2016. június 17-18. Visszaindultam a főváros felé, Valdez érintésével.
Elképesztően látványos út Valdez felé
Az útvonaltervező szerint Glannellenből Valdez felé mindössze két óra az út, de nekem elment vele majdnem az egész nap. Hogy miért? Hát ezért.
Valdez egy festői fekvésű kikötővároska, körülölelve hósipkás hegyekkel. Télen néha akkora itt a hó, hogy a vendéglátóm elmondása szerint a házak tetejét használják a gyerekek egy kis snowboardpályának.
Szállás Valdezben
Egy kedves család által üzemeltetett B+B-ben lakom, a House on the Rock-ban. Hét éve Kaliforniából költöztek ide, mert a férj Valdez egyik üzemében kapott munkát. A házuk földszintjének négy szobáját adják ki, és olyan szerencsés kialakítású házat sikerült venniük, hogy mind a négy szobához saját fürdőszoba tartozik. Van egy nagy közös étkezős konyha és egy hatalmas nappali is a vendégeknek – utóbbi masszázsággyal. Ki is próbáltam, király!
Sas-les
A feleség hívta fel a figyelmem, hogy egy közeli lakóautós parkban, a Bayside-on minden nap délután 5-kor etetik a sasokat. Pont sikerült elcsípnem és készíteni róluk pár remek fotót.
Másnap körbejártam a festői városkát, ahol a hajók egy része még pihent a kikötőben.
Gyakran feltűnnek a közeli patakparton medvék, sőt, néha a városba is kirándulnak.
Valdez még arról nevezetes, hogy itt rekordmennyiségű hó szokott esni. Mesélték a vendéglátóim, hogy volt, amikor valaki a háza emeleti ablakán mászott ki, úgy betemette a hó, az pedig mindennapos, hogy a gyerekek a tetőket használják télen snowboardpályának.
Vissza Anchorageba
Visszahajtottam Anchorageba, de most nem álltam meg olyan gyakran, igyekezni kellett, hogy ne érjek túl későn idős vendéglátóimhoz.
A visszaútnak volt egy igen megható pillanata is.
Még amikor húsz éve New Yorkban éltem, egyszer arra lettem figyelmes egy parkban sétálva, hogy egy énekesnőt filmeznek. Épp felvettek egy videót, én meg lekattintottam a kis masinámmal, bár nem tudtam, ki az. Ahogy ott ácsorogtam egy darabig, a dal belemászott a fülembe. Pár hónapra rá hirtelen minden rádió ezt játszotta, pedig nem volt új dal. Megtanultam a nevét: Michelle Shocked, és imádtam ezt a számot, amit Anchorageból ír egy lány egykori new yorki barátnőjének.
Tegnap este a kéthetes autókázás után épp hajtottam vissza Anchorageba, amikor a Hatcher Pass (!) rádióállomáson megszólalt ez a dal. Egész más értelmezést nyert az egész, miután láttam ez a várost is… egyszerűen imádom az ilyen pillanatokat!:-)
„But you know you’re in the largest state in the union
When you’re anchored down in Anchorage”
Anchorageban aztán totál el voltam kényeztetve. A Seward-ban megismert B+B tulajdonos anyukájánál laktam. Foglaltam vacsorára asztalt egy étterembe, ahova egy barátnőjüket is meghívták, Mandyt. Namármost Mandy közel lakik az Enterprise irodájához, ahol leadtam este a kocsit, úgyhogy ő odajött értem, elvitt az étterembe (Kincade Grill, szuper volt), ott átpakolták a cuccom a vendéglátóim autójába, hazavittek, aludtam egy jót, és másnap kivittek hajnalban a reptérre. Full service!:-)) Imádom ezeket a jószívű alaszkaiakat!:-))