Málta 2/2 – Valletta legérdekesebb látnivalói

Málta szigetén igazságtalanul kevés időnk volt – de hát a sajtóutazások már csak ilyenek, kicsit elhúzzák az ember orra előtt a mézesmadzagot, hogy visszajöjjön „rendesen” is bejárni az országot.

Gyakorlatilag csak a régi és az új fővárost láttuk. Mdináról, a régiről már volt szó az előző részben, most megmutatok néhány izgalmas kincset Vallettából.

Szent János társkatedrális

A főváros első számú attrakciója a Szent János társkatedrális, és ott is a két csodálatos Caravaggio festmény: Keresztelő Szent János lefejezése és a Szent Jeromos. (Fotózni tilos, de higgyétek el, megéri megnézni „élőben”). A máltai lovagrend annak megünneplésére emelte a pompás barokk templomot, hogy 1565-ben sikerült a szigetet megvédeni a törököktől. A rendkívül gazdagon díszített épület két oldalán a lovagrend különböző „nyelveihez” tartozó közösségek kápolnái helyezkednek el. Még az intarziás márványpadló is csodaszép, itt ugyanis a lovagrend közel 400 lovagjának és tisztjének síremléke található.

Málta nagyon büszke hétezer éves történelmére. Gyakorlatilag a világ legnagyobb civilizációinak többsége megjelent itt – a föníciaiaktól a római birodalmon át arab, normann, török és angol uralomig. De minden korszak közül talán a Szent János rend 268 éves uralma a legmeghatározóbb, hiszen az ő uralmuk alatt jött el a kultúra és művészetek aranykora.

Fegyvertár

A Jeruzsálemben alakult Máltai Lovagrend tagjai Európa legfontosabb családjainak nemesei voltak. Eleinte kizárólag az általuk fenntartott kórházak betegeinek ápolásával foglalkoztak, de később küldetésükké vált, hogy megvédjék a katolikus hitet a muszlimok ellen. A lovagok 1530-ban érkeztek Máltára miután a törökök 1522-ben elüldözték őket korábbi otthonukból, Rodoszból. Mintegy kétszázötven éves függetlenség után Málta francia, majd angol fennhatóság alá került. Mivel lovagrend nem vívhatott háborút egy másik keresztény állammal, elhagyták a szigetet és kis kitérők után Rómában találtak otthonra. Palotájuk azóta is területenkívüliséget élvez. Érdekesség, hogy a Máltai Lovagrend független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot (köztük Magyarországgal is). Ha valakit izgat a lovagok világa, a Nagymesterek Palotájának földszintén található Fegyvertárban a helye. Ez mindössze pár saroknyira van a katedrálistól és több ezer tételes gyűjteménynek (páncélok, fegyverek, ágyuk) ad otthont.

Hypogeum

Világörökség-vadászoknak kötelező, de másoknak is erősen ajánlott a Hypogeum meglátogatása. A történelem előtti időkből származó, földalatti temetkezési helyet csak 1902-ben fedezték fel egy építkezés során. Az i.e. 4000-2500 körül használt kőbe vájt termek három szinten helyezkednek el. Elképzelésünk nincs, hogy tudták kivájni őket, helyenként kifejezetten művészi szinten, hiszen tudomásunk szerint akkor még nem léteztek fémszerszámok. A falakat helyenként tekergő vörös vonalak díszítik, melyek így hétezer év után is meglepően jó állapotban vannak. Évtizedekig bárki megnézhette a barlangot, de ez nem tett jót a termek mikroklímájának, így ma már csak abszolút kontrollált körülmények közt látogatható. Számomra hatalmas élmény volt leereszkedni a földalatti üregekbe.  Annak a tudata, hogy hétezer éves (!) sírkamrákban járok, a különös kanyargó vörös vonalak, a hipnotikus zene, és a fülünkbe duruzsoló audioguide egy olyan egyveleget alkottak, hogy az ember szinte drogos állapotba került. De nemcsak én – egy velem tartó újságíró kolléganő is percekig kába volt, miután végeztünk, alig lehetett hozzászólni.

Néhány praktikus info:

  • Óránként 10 látogatót engednek be, naponta 9-17 óra közt (az utolsó túra délután 5-kor indul).
  • A jegy plusz az audiovizuális bemutató ára 40 euró.
  • A sírboltokban hűvös van. Nem annyira hideg, mint amikor bányába vagy cseppkőbarlangba megy az ember, szóval sort és szandál oké, de azért egy kardigán jól jön a póló fölé.
  • Jegyeket minimum egy hónappal, de főszezonban két hónappal előre érdemes foglalni
  • Kisgyerkőccel nem lehet bemenni, 6 év az alsó korhatár.
  • Kerekesszékkel nem lehet bejárni, sok a lépcső.
  • Fotózni nem lehet, minden csomagot kint kell hagyni (így nekem is csak a képeslapról sikerült egy emlékeztető kockát kattintani)

Kikötő

Vallettában – de az egész szigeten – azonnal feltűnik, mennyi építkezés van. Egyrészt már gőzerővel készülnek 2018-ra, amikor Európa Kulturális Fővárosává avanzsálnak, másrészt rohamosan nő a lakosság száma. Málta mindig is vonzó célpont volt. A történelem során elsősorban stratégiai elhelyezkedése miatt, hiszen innen remekül „szemmel lehetett tartani” mind Európát, mind Afrikát. Mostanában pedig kellemes klímája miatt kedvelik, no és mert nem kell valami furcsa idegen nyelvet megtanulni, elég az angol, ráadásul a dübörgő turizmus felszívja a munkaerőt. A szállodákban, éttermekben sok cseh, lengyel, magyar személyzettel találkozni, de nemcsak kelet-európai bevándorlók vannak, hanem képviseli magát az egész világ. Az utcán sétálva gyakorlatilag nem tudnám kiszúrni, ki a tősgyökeres máltai:-) Emiatt viszont a lakbérek és lakásárak az egekbe szöktek, ami a helyiek életét is megnehezíti – panaszkodott magyar idegenvezetőnk, aki már évtizedek óta itt él, így magát a helyiek közé sorolja. Nehéz pár nap alatt határozott véleményt kialakítani, de nekem úgy tűnt, ha néhány tipikus déli jellegzetességen (késés, szemetelés, tolakodás) túlteszi magát az ember, tényleg könnyen be lehet itt illeszkedni.

Ha madártávlatból szeretne valaki körülnézni, erre legjobb a Felső Barrakka-kert, pompás kilátással  kikötőre.

3 város

No de a blog elsősorban utazóknak szól, úgyhogy térjünk vissza a látnivalókhoz. Vallettán kívül csak a fővárossal szemben levő „3 város” trióba ugrottunk át. Ez a három egybeépült városka – Vittoriosa (Birgu), Senglea (Isla) és Cospicua (Bormla) – a nagy kikötő túloldalán már a föníciaiak óta fontos hajózási és kereskedelmi központ volt. A három közül Birgu a legjelentősebb, ugyanis Valletta megépülése előtt itt volt a máltai lovagrend székhelye. Komppal mindössze pár perc alatt, másfél euróért átjutni ide.

A városkák nappal is elragadóak, de mi pont kifogunk egy háromnapos fesztivált, így az éjszakai mulatozás idején is meglestük őket. Ez a mécses-ünnep, avagy a Birgufest, amikor rengeteg apró mécsessel világítják meg az utcákat.  Amikor ott jártunk, még csak az előkészületek zajlottak, péntek este nagy kirakodóvásárral és élő zenével – az igazi fényes ünnepre, a mécsesek meggyújtására szombat este kerül sor (erről mi már lemaradtunk, de legalább lesz miért visszajönni).

Sikerült sort kerítenem egy „privát” programra is, néhány olvasóm ugyanis épp a szigeten dolgozott, nyaralt, utazgatott. Spontán szervezéssel kettőjükkel sikerült találkozni, így jót beszélgettünk és nekik köszönhetően egy szuper kávézót is felfedezhettem (Lot Sixty One Coffee Roasters).

Dinner in the Sky

Végül egy szenzációs esti programajánlat. A Dinner in the Sky nem máltai találmány, egy vállalkozó cég már több tucat országban repítette az égbe a vállalkozó kedvű ínyenceket. Itt Máltán azonban nem egyszeri rendezvényről van szó, hanem egy fixen kitelepült programról. A neves máltai séf, Marvin Gauci (akinek Budapesten is van érdekeltsége, a Caviar & Bull) esténként 22 vendéget tud 40 méter magasan vacsorával kínálni. Az esemény másfél órás (előtte nem ajánlott sok folyadékot és kávét inni, mert nincs fent mosdó!:-) Ahhoz képest, hogy ez elsősorban bulis program, a háromfogásos menü is meglepően finom volt. A főzés utolsó fázisaira fent, a magasban került sor – vittünk fel ugyanis egy komplett konyhát is. A vacsora naplementére van időzítve, úgyhogy romantikus programnak sem utolsó. (A vacsora ára korlátlan borfogyasztással 135 euró).

És a hangulat? A kezdeti ijedtség és a sok bor után ilyen:

Bár kevés helyre jutottunk el, azt a hotelből a kikötőbe, illetve a fővárosba buszozva is láttam, mennyi minden maradt ki. Rengeteg templom, palota, megannyi hangulatos utcácska várt volna még felfedezésre. Lehetne búvárkodni, falat mászni, vitorlázni vagy kajakozni, a jó meleg ősz és enyhe tél miatt nincsenek korlátok közé szorítva a szabadtéri programok. Bár limitált volt a felfedezés, mégis biztonsággal kijelenthetem, Máltán simán el lehet tölteni 1-2 hetet még akkor is, ha nincs strandszezon – látnivalókból nincs hiány!:-)