Városnézés – 4. Lower East Side, SOHO, Village

LOWER EAST SIDE
(a Houston Streettől délre, a Bowerytol keletre)

If you live in New York, even if you’re Catholic, you’re Jewish.
(Lenny Bruce)

3. TÉRKÉP

E kissé kihaltnak tűnő, nyugodt negyedbe az első világháborút megelőző 20 évben többszázezer zsidó érkezett Kelet- Európából a szabadabb, gazdagabb élet reményében. Ma már főleg ázsiaiak és spanyol anyanyelvűek az újabb bevándorlók, de a Lower East Side még ma is jellegzetesen zsidó negyed. Itt vannak a legszebb zsinagógák és a legjobb kóser éttermek. Sajnos sok zsinagóga meglehetősen lerobbant állapotban van. A környék egyik büszkesége, a Norfolk Street 60-as szám alatt található Beth Hemedash Hagadol Zsinagóga is súlyosan megrongálódott: 1997 nyarán egy vihar, majd 2001 decemberében tűzvész pusztította el az épület jelentős részét. Jelenleg zárva van és a gyülekezet adományokért küzd a felújítás érdekében.

Csodálatosan felújították ugyanakkor az Elridge Street zsinagógát – mindenképpen érdemes meglátogatni.

A bevándorlók életéről nagyszerű vezetett kiállítások láthatóak a Tenement Museum épületében. Ez egy korabeli ház, ahol évtizedeken át bevándorló családok éltek. A túrák a ház egy-egy emeletét mutatják be, egy-egy témára fókuszálva (azaz ha befizetünk egy túrára, csak a ház egy részét látjuk, de azt alaposan). Én a Hard Times túrán voltam, amely két család történetét mesélte el, azaz a ház életét 1863 és 1935 közt. A német zsidó Gumpertz család, valamint az olasz katolikus Baldizzi család sorsán keresztül bepillanthattunk a bevándorlók mindennapjaiba, a nagy gazdasági világválságba, a város életének mindennapjaiba. Ezt a korszakot egyébként Jacob A. Riis fotói mutatják be a legjobban, érdemes rákeresni a neten vagy könyvtárban.

Bár a környék zsidó hangulata nagyrészt eltűnt, akad még néhány túlélő kulináris intézmény. Az egyik a Russ and Daughters (179 East Houston Street, az Allen és Orchard közt), amely 1900 környékén egy kézikocsival indult családi vállalkozás volt, majd 1914-ben nyitotta meg boltját a jelenlegi helyén. Nagy népszerűségnek örvend a füstölt hal és kaviárválasztéka.

Az üzlet fennállásának 100. évfordulóját egy kis étterem megnyitásával ünnepelték – ez is a közelben van, a 127. Orchard street alatt. Isteni a “Super heebster bagel toast” nevű szendvicsük (a feltét bővebben körülírva: Whitefish And Baked Salmon Salad, Wasabi-Infused Fish Roe, Horseradish Dill Cream Cheese)

A Houston és Ludlow street sarkán áll az egyik legismertebb és legnépszerűbb new yorki étterem, a Katz’s Delicatessen (205 East Houston, Ludlow sarkán), amely már szintén túl van a századik születésnapján. Helyiek és turisták százai zarándokolnak minden nap ide egy-egy bőséges pastrami szendvicsért. A Harry és Sally híres orgazmusos filmjelenete is itt játszódott az egyik asztalnál. Bő két évtizede még imádtam itt enni, de mintha már kisebbek lennének az adagok és nem annyira finomak az ízek.

Ugyancsak klasszikus a Yonah Shimmel’s Knish Bakery (137 East Houston Street, a 1st és 2nd Avenue közt), ahol 1890 óta az eredeti boltban árulják a knisht. A legenda szerint legnevesebb vevőjük Woody Allen, akinek minden egyes nap tizenkét darab tésztás-krumplis golyót szállítanak ki. Az üzletről egy New York Times cikk is megemlékezik

És ha már gasztronómia: az Essex Street az 1900-as évek elején a savanyúságot áruló üzletek központja volt. Ma már a régi üzletek sajnos bezártak, de itt üzemel a hagyományos receptekhez ragaszkodó The Pickle Guys (49 Essex Street). Semmilyen tartósítószert nem használnak, szigorúan kóser előírások szerint működnek, és a savanyúságokat sós vízzel, fokhagymával és fűszerekkel teli hordókban tárolják, melyekben hónapokig elállnak.

Egy másik nevezetes üzlet az Economy Kandy (108 Rivington Street), amely 1937 óta árul több száz féle cukorkát és nyalánkságot.

A fagylaltrajongók kedvence pedig az Il Laboratorio del Gelato (188 Ludlow Street, East Houston sarkán), ahol mindenféle különleges ízekben lehet kapni fagyit, a céklától a gyömbérig.

A városrész egy új múzeummal is büszkélkedhet: ez a 2007-be nyílt, egymásra pakolt téglalap alakú dobozokból álló New Museum of Contemporary Art a 235 Bowery alatt. Nagyon izgalmas kortárs tárlatok láthatóak benne, hétvégeken pedig a tetőteraszt is megnyitják.

Ottjártamkor az egyik emeletet szabad alkotóműhellyé alakították, ahol a látogatók ecsetet ragadhattak, és nekiállhattak festegetni. Festéket, ecsetet, sőt köpenyt is a múzeum biztosított hozzá – sajnos ez csak egy ideiglenes ” kiállítás” volt, de biztos vagyok benne, hogy a többi is érdekes lesz.

A Lower East Side kevésbé ismert, de különleges kis múzeuma a Space Womb, amely korábban Fusion Arts Museum néven üzemelt (57 Stanton Street). Összetéveszthetetlen furcsa fémszobrokból kialakított összetéveszthetetlen bejáratával.

A legjobb vasárnap délelőtt sétálni erre, akkor a legélénkebb a környék, különösen az Orchard Street-i piacon. Az Essex Street 120 alatt viszont éppenséggel hétfőtől szombatig működik a piac. Ezt a több tucat üzletnek helyet adó csarnokot még 1938-ban létesítették, hogy az akkor divatos kézikocsikat eltüntessék a forgalom útjából. A Lower East Sideba is nyomulnak a kínaiak, egyes utcákat már teljesen átvettek. A népek békés együttélésének és a kultúrák összemosódásának különleges példája a Bernstein’s az Essex Streeten, ami a 90-es évek elejéig, jó három évtizedig az egyetlen kóser kínai étterem volt (ma húsüzlet működik a helyén).

SOHO – azaz South of Houston
(a Canal és a Houston, illetve a Broadway és a Sullivan Street között)

4. TÉRKÉP

A város művész negyede, megszámlálhatatlanul sok kis galériával, boltocskával néhány háztömbnyi területen. Mielőtt nekivágnánk ezek felfedezésének, érdemes kívülről is szemügyre venni az épületeket. Az itteni építészet, az amerikai ipari stílus leginkább öntöttvas homlokzatairól ismert.

A vasat pusztán gyakorlati szempontok miatt vezették be, hiszen a vasvázakat sokkal gyorsabb és olcsóbb volt felállítani, mint a nehéz falakat. Az építészeket viszont a vas gyönyörű dekorációkra inspirálta, melyeket kőből nehéz lett volna kialakítani. Furcsa módon a praktikus szempontból bevezetett vasdíszítéseket az öntöttvas-építkezés divatjának lefutása után kőből utánozták – ma már csak mágnessel ellenőrizve tudjuk megállapítani a különbséget a kettő között. A legszebb házakat a Greene Streeten találjuk, ahol két épület különösen kiemelkedik a többi közül: a 72-76 és a 28-30 számú.

Az erős vasvázas szerkezet feleslegessé tette a tömör falakat, így hatalmas ablakokat, nagy, szellős szobákat tudtak kialakítani. Eredetileg gyárak települtek az épületekbe, de úgy négy évtizede a művészek vették át a terepet. A rendkívül világos szobák kiváló műtermeknek, galériáknak bizonyultak. Ha vásárolni támadna kedvünk, érdemes a Broadway-n barangolni. De ne hagyjuk ki a használtruha üzleteket se, ahol kamaszkorunk ruhadarabjai köszönnek vissza.

A SOHO-ban talán a világon a legnagyobb az egy utcára jutó művészeti galériák száma. Különösen jó idopőnt a péntek este erre járni, amikor a kiállítás-megnyitókat tartják. Ekkor a műélvezet mellett még egy kis ingyen vörösbort is kóstolhatunk. A galériák mind ingyenesek (vasárnap és hétfőn általában zárva vannak), és fantasztikusan sokféle alkotást rejtenek. A legeldugottabb egytermes kis galériácskákban is gyakran találkozhatunk világhírű nevekkel. Legtöbb helyen a recepciós pultnál kérhetünk árlistát – ilyet akkor is jó ötlet kérni, ha nem akarunk feltétlenül pár ezer dollárért két vonalból álló festményt vásárolni, mert ezen tüntetik fel a művészek nevét (a festmények, fotók mellett csak egy sorszámot találunk). Nyáron hűsölési lehetőségnek is kiválóak ezek a nagy, világos, légkondicionált termek.

Minden bizonnyal a New York Earth Room a világ legpihentagyúbb kiállítása (141 Wooster Street, a Prince és Houston utcák között). Walter De Maria “műve” egy földdel telehordott szoba, ahol az üres földön kívül nincs semmi. 1977-ben terítettek el a 335 négyzetméteres teremben 197 köbméter földet, 56 centiméteres magasságban. A mű súlya 127,300 kilogramm. Hiába pásztázzuk a földet – tényleg üres, még egy szál gaz sem nő rajta. Ez már a harmadik ilyen kiállítás – ezt megelőzően Münchenben, illetve Darmstadtban hordtak tele egy-egy helységet földdel, de azok a munkák már nem léteznek. Számomra hihetetlen és elképesztő, na meg a művészet feltétlen tiszteletét mutatja, hogy egy ilyen alkotás (amely semmi bevételt nem hoz, hiszen nem szednek belépőt sem a látogatásáért) évtizedekig megmaradhat New Yorkban, ahol csillagászati ingatlanárak vannak.

Ha valaki a szoba megtekintése után Walter De Maria rajongójává vált, ne csüggedjen, van még egy alkotása a közelben. A 393 Broadway címen található teremben van a Broken Kilometer, az 500 darab fényesre csiszolt rézcsőből álló “valami”.

A SOHO leghíresebb kulináris intézménye a Dominique Ansel Bakery (189 Spring Street,  a Thomson és Sullivan Street között), ahonnan kiindult a cronut őrület, a croissant és doughnut hibridje. Ugyanaz a cukrász nemrég a chocolate cookie milk shot-ot is megalkotta, egy kupica formájúra sütött csokis kekszet, amibe hideg tejet öntenek. Nem könnyű úgy megenni, hogy ne legyen az ember csupa maszatos, de nekem nagyon ízlett. Míg a cronut a reggeli sorbanállást garantálja, ezt délután sütik, így akkor is tömegek érkeznek a cukiba. Okos.

Fantasztikus ramen (tartalmas japán leves) lelőhely az Ippudo (65 4th Avenue, 10th Street közelében). Egy japán ramen lánc kihelyezett new yorki étterme, annyira autentikus, amennyire csak lehet.

Az 1905-ban nyílt Lombardi’s Pizza egyes források szerint az ország első pizzázója. A Spring és Mott Street sarkán álló üzlet különlegessége, hogy nem árul szeletelt pizzát, kizárólag rendelésre készült egészet.

A diákok körében az egyik legnépszerűbb étterem a Dojo, 14 W. 4th Street (Broadway és Mercer Street között). Finom ételek, nagy adagok, baráti árak.

Hangulatában a kínai negyedet idézi, de földrajzilag a SOHO-ban van a kínai piac: a Mott Street mindkét oldalán, a Hester és a Grand utcák közt. Amit itt nem lehet megvenni, az nem létezik.

GREENWICH VILLAGE
(a 14th Street és a Houston Street között, a Broadwaytol nyugatra)

Az egykori bohém-negyed. Itt már az utcák sem sorakoznak mértani rendben, kezdenek bohém módon összekuszálódni. A Villageben nincsenek felhőkarcolók és vállalati székházak, hanem kávéházak, galériák és butikok uralják a terepet. Az utcákon nem látunk öltönyös üzletembereket, hanem megannyi görkoris diákot, ifjú festőpalántát, tetovált izompacsirtát és életművészt. Pár évtizede az alacsony lakbérek vonzották ide a művészlelkeket, ma már csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak itt egy-egy világos lakást. A vékonyabb pénztárcájú ifjúság az East Village-be költözött, de ma már ott is viharosan emelkednek az árak. Mindkét részben kész élmény az emberek öltözékét mustrálgatni, de a különcség csúcsa a Halloween Parade, ahol a legelképesztőbb jelmezekben vonulnak fel a környék lakói. Ha október 30-án van szerencsénk New Yorkban vakációzni, ne hagyjuk ki a felvonulást – az öltözékek a sárga taxitól az óriás kondomig terjednek. New York egész éjjel él, de itt a legjobban. Hajnali 4-kor is olyan zsúfoltak az utcák, mint hétfő reggel a Wall Street-en.

A Village és extrém lakóinak központja a Washinton Square Park, ahol különösen hétvégeken pezseg az élet. Térnek nagy, parknak kicsi, talán ezért ez a dupla elnevezés. A tér közepén mindenféle mutatványosok szórakoztatják a népet, a délnyugati sarokban a törzsvendég sakkozók vívnak végtelen csatákat, és a park különböző részein kisebb-nagyobb csoportok görkoriznak, énekelgetnek, vagy éppen kutyát idomítanak. Repülnek a frizbik, a gördeszkák, szólnak az óriási táskarádiók a tagbaszakadt fekete srácok vállán, egy szép napos délutánon nincs is élettel telibb tér a városban.

Az 1700-as években köztemető volt itt, úgyhogy amikor a teret kialakították, több ezer csontvázat exhumáltak. 1819-ig a nyilvános akasztásokat is itt hajtották végre (az akasztó szilfa ma is látható a tér északnyugati csücskében), és párbajok kedvelt színhelye volt. A Diadalív 1895-ben került egy régi faépítmény helyére, melyet George Washington beiktatásának 100. évforulójára emeltek. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején a park a kábítószeresek fő tanyája volt, de a 80-as évek közepén egy erőteljes kampánnyal megtisztították tőlük a teret. Azért még ma is lehet érezni időnként a jellegzetes kesernyés illatot és láthatjuk a diszkréten átadott cigiket.

A park népszerű helyszíne a különféle megmozdulásoknak, fesztiváloknak – egyszer épp egy párnacsata napon sikerült itt járnom:

A park északi részén áll a Washington Memorial Arch, amely 1889-ben épült az elnök beiktatásának századik évfordulójára. Délen a New York University (NYU) könyvtára uralja a terepet. Az NYU az ország legnagyobb privát egyeteme, és rohamos tempóban terjeszkedik a környéken, a legtöbb épület már az ő lila lobogóját viseli. Ha a diadalíven átlépve elindulunk a 5th Avenuen, az első sarkon jobbra találjuk a Washington Mews nevű házsort, egy kis eldugott, kockaköves utcácskában. A kis kőházak valaha istállók voltak, ma NYU tanári lakások.

Egy kis kitérő északra a Strand Book Store, az 1927 óta működő legendás könyvesbolt, a maga 18 mérföldnyi könyvespolcával.

A kávézók mennyországa a MacDougal Street, ahol szinte minden második ház egy kávéház. Az 50-es években Jack Kerouac és Allen Ginsberg az itteni füstös kis kávézókban olvasta fel verseit, amikor épp nem tehervonatokra ugráltak az ország más vidékein. Törzshelyük az azóta már bezárt San Remo Cafe volt a MacDougal és Bleecker sarkán (93 MacDougal Street), valamint a már más néven működő, átalakított Five Spot Cafe a Cooper Square 5 alatt. Azóta ez már bezárt, de még mindig kifoghatunk a környéken érdekes előadásokat és jazzkoncerteket. A klubok másik csomópontja a Bleecker Street, ahol tényleg egész éjjel szól a szaxofon és sorra járhatjuk a “Cover plus 2 drink minimum” típusú helyeket.

A Bleecker Street ma már egy egész más üzletről nevezetes: a város talán legkedveltebb cukrászdája található itt (illetve az egyik, az eredeti a cég jelenleg öt manhattani üzlete közül): ez a Magnolia Bakery (401 Bleecker, W11 Street sarkán). A cukrászda elsősorban a cupcake-ről nevezetes, melynek divatja 1996-ban innen indult. A cupcake őrületre jellemző, hogy amikor 2007-ben a “helyi ÁNTSZ” bezárta a cukrászdát különféle hiányosságok miatt, olyan telefonáradat zúdult a polgármesteri hivatalra, hogy kénytelenek voltak meghátrálni, és az üzletet másnap kinyittatni.

A Bleecker és Macdougal utcák környéke egyébként sokkal inkább olasz, mint a Little Italy negyed. Ez például a Cafe Reggio, ahol megállt az idő:

Ha már gasztronómia, a Murray Cheese Bar is említést érdemel a 254 Bleecker Street alatt (6th és 7th Avenue közt), csodálatos sajtválasztékkal.

Kissé nyugatabbra sétálva elérjük a Sheridan Squaret, a homoszexuálisok központi terét. A téren álló szobor két ölelkező fiút ábrázol, úgyhogy nem lehet eltéveszteni a helyet.

Nem mintha a new yorkiak egyébként túl szégyellősek lennének, de itt aztán tényleg nyíltan sétálgatnak kéz a kézben azonos nemű társukkal és még a hirdetések, óriásplakátok is nekik szólnak. A homoszexuálisok kis üzletei a térről nyíló Christopher Streeten sorakoznak, itt nemcsak rendkívül változatos formájú, színű, izű, stb. kondomokat szerezhetünk be, de a szado-mazochista hajlamok kiéléséhez is minden kellék megtalálható.

Egy történelmi épület is áll errefelé, a Stonewall Inn (53 Christopher Street). 1969-ben egy rendőri razzia miatt felkelés robbant ki ebben a kocsmában, és ezzel kezdődött a homoszexuálisok jogaiért küzdő mozgalom. A ma is bárként üzemelő épület falán kis tábla emlékeztet a nevezetes dátumra. Minden év június utolsó vasárnapján óriási felvonulással emlékeznek a város homoszexuális lakói erre az eseményre. A Gay Pride Parade vitathatatlanul az egyik legszínesebb, legjobb hangulatú felvonulás a városban. A homoszexuálisok és transzvesztiták fantasztikus jelmezekbe öltöznek és nyugodtan fotózhatjuk őket, nem egy szégyellős társaság. A new yorki éveim egyik legszebb pillanata volt, amikor a meleg rendőrök fúvószenekara rázendített Frank Sinatra New York, New York című örökzöldjére, és a többszázezres közönség teli torokból énekelve csatlakozott hozzájuk. A “büszkeség napja” felvonulást azóta a világ számos országában meghonosították, hazánkban is – sajnos kevésbé ünnepélyes, vidám keretek között, mint New Yorkban.

A Christopher Streeten dél felé sétálva eljutunk a Bedford Streetre. A Bedford Street 102. alatt található a különleges formájú Twin Peaks, és vele szemben, a Grove Street túloldalán álló sarki épület adott otthont a Friends c. TV sorozat forgatásának.

A Bedford Street 77. számú háza a város egyik legrégebbi épülete – 1799-ben épült. Oldalán és hátul még a régi deszkafalak láthatóak. A szomszédban található a legkeskenyebb épület, a 2.9 méter széles házikó a 75 és fél (sic!) szám alatt, melyet 1893-ban építettek egy sikátor helyén. Érdekesség, hogy csupa művészlélek lakott itt, pl. Cary Grant színész. Innen pár lépés a St. Luke Place, a környék talán legszebb házsora. A 15 sorház még 1850-ben épült és számos filmet forgattak itt (például Audrey Hepburn szerepléséval a Várj, míg sötét lesz c. filmet).

A környék egyik legnagyobb becsben tartott épülete a Jefferson Market Courthouse (425 Ave of Americas, W10 Street magasságában), melyet eredetileg bírósági épületnek emeltk, de ma már könyvtárként működik.

Ennek közelében található a Patchin Place (W10th Street, a Greenwich Ave és az Ave of Americas közt), egy kislakásos apró háztömb egy kerítéssel elkerített udvarban. Eredetileg egy közeli hotel pincéreinek hivatott szállást biztosítani, de később a házak nagyon divatossá váltak és számos írónak adtak otthont. Egy darabig itt élt például Eugene O’Neill és John Reed is.

A Hudson Streeten észak felé sétálva a 12th és a Gansevoort Street között találjuk a húscsomagoló negyedet, ami a szó szoros és átvitt értelmében is “meat market”. Régen vérfoltos kötényű henteseket láthattuk itt, ma már inkább aranyifjakat. Az egyre felkapottabb negyedben menő divattervezők nyitottak üzleteket, és itt nyílt meg a High Line, egy magasvasúton kialakított park is.

A High Line déli végébe költözött a Whitney Museum of American Art vadonatúj épülete, amely a modern amerikai művészet legjobb alkotásainak ad helyet.

Teraszáról nagyszerű kilátás nyílik a High Line-ra.

Egy megfizethető Michelin csillagos éttermet is találunk a környéken The Spotted Pig néven a 314 W11th Street alatt, a Hudson Street közelében. Különösen a Smoked Haddock Chowder with House Made Crackers fogásról áradoznak a hely rajongói.