Veszprém megye 1. Várpalotától Litérig

Veszprém megyek országjárás – 1. rész – Várpalotától Litérig

Várpalota

A Mezőföld és a Bakony találkozásánál fekvő úgynevezett Várpalotai hét település alkotja: Várpalota, Berhida, Pétfürdő, Ősi, Öskü, Tés és Jásd – ezeket akár egy nap alatt is végiglátogathatjuk. A kistérség központjaként működő Várpalota két fontos látnivalója a ma múzeumként működő Thury vár, illetve a trianoni békeszerződés emlékkiállításának helyet adó egykori Zichy kastély.

Berhida

Berhidán egy XIV. századi falusi műemlék templom maradt fent, amely arról különleges, hogy az egykori mesterek nem használtak faanyagot a boltozat és tetőzet építéséhez, hanem azt kőből faragták ki. A hajdani építészek láthatóan jó munkát végeztek, hiszen a kőtemplom nagyobb sérülés nélkül átvészelte az 1985-ös földrengést – melyről akkoriban az egész ország megtanulta Berhida nevét.

Öskü

Öskün egy zsindelyes kerektemplom a falu fő ékessége, amely egyes források szerint egy XII-XV. századi vár bástyájából lett kialakítva, de más elméletek a XI. századra, megint mások a török korra teszik a keletkezését.

Sóly

A fenti községekhez közel esik Sóly is, ahol az ország egyik legrégebbi falusi temploma áll, melynek kápolnája már István idején is állt. Ugyancsak itt találhatóak – bár elég nehezen – a sólyi papírmalom romjai. Talán még mindig ott keresgélnék a bokrokban, ha nem jön arra egy helybéli, aki útbaigazít. A Vasút utcán két kőhídon kell átkelni és a második után rögtön balra fordulni, be a rétre. Ott nekivágtam a kis autóval a mezőnek, de kicsit cidriztem, fogja-e bírni nem terepjáró járgányom. Szerencsére teljes megrökönyödésemre a nagy semmiből előbukkant egy másik autó, így azt előzékenyen magam elé engedtem és csak addig mentem, amíg nem láttam, hogy az elakadt a fűben. Akkor én leálltam és inkább gyalog folytattam az utam, míg végre a fák lombjai közt előtűntek a falmaradványok. A látvány nem kompenzálta a megközelítés nehézségét, így ezt csak elvetemült romvadászoknak ajánlom.

Litér

Litér református temploma egy igazi kis gyöngyszem: kékre pingált faragott karzat, piros szőttes terítő a szószéken, bájosan vegyes színes párnák a padokon, hűvösebb időre összehajtogatott plédek egy ládában, orgona, szúrágta lépcsők, muskátli az ablakban, padok a kertben, XIII. századi bélletes kapuzat – az egész, úgy, ahogy van, betalált a szívembe:-)  Ha zárva találjátok, csöngessetek be a szomszéd házba, ott a kulcs!