Weblaptörténelem: 1996-2019

Shirakawago

Küldj majd emailt!
Mit???

1994 nyarán elindultam az USA-ba tanulni és a búcsúbulimon volt egy, akkor már kint tanuló srác, aki azzal köszönt el: „Na, majd ha kiérsz New Yorkba, emailezzünk”. Máig emlékszem a zavaromra, amikor próbáltam okos arccal mosolyogni, hogy „hát persze”:-). Reméltem, ez valami legális és erkölcsös dolog, és majd biztos megtanulom.

1994-1996: A levelezőlisták kora

New Yorkban hamarosan barátságot kötöttem az emaillel, sőt, rengeteget köszönhettem egy levelezőlistának – ez volt a HIX – amit egy Amerikában élő programozó, Hollósi Józsi hozott létre. Hol voltak akkor még weblapok… Ha valakinek kérdése vagy mondanivalója volt, elküldte egy központi email címre, ahonnan minden este minden előfizető megkapta az összes oda küldött levelet. Mivel főleg kint élő magyaroknak volt csak akkoriban email címe, jellemzően külföldön tanulók, dolgozók értekeztek így. Volt, hogy valaki Új Zélandon mákos bejglit akart sütni és Svédországból kapta meg a receptet. Én is így találtam rá New Yorkban élő magyarokra és szerveztem magam köré egy szuper társaságot. Döbbenet, de ez az őskövület HIX a mai napig működik.

New Yorkban kezdődött a vonzódásom a harmadik világbeli országok iránt. Addig rém sznob dolognak tartottam télen nyaralni menni – a tél a síelésre való, a nyár meg a vízparti nyaralásra – de elég volt egyszer elrepülnöm decemberben a nyárba, hogy örökre rabja legyek, és ezt azóta minden évben megismételjem. Onnan viszonylag olcsón be tudtam járni néhány közép-amerikai országot, és egyszer próbaképpen feltettem a levlistára az élményeket. Hatalmas siker volt, úgyhogy ebből később rendszer lett.

1996 eleje. Az első weblap születése

1994-1995 körül születtek az első weblapok és 1996 elején az akkori barátom programozott egyet nekem is. Nem tudom, hogy itthon voltak-e már akkor egyáltalán ilyenek, de New Yorkban megszületett a Nagy Képes Útikönyv. Ez 2010 végéig, azaz 15 éven keresztül teljesen változatlan formában működött, de közben az Internet elképesztő fejlődésen ment keresztül. A még csak kamaszkorú weblapom egyre elavultabbá vált, én viszont nem értettem ahhoz, hogyan lehetne modernizálni.

weblaptort1

Érdekesség, hogy a „blogger” szó csak a következő évben, 1997-ben született meg, legalábbis a wikipedia szerint. Akkoriban az útleírások a weben travelogue néven voltak ismeretesek – mármint nem annyira, mint manapság, de szűkebb körben.

2010. Új név: travellina

2010 őszén-telén rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kitaláljam, milyen lenne az az ideális utazós honlap, amit én is szívesen használnék. Legyenek rajta részletes útleírások, melyekben a hasznos infók (mit érdemes megnézni) keverednek személyes élményekkel. Legyenek fotógalériák, melyeket a magyarul nem tudók vagy kevésbé ráérősek át tudnak csak lapozni. Legyenek egyéb tematikus oldalak és minden kereshető legyen ország szerint. Kerestem egy remek programozót (Pozsgai Péter) és néhány hét alatt megszületett a lap. A külső designt egy volt kollegina (Szatmári Kinga) álmodta meg. Már csak egy jó nevet kellett találni – a korábbi honlap „lájkolói” közt pályázatot írtam ki, saját sütésű tepsinyi muffin fődíjjal. Ott a Bigtrip nyert, de aztán egy barátom bedobta a Travellina nevet, ami minden mást kiütött. Így született meg 2010. december 17-én a weblap, kezdetben csak az útleírásokkal és a világörökségi sorozattal.

2016. Új design

Míg az első weblap 15 évig bírta, a második már hat év alatt kicsit kopottas lett. De ekkor nem várt segítség érkezett.

Joanelli Tamással még 2010 végén ismerkedtünk meg, akkor még csak virtuálisan. Az épp frissen született travellina lapot akartam felvinni a facebookra, de sehogy nem boldogultam. Megkérdeztem egy lányt, az ebédem az irodába szállító kis vállalkozás tulajdonosát, ő hogy készített rajongói lapot. Így került hozzám Tamás email címe, akinek ugyan fogalma nem volt, ki vagyok (egy ismerős ismerősének az ismerőse), de segített technikailag. Az elkövetkező években is mindig hozzá fordultam, bármi gondom-bajom volt, de jó öt évig soha nem találkoztunk a valóságos világban.

Szépen nőtt a weblapom, de ez semmi az ő cégéhez képest: a Be Social ma már Magyarország egyik legeredményesebb közösségi médiával foglalkozó ügynöksége, vagy három tucat alkalmazottal. Tamás pedig egyre többet célzott arra, ideje frissíteni a honlapom, sőt, egy idő után a sarkára állt – és a fejlesztő csapat, Forgács Ferenc vezetésével elkészítette ajándékba az új, megújult weblapot. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok nekik ezért:-))))

Az új fejléc pedig a frissen megjelent könyvhöz igazodik, Sólymos Eszter Ágnes rajza.

trav_head

Kommentek, lájkok, kérdések

Már a kezdetektől az volt a koncepció, hogy az útleírások és egyéb nagyobb lélegzetű témák a weblapon lesznek, a gyors „közölnivalók”, érdekes fotók és a kapcsolattartás az olvasókkal pedig a Facebookon. A weblapra nem terveztettem kommentelési lehetőséget- megjegyzéseket írni, kérdezni a facebookon lehet.

Rengeteg munka fekszik a lapban – az útleírások begépelése, a több ezer papírkép szkennelése és az egyéb írások összeállítása. Számomra mindezért az a fizetség, ha segítek nektek utazásokat tervezni vagy csak karosszékből megismerni tájakat. Igyekszem hazai témákról is írni, és óriási öröm, amikor én inspirálok valakit utazásra vagy épp egy új étterem felfedezésére. Minden „lájk” simogatás a lelkemnek, és nem várt ajándékként rengeteg új barátot is szereztem a weblap révén.

Remélem, hogy a virtuális közösségből egyre több valós utazás és valós kapcsolat születik. A csapat „szájhagyomány útján”, azaz organikus úton épül, nem szoktam hirdetni, így tényleg csak azok vannak velünk, akiket érdekel a téma. Ha tetszik a lap, ajánljátok ismerősöknek, rokonoknak, kollégáknak és szomszédoknak – a lájk legyen veletek!