Vas megye 9. Szarvaskendtől Szentgotthárdig

Vas megyei országjárás – 9. rész –Szarvaskendtől Szentgotthárdig

Szarvaskend

„Ugye nem facebookos?” – nézett rám gyanakodva a kastély mellett lakó család, amikor a fényképezőgéppel a kezemben kiszálltam az autóból. Erre nem tudtam volna határozott igennel vagy nemmel felelni, ezért inkább amolyan 45 fokos szögben ingattam a fejem. „Mert azoktól féltjük ám a kastélyt” – mondták. Kérdőn néztem rájuk, mi lehet az oka. Mint kiderült, néhány éve valaki kattintott itt pár képet és eladó épületként hirdette meg a kastélyt – még a rendőrség is nyomozott az ügyben. Megnyugtattam őket, hogy én nem próbálom eladni a korábban óvodaként, ma már önkormányzatként működő kastélyt, csak dokumentációs célokból készítek egy-két képet. Erre megnyugodott mindenki és besétálhattam a kastélykertbe. Az egykori Sibrik-kastély kicsit siralmasan ugyan, de még áll és részben hasznosítják is. Az iskola annak idején az emeleten üzemelt, azok a termek most üresen konganak.

Döbörhegy

Döbörhegyen az egyik útikönyvem szerint védett, zsúpfedeles présházak állnak, de ezt nem találtam semerre. Szerencsére egy helybéli fickó a segítségemre sietett, és terepjárójával előttem hajtva felvezetett a hegyre. Reménykedtem, hogy pici autóm nem akad el mögötte, de szerencsésen elértük a hangulatos présházakat. A vezetőm azt hitte, műemlékes vagyok, és büszkén mesélte, tavaly is ő kalauzolt egy ide vetődő kollégámat. Felvilágosítottam, hogy én csak hobbiból nézelődök, de ettől függetlenül igen lelkesen mutogatta a házakat. Megálltunk egy már pusztulófélben levő présház mellett is, szomorú volt látni, ahogy lassan összedől.

Döröske

Innen egy zegzugos, földútnak is alig nevezhető ösvényen (konkrétan a kék túra útvonalán) vezetett át az alkalmi kalauzom a következő célpontként kinézett faluba, Döröskére. Itt a temető mellett álló XIII. századi templom magasodik büszkén a völgy melletti hegyoldalon.

Magyarszecsőd

Magyarszecsődre egy katolikus templom miatt mentem, melynek az útikönyv szerint szép XVII. századi festményei vannak, de sajnos nem jutottam be. A GPS-t birizgálva viszont egy kastélyt találtam, méghozzá nem is kicsit. A 2013-as első látogatásom idején ugyan ezt is kerítés védte, de a hatalmas, sárga romos épület oly hívogató volt, a kerítésen pedig tátongott egy nekem megfelelő luk, így bementem pár képet kattintani. Magába az épületbe nem jutottam be, de legalább a kertbe igen. Aztán később találtam az interneten néhány fotót, amit sóvárogva nézegettem és eldöntöttem, legközelebb megpróbálok valahogy a termekben is fotózni.

2017 őszén ismét erre vezetett az utam, és meglepve láttam, hogy a kerítésen levő kapu tárva-nyitva állt. A melléképületek közül az egyik frissen felújítva fogadott, a másik tetején épp a tetőt rakták. Maga a kastély ugyanolyan romos volt, de ezek szerint valami munka csak elkezdődött. “Megnézhetem a kastély?” – kérdeztem. Bólogattak, hogy persze, menjek csak. Azt nem tudom, belekalkulálták-e, hogy besurranok, de így tettem. Az ajtóról először azt hittem, zárva van, mert nem akart nyílni, de akárhogy mustráltam, nem láttam zárat. Kicsit nyomtam rajta, és hopp, ki is tárult. Elképedve lépkedtem az üvegtörmeléken és a szeméthalmokon át teremről teremre. Az emeletre nem mertem felmenni, mert rozogának tűnt minden – mint a munkásoktól utólag megtudtam, ez bölcs döntés volt, mert van, ahol már beszakadt a födém.

Azt a neten kutakodva kiderítettem, hogy egykori Batthyány-kastélyban utoljára panzió működött, de már évek óta üresen, romosan áll. Egy 2012-es írás szerint már jó ideje olasz tulajdonosa van. Most a munkásokkal beszélgetve még több részlet kiderült. A panziót egy hódmezővásárhelyi művész, bőrdíszműves, Szabó Edit kapta bérbe az önkormányzattól 50 évre. Ő készítette a falakat beborító érdekes festményeket és abszolút részt vett a falu életében. A munkások lelkesen mesélték, mennyi jó program volt a kastélykertben. Aztán ismeretlen okokból felmondták a szerződését és eladták a kastélyt egy olasz vállalkozónak (Francesco Tebaldini), akinek több érdekeltsége is van Magyarországon. Az úr eltökélt szándéka, hogy rendezvényközpontot, bemutatótermet alakítson ki a melléképületekből. Hogy mi lesz magának a kastélynak a sorsa, az egyelőre rejtély. (Több fotó: ITT)

Körmend

Körmenden az impozáns Batthyány-Strattman kastélyban helyet kapott múzeumot zárva találtam – mint utólag a település honlapjáról kibogarásztam, ősszel nemcsak a hétfő, de a vasárnap is szünnap.

De nemcsak a múzeum volt kihalt, hanem szinte az egész város – vasárnap délelőtt dacára sehol egy nyitva tartó, hívogató cukrászda, kávézó, életnek bármi jele. A látványosságok közül a szecessziós vasútállomás tetszett a legjobban.

Csákánydoroszló

Csákánydoroszló 1570–1580 között emelt Batthyány-kastélya jelenleg értelmi fogyatékosok szociális otthonaként üzemel, így nem látogatható, de a kert és az épület egy része jól látható a kerítésen kívülről. A kastély egészen 1944-ig a Batthyány főúri család birtokában volt, de akkor a háború elől lakói nyugatra menekültek, a gazdátlan épületeket pedig kifosztották. A háború után előbb erdészei központként üzemelt, majd átalakították szanatóriummá.

Ivánc

Iváncon az 1740-ben épült egykori Sigray-kastély ma „szakosított intézet”. Megkérdeztem a portást, hogy ez mit takar, az volt a válasz, hogy testi és szellemi fogyatékosok, valamint idősek élnek itt. A kertbe beengedett, de az épületbe nem szabad bemenni az ott lakók nyugalma érdekében. Szép nagy parkja van.

Rátót

Rátóton pompás kastélyt találtam, amit 2010 óta üzemeltet magyar tulajdonosan luxus kastélyszállóként. Az egykori Széll-kastély 1890-ben Hauszmann Alajos tervei alapján épült. A háború után gépállomás, majd kultúrház, később iskola működött benne. A régi kastélyból szinte semmi nem maradt, csak az előtér kőburkolata, illetve a lépcsőház kovácsoltvas korlátja. Az elveszett bútorok közül egyetlen széket sikerült visszaszerezni.

Egy szép fotóalbumon a kastély egykori tulajdonosa, Széll Kálmán látható feleségével, Vörösmarty Ilonával (Vörösmarty Mihály lányával) és Deák Ferenccel, akinek Ilona gyámleánya volt.

A kastély elegáns, de családias – mindössze 13 szoba található benne az étterem és a wellness részleg mellett. A kétágyas szobák két főre 21-25 ezer forint körül vannak éjszakánként. A megyében látott kastélyok közül nekem ez tetszett a legjobban, mind berendezését, mind atmoszféráját tekintve.

Nagyon kedves lány a recepciós, láthatóan szívesen mesélt az épületről, a fotókról. A berendezés is elegáns, úgyhogy kifejezetten jó hangulata van az egész helynek (amire a befogadott kóbor cica is ráerősít, ő jött elém a parkolóba!).

Szentgotthárd

Szentgotthárdon csak a barokk Nagyboldogasszony templomba tértem be.