2017. január 27-28. Egy nap nekem elég volt a fővárosból, nyugisabb vidékre vágytam – irány Villa de Leyva!
Wifi jelszó rendőri segédlettel
Reggel taxi a szállásról a buszpályaudvarra (15.000 COP), ahol körbekérdeztem a busztársaságok irodáiban, mikor megy busz Villa de Leyvaba. A Libertadores lett a nyerő, a neten korábban olvastam, nekik vannak a legkényelmesebb buszaik. Egy útra a buszjegy ára 22.000 COP és kb. négyórás az út. Amíg az indulásra vártam, kerestem wifit, de nem igazán volt szerencsém. A Dunkin Donutsnál nem hagyták annyiban a dolgot, odahívták a váróból a biztonsági őrt és mondták neki, wifi kellene. Az egyenruhás, puskás emberke azonnal beleszólt a rádiós adóvevőjébe és segítséget kért. Hamarosan meg is érkezett egy másfajta egyenruhás fickó, aki mutatta a telefonomon, melyik hálózatra menjek fel és bepötyögte a jelszót:-)
Villa de Leyva
A délutánt a 16. században, a spanyolok által alapított városkában töltöttem. Áll itt pár templom és szépen felújított régi ház, de az igazi élvezet csak úgy sétafikálni a macskaköves utcákon. Ne a nálunk megszokott, hanem óriási macskaköveket képzeljetek el, úgyhogy mindenki a lába elé nézett és óvatosan lépegetett, muris volt figyelni. A házak fala hófehér, az erkélyek és kerítések kékre és zöldre vannak pingálva és mindenhol rengeteg a virág.
Gourmet éttermek, butikhotelek, csodás kerthelyiségek, és minőségi ajándékboltok váltogatják egymást a hangulatos utcákon. Délután öt körül parádés naplemente volt, amit közösen figyelt mindenki a főtéren, amely mellesleg a legnagyobb az országban (120 x 120 méter).
Több fotó: ITT
Másnap kora reggel kinéztem a piacra, ahol elállt a lélegzetem, micsoda felhozatal volt gyümölcsökből.
Több fotó: ITT
Aztán kibaktattam a buszpályaudvarra és megalkudtam egy taxira (60.000 COP), hogy vigyen körbe pár nevezetességen, amik a környéken vannak.
Taxis körutazás
Először a muisca indiánok egykori szakrális központjába mentünk, ahol rengeteg kőből készült pénisz hever a földön, vagy épp ágaskodik az ég felé. Mivel egy részük naptárként is szolgált, kis Stonehenge-nek is becézik a területet.
Utána a paleontológiai központja, valamint az El Fósil múzeumba mentünk.
A környék rendkívül gazdag fosszíliákban, de még itt is csodaszámba ment, amikor egy hétméteres Kronosaurus leletre bukkantak. A 120 millió éves bébi Kronosaurus a világ legépebben fennmaradt lelete a maga nemében, 1977-ben bukkantak rá.
Úgy megörültek neki, hogy ott helyben egy saját kis múzeumot kapott, a közelben pedig egy paleontológiai központot rendeztek be. Itt a munkatársak szívesen körbekalauzolják a látogatókat, megmutatva néhány érdekesebb teknős, hal és ma már ismeretlen állat őskövületét, sőt, látvány-műhely is van, azaz meg lehet lesni, hogy dolgoznak. Saját példámból kiindulva még annak is izgalmas, akit soha nem vonzott különösebben a paleontológia, úgyhogy ez irányú érdeklődés esetén tuti nagy élmény!.-)
Több fotó: ITT
Végül a világ legnagyobb kerámiaházához hajtottunk (Casa Terracotta). Pont ugyanolyan anyagból és módszerrel lett legyártva, mint a csészék vagy vázák, csak kicsit nagyobb. Körülbelül 500 m2 és egy helyi építész, Octavio Mendoza magának tervezte. Egy gramm fém vagy cement nincs benne – az aktív környezetvédő pont azt akarta demonstrálni a házzal, hogy csak a földből is lehet házat építeni.
Amikor a képeket láttam róla, csak legyintettem magamban, biztos valami turistacsapda, de mivel útba esett, csak megnéztem. Kár lett volna kihagyni! Nagyon jól ki van találva, és abszolút élhető, vannak benne irtó helyes fürdőszobák, mosdók. A tetőteraszon grillező, és oda is felvezették az áramot, vizet, az energiát napelemek biztosítják. A dísztárgyak is mind agyagból készültek, talán ott picit túltolta a mester, hogy az étkezőben a gyümölcsök is.
Az alkotó végül nem költözött ide teljesen, a faluban van egy másik háza, de gyakran itt tölti az idejét agyagtárgyakon dolgozva. A házat bárki meglátogathatja.
Több fotó: ITT
(A belépők a négy látványossághoz 7.000-10.000 COP körül szóródtak).
Szállás
Casa Terra
A főtértől csak 2-3 sarokra, pont olyan messze, hogy mindent könnyen elérjünk, de nagyon csendes legyen. Gyönyörű butikhotel, mindössze hét szobával. Egy építész és a felesége vette meg és újította fel a régi házat és rendezte be fantasztikus ízléssel. A reggeli se semmi: helyi gyümölcsök, a falubeli pap által sütött többféle kenyér, tojásételek, és saját maguknak pörköltetett kávé (a feleség a kávézónából származik, így ezt nagyon komolyan veszi).
Éttermek
Mi Cocina: elegáns tapaszbár
La Cocina De La Gata: minőségi, de ugyanakkor házias fogások
La Galleta cukrászda: a a helyi millefeuille, a milhoja lelőhelye
A buszpályaudvar környékén van egy rakás olcsó büfé, ahol gyorsan meg lehet ebédelni vagy az útra venni valami snacket
Közlekedés
Bogotából 9.30-kor indult egy kisebb busz, ami eléggé levegőtlen és meleg volt útközben. Visszafelé ugyancsak Libertadores busszal mentem, de az egy nagy, kényelmes, légkondis jármű volt, ez délután 1-kor indul Villa de Leyva főteréről.