott éttermek egyike se fogott meg, de szerencsére rábukkantam a Buzio étteremre, ahol épp Cesaria Evora muzsikája szólt. Angolul ugyan nem beszélt senki (az étlap fordítása úgy hangzott, hogy fish, fish, fish, fish, fish, fish, fish, fish, no fish, no fish, no fish, no fish), de a kiválasztott tonhal isteni volt.

Zöld-foki szigetek

Buszállomás

A sziget fontosabb útvonalain egész nap iránytaxik (elvileg 12 fős minibuszok) cikáznak fel-alá. Praia-ban ezeket a Sucupira piacon lehet elcsípni. Maga a piac is nagy élmény, a szokásos felhozatalon (ruhák, cipők, ajándéktárgyak) van minden – a pedikűröstől az autómosóig.

Zöld-foki szigetek

Szállás

Praiaban két helyen is laktam (a Fogora tett kirándulás előtt az egyik, utána a másik helyen).

Az első egy egyszerű fogadó volt, a Hotel Cesaria. Itt egy egyágyas szoba 4.000, a kétágyas 6.000 CVE (40, illetve 60 euró). Tiszta, barátságos, tetőteraszon jó kis reggeli, közel a piachoz, ahonnan az iránytaxik mennek. Az egyetlen bibi az volt, hogy bár egyágyast foglaltam, kétágyasba tettek és a végén azt is akarták rajtam behajtani – mondtam nekik, hogy ha maguktól tettek oda, anélkül, hogy beleegyeztem volna a  magasabb árba, nem terhelhetik rám. Azonnal visszakoztak és maradt az eredeti tarifa.

A második szállásom egy butikhotel volt, elegánsabb az előzőnél – és nyilván drágább is. A Hotel Cesaria közelebb van a tengerparthoz, 2-3 perc séta a strand. Ez is tiszta, kedves, és van egy nagyszerű tetőterasza is – itt szolgálták fel a reggelit.

Itt kereshetsz további szállásokat PRAIA VÁROSÁBAN A BOOKING-ON.

Zöld-foki szigetek

2. FOGO

Eredetileg a természeti szépsége miatt kerestem fel Fogot, már ha lehet egy fekete vulkanikus tájat annak nevezni – de a maradandó élményt a lakosok okozták…

Santiagoból egy rövid, félórás repülőúttal érhető el a szomszéd sziget, Fogo, de egy egészen más világba csöppen az ember. A legnagyobb település Sao Filipe, innen lehet kirándulásokat tenni szerte a szigeten – elsősorban a vulkán csúcsára. A városka határában van a kis reptér, ahonnan 300 CVE-ért visz be a központba a taxi.

Fogo egy még ma is aktív vulkán, amely utoljára 2014-ben tört ki, megsemmisítve két falut. Talán azért nem érte el ez a kitörés nálunk a hírküszöböt, mert csodával határos módon senki nem sérült meg, mindenkinek sikerült elmenekülni. A helyieknek mindez nem volt újdonság, hiszen előtte 2005-ben volt utoljára vulkánkitörés. Úgy látszik, ezt amolyan mindennapos bosszúságnak tartják és nem zavartatják magukat – még szinte ki se hűlt a láva, máris elkezdtek egy új falut építeni. Ebben az sem gátolta őket, hogy az utat is elmosta a láva – a holmijukat a fejükön hordva vágtak neki a még meleg lávamezőnek.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

A tradicionális házak belesimulnak a környezetbe, a kéznél levő kövekből épülnek. A környéken se villany, se víz – utóbbit esővízből igyekeznek gyűjteni. A vulkanikus talajon a rendkívül mostoha körülmények közt élő helybéliek szőlőt termelnek.

Zöld-foki szigetek

Szürreális érzés a vulkanikus lávamezőn, az elpusztult falvakban sétálni. Vannak házak, melyeket teljesen betemetett a láva, de a magasabb épületekbe “csak” befolyt.

Zöld-foki szigetek

Egy egész falu fekszik a lávamező alatt. A legnagyobb betemetett épület a borászat üzeme volt. Ez már a második, ami tönkrement, az elsőt a 2005-ös kitörés semmisítette meg. Ezt sem adták fel könnyen – már felépült a harmadik üzem.

Zöld-foki szigetek

A helyiek a 2014-es kitörés után szinte azonnal nekiálltak építkezni, a kormány intelme ellenére. Nemcsak egyszerű házakat húztak fel, de egy étteremmel kibővített hotel is létesítettek a vulkánt megmászni vágyó turisták kiszolgálására – ez a Casa Marisa (de néhány kisebb B+B is van).

Zöld-foki szigetek

A hagyományos hotelszobák mellet néhány helyi kőházat is ki lehet venni. Az étterem kedvelt fogása a cacupha, ami egy helyi egytálétel. Millió változata van a szigetvilágban, hiszen a lényege nagyjából az, hogy tegyünk bele mindent, ami otthon találunk. Ami állandó alkotórész az a bab és valamilyen húsféle, ezeket egészítik ki zöldségekkel, hallal, tojással. A szőlőből kétféle vörösbor készül: a száraz és az édes, azaz nem bonyolítják túl a márkákat, mint ahogy a címkéket sem.

Sao Filipe

A sziget fő települése Sao Filipe, ami egész kicsi és sokkal rendezettebb, mint Praia. Tele van bájos színes házakkal és akkora, hogy egy óra alatt simán be lehet járni az egészet. Bár a tengerparton fekszik, senkit nem láttam a strandon – mint ahogy az se volt világos, egyáltalán hogy lehetne oda lejutni. A város ugyanis egy platón fekszik, jóval a tengerszint felett.

Zöld-foki szigetek

A sziget legmenőbb szálláshelye a Colonial Guesthouse. Bár a legolcsóbb szobát fizettem, a legnagyobbat kaptam (pedig nem is árulkodtam, hogy blogger vagyok). Igazi gyarmati hangulat, szép belső udvarán kis úszómedencével (egy éjszaka ára 6.320 CVE, körülbelül 18 ezer Ft).

Itt kereshetsz további szállásokat SAO FILIPE VÁROSÁBAN A BOOKING-ON.

Zöld-foki szigetek

A szállodában egy utazási iroda is működik, a Zebra Travel, de itt minden drágább, mint a városka kis főterén található utazási irodáknál. Én az egyik utóbbiban, a Qaliturnál fizettem be egy félnapos vulkántúrára – az oda-vissza transzfer fotómegállókkal és ebédre is időt hagyva 4.000 CVE volt. Ugyanez a szállodában 15.000.

Autóbérlő irodát nem láttam, de nem is ajánlanám. Egyrészt az útikönyv szerint a napi tarifa 75 eurónál indul, másrészt a vulkánra a vezetést jobb egy helyi sofőrre bízni. Csak egy darabig van aszfaltos út, utána dimbes-dombos, kanyargó, nagyrészt egysávos ösvényen kell felkapaszkodni. Ha valaki meg akarja mászni a 2.829 méter magas Pico csúcsot, arra is van lehetőség. Ez esetben vagy egy nagyon kora reggel induló egész napos kirándulásra kell befizetni, vagy a kráternél levő vendégházban lehet tölteni az éjszakát – a séta ugyanis 3-6órát vesz igénybe.

Vacsorára a hoteltől egy sarokra található Tropical Club-ot próbáltam ki, ami láthatóan népszerű a helybéliek körében is. Finom levest és grillezett halat ettem, jó nagy adag volt.

Nekem az öt szigetből Fogo lett a kedvencem: a kobaltkék tenger, a fekete lávamező és a makacsul élni akaró földművesek szigete.

3. SAO VICENTE

Sao Vicente nincs igazán rajta a turisták térképén, és lássuk be, joggal. Leginkább két dolog miatt érdemes felkeresni: egyrészt innen lehet áthajózni San Antao szigetére, ahova nem járnak repcsik, másrészt itt élt Cesaria Evora.

A sziget egyetlen jelentősebb települése Mindelo. Egy-két óra alatt körbe lehet járni, mivel különösen sok látnivalót nem tartogat, bár a rózsaszín elnöki palota elég sajátos látvány. Ezzel együtt nagyon kellemes hely, rendezett, tiszta tereivel és a már megszokott színes házaival.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Cesaria Evora múzeum

A legnagyobb élmény azonban egyértelműen a Cesaria Evora múzeum felkeresése volt.

Zöld-foki szigetek

Arra speciel nem számítottam, hogy a belépést követő második percben már a könnyeimet törülgetem a szemem sarkából, de nem is tudtam, milyen elképesztően nehezen indul az élete. Így azonnal érthetővé vált az a mindig ott bujkáló szomorúság a hangjában.

A fali tablón ismertetett életrajzából kiderül, hogy Cize, ahogy mindenki becézte, hegedűs édesapjától tanult meg énekelni. Az imádott apuka azonban hétéves korában meghalt, így az akkor másodikos kislány az iskolából is kimaradt és árvaházba került. Édesanyja ugyanis szegény körülmények közt élt, nem tudta ellátni hat gyermekét. Cize nem tudta elviselni a szabályokat, így a problémás gyereket a nagymama vette magához. 16 évesen kikötői kocsmákban kezdett énekelni. Itt ismerte meg még szinte kamaszként első szerelmét, egy tengerészt, akivel számtalan éjszakát átmulatott – de a portugál zenész felszállt egy hajóra és eltűnt. 18 évesen újabb tengerész szerelme lett, akitől gyereke is született, de a férfi soha többé nem tért vissza. Később még kétszer járt így, azaz két további gyerekének édesapja hagyta el.

Zöld-foki szigetek

A szerény körülmények közt élő énekest soha senki nem látta sírni. Minden nehézség dacára erős hölgy volt. Arról is nevezetes, hogy amikor még rendkívül nehezen élt, akkor se távozhatott senki a házából anélkül, hogy ne kínálja meg lekváros kenyérrel, cukorkával. Kedvenc köténye mindig rajta volt, és a zsebekből cigarettát, cukorkát, aprópénzt varázsolt elő, bárkivel találkozott.

Zöld-foki szigetek

Akkor is megmaradt egyszerű hölgynek, amikor már világszerte ismerték és szerették. Nem voltak sztárallűrjei. Mindössze annyit kért, legyen mindig konyak és cigaretta, a kávét pedig forrón szereti. A múzeumban – egy kedves gesztusként – külön cigarettázósarkot alakítottak ki az erkélyen, emlékezvén a sokat dohányzó énekesre.

Már a negyvenes évei közepén járt, amikor végre felívelt a karrierje. A nemzetközi ismertséget az első Franciaországban megjelent lemeze hozta meg számára, melynek címe “A mezítlábas díva” volt – arra utalva, hogy fellépésein soha nem vett fel cipőt. Később Grammy díjat kapott és világszerte koncertezett – néhányszor Budapesten is, a MÜPA-ban, illetve a Szigeten. 70 évesen, tíz évnyi visszavonult élet után hunyt el szülővárosában, Mindeloban.

Ha az életrajzot olvasva kibírtam volna pityergés nélkül, az utolsó teremben szakadt volna el a cérna. Itt ugyanis felvételeket játszottak le a temetéséről, ami az ország történetének legnagyobb megmozdulása volt. A rózsaszín elnöki palotában ravatalozták fel, és mindenki ott volt – az elnöktől talán az ország összes lakosáig. Az utcákon végeláthatatlan tömeg kísérte utolsó útjára, koporsóját katonák vitték és zenészek kísérték. Beleborzongtam, ahogy hallgattam a tömeget, amint Cesaria Evora egyik kedvenc dalát, a Sodadet énekelte.

A Zöld-foki szigeteken élők annyira büszkék énekesükre – aki sokaknál feltette az országot a térképre – hogy Sao Vicente repülőterét is róla nevezték el. A reptér előtt álló hatalmas – természetesen mezítlábas –  szoborral én is készítettem egy közös képet.

Zöld-foki szigetek

Piac

Kisétáltam a város piacára, ahol először találkoztam annak a jelével, hogy az ország portugál gyarmat volt – néhány bódén ugyanis tipikus kék-fehér csempék virítottak.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Baia das Gatas

Innen, a piacról indulnak minden irányba az iránytaxik. Én, a művészi tervezés és az excel-táblák császárnője úgy döntöttem, oda megyek, ahova elsőként megy busz. Végül is csak három út van a szigeten, mindhárom egy álmos kis faluba vezet, nagyjából mindegy, merre tartok.

Találtam egy minibuszt, amiről úgy ítéltem meg, tele van. Még felfurakodtam és tényleg indultunk is. De haha, mekkorát tévedtem. Hamarosan megálltunk és egy közepes bolt kínálatát még bepakoltuk. Lábam alá egy tucat dobozos tej, ölembe egy tízkilós margarinos bödön került, szerencsére utóbbi üresen.

Csak 20 perc volt az út Baiaba, ami egy üdülőváros. Hétköznap szinte teljesen kihalt, hétvégén telik meg inkább élettel.

Zöld-foki szigetek

A délutánt aztán Mindelo strandján töltöttem.

Zöld-foki szigetek

Szállás

A Basic Hotelben laktam két éjszakát, a nevével nem is vitatkoznék. A központtól úgy 20-25 perc séta, de tiszta, egyszerű kis fürdőszobás szobák vannak itt, meglehetősen jó áron (2000 CVE, kb. 5500 forint).

Itt kereshetsz további szállásokat MINDELOBAN A BOOKING-ON.

Étterem

Mindkét nap a Nautilius étteremben ebédeltem, úgy megörültem, hogy találtam itt párolt zöldséget. Az egész szigeten nehéz egészségesen enni, meglehetősen szénhidrát-túlsúlyos minden étkezés.

Összességében Sao Vicente nem egy nagy durranás, ha valaki nem Cesaria Evora rajongó, nyugodtan kihagyható és a reptérről egyenesen lehet menni a kikötőbe a jóval izgalmasabb San Antao felé. De ha nem siet az ember és marad pár napot, akkor se fog csalódni. Mindelo tipikusan az a kisváros, ahol jól hozzá lehet lassulni a helyi élethez és egyszer csak úgy érezni – ide tartozunk…

4. SANTO ANTAO

Santo Antao a leginkább alkalmas hegyi túrákra a Zöld-foki szigeteken, ám meglepően kevesen keresik fel. Talán az is az oka ennek, hogy nincs ide repülőjárat. Van ugyan egy kifutópálya, de a nagy szél miatt felfüggesztették a járatokat.

Megközelítés

A szomszédos Sao Vicente szigetről, Mindelo kikötőjéből lehet átjutni komppal, az út egy irányba 800 CVE (8 euró) és körülbelül egy óra hosszat tart. Tengeribetegségre hajlamosak indulás előtt vegyenek be egy Dedalont, mert eléggé hullámzik a tenger. Naponta két komp jár: az egyik reggel 8-kor indul Mindeloból és 10-kor megy vissza, a másik délután 3-kor indul és 5-kor tér vissza (elvileg van egy másik komp is, az Armas, további időpontokkal, de azt most pár hónapra kivonták a forgalomból karbantartás miatt).

Zöld-foki szigetek

A terv az volt, hogy átjövök a reggeli komppal és két napra rá a délutánival vissza, így lesz majdnem három napom kirándulni. Na, ezt eléggé benéztem, mert a dolog korántsem ilyen egyszerű.

Közlekedés a szigeten

A komp Porto Novo kikötőjébe fut be és a térképre ránézve csak azt láttam, innen indul minden út. Adta magát a terv, hogy itt szálljak meg, aztán iránytaxikkal induljak minden nap más irányba felfedezni a szigetet. Megérkezvén aztán gyorsan szembesültem azzal, hogy a kevés látogatónak és a kevés helyi lakosnak megvan a maga hátránya: alig van tömegközlekedés.

A szigetet átszelő hegyi úton már nem járnak a kisbuszok, mióta elkészült a parton körbefutó sokkal kényelmesebb és modernebb út. Az vezet Ponta do Sol-ba, a sziget kikötővel ellenes oldalán. Az szintén kiderült, hogy nem a kikötő, hanem Ponta do Sol a leginkább „turistás” város, bár azért két tucatnál több turista ott sincs egyszerre.

A sziget legvadregényesebb, nyugati felébe nagyon nehéz eljutni. Naponta maximum egy iránytaxi jár, ha egyáltalán van elég utas, a hajnali órákban. Az nem tér aznap vissza, úgyhogy akkor a világ végén kell éjszakázni. Túrázóknak az a megoldás, hogy privát fuvart és privát idegenvezetőt bérelnek, de ez egy főre azért elég combos, úgyhogy nem vállaltam be. Nem volt mit tenni, az első nap csak lógattam a lábam:-)

Porto Novo

Útikönyvbe való látnivaló egyáltalán nincs Porto Novoban, csak élénk színes házak, mint mindenhol. Egy, még a Duna Plazánál is siralmasabb hangulatú bevásárlóközpontban (kb. 4 üzlet) találtam egy büfét, ahol elég finom napi menü volt. Még sétáltam fel-alá az egyetlen főutcán, hogy teljes az idő, meg ücsörögtem a főtéren és bámultam az embereket.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Aztán megnéztem a városka szürke homokos strandján a naplementét, majd este belemerültem a könyvembe. Tulajdonképpen nem is rossz egy pár ilyen semmittevős nap:-)

Zöld-foki szigetek

Ponta do Sol

Másnap aztán lesétáltam a kikötőbe 9 körül, amikor befutott a reggeli hajó, mert a minibuszok ahhoz igazítják a menetrendjüket, azaz ott vadásznak utasokra Ponta do Sol felé. Találtam is egyet, a fuvardíj 400 CVE volt. Az út pedig csodaszép, kicsit sajnáltam is, hogy nem bérelt autóval vagyok, hogy bárhol megállhassak fotózni, de sajnos sokba került volna.

Az út egyik oldalán hatalmas, kopár hegyek, a másik oldalon pedig a felhős időben ezüstösen csillogó tenger.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Ponta do Sol vidám, színes városka, itt is nagyon rendezett és tiszta a főtér, mintha nem is Afrikában lennénk. Vannak házak, amik simán helytállnának akár a Rózsadombon is.

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Bóklásztam kicsit fel-alá aztán a Calheta étteremben ebédeltem, amit ajánlott korábban egy utazó-kolléga. Az egész utazás legjobb ebédje volt az aprócska, hat asztalos tengerparti étteremben. Mangós szósszal leöntött sült hal, mindenféle érdekes körettel, a sütőtökpürétől a hagymalekvárig. Imádtam.

Nagy túrára itt se tudtam menni, mert délután 2-kor már indulnak vissza a minibuszok, hogy kényelmesen elérjék a komp indulását.

Az utolsó nap nem vártam ki a délutáni kompot, hanem már a reggeli járattal visszatértem Mindeloba. Ott egy picit nagyobb élet van:-)

Szállás

Megunván a szűkös szállodai szobákat, itt airbnb lakást foglaltam, olcsóbban, mint amennyi egy elfogadható színvonalú vendégház lett volna. A házigazdám haverja várt a hajónál és kísért el a kb. 3 percnyi sétára levő kecóba. Tágas konyhás nappali, külön háló, fürdőszoba, minden új és patyolattiszta.

Nehéz ügy, hogy mit tanácsoljak Santo Antaoval kapcsolatban, ugyanis csodaszép, de nem könnyű sziget. Pont azért vadregényes, mert nincsenek hatalmas szállodák, meg úgy általában kevés az infrastruktúra – ha kiépülnének, ugyan könnyebb lenne az utazók dolga, de odalenne a varázs.

Ha legalább 3-4 utazó jön együtt, megéri a privát taxi és vezető bérlése, ez esetben gyönyörű kirándulásokat lehet tenni. Az ilyen túrák napi tarifája (autó vezetővel) 80-100 euró körül mozog. Szóló utazóknak, ha nem akarnak vagyonokat költeni, kevésbé tudom jó szívvel ajánlani, mert tömegközlekedéssel nem sokra lehet menni – mint ahogy én is csak épp egy felületes bepillantást nyertem, milyen csodákat rejt. Úgyhogy verbuváljatok nagyobb társaságot és úgy gyertek:-)

5. SAL

Sal nemcsak egy másik sziget, de mintha egy másik ország lenne. Vagy egy másik bolygó.

Bár az útikönyv alapján valamelyest rákészültem, mégis megrökönyödtem, mennyire kopár ez a sziget. A többivel ellentétben itt egyáltalán nincsenek se drámai hegyek, se szelíden ívelő erdős dombok – lapos és sivár az egész. A legmagasabb pontjáról ez a kilátás:

Zöld-foki szigetek

Salon csak napsütés és homok van, szél és só. Évszázadokig a só körül forgott minden, az volt a fő ipaág. Aztán jött a fordulat, és az utóbbi évtizedekben átvette a főszerepet a turizmus. A látogatók ma már az állandó nyári klíma, a homokos tengerpart, valamint a szörfözésre kiváló szél miatt érkeznek.

Santa Maria

A repülőtérről gyakorlatilag minden turista Santa Maria, a sziget legnagyobb strandja felé tart, hiszen itt van az összes nagy hotel. Taxival az út 15-20 perc és 1000-1500 CVE (nincs minibusz). Magában Santa Mariaban nincs semmi látnivaló, azonban a strandon kívül itt van a legtöbb utazási iroda és étterem, úgyhogy annak is itt érdemes megszállni, aki nem egy all-inclusive üdülőbe jött.

Zöld-foki szigetek

Strand

Egy késő délelőtt érkeztem meg. Azt a napot arra szántam, hogy besétáljak a központba, ebédeljek egy jót, császkáljak egy kicsit az utcákon és üzletekben, délután meg lustálkodjak a strandon, megkoronázva a napot egy naplementével.

Zöld-foki szigetek

Félnapos túra a szigeten

Másnap volt egy teljes napom, akkora befizettem egy félnapos kirándulást. Ilyenből van kismillió, de nagyon nem volt kedvem a 32 fokban óráig keresgélni, hogy spóroljak 5-10 eurót, hanem befizettem annál az irodánál, ami elég komolynak tűnt és a lakáshoz a legközelebb volt. 35 euróért reggel 9 és délután 2 közt körbevittek minket a sziget minden valamirevaló látványosságához.

Voltunk egy partszakaszon, ahol a legnagyobb hullámok voltak. Aztán voltunk egy pusztaságban, ahol láttunk délibábot (komolyan!). Felcaplattunk egy kilátóhoz, ahonnan megnézhettük a fővárost, Espargost és annak nyomortelepét is.

Zöld-foki szigetek

A többiek besétáltak combképig egy strandon a vízbe, ahol kis cápákat lehetett látni, de én ezt kihagytam. Azt sejtettem – és később kiderült, jogosan – hogy nem véletlenül úszkálnak ott a cápabébik, hanem élelemmel csalogatják oda őket. Én pedig igyekszem bojkottálni az olyan állatos programokat, melyek bármilyen módon beavatkoznak a természetes rendbe.

Aztán meglátogattunk egy “kék ablak” nevű helyet, ahol egy sziklamélyedésben nagyon szép mélykék kis tó lett volna, de ennek dél körül a legszebb a színe, és amikor mi jártunk ott 10 körül, egyáltalán nem volt látványos.

Végül voltunk egy sólepárlóban, ami viszont tényleg tetszett, igazán ezért érte meg az egész (és ide nem tudtam volna tömegközlekedéssel eljönni).

Zöld-foki szigetek

Zöld-foki szigetek

Szállás

A booking szerint a szálláshelyek 90 százaléka volt foglalt ezekben a hetekben, így egyáltalán nem tudtam jó helyet találni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy kétféle szállás van: az all-inclusive, méregdrága resort és a meglehetősen sivár városkákban levő, általában elég zajos kis vendégházak.

Na ilyenkor életmentő az airbnb. Egy apartmant-komplexumban laktam, ahol befektetők vettek lakásokat és amikor nincsenek itt, kiadják. Egy kétszintes kis lakás (lent kanapés nappali, étkező, konyha, terasz, fent háló, fürdő és erkély) napi 50 euró volt. Akár 4 fő is elfér benne. Úszómedence, két kutya, macska (Prince), a tenger 5 perc séta, rakás étterem sétatávolságban, de mégis csendes.

Itt kereshetsz további szállásokat SANTA MARIABAN A BOOKING-ON

Zöld-foki szigetek

Lisszabon stopover

Aki imádja Portugáliát – és ki nem – egy Zöld-foki szigeteki nyaralást összeköthet egy kis lisszaboni városnézéssel is. Van ugyanis lehetőség megszakítani az utazást, ráadásul 5 napig díjmentesen. A pontos feltételekről és a repjegyárakról a légitársaságnál lehet tájékozódni. Nekem sajnos most nem volt időm többet maradni, csak az egy éjszakát, amit muszáj volt.

Lisszabon szállás

Mivel Salról a gépem este érkezett és másnap reggel volt csatlakozás tovább Budapestre, egy éjszakát Lisszabonban kellett töltenem. Sok értelme nem volt, hogy bemenjek a belvárosba, úgyhogy egy reptéri hotelt választottam. A Tryp Lisboa Aeroporto alig két perc séta a termináltól és minden szempontból kiváló választás volt. Az egy dolog, hogy kényelmes, tiszta, de meglepően csendes is, ahhoz képest, hogy milyen közel van a kifutópályákhoz. Mivel én a ferihegyi reptér mellett nőttem fel, nem féltem a gépek zajától – bármennyire totál csendre van szükségem a jó alváshoz, a gépzaj kivétel. Viszont itt egy pisszenésnyi sem volt.

Volt néhány dolog, amit különösen bírtam ebben a hotelben. Egyrészt a designt, hiszen tele volt repülésre, utazásra utaló jelekkel, ami abszolút jófejség egy reptéri hotel esetén (piros utazóládát és bőröndöt imitáló éjjeliszekrény, repcsi formájú dísz az éjjeli lámpán, nagy repülőmodell a recepció felett). Gondolván a korai járatokkal utazókra, hajnali 4-től (!) van reggeli. Nem kell beérni egy csomagolt szendviccsel, hanem a teljes büféreggeli választékot lehet élvezni. A fürdőrészleg meg este tízig van nyitva, szintén gondolván azokra, akik későn érkeznek. Apró figyelmességek, de sokat számítanak.

Lisszabon stopover szállás

Lisszabon stopover szállás

Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy kihasználtam a rövid lisszaboni megállót a kedvenc helyi süti kóstolására, melyről korábban már írtam a blogon.

Lisszabon stopover szállás

Melyik sziget a legjobb?

Összességében nagyon jól sikerült ez az út is, feltöltöttem a napelemeimet a télre. Garantált jó idő, nincs jetleg és biztonságos – ezek az ország fő előnyei. Míg 1991-ben mindössze 19.000 látogató érkezett az országba, ma már félmilliónál is többen és ez a szám egyre nő. A világ számos más régiójával szemben ugyanis ez a béke szigete, ahol nyoma nincs a terrorizmusnak és járványoknak. Amikor kérdezősködtem az utazók körében, ki miért van itt, az Európához relatív közelség mellett leginkább ezt a biztonságot emlegették.

És hogy melyik szigetet ajánlom?

Ha valakinek csak az a kívánsága, hogy egy hetet süttesse a hasát a napon, mert fárasztó időszakon van túl vagy csak úgy nem szeret kirándulgatni, annak Sal és Boa Vista jó választás. Sal – valljuk be -, kicsit csúnyácska, de a természet egy dologgal kárpótolta: itt a legszebb a tengerpart és itt vannak a leghosszabb, igazi aranyló homokos strandok. Emiatt itt épültek fel a nagy all-inclusive üdülőtelepek és ide érkezik a turisták legnagyobb része. Beveszik magukat a hatalmas hotelekbe és ki se mozdulnak onnan. Miért is mozdulnának ki? Ott a strand, ott a kaja, a szigeten meg nincs igazán semmi.

Valamiről azonban lemaradnak a Salra látogatók – magáról a Zöld-foki szigetek egyedi hangulatáról. Mindaz, amit annyira imádtam a másik négy szigeten, nyomokban sem található meg itt. Az éttermekben inkább pizza van az étlapon, és nem cachupa, a bárokból meg nyugati zene szól, nem a szívhez szóló morna.

Úgyhogy amennyiben azonban valaki jobb szeretné megismerni, milyen ez az ország, mindenképp látogasson át valamely kevésbé felkapott szigetre!

Hasznos linkek

Kedvező árú repjegy felkutatásához talán hasznos a legjobb repülőjegyek keresőkről írt útmutatóm.

Van a weblapomon egy komplett csomagolási lista – természetesen ezekből otthon hagyhatod azokat a tételeket, amelyek itt nem fontosak (pl. szúnyogháló).

Az utazás a TAP légitársasággal együttműködve valósult meg. A leírtakra ez nem volt hatással, a bejegyzések saját véleményem tükrözik.

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)