Városnézés – 11. Central Park

Central Park
(a Central Park West és a 5th Avenue, valamint a 59th és 110th Street között)

A new yorkiak imádott Central Parkja sok mindent megélt már, csak hogy néhányat említsek: Pavarotti, Patty Smith vagy például Simon és Garfunkel koncertjét, több filmforgatást, tüntetéseket és felvonulásokat, színházi előadásokat – és jó néhány gyilkosságot.

yáron mindenképpen heveredjünk le a fűre, élvezzük a nap melegét és a new yorkiak elképesztő sokféleségét. Hétvégeken itt van az egész város: biciklin, kocogva, görkorcsolyán, unokát sétáltatva. A félmeztelen fekete görkoris vidáman suhan el a szobakutyusával karján sétáló nénike mellett, és a könyvelőnek látszó cingár szemüveges úriember félénken próbálgatja új gördeszkáját. Szombat és vasárnap délutánonként (14.30 és 18.30 között) a park 72. utcához közel eső részén érdemes megnézni a táncoló görkorisokat – hatalmas a hangulat.

A parkot télen se hagyjuk ki a programból: az egyik legemlékezetesebb new yorki estém az volt, amikor karácsony előtt pár nappal a korcsolyapályán köröztem, csodáltam a kivilágított felhőkarcolókat és eközben a magnóról John Lennon dalai szóltak.

A Central park kitalálója egy költő-újságíró, William Cullen Bryant volt. Két építője, Frederick Olmsted és Calvert Vaux 1876-ban nyitotta meg a parkot, amely egy csapásra Amerika legkeresettebb parktervezőivé tette őket. Manhattanban ők tervezték például a Riverside és a Morningside parkokat is, valamint a Prospect Parkot Brooklynban. Nem volt könnyű dolguk: 16 évi munkával épült fel ez az idilli világ bűzös mocsarakon, sziklás meddő földeken.

A parkot gyalogososan is körbejárhatjuk, de sokkal izgalmasabb görkorcsolyán. Ha nem hoztunk magunkkal, nem gond, lehet kölcsönözni is. A park autómentes hétvégén, illetve hétköznap is a reggeli és délutáni csúcsidőszakot leszámítva, úgyhogy akkor bárhol görkorizhatunk. Nekem elsőre másfél óra volt körbemenni (nézelődés nélkül, azaz tisztán sportolási céllal), de kis gyakorlás után ez lecsökkent egy órára. Feltétlenül tegyük fel a térd- és könyökvédőket, bármilyen röhejesek is vagyunk benne. Az első esés után rájövünk, miért. A térdvédőmön látható karcolásokat nem szerettem volna a bőrömön érezni…

Kezdjük a sétát mondjuk a 65th Street és a 5th Avenue sarkánál található Central Park Zoo-tól, amely nem versenyezhet bronxi nagytestvérével, de azért nem rossz. A park belseje felé sétálva a Chess and Checkers House a következő megálló, ahol 24 szabadtéri és 14 „fedett” sakktáblán mérkőzhetnek meg az erre vágyók. Ettől kissé délre találjuk a Wollman Rink-et, ahol télen remek korcsolyapálya működik (kölcsönzés is van, így nem kifogás, ha nem hoztunk sporteszközt magunkkal).

A vidámparkok kedvelőinek is van itt egy kis meglepetés: a Friedsam Memorial Carousel, azaz egy ringlispíl lovacskákkal és régimódi zenével.

Ettől északra terül el a Sheep Meadow, ahol fiatalok százai heverésznek, frizbiznek, sörözgetnek.

A Sheep Meadowtól nyugatra húzódik az árnyas Mall, nagy fákkal és oroszlános szobrokkal övezett sétány. Ennek az északi végében van a Rumsey Playground, a Summerstage előadások színhelye. Itt ingyenesek az előadások, de a népszerűbb előadók koncertjére érdemes időben érkezni, hogy bejussunk. Bár az sem tragédia, ha nem jut be valaki, mert a kerítésen kívül is le lehet heveredni a fűre és kitunően hallható minden.

A 72nd Streettől északra találjuk a kisebb-nagyobb tavakat változatos virágokkal, madarakkal, csónakozási lehetőségekkel. A nagy tó melletti hajóházban nemcsak csónakokat, gondolákat és egyéb vízi járműveket lehet bérelni, de biciklit is. Kell valami igazolvány letétbe.

A Conservatory Water márciustól szeptemberig minden szombaton hajómodell versenyek helyszíne. Salinger rajongóinak a Zabhegyezőből lehet ismerős, a főhős ugyanis ide jön, hogy megossza a bánatát a kacsákkal.

A közeli Alice in Wonderland szobor a kicsik kedvence. Ez tulajdonképpen egy szobor-együttes, amire fel lehet mászni (és mindenki fel is mászik). Emellett áll Hans Christian Andersen szobra, ahol nyáron időnként a New York Public Library szponzorálásával mese-délelőttök vannak.

A Metropolitan Museum mögött álló obeliszk Egyiptom ajándéka volt.

A park túlsó, nyugati oldalán, a Dakota házhoz közel találjuk a Strawberry Fields nevű kis teret, melyet Yoko Ono alakított ki meggyilkolt férje emlékére, 1985-ben (amikor Lennon 45. éves lett volna). A kis parkba 123 országból hoztak növényeket és csak úgy özönlöttek az ajándékok számos országból – a gyalogösvényen látható „Imagine” mozaik például Nápolyból érkezett.. John Lennon születésnapján (október 9) és halála évfordulóján (december 8) százak gyülekeznek itt minden évben. Egyszer én is eljöttem december 8-án egy kis virággal Lennonra emlékezni. A fogcsikorgató hidegben órákig énekelgettük a régi Beatles dalokat – fázósan toporogva és forró teát szürcsölgetve, gyertyákkal és virágokkal. Ismeretlen fiatalok adták kézről kézre a gitárt és mindenki kívülről ismert minden régi nótát – nagyon megható este volt.

A nagy tótól északra terül el a Ramble, a park legerdősebb része, ahol gyakran szerveznek túrákat madarászok részére, ugyanis 250 madárfaj honos e kis területen. Ezt a részt magányos sétálók inkább kerüljék el, elég félelmetes tud lenni. Nagyjából a 79th Street magasságában találjuk a Belvedere Castle-t, ahonnan remek kilátás nyílik a parkra. Az épület régen meteorológiai állomás volt, jelenleg a zöldruhás parkőrök főhadiszállása.

A park hét eredeti, kovácsoltvas hídja közül talán a Bow Bridge a legszebb, melyről nagyon szép kilátás nyílik a parkra. A város talán legromantikusabb pontja, nem véletlen, hogy sok filmben és reklámban is feltűnt már (Manhattan, The Way We Were, Keeping the Faith). A park többi része is rengeteg filmből lehet ismerős, mint például a két klasszikus romantikus történetből: Harry meet Sally és Serendipity (Szerelem a végzeten).

A parkban – sőt az egész városban – játszódó filmjelenetekből egy adatbázisban is lehet keresgélni.

A Delacorte Theater, a rendkívül népszerű Shakespeare in the Park előadássorozat színhelye. Az előadások ingyenesek, de ember legyen a talpán, aki tud rá jegyet szerezni.

A színháztól északra terül el a Great Lawn, ahol a nagy érdeklődésre számot tartó koncerteket szokták tartani. Minden nyáron fellép itt többek közt a New York Philharmonic és a Metropolitan Opera, de ezen a nagy füves réten mondott beszédet például a pápa is. A park északi részében található a város legnagyobb tava, a Reservoir, a kocogók kedvenc terepe. A tó körüli ösvényen állandóan hömpölyög az egészséges életmód híveinek serege, hogy megpróbálják leadni az aznapi hamburger- és kólakalóriákat.

És ha már futás: a Central Park az évente megrendezett New York City Maraton végállomása. Először csak azért jöttem ki megnézni, mert épp a mozgás volt a téma fotóórán és gondoltam, itt az alkalom néhány sportfelvételt csinálni. De rögtön magával ragadott a verseny hangulata és 2,5 millió társammal együtt én is órákig biztattam a 25 ezer futót. Fantasztikus volt a hangulat. A fáradó, csüggedő versenyzők mellett rendőrök kocogtak és hangszórók segítségével viccekkel igyekeztek lelket verni az elcsigázott futókba. Ezrek és ezrek biztattak minden egyes indulót: Ne add fel, meg tudod csinálni! És voltak torokszorító pillanatok is. Sok tolókocsis, sérült versenyzőt lehetett látni, sőt, vakokat is, akiket látó társaik vezettek.

Az egyik futó pár száz méterrel a cél előtt kificamította a bokáját. Egy társa ezt látva megállt, vállára vette a futót és szinte átcipelte a célvonalon. Így ő sok-sok helyet hátrébb csúszott, de nem akarta, hogy sérült társa a finisben adja fel a küzdelmet. Ha novemberben a városban jár valaki, feltétlenül nézze meg a versenyt – életre szóló élmény.

Olvasd el a többi részt is:

New York látnivalók, nevezetességek

Megfizethető szállást keresel? Kigyűjtöttem párat:

Olcsó szállás New Yorkban