Vas megye 10. Őriszentpétertől Szőcéig

Vas megyei országjárás – 10. rész – Őriszentpétertől Szőcéig

Őriszentpéter

Az Őrséget egykor erdő borította. A határok őrzését ellátó lakosok alakítottak ki maguknak itt szántóföldeket a vizenyős talajból kiemelkedő dombosabb részeken. Mivel csak a magasabban fekvő részekre tudtak építkezni, a kis házcsoportok egymástól viszonylag távol épületek fel – és ez az a faluszerkezet, az úgynevezett „szerek”, ami a mai napig fennmaradt ezen a vidéken.

Az Őrség „fővárosa” Őriszentpéter, ahol a Szent Péterről elnevezett, egyszerű hófehér román kori templom áll.

Szalafő

Szalafő hét dombra épült, így hét hét szerből álló falu. Az egyes szerek közt szép réteket, erdőket találunk, melyekben számos tanösvényt építettek ki. Ezek hossza a 300 métertől a 6.2 kilométeresig terjed, úgyhogy mindenki találhat kedvére valót.

A falu Pityerszer részén alakították ki a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt, amely annyiban tér el az ország többi skanzenétől, hogy itt a házak egy része az eredeti helyén áll.

Megtaláljuk itt a tókát is, amely egy kicsi mesterséges tó csapadékvíz összegyűjtésére. Ezt állatok itatására, mosásra, len áztatására használták.

Érdemes átruccanni Felsőszerre is, amely szinte csak szép régi házakból áll, és ahol a helyi építészetről magyarázótáblákat is találunk. Különösen szépek a kódisállásos házak, amelyek kis oszlopos előtornáccal rendelkeznek – régen itt húzták meg magukat éjszakára a vándorok, a „kódisok”

Megér egy kitérőt a Vendvidék is, ahol a táj még zártabb, még erdősebb.

Őrfalu

Őrfalun régi haranglábat találunk.

Apátistvánfalva

Apátistvánfalva különleges gyűjteménye a Határőr Múzeum, ahol a vasfüggönyös korszakból őriznek emlékeket.

Kercaszomor

Az Őrségben több helyen láthatunk templomtól különálló, fából készült haranglábakat, melyet a református közösségek építettek. Egy érdekes történetű harangláb Kercaszomor Szlovénia felé eső végén áll. A falu 1920-22 között Jugoszláviához tartozott, de a helybéliek fegyveres harca eredményeként sikerült a határt úgy kiigazítani, hogy visszakerüljenek Magyarországra. Ennek emlékét őrzi az 1922-ben beszerzett harang és a nemzeti színű koszorúk.

Magyarszombatfa

Magyarszombatfán évszázados múltra tekint vissza az őrségi kerámia.

Jellemzően sötétbarna és zöld mázas edények készülnek ezen a vidéken, egyszerűbb mintákkal, mindennapos használatra. A faluban egy kis fazekasmúzeumot is kialakítottak, ahol bepillanthatunk a „gerencsérek” világába, de a legjobb egyszerűen felkeresni egy fazekast beszélgetni, esetleg vásárolni.

Velemér

A vidék leglátogatottabb, legismertebb műemléke a veleméri római katolikus templom, amely a falun kívüli kis dombon, erdős környezetben épült a XIII. század második felében. Az egyszerű külsőt látva nem is sejti a látogató, hogy a templombelső micsoda kincset rejt: Aquila János 1377 körül festett bibliai tárgyú freskóit, amely szinte teljesen beborítja a falakat. Az építők különös figyelmet fordítottak a freskók tájolására, így az év kitüntetett napjain a hajnali fény más-más festményt világít meg. A pokol ábrázolása az egyetlen festmény, amely soha nem kap közvetlen fényt.

A templom egész évben, minden nap nyitva van. A legjobb délelőtt 11 körül menni, akkor a legszebbek a fények. Télen, mivel nincs lombkorona a fákon, több fényt kapnak a falak, de érdemes fejben tartani, hogy korán sötétedik (novemberben délután 3 után már felesleges is menni). A legbiztosabb felhívni a hölgyet, aki az idegenvezetést tartja, és rákérdezni, aznap mikor a legideálisabb érkezni. Telefonszáma: 30-378-9540

Veleméren érdemes bekukkantani a habán és itáliai reneszánsz kerámiákat készítő Dávid Éva műhelyébe is, amely a főútról ki van táblázva, nem nehéz megtalálni. Az anabaptista vallású habánok a 16. században telepedtek le az ország több pontján, egyebek közt az Őrségben is. Mint minden mesterséget, amibe belefogtak, ezt is tökélyre fejlesztették. Színes kerámiáikat ma már kevés helyen lehet megtalálni, így igazi csemege.

Nagyrákos

Az Őrség egyik legszebb épülete a nagyrákosi tájház, muskátlikkal díszített kis ékszerdoboz.

Pankasz

A régió talán leglátványosabb haranglába a pankaszi, úgynevezett „szoknyás” harangláb, amely 1755-ben épült.

Szőce

Szőcén a szigorúan védett tőzegmohás lápréten fapallókon sétálhatunk végig, olvasgatva a tanösvény tájékoztató tábláit. Én csepergő esőben jártam arra, de még így is nagyon hangulatos volt.

A térségben melegen ajánlott szállás a Kosbor Panzió – róluk, illetve a fazekasokkal folytatott beszélgetéseimről az origo-n megjelent írásomban olvashattok részletesebben.