Wörthi tó és Klagenfurt – Karintia legszebb látnivalói

Karintia

Ausztria legdélebbi tartománya, Karintia a friss levegőnek, a kristálytiszta vizű tavaknak és az erdővel borított magas hegyeknek köszönhetően nagyszerű hely. Annyi szépet írt az útikönyv valamennyi tóról, hogy hármat is belesűrítettem egy ötnapos utazásba. Bár kicsit sűrű lett a program, mégsem bántam meg, mert három eltérő hangulattal találkoztam, ráadásul mindhárom tavat sikerült felülről is megszemlélni.

Wörthi-tó: a mediterrán hangulatú

A 16 kilométer hosszú Wörthi-tó partján muskátlis alpesi fogadók és elegáns szállodák váltakoztak, de a tájképet néhány bájos templomtorony is tarkította. A tó vize nagy mélysége ellenére felmelegszik, így akár fürdésre is alkalmas. A pálmafáknak, virágos kerteknek köszönhetően a táj szinte mediterrán hangulatú. Amikor ott jártam, különösen Maria Wörth településen, árnyas parkokat és a régi templomok körül virágokkal zsúfolásig díszített temetőket találtam. Az egész vidéken nemcsak a panziók, éttermek ablakai roskadoztak a muskátlis ládáktól, de a körforgalmak is gyönyörűen virágoztak, mintha szépségverseny zajlana köztük.

Ha a tó környékén szállunk meg, kapunk egy ingyenes Wörthersee-kártyát, amely egy rakás programlehetőséget kínál, valamint számos vendéglátóhelyen kedvezményekre jogosít. Később kiderült, hogy ilyen kártya a többi tónál is van, szintén ingyenesen. Létezik egy fizetős változat is, amely az egész tartományra érvényes és háromféle időtartamra (1, 2 és 5 hét) váltható ki. A Karintia-kártya a múzeumbelépőktől bizonyos útdíjakig sok ingyenes szolgáltatást nyújt, érdemes kiszámolni, jobban járunk-e vele.

Wörthi tó

Brennsee: ha aktív pihenésre vágysz

Következő megállóm Feld am See volt a Brennsee partján. Ez nem olyan hatalmas tó, mint az előző, barátságos, már-már családias hangulatú, és elsősorban azoknak ajánlanám, akik az aktív nyaralást szeretik. Működik ugyanis itt egy sportcentrum, ahol egy rakás dolgot ki lehet próbálni, meg lehet tanulni: teniszezést, vitorlázást, szörfözést, kajakozást, pingpongozást, bicajozást, télen pedig minden elképzelhető téli sportot. Lehetőség van bérlésre, privát órákra, három-öt napos tanfolyamokra.

Akárcsak az előző tónál, itt is minden, a régióban megszálló vendég kap egy Bad Kleinkirchheim-kártyát, amely egy csomó szabadidős és wellnessajánlatot foglal magában. Hetente hat nordic walking- és vándortúrát szerveznek, heti ötször lehet mountainbike- és e-kerékpár túrán részt venni, ki lehet vele próbálni a szörfözést, vitorlázást vagy a stand up paddle (SUP) deszkát – és mindezt ingyen. A kártya a nyaralókra van kitalálva, május 25. és október 23. között érvényes.

Karintia Brennsee

Még életemben nem ültem vitorlás hajón, ezért beneveztem egy vitorlástúrára. Kipróbálhattam a kormányzást, ami nem is tűnt olyan ördöngösnek. Igaz, egy picike hajón, tökéletes szélviszonyok és kontrollált körülmények között utaztam, de azért boldogan estem át a tűzkeresztségen.

A bicajok közül leginkább az e-bike (elektromos akkuval működő bicaj) izgatott, mert azt még soha nem volt alkalmam kipróbálni. Az egyórás túra alatt tettünk egy jó nagy kört a környéken, felkapaszkodtunk a hegyoldalba, ahonnan remekül látszott az egész tó, majd a kis bemelegítés után Bad Kleinkirchheim felé vettük az irányt.

Karintia Brennsee

Egyből feltűnt, hogy a környéken rengeteg a kiépített és remekül jelölt kerékpárút, úgyhogy eltévedni sem lehet. Tekerhetünk sík terepen vagy hegyes-völgyes vidéken, tehetünk rövid kört vagy hosszabbat, választék akad bőven az összesen 700 kilométer hosszú kerékpárútrendszerben.

Az elején vidáman tekertem felfelé a hegyoldalban, élveztem, hogy mennyire rásegít a tempómra az akku, de egy idő után azért elkezdtem érezni, hogy akku ide vagy oda, azért ezt a bicajt is keményen kell pedálozni. Csak azért nem adtam fel, mert a túravezető említette, hogy 80 éves nyugdíjasokkal és gyerekekkel is számtalanszor megjárta már ezt a túrát, úgyhogy elég kínos lett volna, ha én kezdek el nyivákolni, hogy forduljunk vissza.

Karintia Brennsee

Nagyjából az utolsókat rúgtam, mire végre felértünk a hegyoldalban elterülő kisvárosba, ahol két termálfürdő üzemel, és ahol kis templomot emeltek az elsőként megtalált termálkút fölé. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy négy évszakos üdülővárossal van dolgom. Nyáron a közeli tavat és a fürdők külső részlegét élvezhetik az utazók, télen szuper sípályák vannak, tavasszal és ősszel pedig jöhetnek a kirándulók, bicajosok. A sífelvonók némelyike nyáron is üzemel, hogy azok is túrázhassanak, akiknek a felfelé kaptatás nehézkes lenne.

Lefelé sem volt sokkal könnyebb a bicajozás, akkor az ujjaim fájdultak meg a folyamatos fékezésben, de ugye mondanom sem kell, hogy egy pillanatra nem bántam meg a túrát, mert a táj lélegzetelállító, és igazán kiábrándító lett volna telepöfékelni egy autóval.

Karintia Brennsee

Weissensee: a nyugalom tava

Ha valakinek a kikapcsolódást a totál nyugi jelenti, akkor szerintem a Weissensee mellett van a helye. Itt egyáltalán nincsenek éjszakai bárok, táncos helyek, sőt semmi hangos rendezvény (a többi tónál előfordulnak zenei fesztiválok, motoros találkozók). Egy darabig nem értettem, mitől érzem a tavat a többinél sokkal meghittebbnek, csendesebbnek, de aztán rájöttem: nem lehet körbeautózni. Nincs átmenő forgalom, csak az jár erre, aki itt akar nyaralni.

Karintia, Weissensee

Itt én sem erőltettem meg magam. Egyetlen célt tűztem ki magam elé: felmenni a hegytetőre a sífelvonóval, és megkóstolni valami specialitást a hegycsúcson működő különleges kis fogadóban, a Naggler Almban. Ez egy egészen elvarázsolt kis hely. Amióta világ a világ, itt mindig állt egy fogadó. Néhány éve egy helyi lány bérli, akinek szenvedélye a fenntartható biovendéglátás. Tart malacot, tyúkokat és pulykát, termeszt sokféle zöldséget, gyümölcsöt és fűszernövényt, és ami nincs neki, azt a környéken élő termelőktől vásárolja.

Meggyőződése, hogy egészen mások úgy az ételek, ha tisztában van vele, honnan származnak a hozzávalók, ha ismeri a termelőket, ha tudja, hogyan dolgoznak. Hogy komolyan gondolja a dolgot, az étlapon és a honlapon is látszik: részletesen bemutatja, milyen alapanyag honnan érkezik. Megkóstoltam a karintiai specialitást, a töltött batyut, majd az áfonyás smarnit, és mindkettő isteni finom volt.

Karintia, Weissensee

A tulajdonossal beszélgetve szóba került, hogy csütörtökönként egy helyi halkereskedő árujából készítik a fogásokat. Másnap délelőtt fogtam magam, és meglátogattam Martin Müllert, aki tíz éve azzal foglalatoskodik, hogy újra legyen tavi pisztráng a Weissenseeben. A karintiai tavakban ugyanis sokáig ez volt az őshonos, legfontosabb halfajta, de sajnos teljesen eltűnt, mivel a behurcolt halak egyszerűen kipusztították. Most értettem meg, miért vadásztam hiába napok óta pisztrángra az éttermekben az útikönyv ajánlása ellenére. Majd írok a Lonely Planetnek, hogy ideje lenne ezt a részt frissíteni.

Szóval Martint mindig is érdekelte a halászat, ezt tanulta az egyetemen, majd a közeli Millstätter See melletti halfarmon leste el a haltenyésztés alapjait. Egy évtizede alakította ki saját halfarmját, és azóta rendületlenül, egyre nagyobb mennyiségben telepíti a pisztrángokat a tóba, de egyelőre sikertelenül. Az egész országban küzdenek ezzel a problémával, legközelebb a németországi Bodenseeben értek el némi sikert, de ott sincs annyi hal, amennyi kívánatos lenne.

Karintia

Ez a küldetés persze egy rakás pénzt felemészt. Martin Müller és a társa 15 tonnányi feldolgozott halat állítanak elő, de ez sem igazán nyereséges vállalkozás, úgyhogy elsősorban a szállodáknak, éttermeknek értékesített élőhalból van bevételük. Ezeket szintén ők tenyésztik, de a pici halakat egy másik farmon nevelik nagyra, mert erre nekik nincs kapacitásuk. Beszélgetés közben kaptam egy kis kóstolót, persze nem pisztrángból, hanem nagy marénából. Azok után, amit hallottam, nem is lett volna szívem megenni egy pisztrángot.

Kicsit körbeérdeklődve nyilvánvalóvá vált, hogy ez a tó télen is remek hely. Bár a síelők „csak” egy négyüléses nagy felvonót és három tárcsást használhatnak, ingyen buszokkal könnyedén elérhető Nassfeld, a tavon pedig korcsolyázni lehet. Olyannyira, hogy minden télen itt rendezik meg a 200 kilométeres gyorskorcsolya-maratont, amelyen 16 kört mennek a versenyzők. Elég látványos lehet.

 

Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.

Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)

 

Klagenfurt látnivalók

A tartomány és egyben a Wörthi-tó fővárosa, Klagenfurt remek választás a kultúra és a gasztronómia kedvelőinek. A várossal való ismerkedést érdemes a Neuer Platzon, a főtéren kezdeni, ahol máris megcsodálhatunk két remekbe szabott épületet, a klasszicista Rathaust és a reneszánsz Landhaust. A turisztikai hivatalban akár magyar nyelven is elérhető egy nagyszerű rajzos térkép a város több tucat érdekes épületének bemutatásával, Séta az óvárosban címmel. Az összes jelzett látnivaló körbejárható gyalogosan is, úgyhogy átlagos kondícióval tömegközlekedésre nincs szükség. Ha valaki nem szeret gyalogolni, bicajt is bérelhet. Én szinte furcsán éreztem magam gyalogosan, mert körülöttem mindenki kétkerekűvel vagy gördeszkán hasított.

Karintia Klagenfurt

Nem tudom, kinek mennyire jönnek be a sétálónegyed utcái fölé aggatott színes esernyők, de szerintem nagyon bájos, vidám hangulatot kölcsönöztek a városnak. Az is egyből feltűnt, milyen szépen karbantartottak a házak, és mennyire egységes, rendezett utcaképet alkotnak.

Karintia Klagenfurt

Eboardmuseum

Az Eboardmuseumról annyit írt a Lonely Planet, hogy Európa legnagyobb billentyűshangszer-gyűjteménye, de ennyi épp elég is volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat. Amikor megtaláltam a vásárterület egyik pavilonjának emeletén berendezett múzeumot, már az első pillanatban imádtam. Ameddig a szem ellátott, minden irányban elektromos billentyűs hangszerek százai, egy színpadon épp próba zajlott, és csupa érdekes karakter járkált a csarnokszerű helyiségben.

Egyikükről, egy mezítlábas fickóról kiderült, hogy ő a tulajdonos, Gert Prix. Ezt kihasználva azonnal megkértem, meséljen már egy kicsit. Kedvesen kötélnek állt, de láthatóan kissé zavarban. „Mutasson egy olyan hangszert, amely egy híres zenészhez kötődik” – próbáltam oldani a feszültséget. „Milyen zenét szeret?” – kérdezett vissza. Kutattam az emlékezetemben, kinek a játéka volt rám nagy hatással, és kiböktem: „Már vagy 20 éve, de láttam egyszer Ray Charlest játszani New Yorkban”. Ekkor érezhetően megváltozott a levegő köztünk, elvigyorodott, és azonnal mutatta is az egyik hangszert: Ezt például Ray Charles kérte egyszer kölcsön.”

Karintia Klagenfurt

Aztán még végignéztünk egy rakás hangszert, sőt, az egyiken játszott is.

Az 1500 tételes gyűjtemény legértékesebb, legritkább darabja talán az első szériás Hammond orgona 1935-ből. Ezt még kifejezetten egyházi célokra gyártották, akkoriban ugyanis egyáltalán nem volt megszokott, hogy ilyen hangszeren popzenét játszanak.

A múzeum elnevezése egyébként úgy született, hogy amíg Keyboard Múzeumnak hívták, mindenki zongorákat keresett. Azok nincsenek, kizárólag elektromos szerkentyűk, úgyhogy a tulajdonos jobbnak látta megváltoztatni a nevet.

Ahogy az ilyen szenvedélyes gyűjtőknél lenni szokott, az alapító már gyerekkora óta mániákusan szerette ezeket a hangszereket, 15 évesen vásárolta az elsőt. Míg kis barátai a strandra mentek, ő végigdolgozta a nyarakat, hogy a zsebpénzéből újabb és újabb különlegességeket vegyen. Ahogy nőtt a gyűjtemény, a nappaliból nagyobb és nagyobb termekbe költözött, míg nyolc éve kikötött a mostani helyén. A gyűjtés eleinte újsághirdetések és levelezések útján ment, aztán persze az internet elterjedésével minden könnyebbé vált. Nem célja az, hogy minél több hangszere legyen, inkább arra törekszik, hogy igazi ritkaságokat kutasson fel.

Klagenfurt eboardmuseum

Egy ilyen gyűjtemény persze nem önfenntartó, úgyhogy Gert emellett matekot és angolt tanít, hangszereket szerel, és zenekarban is játszik. A múzeumban nemcsak kiállítás van, de amolyan programcentrum is. Látogatásom alatt épp egy musicalt próbáltak, de rendszeresen tartanak itt koncerteket. Hogy miért éri meg az embernek minden pénzét hangszerekbe ölni? Egyrészt szerinte ez sokkal izgalmasabb, mint strandokon heverni, másrészt hatalmas motiváció a látogatók öröme. Sok látogató kifejezetten az ő hangszerei miatt jön Klagenfurtba, még a tengerentúlról is.

Pyramidenkogel

Madártávlathoz irány a meghökkentő formájú kilátó, a Pyramidenkogel. A száz méter magas építmény felső szintjére szupergyors lift visz fel, lefele a bevállalósabbak az óriáscsúszdát is választhatják. Reggel nem voltak igazán ideálisak a fényviszonyok, inkább késő délután, kora este érdemes ide jönni, ha valaki szép fotókat szeretne készíteni.

Karintia Klagenfurt

A művészek városa, Gmünd

Gmünd egy aprócska település, igazán csak azért akadt meg rajta a szemem az útiterv összeállítása közben, mert van itt egy Porsche-múzeum, és gondoltam, megnézek pár szép autót közelről. Ehhez képest totál leesett az állam, annyi érdekességet találtam itt.

Először is már maga a városka is nagyon bájos, bár első pillantásra nincs igazán híres látnivalója – itt nincs tó, nincs fontos vár vagy templom, de jelentős múzeum se. Ami viszont van, az mind igazán egyedi.

Karintia Gmünd

Kezdjük a Porsche-múzeummal. Azért van pont itt, mert az első Porschét (a 356 jelölésűt) itt gyártották Gmündben, és csak később költözött a műhely Németországba. A kis múzeum privát tulajdonban van, és bár a gyűjteményt kialakító családnak nincs köze a Porsche famíliához, jó kapcsolatban vannak velük. Ennek köszönhetően változnak is időnként az itt kiállított autók, csereberélnek ugyanis a stuttgarti múzeummal.

Karintia Gmünd

Még izgalmasabb a városka másik múzeuma, a Pankratium. Ezt is egy helyi lakos, Manfred Tischitz álmodta meg abból a célból, hogy megmutassa: a zenét nemcsak hallani, de látni és érezni is lehet.

Már maga az ódon épület is megér egy látogatást – korábban kórház, kolostor és szülészet is működött benne. A múzeum termeiben különböző installációk vannak, amelyeket a városban alkotó művészek vagy éppenséggel az alapító által megkeresett és felkért alkotók kreáltak. Mindent ki lehet próbálni, sőt, ez a cél: megmutatni, hogy a hangokat hogyan tudjuk érezni, és a zenét hogy lehet megjeleníteni.

Főleg iskolás csoportok szoktak idejárni, de én is pont ugyanúgy élveztem a kísérleteket – mint például azt, amikor besétálhat az ember a világ legnagyobb hegedűjébe, és a falának támaszkodva érezheti a hangok által keltett rezgéseket.

A város földrajzilag kifejezetten szerencsés helyzetben van, mert jó néhány népszerű látnivaló van a közelben (a Hohe Tauern nemzeti park, a Kölnbrein-gát), illetve a Horvátország, Olaszország felé induló német turisták is megállnak itt időnként. A gyors átmenő forgalomból azonban nehéz meggazdagodni, kell valami, ami legalább fél-egy napra itt fogja a turistákat, vagy jobb esetben úgy megszeretteti a várost, hogy később több időre is visszatérjenek.

Erre találta ki a városvezetés azt, hogy a népességcsökkenés, elvándorlás miatt megüresedő épületekben galériákat alakít ki, amelyeket alacsony bérleti díjért nyáron művészek vehetnek birtokba. Emellett egy rezidensi programot is meghirdettek, miszerint május és október közt három kéthónapos turnusra vendégül látnak egy alkotót. A programba fektetett pénz és 25 évnyi munka mára már igencsak meghozta a gyümölcsét: megszületett Gmünd, a művészek városa, és ma már a 2600 lakosú városka évente 125 ezer látogatót fogad.

Karintia Gmünd

A városka ódon utcái teli vannak jobbnál jobb galériákkal, itt alkot nyaranta például egy honfitársunk, Melocco Péter is, aki gyönyörű ékszereket készít. Péter még valamikor a 70-es évek elején disszidált, és évtizedekig az USA-ban élt. Eleinte mindenféle alkalmi munkákból tartotta fenn magát, és közben bejárta a fél világot. Egy gyerekkori érdeklődésnek köszönhetően magától kitanulta az ékszerkészítést, és amikor visszaköltözött Európába, keresett olyan városokat, ahol nyaranta árulhat. Így keveredett el Gmündbe, ahol pont annak az úrnak a műhelye előtt állította fel a kis asztalkáját, aki a rezidens művészprogram atyja volt. Meghívta Pétert, maradjon ott egész nyárra, és felajánlott neki egy műhelyt, felette kis lakással. Így kezdődött az ékszerész kapcsolata a várossal, és azóta is minden nyáron visszatér. Gmündben a művészek nagyon jó kapcsolatban vannak és inspirálják egymást. De nemcsak a művészek. Péter elmesélte, milyen hamar befogadták, megszerették. Mindig bekukkant valaki, a zöldséges hoz csak úgy ezt-azt, szóval nagy az összetartás, egymás segítése. Amikor megtudta, hogy a művészalapítványnak már nem megy olyan jól, Péter maga ajánlotta fel, hogy beszáll pár száz euróval minden nyáron a finanszírozásba. Amennyire néhány óra alatt meg lehet ítélni egy várost, itt talán ez lehet a titok: mindenki bele is tesz a közösbe, és nemcsak elvesz belőle.

Nemcsak ideiglenes művészek élnek itt, de sokan le is telepednek – itt készíti furcsa szobrait már negyedszázada Fritz Russ, aki hétköznapi, gyakran kiselejtezett tárgyakból készít meghökkentő installációkat.

A művészek nemcsak a maguk kis odújában munkálkodnak, de nyomot hagytak az egész városon: nagyszerű köztéri szobrok vannak az utcákon, tereken, de még az éttermekben is. A látogatók felkaphatnak egy térképes útmutatót a turistairodában, amely bemutatja, éppen hol kinek lehet megtekinteni a műveit, de az érdekes házakat ismertető nélkül is könnyű megtalálni, mert mindegyik előtt egy nagy piros labdát lógattak fel.

Karintia Gmünd

Majomhegy, Landskron

Egészen más látnivaló a Villach mellett található Landskronban a Majomhegy, ahol mintegy 150 makákó majom él a szabad ég alatt, ketrecek és üvegfalak nélkül (és ahol a jegyárus „természetesen””szintén magyar). A privát projekt célja, hogy természetes életkörülményeket biztosítson a makákóknak, ahol szabadon mozoghatnak védett környezetben.

Karintia majomhegy

Sajnos a makákó ma már veszélyeztetett majomfaj, elsősorban természetes élőhelyük, az erdők irtása miatt. Japánban régen szent lényekként voltak számon tartva, a három bölcs szimbóluma – nem lát, nem beszél, nem hall – sokaknak ismerős lehet. Mivel Landskron éghajlati adottságai hasonlítanak Japánéhoz, a majmok egész évben képesek a szabad ég alatt élni – de extrém időjárás esetére van itt számukra fűtött majomház is. Míg Japánban természetes élőhelyükön ritkán érik meg a 30 éves kort, itt az állatorvosi ellátásnak és figyelmes táplálásnak köszönhetően 35 éves korig is élnek.

Karintia majomhegy

A területre kizárólag csoportos idegenvezetéssel lehet belépni, 50 perces túrák keretében. A túra kissé túlzó kifejezés, mert alig 2-300 métert megy a csapat, inkább csak ismertetéseket lehet hallgatni (sajnos csak német nyelven, hacsak össze nem jön elegendő ember angol nyelvű csoporthoz). A túravezető mindig visz magával egy rakás paradicsomot és egyéb ínyencséget, úgyhogy a majmok közelsége garantált. Van egy csomó kismajom, sőt, bébi is, nagyon cukik az anyjukba kapaszkodva. Az is nagy élmény, ahogy a kis tónál a majmok versenyt úsznak az abba dobált falatokért.

Karintia majomhegy

Egyéb látnivalók Karintiában

Mindez csak néhány kiragadott példa a tartomány színes kínálatából, hiszen ott van még a Hét év Tibetben szerzőjének, a hegymászó Heinrich Harrernek a hangulatos múzeuma Hüttenbergben. A hegymászó, kutató és számos könyv szerzője 1912-ben ezen a településen született és 2006-ban itt is tért végső nyugalomra. Múzeumában szinte Tibetben érezhetjük magunkat.

Különleges, elvarázsolt hely a Villacher Fahrzeugmuseum, egy idős órásmester fantasztikus veteránautó-, motor-, antik írógép- és óragyűjteménye.

Szintén egyedi a Hochosterwitz-vár, amelynek legfőbb különlegessége a világon egyedülálló, 14 kapuból álló védelmi rendszere. Ezek 1570 és 1586 között, a török támadástól tartva épültek. Ilyen sokoldalúan biztosított vár abszolút egyedülálló a várépítések történetében – nem csoda, hogy nem is vették be egyszer sem.

Karintia

Nagyon röviden megálltam a Millstätter See partján is, ahol bekukkantottam a Verdin Villába, amely az autóútról különlegesnek tűnt. Valóban az, úgyhogy ide majd jó lenne egyszer visszajönni.

Karintia

Szállások

A Weissensee mellett volt az utazás legjobb szállása, a Seehotel Enzian, amelynek csodás szaunája van közvetlenül a vízparton. Akár egyből a tóba is ugorhat, akinek úgy tartja kedve. A tipikus osztrák hegyvidéki fogadó külső mögött egy négycsillagos hotel kényelmét találjuk kifejezetten szívélyes vendéglátással. A vacsoránál és a reggeli szerviz személyzetében is akadt egy-egy magyar, sőt kiderült, a szakácsok között is van honfitársunk – rengetegen dolgoznak errefelé.

Karintia szállás

De nem panaszkodhattam a klagenfurti szállásomra sem. A Goldener Brunnen hotelben szálltam meg, ablakom a hangulatos dómtérre nézett, a fürdőszobám meg szinte akkora volt, mint az első lakásom:-)

Klagenfurt szállás

A Breensee partján Feld am See településen szálltam meg, egy kis barátságos családi panzióban: Strandhotel Burgstaller.

Számomra kicsit irigylésre méltó volt, milyen jól összecsomagolja Karintia a sportolási és kulturális lehetőségeket a Karintia-kártyába, és ezzel, meg persze a fantasztikus természeti adottságokkal milyen pezsgő turizmust tud felmutatni. Csodálatos tájak nálunk is vannak, de ezeket a „trükköket” érdemes lenne tőlük eltanulni.

Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat:

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel meghálálni a blogba fektetett sok munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com és/vagy airbnb.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezeken a lapokon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. A támogatásod további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)