Veszprém megye 7. Megyertől Lesencetomajig

Veszprém megyei országjárás – 7. rész – Megyertől Gyepükajánig

Megyer

Megyer 15,4 hektáros belterületével és az azon fekvő 20 házával hazánk második legkisebb önálló települése, csak a Zala megyei, kilenc lakosú Ibarfa múlja felül. Vagyis alul. Megyer kiváló példa arra, hogy a méret nem számít. Az elnéptelenedésnek induló faluba 2005-től a főváros környékéről néhány lelkes és kreatív új lakos költözött, és egy egészen különleges pihenőfalut hoztak létre. A régi házakból kialakított szállásokat elsősorban vadászok, lovasok keresik fel, és bár engem egyik sem vonz (a vadászattól kifejezetten irtózom, a lovakat ugyan szeretem, de allergiás vagyok rájuk), én is azonnal otthon éreztem itt magam. Ha kell egy kis nyüzsgés, közel van Sümeg, Tapolca, de a hely varázsa a végtelen a nyugalom.

Az aprócska település egy meglepően nagy rockfesztivál helyszíne, ugyanis rendszeresen itt rendezik meg a Megyer Camp Fest-t, „ahol a rock and roll találkozik a tehénnel”. A húzónevek Ganxsta Zolee, Kowalsky meg a Vega, Anna and the Barbies voltak, de a motoros felvonulástól a pajtamozin át a gyerekfoglalkozásig elég széles spektrumú programot kínált a háromnapos buli. Ugyancsak népszerű program a disznótor, amire késő ősztől kora tavaszig a hétvégeken lehet bejelentkezni.

Ötvös

Dabroncon (Ötvöspusztán) a volt Széchenyi-kastély a muemlékem.hu oldalán Szegedy-kastély néven szerepel, de a faluban levő tábla szerint a Szegedy-kúria egy másik épület az út túloldalán. A Széchenyi-kastély jelenleg nagyon leromlott állapotban van. Szükséglakások vannak benne kialakítva, öt család lakik itt. Egy hölgy épp az udvaron cigizett, amikor arra jártam, megkérdeztem, bemehetnék-e az épületbe – különösen a lépcsőház érdekelt, mert az internetes kutakodás szerint még romosan is látványos. Valóban így volt. A kutyát megkötötték, engem meg elvezettek az épület hátsó traktusába, innen nyílik a lépcsőház, a szépen faragott korlátokkal, amely még így az enyészet határán is lenyűgöző. Az út túloldalán a Szegedy-kúria áll, a közelben pedig számos hatalmas gazdasági épület, mind üresen, romosan.

A falu kis templomába is érdemes bekukkantani, ahol szép oltárképet láthatunk – az internet és a takarítónéni elmondása szerint is Dorfmeister István alkotása. A kulcs a templomot takarító hölgynél van, de nagyon szívesen eljön kinyitni a kaput, láthatóan büszke a falu szépségeire. Tőle tudtam meg, hogy a templom azért van jó állapotban, mert az önkormányzat sikeresen pályázott a felújítására. A kastély, a kúria és a gazdasági épületek viszont nem helyi, hanem állami tulajdonban vannak, sorsuk itt nem nagyon érdekel senkit. Volt, hogy derékig ért a gaz, mire végre lekaszálták. Évekkel ezelőtt mintha lett volna egy kis mozgás, akkor a hét családból kettőnek vettek lakást egy másik településen, és arról volt szó, a maradék ötöt is kiköltöztetik, de aztán elhalt a lelkesedés és minden maradt a régiben.

Gógánfa

Gógánfa apró települése is tartogat egy meglepetést: a Gyömörei-Külley kastélyt, amely elsősorban arról nevezetes, hogy Kisfaludy Sándor itt ismerkedett meg Szegedy Rózával, múzsájával, későbbi feleségével. A viszonylag jó állapotban lévő, közelmúltban felújított épület általános iskolaként működik. Az utcáról szemlélődve úgy tűnt, nem lehet bejutni a kerítés mögé, de az iskolával szemben lakó, épp hazaérkező úr megmutatta – az ezúttal szó szoros értelmében vett – kiskaput a kerítés oldalában.

A település egy másik meglepetést is tartogatott: a 3 millió forintos EU támogatással kialakított „Gógánfai Központi Pihenőhely és Közösségi Tér” számomra rejtély volt. Egyrészt hogy vajon ki van-e használva, másrészt hogy vajon mégis mi került néhány pad felállításán ennyibe.

Nyírlakpuszta

Sümeg határától néhány kilométerre található Nyírlakpuszta, ahol szép erdős környezetben áll a különös formájú Tarányi kastély. Az eredetileg barokk stílusú épületet romantikussá alakították át, és védett, csendes parkja igazán idilli környezetet kínál a betegeknek. 1952-től egyházi működtetés keretében Idősek Otthonaként, 1987-tól Pszichiátriai Betegek Otthonaként üzemel. A 84-es főútról tábla jelzi, hol kell az erdei útra kanyarodni. Ott pár száz méter után az út kétfelé ágazik, mindkét ágon egy-egy nyitott kapu állt. Először a bal oldali kapun hajtottam be, de egy privát ház udvarán kötöttem ki, úgyhogy sűrű bocsánatkérést követve megfordultam és a kereszteződéshez visszahajtva a jobb oldali kapun haladtam tovább. Itt értem el az otthont, de ahogy néhány ápoló gyanakodva figyelt, elég egyértelmű volt, hogy itt sem látják szívesen a turistákat – ami az intézmény jellegét tekintve érthető. Gyorsan kattintottam egy képet és visszatértem a főútra.

Sümeg

Sümegen adja magát a program, hiszen a város felé magasodik a szépen felújított vár. Az erődítmény már a XIV. század elején is állt, és ma az ország legjobb állapotban levő vára. A várfalakon belül múzeum kapott helyet és gyakran rendeznek látványos várjátékokat, ami családosoknak különösen jó program. Azoknak is érdemes felkapaszkodni a várba, akiket általában nem izgatnak a múzeumok, mert onnan remek panoráma nyílik a városra és a környékre.

A Vár-hegy aljában egy szép egyházi épület, a szobrokkal és stukkókkal gazdagon díszített homlokzatú Püspöki Palota áll (érdemes bekukkantani az udvarára, mert onnan szép kilátás nyílik a várra!), közvetlenül mellette pedig a Palota Pince kézműves borászat bormúzeuma, illetve üzlete.

Ugyanezen a téren található a ferences kegytemplom és rendház is. De a város egy másik templomába is érdemes átsétálni: a Bíró Márton utcai római katolikus plébániatemplomba, ott ugyanis a hazai rokokó festészet legszebb alkotását találjuk, a templom boltozatát és oldalfalait borító egyetlen hatalmas freskót, ami miatt a sümegi plébániatemplomot „a magyar rokokó sixtusi kápolnájának” is nevezik.

Gyepükaján

A gyepükajáni Nagykeszi templomrom meglátogatása sokba került. Lenyűgöztek az interneten található fotók, így feltétlenül fel akartam keresni a romos templomot, melynek egykori hajójából egy hatalmas fa nő ki. Bár száraz volt az idő, az odavezető úton hatalmas kátyúk tátogtak, így igencsak megkínoztam a kis autómat – annyira, hogy le is szakadt az aljáról a motorvédő gumi. Akkor ezt még csak ezt nem tudtam, csak a zötykölődés volt bosszantó. Csóváltam is a fejem, hogy talán terepjáróra lenne szükségem, ha állandóan letérek a járt utakról. Hazafelé, az autópályán tűnt csak fel, hogy ha gyorsan megyek, valami lelóg az útra, úgyhogy hatvannal kellett hazáig cammogni, és másnap a szervizben szembesíttek a pár tízezres kárral. No pain, no gain.

Ódörögd

A Balatoni romok blogon találtam rá az ódörögdi templomrom leírására. A templomot többszöri nekifutásra se találtam meg, pedig a falubéli gyerekek egymást túllicitálva próbálták elmagyarázni az oda vezető utat. Miután harmadszor is visszatértem, két kislány felajánlotta, hogy beülnek az autómba, és oda navigálnak. Így is lett, úgyhogy a kedvesen csivitelő lányokkal néztem meg a templomot, ezúton is köszönöm nekik a segítséget.

Tapolca

Tapolcán a tavasbarlang a legjobb program, ahol magunk evezhetünk – egy pillanatra meglepődtem, amikor kiderült, hogy nincs a csónakokban vezető, de úgy voltam vele, ha a többiek megbirkóznak a feladattal, csak nem fog ki rajtam se. Mint kiderült, nem kell ide különösebb kajakos gyakorlat: a csónak simán haladt, ráadásul az evező használata helyett könnyebbnek találtam egyszerűen a kövekbe kapaszkodva tolni tovább a csónakot. A tavaly megújult barlang új, szebb fényeket kapott, így ma már tényleg hangulatos a zöld vizű járatokban az evezés. Nekem szerencsém volt, mert amikor ott jártam, nem volt tömeg, így csendben, egyedül élvezhettem a látványt.

A tavasbarlang felfedezése Németh Ferenc kőművesmester nevéhez köthető, akinek emlékét a bejáratnál felfüggesztett kis márványtábla őrzi. 1902-ben kútásás közben bukkant egy rejtelmes, sötéten tátongó üregre, melybe bemászva egy földalatti terembe jutott, ahol meg-megcsillant a kékeszöld, kristálytiszta víz. A felfedezés hírére Lóczy Lajos geológus kezdte meg a barlang tudományos feltárását. Jó egy évtizeddel később a helyi lakosokból alakult „Barlangtársulat” megépíttette a 74 lépcsős, jelenleg is használt lejáratot, és ezzel megindult a látogatók áradata. (Lift nincs, így akinek gondot okozhat a 74 lépcső, annak nem ajánlott a látogatás). A járatrendszer 250 méternyi szakasza járható be, ebből 180 méter a hajózható rész. A víz mélysége 40 centiméter és 3 méter között váltakozik és olyan kristálytiszta, hogy a legmélyebb részek alján levő alakzatokat is jól látni. A barlang nem olyan hűvös, mint amit más barlangokban megszokhattunk, általában 20 fok körül van, így nem kell hozzá különösebben beöltözni. Arra viszont figyelni kell, hogy néhol igen alacsony a „mennyezet”, még nekem, a 153 centis kis utazónak is be kellett időnként húzni a nyakam, hogy ne koppanjon egy sziklán.

Tapolca másik nevezetessége a Malom-tó, melynek vize közvetlen összeköttetésben áll a barlangéval. A tavon kis szökőkút, partján régi malom kínál jó fotólehetőséget.

Gyulakeszi

Gyulakeszi nemesi házzal és várral is büszkélkedhet. A településen áll egy Esterházy-kúria, amely jelenleg sajnos nem látogatható, így csak kívülről lehet megnézni, de az utcáról is látszik, hogy szerencsére szépen felújított, karbantartott.

A településről indul a túraútvonal Csobánc várának romjaihoz is. A várhoz csak gyalog lehet felkapaszkodni. Maga a rom nem igazán látványos, a túrát inkább a hegytetőről nyíló panoráma miatt éri meg bevállalni.

A településen járva kihagyhatatlan az autós pihenő velős pirítósa, amit szerintem a legjobb az országban (legalábbis azok közül, amit már volt szerencsém kóstolni).

Lesencetomaj

Lesencetomaj közepén álló, 1752-ben épült barokk stílusú Nedeczky-kastélyban 1955 óta Pszichiátriai Betegek és Fogyatékosok Otthona működik. Csak az utcáról tudtam egy gyenge fotót készíteni, mert a kapuban álló őr nagyon határozottan közölte, hogy nem engedhet be.

No, sebaj, azért a környező táj kárpótolt…