Városnézés – 7. East midtown

EAST MIDTOWN
(a 6th Avenuetól keletre, a 34th és 59th Street között)

New York is the only real city-city.
(Truman Capote)

7. TÉRKÉP

A város – vagy inkább a világ – üzleti központja. Vállalati székházak, televíziós stúdiók, méregdrága üzletek, sietős üzletemberek. Itt aztán tényleg lüktet az élet. Az East Midtown jó néhány felhőkarcoló lelőhelye. A felhőkarcoló (skyscraper) szót először egy chicagói úriember, John J. Flinn használta 1890-ben az új építészeti stílus leírására. New York és Chicago között sokáig szoros verseny folyt a legmagasabb épületért, de az utóbbi időben Ázsia és az arab országok is beszálltak a küzdelembe, lekörözve az itteni úttörőket. Sokáig New York vezetett. Az első felhőkarcolónak a Flatiron Buildinget tartják, melyet 1902-ben fejeztek be. Ezt szárnyalta túl 1913-ban a hatvanemeletes Woolworth Building, majd a Chrysler és az Empire State Building. A következő bajnok a World Trade Center volt, aztán 1998-ig Chicago vezetett a Sears Towerrel. Jelenleg a világranglistát a  Burj Khalifa vezeti, New Yorkét pedig a One World Trade Center. Az évtizedek során a stílus is változott. Először csak minél magasabb monstrumokat építettek, hogy minél több iroda férjen beléjük. Senkit sem érdekelt, hogy az új épületek elvették a napfényt a szomszédoktól. A város később rendeletben szabályozta, hogy bizonyos magasság felett lépcsőzetesre kell építeni a felhőkarcolókat, ezért például az Empire State Building is tíz lépcsőből áll. A magasságot azonban ma sem korlátozzák.

A város egyik szimbóluma, az Empire State Building a 34th Street és 5th Avenue sarkán áll. Nem könnyű becserkészni. Bár szinte az egész városból látható, a közvetlen közelében hiába nyújtogatja az ember a nyakát, nem lehet látni. Nap mint nap tanácstalan turisták tucatjai kérdezgetik az épület lábánál állva, hogy hol van. Ha mégis sikerül megtalálnunk, akkor a következő feladat a sorban állás, bár ennek egy részét online jegyvásárlással megspórolhatjuk. Ha a jegyhez nem is, a liftre várni kell Csak semmi idegeskedés, előbb-utóbb mindenki feljut, és a látvány mindenért kárpótol.

Az égbe nyúló csoda 436 méter magas és lakóit 73 lift szállítja fel-alá. És ha már statisztikák: 60 ezer tonna acél, 6500 ablak, 10 millió tégla. A felső harminc emeletet éjszakánként megvilágítják, időnként spéci színekkel. A Windows ’95 bevezetésekor például a Microsoft színeiben pompázott az épület. A magyar építőipar mindenesetre példát vehetne az építkezés tempójáról: a felhőkarcolót potom 9 hónap alatt húzták fel – az előre legyártott elemekből hetente 4 szintet építettek! Nem sokkal a tőzsdekrach után kezdtek hozzá, és 1931-ben már meg is nyílt. Olyan nehezen találtak rá bérlőket, hogy sokáig Empty State Buildingnek becézték, a totális csődtől csak a kilátóteraszok mentették meg.

Két jó tanács: mielőtt nagy sóhajtással beállunk a sorba, nézzük meg a jegypénztárnál kitett táblát, hogy egyáltalán milyenek fent a látási viszonyok. Elég frusztráló érzés, ha több órás várakozás után fent az orrunkig sem látunk. Másrészt válasszuk meg ügyesen a napszakot is. Szerintem a legjobb naplemente előtt egy órával felmenni, mert ekkor körbenézhetünk napvilágnál, végigcsodálhatjuk fentről a naplementét, majd befejezhetjük a tekercs filmet néhány éjszakai felvétellel.

A torony számos filmben szerepel – például a Sleepless in Seattle zárójelenetében vagy a King Kongban.

A 86. szinten levő nyitott körfolyosón jobban lehet fotózni, mint a zárt 102. emeleti kilátóban. Régen fel is lehetett kaptatni a közel kétezer lépcsőn, de ma már csak az expressz lift repíti fel a látogatókat.

A 37. utca és a Madison Avenue sarkán álló Morgan Library and Museum-ot 2006-ben nyitották meg újra. Pierpont Morgan bankár gazdag magángyűjteményének 1902-ben terveztek csodálatos épületet egy olasz palota mintájára. A gyűjtő fia 1924-ben tette a nagyközönség számára elérhetővé a világ egyik legkiválóbb könyv-, kézirat-, és metszetgyűjteményét. A gyűjtemény alapját Pierpont Morgan apja vetette meg voltaképpen egyetlen, de értékes levéllel, melyet George Washingtontól kapott. Amikor Pierpont Morgan 1913-ban meghalt, az ő könyvtára volt egész Amerika legnagyobb és legértékesebb magángyűjteménye. Itt található például a Gutenberg biblia pergamenre nyomtatott 11 fennmaradt példányának egyike1455-ből. Érdekesség továbbá, hogy a rezidenciába vezették be először 1882-ben a villanyvilágítást, Thomas Edison találmányát. Morgan példáját aztán más gazdag családok is követték, és hamarosan az elektromos fény tért hódított az egész városban.

A következő kötelező program a New York Public Library (5th Avenue, 40th és 42nd Street között).

Az Empire State Buildingtől néhány saroknyira terül el a hatalmas épület, melyet 1911-ben építettek. Lépcsőin rengeteg fiatal ücsörög napsütötte délutánokon a két kőoroszlán társaságában. Ha nem vagyunk éppen olvasó kedvünkben, akkor is érdemes körbesétálni a termeket, nagyon fenséges hangulatuk van. A legszebb az óriási, két háztömböt elfoglaló olvasóterem, ahol régen sok-sok kis olvasólámpa előtt bújták a könyveket a látogatók. Ma a lámpák helyett a számítógépek képernyői világítanak. Alatta 140 kilométeres polcrendszer húzódik, hétmilliónál is több kötettel. A számítógépes rendszernek köszönhetően pillanatok alatt előkeresik a könyveket a nyolcemeletnyi raktárból. Kölcsönözni egy darabka könyvet sem lehet innen, arra ott van a nyolcvan fiókintézmény.

Érdekesség, hogy az Edna Barnes Salomon olvasóteremben egy Munkácsy-festményt is találunk, méghozzá a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert Miltont, amelynek a története ITT olvasható.

Kis kitérővel északra, az 521 5th Ave alatt a Fred F. French épületbe is érdemes bekukkantani, ahol közel-keleti, ókori egyiptomi és görög stílusokat ötvöztek az art decoval. Az előcsarnokban 25 aranyozott bronzajtó áll a gazdagon díszített mennyezett alatt. Az épület egyik érdekessége, hogy ez volt az első építkezés, ahol bennszülött kanadai indiánokat alkalmaztak, nekik ugyanis nincs tériszonyuk. Ügyességük miatt hamar keresett állványozók lettek és később több felhőkarcoló építésében segédkeztek.

A könyvtártól két saroknyira kelet felé az 1913-ban épült főpályaudvarhoz jutunk. A Grand Central Terminal (42nd Street, a Madison és Lexington Avenue között) az egyik legszebb a maga nemében, a beaux arts egyik remeke. Művészfotók tucatjai készültek a sajátos hangulatú központi csarnokban.

Sétáljunk fel a galériára, onnan a legjobb gyönyörködni a csodás csillárokban, festményekben és a hangyabolyhoz hasonlító tömegben. Minden nap fél egykor túravezetés keretében is körbejárhatjuk (25 dollár). Audio-túrára is lehetőség van, minden nap 9-18 óra közt lehet a kis hat nyelven beszélő szerkentyűt bérelni a “GCT Tour” feliratú ablakoknál a fő váróteremben (ez jóval olcsóbb, mint a vezetett séta). Mint oly sok más épületet, ezt is le akarták rombolni egy új irodaépület kedvéért, de mint sok más esetben is, a new yorkiak megmentették. Többek közt Jackie Onassis vette védelmébe az épületet, melyet 1987-ben emlékműnek nyilvánítottak. Lépcsőházát a párizsi operaház lépcsőfeljárójáról mintázták, amit sokat elárul a vasúti közlekedés fénykoráról

Az állomás tele van érdekes kis részletekkel – például az információs pult feletti, 1913-ban gyártott órához nyugodtan hozzáigazíthatjuk a sajátunkat, mert 1.4 millió évente késik csak egy másodpercet.

A pályaudvar sok étkezdéje közül a leghíresebb a sárga csempével burkolt Grand Central Oyster Bar. Nagyon friss és nagyon sokféle osztriga kapható itt. A pályaudvarral egy időben, 1913-ban nyitott és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A bejárattól balra elegánsabb, fehér abroszos asztalok, jobbra  – szó szerint – fapados szekció, attól beljebb egy nem túl puccos, amolyan sörözős hangulatú asztalos helység. A pincérek nem igazán barátságosak vagy udvariasak, de az tengeri herkentyűkre nem lehet panasz. A napi választék (mely vidékekről származó osztrigák kaphatóak éppen) mindig ki van függesztve a falra.

A Grand Central tetején levő szobrok egykor végigtekinthettek a Park Avenue-n, de 1963-ban megépült a pályaudvar mögött a Pan Am Building, amely ma már blokkolja a kilátást – az óriási irodaépület akkoriban hatalmas felzúdulást váltott ki. Az 59 emeletes épület már a Met Life logóját viseli, de még mindenki Pan Am-nek hívja.A Pan Am légitársaság 1927-es megalakulásakor Charles Lindberg volt a tanácsadója az útvonalak kijelölésében, aki először repülte át egyedül az óceánt. Ők indították az első csendes-óceáni járatot 1936-ban. Az épület tetején helikopterleszálló is volt, de azt egy öt áldozatot követelő baleset után lezárták. Közvéleménykutatások szerint a MetLife a város leggyűlöltebb épülete – ha csak egy házat bonthatnának le a New York-iak, ez lenne az.

A 110 E 42nd Street alatt áll az egyik legszebb banképület, a Home Savings of America (később Bowery Savings Bank) egykori székháza. Jelenleg irodák és a Cipriani étterem bérlik a pompás épületet. A román bazilikára emlékeztető épületben boltíves bejárat vezet az egykori pénztárterembe, melynek márvány mozaikpadlója és magas, gerendás mennyezete van.

Az Art Deco egyik legszebb példája a 122 E42 címen található Chanin Building. A 200 méter magas épület legcsodálatosabb része a homlokzaton végigfutó madarakkal és halakkal ékesített fríz.

Szemben, a 42nd Street és a Lexington Avenue sarkán áll az 1930-ben épült Chrysler Building. Chrysler, aki 1925-ben alapította autóipari vállalkozását, olyan főhadiszállást szeretett volna, amely vállalatának szimbóluma lehet. Kívánsága szerint a rozsdamentes acélból készült art deco torony egy autó hűtőjére emlékeztet, az épület stilizált autók, kormányok és radiátorfedelek díszítik. Tervezője, William Van Alen egy kollégájával versenyezett, kié lesz a magasabb épület. Alen titokban egy fémspirált alkotott az épületen belüli tűzoltóaknában. Amikor a Wall Streeten elkészült a versenytárs (Bank of Manhattan) alkotása, méghozzá a Chryslernél magasabbra, akkor Alen csak “előhúzta” a spirált, amivel magabiztosan megnyerte a versenyt. Ezzel együtt csak 11 hónapig volt övé a dicsőség, az épület magasságát hamarosan túlszárnyalta pár sarokkal arrébb az Empire State Building – de a Chrysler továbbra is sokak kedvence maradt egyedi art deco stílusa miatt. Az épület nemcsak kívülről, de bent is lenyűgöző, márvánnyal, gránittal ékesített előcsarnokában még a nemesfa intarziával borított liftajtók is egészen egyediek. Bár már az 50-es években gazdát cserélt, nevét bombabiztosan tartja. Az épületben nincsenek túrák, de az előcsarnokba bárki ingyenesen bemehet.

Egy másik art deco klasszikus a Daily News Building (220 E42nd Street), ami – már ahogy az lenni szokott a városban – rég nem a névadó cég épülete, de az egykori bérlő neve ráragadt.  A Daily Newst 1919-ben alapították, és a város első tabloid formátumú újságja volt. Eleinte nem aratott nagy sikert, de aztán a metrón ingázók megszerették a barátságosabb formátumot. Az újság a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett a nagy fotókra, nem véletlen, hogy a logójában ott a fényképezőgép. Figyelemfelkeltő címek, erős fotók, bulvárhírek, botrányok, sport, képregények – mondhatnánk, a mai bulvárlapok egyik hírnöke volt, gúnyosan „a cselédlányok bibliájának” is nevezték. Még ma is az ország 4. legnagyobb példányszámú lapja. Az újság 1929 és 1995 között működött az épületben, ma egy TV társaság működik itt. Az előcsarnokban – amely a Superman filmekből lehet ismerős – a világ legnagyobb belső földgömbjét lehet megnézni. Ezt utoljára 1967-ben frissítették, úgyhogy érdekes böngészni, felfedezhetjük rajta még az NDK-t is.

Errefelé bújik meg egy irodaház alagsorában egy nagyszerű japán étterem, a Sakagura. Különösen ebédidőben érdemes benézni, amikor jó áron kapható a napi ebédmenü. A fekete szezámmagos creme buleejük isteni!

A 1st és 2nd Avenue közt látogathatjuk meg a Ford Foundation Buildinget. Amikor 1967-ben elkészült, hatalmas átriuma első volt a városban. Ma már több ilyen is épült, de ez az első maradt a legszebb: a gránitoszlopok között egy trópusi kertben gyönyörködhetünk, melynek növényeit évszakonként váltogatják. Innen már csak egy rövid séta az ENSZ székháza.

A United Nations meglehetősen csúnya székháza a 1st Avenuen, a 42nd és 48th Street között helyezkedik el. Előtte ott lobog minden tagállam zászlaja és a kis téren néhány ajándék szobrot is találunk különféle nemzetektől.

Az épületet körbevezető túrákra előre kell regisztrálni az interneten. Az egyenruhás idegenvezetővel beülhetünk egyes testületek üléstermébe és megnézhetjük a tagállamok ajándékait. Bár a magyar ajándék mellett az van feltüntetve, hogy 1975-ben került ide, egész biztos, hogy időközben kicserélték – a vázán ugyanis a parlament fotója van, melyről hiányzik a vörös csillag, és a címer sem akkori.

Fanatikus bélyeggyűjtők ne hagyják ki a kis postahivatalt sem, ahol itteni pecséttel ellátott bélyeget szerezhetnek – a terület ugyanis nem az Egyesült Államoké, így saját bélyege is van.

Ha még belénk fér egy kiadós reggeli, amikor erre járunk, akkor útba lehet ejteni a város legjobb bagelezőjét – ez az Ess a Bagel (831 3rd Avenue, 50th Street magassága). Én soha, de soha nem hagyom ki, ha a városban járok. Ez a karikaformájú péksütemény tipikus New York-i intézmény. És ha már bagel, az bizony itt a legjobb. A kis üzletbe belépve már az illat is bódító, hát még az ízek. Többféle bagel kapható: sima, hagymás, mákos, tojásos, mazsolás, stb., ezeket simán vagy különféle krémsajtokkal lehet enni. A kedvencem a hagymás bagel diós-mazsolás krémsajttal. Reggel egy amerikai hosszú kávé és egy nagy bagel elég kezdő energiát ad az egész napos városnézéshez.

Sétáljunk át a Park Avenuere, ahol puccos szállodák és égbe törő vállalati székházak sorakoznak. Az elegancia csúcsa a Waldorf Astoria Hotel (301 Park Avenue, a 49th és 50th Street között), ahol ha a szobákat nem is tudjuk megnézni, az előcsarnokból nyíló mellékhelyiséget feltétlenül megéri meglátogatni. Már csak azért is, hogy mi is végigsétálhassunk azon a vörös szőnyegen, ahol előttünk oly sok államfő és egyéb híresség járt.

A szállodáról egy külön cikkben is írtam, annyira imádtam. A színfalak mögé egyébként bárki bekukkanthat egy túra keretében. (A szállodát jelenleg renoválják, zárva van).

A Park Avenuen feljebb, a 52nd és a 53rd Street között áll a Seagram Building, amely új fejezetet nyitott a felhőkarcolók sorában. Egyik legkedvencebb építészem, Ludwig Mies van Rohe tervezte – egy kis teret hagyott a betonkolosszus előtt, ahova két szökőkutat is elhelyezett, így mindjárt kissé meghittebb lett a hangulata. Ezt az ötletet később sokan másolták.

Egy háztömbnyit keletre sétálva, a 53rd Street és a Lexington Avenue sarkán találjuk a különösen naplementében gyönyörű Citicorp Centert. Az épület alatt kapott helyet a picike Saint Peter’s Church, amelynek nemcsak az építészeti megoldásai, hanem az atmoszférája is rendkívül modern. Itt sajátos hangulatú miséket hallgathatunk – például jazzkoncerttel fűszerezve -, és a templom avantgard színházi előadásoknak is helyet biztosít.

A 652. Lexington alatt található a mór-iszlám stílusú Központi Zsinagóga.

Nyugat felé sétálva tovább, a Madison Avenuen a 55th és 56th Street között áll az AT&T Building, amely jelenleg a Sonynak ad helyet. Ebben ingyenes kis múzeum is van, a Sony Wonder, amit főleg gyerekek és a technika örökifjú szerelmesei élvezhetnek. Egy háztömbbel feljebb, a Madison Avenue másik oldalán áll az IBM zöld gránit épülete, melynek előcsarnokában bambuszfák árnyékában pihenhetünk meg.

At 53. utcában, a Madison és a Ötödik Avenue között egy csodálatos kis kert bújik meg, a Paley Park.

5th Avenue és az 50. utca találkozásánál áll az ország legnagyobb katolikus székesegyháza, a St. Patrick Cathedral.

A 5th és 6th Avenue, valamint a 48th és 51th Street között terül el a Rockefeller Center, a művészien megtervezett üzleti negyed. 1932 és 1940 között építtette John D. Rockefeller, a híres olajmágnás fia.

A komplexum az átgondolt és jól megvalósított várostervezés egyik legnagyszerűbb példája. A fenséges felhőkarcolók között színházakat, mozikat, kávéházakat, kis üzleteket, iskolákat és parkokat helyeztek el. A képeslapokról jól ismert Tower Plazat az aranyszínű Prometheus szoborral a 5th Avenuen, a 49th és 50th Street között találjuk. Nyaranta meglehetősen drága kávézó, télen pedig bűbájos hangulatú kis korcsolyapálya működik a téren.

És itt állítják fel a város karácsonyfáját is, nagy-nagy felhajtás közepette. New York egyébként is gyönyörűen fel van díszítve karácsonykor, de a csúcs mindig az itteni karácsonyfa-állítás. Az egész város eljön megnézni – ne hagyjuk hát ki mi sem. A tér körül lobognak az ENSZ tagországok zászlói, nyugati oldalán pedig a General Electric Building magasodik, amely eredetileg az RCA (Radio Corporation of America) otthona volt. A 65. emeleten található a város egyik elegáns étterme, a Rainbow Room, ahol minden bizonnyal a világ egyik legszebb panorámájában gyönyörködve vacsorázhatunk (jelenleg zárva – figyeljük a honlapot). Az épület tetején kilátó is van (Top of the Rock), ahonnan a panoráma az Empire State Buildingével vetekszik. A kilátóhoz a bejárat a 50th Streeten van, a 5th és 6th Avenuek közt.

A tér sarkában van az NBC Television székháza. A földszinti üvegfalú stúdióba bekukkanthatunk az utcáról, akár forgatás közben is. A 6th Avenue és a 51th Street sarkán áll a Radio Music Hall. Itt időnként ki lehet fogni elég érdekes koncerteket, de a legtöbbször csak táncos revüműsorokkal könnyítik meg a turisták zsebeit.

Ha épp ebéd- vagy vacsoraidőben járunk erre, ajánlom az egyik kedvenc japán éttermem: a Sapporo West a 152 W. 49th Street címen, a 6th és 7th Avenuek közt található. Hatalmas tányér levesek és fenséges teriyaki csirke alacsony áron, csak pár lépésre a Times Square-től, minden nap reggel 11-től este 11-ig. A levesek háromféle ízesítéssel készülnek: sós, szójaszószos és miso, szerintem az utolsó a legjobb. Ide minden New York-i látogatásom alatt eljövök – mint ahogy kihagyhatatlan egy french toast is a Majestic Deli intézményében, 200 W. 50th Street (7. Avenue).

A környék vezető múzeuma a Museum of Modern Art (53. utcában, az 5. és 6. Avenuek között). A világ legnagyobb modern művészeti gyűjteményét annak köszönhetjük, hogy a Metropolitan múzeumnak nem nagyon akaródzott 20. századi műtárgyakkal foglalkozni. A MOMA így mintegy a Metropolitan ellenzékeként alakult meg 1929-ben, mindössze 10 nappal a tőzsde összeomlása után. 2004-ben új, nagyobb épületbe költözött. Minden nagy név megtalálható itt, csak néhány név ízelítőül: Cézanne, Van Gogh, Rousseau, Picasso, Monet, Chagall, Kandinsky, Mondrian, Mattisse, Paul Klee, Dali és Magritte.

Három színháztermében remek régi filmeket vetítenek – azon ritka helyek egyike New Yorkban, ahol nem az új hollywoodi sikereket adják. A MOMA volt az első múzeum a világon, amely elismerte a filmet, mint művészeti formát és annak fejlődését szorgalmasan dokumentálja. A számomra oly kedves fotótörténetnek és építészetnek is komoly gyűjteményt szenteltek. Érdemes az információnál rákérdezni, nincs-e valami előadás, film, koncert, mert ezek sokszor nagyon érdekesek. Volt szerencsém itt részt venni Roy DeCarava fotóművész előadásán, ahol többet tanultam a fényképezésről, mint egy tucatnyi kézikönyvből. A terem dugig volt érdeklődőkkel – legalább olyan nehéz volt bejutni, mint egy rock koncertre. A fekete bőrű fotós, aki főleg a harlemi hétköznapokat és jazz zenészeket fényképezte, rendkívül közvetlen hangon beszélt a munkájáról és záróráig türelmesen válaszolgatott a kérdésekre. A teremőrök sürgetésére hagyta csak abba az előadást, de még utána is ott maradt frissen megjelent könyvét dedikálni.

New Yorkban rengeteg mozgóbüfé van, és közül a legjobb talán az itt tanyázó Halal Guys (6th Avenue és 53rd Street sarkán).

Ennyi városnézés után jöhet egy kis kikapcsolódás. Sétáljunk a 5th Avenuen a 49th és a 59th Street között, ahol a város legdrágább üzleteit mustrálgathatjuk. Az 5. sugárút ezen szakasza egyet jelent a luxussal. Az 1830-as évektől kezdődően három évtizeden át a leggazdagabb családok laktak ezen a környéken, mint az Astorok és a Vanderbiltek. William Henry Vanderbilt 1833-ban építette az 5. Avenue és 51. Street sarkán a palotáját, ezzel divatot diktálva: a sugárúton egészen a Central Parkig egymás után épültek fel a főúri otthonok. Később a felső tízezer észak felé költözött. Az egyik milliomos, Morton F. Plant – a legenda szerint – egy duplasoros igazgyöngy nyakláncért adta el házát Pierre Cartier ékszerésznek, melynek üzlete még ma is az eredeti helyén, a 5th Avenue 651 alatt áll. Ez a kevés megmaradt főúri házak egyike.

Az 56th Street és 5th Avenue sarkán álló Abercrombie üzletbe is lépjetek be pár percre – annyira jó illata van:-)

A következő blokkban található a Fortunoff, majd a 54th és 55th Street között a Gucci, a Bijan és a Godiva. A 56th Street sarkán áll a Trump Tower. Feltétlenül érdemes megnézni az épület teraszaira ültetett fákat, belül pedig a márványfalon lezúduló ötemeletes vízesést. A Qatar Airways mellett itt lakik például Bruce Willis, Beyoncé és Janet Jackson.

Innen már csak pár lépés kedvenc ékszerboltom, a Tiffany a 57th Street sarkán. A Tiffanyval kapcsolatban külön figyelembe ajánlom az üzlet aprócska, de rendkívül elegáns kirakatait. Az üzletet Truman Capote 1958-ban írt regénye, a Breakfast at Tiffany (Álom luxuskivitelben) is halhatatlanná tette.

Ha valaki beleszeretett a gyémántokba, feltétlenül keresse fel a Diamond Row-t, a 47th Street 5th és 6th Avenue közé eső szakaszát: itt minden egyes üzlet aranyat és gyémántot árul. Elképesztő a kínálat. A 250 méteres utcaszakaszon az USA gyémánt-nagykereskedelmének 80%-át bonyolítják le. Az üzletek tulajdonosai ultraortodox zsidók, akiket könnyen felismerünk sötét ruhájukról, kalapjukról és a kalap alól kikandikáló, sütővassal formázott pajeszukról. Érdekes módon őket csak az utcán látjuk, amint sietős léptekkel haladnak ide-oda, az üzletekben az eladók nem közülük kerülnek ki. A gyémántnegyed az 1930-as években jött létre, amikor az antwerpeni és amszterdami zsidó gyémántcsiszolók a náci elöl menekültek. Alapvetően ez egy nagykereskedelmi központ, de egyéni vásárlókat is kiszolgálnak.

Ha meguntuk a csillogást, térjünk vissza a 5th Avenuehöz. A Tiffanyval szemben helyes kis ruhát és néhány kiegészítőt választhatunk a Chanel butikban. Végül pihenjünk meg a 5th Avenue túloldalán álló csupa márvány, üveg és arany Plaza Hotelben, ahol rengeteg híres vendég szállt meg, pl. a Beatles. Ha az elnöki lakosztályt nem is vesszük igénybe, a földszinti csupa luxus mosdót ingyen is használhatjuk.