Évi 300 csapadékos nappal, 10 fokos nyárral és riasztóan magas árakkal nem valószínű, hogy a Feröer-szigetek valaha is felkapott turistaparadicsommá válik. Pedig az ideutazókat hátborzongatóan szép tájak, végtelenül laza helyiek és csodás nyugalom várja…
Hol vannak a Feröer-szigetek?
Izland, Norvégia és Skócia között, 18 kisebb-nagyobb sziget terül el az Atlanti-óceánban, amelyek összeadva is kisebbek, mint London. Ezek a Feröer-szigetek, amelynek neve magyarul Juh-szigeteket jelent. A Dán Királysághoz tartozik, de 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik és Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. Fővárosa és legnagyobb városa Tórshavn. A közel 50 ezer lakos és a 70 ezer birka a szigetvilág 100 kisebb-nagyobb településén él, úgyhogy aránylag jól belakják a területet. Ebben hathatós kormányzati közreműködés is van, ugyanis a politikusok mindent megtesznek, hogy a népességfogyást megállítsák, vagy legalábbis csökkentsék. Egész apró, egy-két tucat lakosú települések kedvéért 2-3 kilométeres alagutakat fúrnak a hegyekbe, hogy megkönnyítsék a közlekedést. Van olyan sziget, ahol mindössze egyetlen iskoláskorú gyermek él, de az iskolát fenntartják az ő kedvéért.
A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de a juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás is komoly hagyományokkal rendelkezik.
Mikor a legjobb a Feröer-szigetekre utazni?
A tél enyhébb, a nyár azonban jóval hűvösebb, mint nálunk. Az ideális időzítés a Feröer-szigetek meglátogatására: májustól július végéig, akkor akár 10 fok feletti hőmérsékletet is ki lehet fogni:-) Feröeren képtelenség megmondani, hogy milyen idő lesz. Egy néhány órás nyári gyalogtúra alatt az érzékeny bőrűek arca úgy éghet hólyagosra, hogy közben négyszer áznak bőrig, szitáló köd is rájuk telepedik, miközben a tombolószélviharral is meg kell küzdeni. A helyieknek azonban ezzel sincs sok bajuk – ha rossz idő van, várj öt percet, és még rosszabb lesz! – mondják tréfálkozva.
Utazás a Feröer-szigetekre
Bár olyan igazi világvégi helynek tűnik, a Feröer-szigetek közelebb van, mint gondolná az ember – Koppenhágából például 2 óra alatt el lehet érni.
Két légitársaságnak van járata a Feröer-szigetekre: az Atlantic Airwaysnek és a Scandinavian Airlinesnak. Az Atlantic Airways az alábbi városokból repül: Reykjavik, Edinburgh, Bergen, Billund és Koppenhága, míg a SAS Koppenhágából. A főszezonban olyan meglepő helyekről is indítanak közvetlen járatokat, mint Barcelona, Gran Canaria vagy Mallorca.
Budapestről célszerű Koppenhágába vagy Billundba repülni, ugyanis ezekbe jár fapados (Ryanair), majd onnan tovább az Atlantic Airways járatával.
Közlekedés a szigeteken és a szigetek közt
Bár vannak buszok, a legcélszerűbb az autóbérlés – ezzel egy nap alatt sokkal több helyre el lehet jutni, plusz bármikor meg lehet állni fotózni. És arra mérget lehet venni, hogy nagyon gyakran meg akartok majd állni…
A jó hír az, hogy az egész országot közel 1000 kilométer hosszan irigylésre méltó színvonalú, kifejezetten csúszásmentes utak hálózzák be, amelyeken keresve sem találtam egyetlen kátyút sem. Az egyetlen veszély az utakon, hogy rengeteg az út szélén baktató birka, és képesek bármikor véletlenül kisétálni az autó elé – ezért soha nem célszerű száguldozni. A szigeteket hidak, alagutak kötik össze, így bármily cudar az idő, simán el lehet jutni mindenhova. A rossz hír az árak – fel kell készülni a legrosszabbra. Kevés autó van és nagyon drágán minél hamarabb lefoglaljátok, annál jobb! Itt tudok bérelhető autót keresgélni.
Ha mégis a tömegközlekedés mellett döntötök, van négynapos bérlet 500 DKK-ért, ez jó minden buszra és a Mykenesre vivő hajót kivéve az összes kompra is. Itt találtok busz- és hajómenetrendeket.
Feröer-szigetek szállás
Nemcsak a repcsi és az autóbérlés húzós, de sajnos a szállások is. Kis kutakodással azért lehet találni viszonylag megfizethető helyeket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Feröer-szigetek NEM az a hely, ahova csak úgy bepottyan az ember, és reméli a legjobbakat. Nagyon fontos előre megtervezni az utat és lefoglalni a szállásokat. Kevés van ugyanis belőlük és a jó áron levők hamar betelnek – sőt, júliusban és augusztusban könnyen előfordulhat, hogy hetekkel indulás előtt már sehol nincs hely.
Az útiterv és a szállásfoglalás megtervezésénél csak arra érdemes figyelni, hogy két alagút díjköteles: az, amelyik a reptérnek helyet adó Vágar szigetet köti össze a főváros szigetével, Streymoy-jal, valamint az, amelyik Klaksvik városába vezet (mindkettő használatáért 100 koronát – 4300 forintot – kell fizetni, de csak az egyik irányba, a főváros felé).
Célszerű eltölteni néhány éjszakát Vágar szigetén, párat Tórshavnban, majd Klaksvikban, mert ezekről a helyekről csillagtúraszerűen kényelmesen felkereshető az összes látnivaló minimális díjfizetéssel. Elvileg úgy is bejárható a szigetcsoport, hogy végig Tórshavnban lakik valaki (semmi nincs attól másfél óra vezetésnél messzebb), de akkor minden nap lesz valamennyi fölös vezetés – és ez nagyon nem tanácsos egy olyan helyen, ahol sok autóbérlő cég napi 100 kilométert ad csak ingyen, afelett fizetni kell. És vastagon fog a ceruza.
Javasolt szállások:
Vagar:
Kristjanshavn – gyönyörű helyen levő szállás, ahol van konyha is, így ha a közeli boltokban bevásároltok és ott készítitek el a kaját, sokat lehet spórolni az étkezésen
Giljanes hostel – a legolcsóbb lehetőség hatágyas szobákban, a reptér és a főváros között közlekedő busz vonalán, kényelmes és barátságos közös helyiségekkel
Guesthouse Hugo – közvetlen víz mellett, több szoba tengerre néző kilátással, jól felszerelt közös konyha. A fürdőszobák közösek. Autóbérlésben is segítenek.
Torshavn:
Hotel Tórshavn – remek helyen, közel a kikötőhöz és a cuki belvároshoz. Kényelmes, meleg szobák, saját fürdővel. Nagy előny, hogy az árban reggeli is van.
Guesthouse Marknagil – nincs semmi luxus, totál spártai szobák, de van bőséges reggeli, a recepción hasít a wifi, és aránylag normális áron van büfévacsora is.
Hotel Hafnia – a város legnépszerűbb szállodája köszönhetően a jó elhelyezkedésnek, tágas szobáknak, barátságos személyzetnek és szuper reggelinek.
Klaksvik:
visitHOMES Faroe Islands – kedves kis panzió néhány szobával, mindegyikhez fürdőszoba és reggeli jár
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe, de előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
A vadkempingezés tilos, sátorozni csak kijelölt területeken lehet.
Éttermek, gasztronómia
Bár az utazásaim során mindig igyekszem kipróbálni a helyi finomságokat, itt jobbára otthonról vitt konzerveken, levesporokon éltem, az éttermek árai ugyanis igen riasztóak voltak. A legolcsóbban a benzinkutaknál lehet harapni valamit, de még ott is 1500 forint egy hot dog és 2000 egy hamburger. Egy kávézóban egy szendvics 5000 forint, az éttermekben egy leves 4000, egy főfogás 7-8000 forint. Máshol a kínaiak megmentik a helyzetet, de itt egyáltalán nem találkoztam velük, és az ismert gyorséttermekből is csak egyetlen van mutatóba. A legjobban úgy lehet spórolni a kaján, ha konyhával felszerelt szállást kerestek.
Praktikus tanácsok
- Térképet nem kell venni előre, letölthető a turisztikai hivatal honlapjáról
- Van egy komplett pakolós listám, de ami a legfontosabb: vízhatlan bakancs és esőkabát! Egy vízhatlan nadrág is jól jön, mert ha esik, nagyon esik, és egyáltalán nem kellemes szétázott farmerban túrázni. Még nyáron se hülyeség a sál, sapka, kesztyű!
- A nyárnak nem csak az az előnye, hogy viszonylag enyhe az idő, de fantasztikusan hosszúak a nappalok, úgyhogy nagyon jól ki lehet használni az időt. Június 21-én közel 20 órán át van világos!
- A Feröer-szigetek nem része a Schengeni zónának, de az EU-nak igen, vízumra nincs szükség
- Szuper a közbiztonság, még börtön sincs, mert felesleges.
- A hivatalos nyelv a feröeri, de gyakorlatilag mindenki beszél angolul
- Nem kell semmiféle oltás, de mivel az orvosi kezelés drága, baleseti biztosítást érdemes kötni.
- Városokban általában mindenhol lehet kártyával fizetni, apróbb településeken, kisebb boltokban csak készpénzzel
- A Feröer-szigeteken egyaránt használják a feröeri koronát és a dánt (ugyanaz az árfolyam), legalábbis a papírpénzek esetén. Fémpénz csak dán van. Ha az utazás végén marad feröeri-korona, azt jobb átváltani, mert nem fogadják el majd Dániában (max bankokban).
- Vigyázat – hiába Európa, itt nem használható szabadon az otthoni mobilos beszéd- és adatkeret, kemény roaming díjak vannak
- A konnektor olyan, mint Magyarországon, nem kell átalakító
- Az egész szigetcsoporton összesen három közlekedési lámpa működik, mindhárom a fővárosban. Dugókra nem kell számítani, de azért száguldozni sem lehet. Egyrészt sok helyen igen szűkek az utak, másrészt bármikor az autó elé toppanhat egy juh.
- A parkolás mindenhol ingyenes, de a fővárosban, Tórshavnban időkorlátja van- minden bérelt autóban van egy kis karton óra, amin be kell jelölni, mikor állt le az autó.
- A Lonely Planet Dániáról szóló kiadása még csak említés szintjén sem tér ki a Feröer-szigetekre, úgyhogy csak a netről lehet információkat összevadászni.
Egyhetes útiterv
Kijelölt útvonalak szinte sehol nincsenek, mint ahogy eligazító táblák sem, de gyakorlatilag itt az egész „ország” egy nagy túraterep, bárhol neki lehet vágni egy hegynek. És hogy merre induljunk? A legjobb túralehetőségeket az egyhetes utam naplójában mutatom be.
Érkezés a Feröer-szigetekre
2015. július 5, vasárnap
Lehet, hogy életem legdrágább európai repülőjegye volt az, ami a Feröer-szigetekre hozott (115 ezer, kifogva egy rendkívüli akciót), de máshol nem is kaptam szusit turistaosztályon, úgyhogy ezzel meg is nyugtattam magam. Hatalmas élmény volt meglátni a felhőkből és a gomolygó ködből előbukkanó komor sziklákat…
A landolás az egyik legizgalmasabb volt, totál satufékkel, mert kifutópályából nincs igazán hosszú. A táj, a fények, minden olyan „külföldi” volt, hogy a gépből kiszállva azonnal elkezdett minden utas szelfizni.
Elbuszoztam a szállásra, egy kedves kis vendégházba azon a szigeten, ahol a repülőtér is van. Az első három éjszakát itt töltöm (Lisa Guesthouse), van ugyanis itt két napra való program – utána továbbállok majd a fővárosba. Bár késő este érkeztem, ledobtam a táskát a szobámban, és már indultam is azonnal ki sétálni – annyira izgatott a táj.
Mykines
2015. július 6, hétfő
A szomszédos Mykines szigetére terveztem egy kirándulást, szerencsére a kedves dán házaspár is, akikkel együtt reggeliztem, úgyhogy betársulhattam hozzájuk az autóba, amivel kimentünk a kikötőbe.
A bő félórás hajókázás nem igazán esett jól a viharos tengeren, utána kicsit le kellett ülnöm, hogy lenyugodjon a gyomrom. Nem kellett sietni, volt hat óra a visszafele induló hajóig. Végigtúráztam a szigeten, szinte négy évszakban, állandóan változott az időjárás. Sajnos igazán szép napsütés nem volt, csak borús és szitáló esős idő, de szerencsére pont akkor voltak a legjobbak a látási viszonyok, amikor a lundák fészkelőhelyéhez értünk, így azokról készülhetett pár jó kép.
A túra elméleti célpontját, a kilátótornyot alig láttuk a ködben, de ez azért nem vette el senki kedvét.
A helyi kávéházban beszélgetve megtudtuk, hogy a szigeten jelenleg egy iskoláskorú gyerek van, de a kedvéért működik az iskola. A legtöbb tárgyat meg tudja tanítani neki az itt élő tanár, de néhány speciálisabbhoz átjön egy másik a fővárosból, hogy pár hetes gyorstalpalót tartson. Mykinesen van ugyan templom, de a tucatnyi lakosnak nincs lelkipásztora. Ettől függetlenül vasárnaponként összegyűlnek, imádkoznak és énekelnek. A közös éneklésnek egyébként is nagy divatja van, családi és baráti összejöveteleken leginkább ezzel múlatják az időt. Azt is itt tudtam meg, hogy egyetlen veszély fenyegeti a turistákat: a jó fotók reményében túl közel mennek a sziklák pereméhez. Sajnos az évek során néhány helybéli pásztor is lecsúszott a sziklákról. A halálos balesetet szenvedettek emlékére a túraútvonal elején oszlopot állítottak.
Otthon a vendégházban este épp vacsoráztunk, amikor hirtelen előbukkant a nap – azonnal dobtuk is el a kést-villát, és rohantunk ki fotózni.
Vágar sziget, Gásadalur vízesés
2015. július 7, kedd
Ma reggel az első dolgom az volt, hogy elbuszozzak egy autóért. Amikor úgy másfél hónapja az interneten autót próbáltam bérelni, döbbentem láttam, hogy azt írják ki a keresőportálok, hogy nincs elérhető kocsi. Utánanéztem, egyáltalán milyen cégek vannak jelen, és azok honlapjain is egyesével kutatgattam, de egyetlen cégnél akadt egyetlen autó – úgy 250 ezer forintért. A szállásadómmal levelezve kiderült, hogy ez a piaci ár: 700 korona és az 8 nappal meg 43 forinttal beszorozva bizony ennyi. Azt a ˇ”+!*. Szerencsére egy ismerős megmentette a helyzetet, mert ő ismer valakit itt a szigeten, akinek van egy autószerelő haverja. Megkaptam a srác telefonszámát, és ő megígérte, lesz autó. Hozzá indultam reggel, pár szigettel arrébb, két buszjárattal. Tényleg lett autó, igazi csotrogány, büdös, koszos, öreg darab, de van 4 kereke és gurul – és a legjobb, hogy a fickó csak napi 100 koronát kért érte. Jippi.
Vidáman gurultam vissza Vágar szigetére, hogy megnézzem az itteni két látványosságot: a szigetcsoport egyik jelképének számító vízesést és a nagy tavat.
A vízesés Gásadalur település előtt van, és meglepve láttam, micsoda jó kis alagút vezet oda – egy faluba, ahol 18 ember él. Ez egyébként is feltűnt, hogy belakják itt a szigeteket. Rengeteg apró falu van, és igyekeznek megteremteni a körülményeket, hogy ne kelljen senkinek sem elköltözni.
A szigetek legnagyobb tava a szállás közelében van, Sørvágur és Miðvágur közt. A reptérről a főváros felé hajtva ott kell lehajtani az autóútról, ahol egy kis szervizút kanyarodik néhány régi kőház felé. A tó keleti partján aztán ki lehet sétálni egészen az óceánig és „infinity pool” képeket lőni a tóról. Ösvényt nem kell keresni, mert nincs, csak menni kell a parttal párhuzamosan, ahogy a mocsaras, köves táj engedi. Csak a séta végén kapott el az eső, úgyhogy nagyon nem is áztam meg, mire hazaértem.
Eysturoy
2015. július 8, szerda
Ma átköltöztem egy szigettel arrébb, és Eysturoy szigetének északi része került sorra, ahol két mesebeli kis falvacska található. Ahogy kihajtottam Vágar szigetéről a hosszú alagúton, meg kellett fizetni a 100 koronás díjat (a reptér felé autózva ezt nem kell). Jó tudni, hogy az összes alagút és híd közül csak kettő fizetős: ez, valamint ami Klaksvik felé vezet. Az útiterv és szállás megtervezésénél érdemes figyelni arra, hogy ezt a kettőt minél ritkábban használja az ember.
Az első falucska Gjógv volt, sokak szerint a legmesésebb az egész szigeten, és egyelőre nem is tudok ezzel vitába szállni. A falu neve hasadékot jelent, és ez nagyjából le is írja a fekvését. A pár házból álló település mellett nagy kanyon nyílik, melynek bal oldalán fel lehet mászni a hegyre. Egy idő után ugyan utunkat állta egy kapu, rajta felirattal, amelyről csak sejtettük, hogy privát területet jelöl (utánakérdezve kiderült, valóban az), de ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, és mászott tovább a sziklaperem felé. Így tettem én is, és nem is bántam meg, mert nagyszerű képeket lehet fentről kattintani.
Maga a hasadék is innen látszik a legjobban, olyan, mintha baltával belehasítottak volna a tájba. Persze mire felértem a hegygerincre, szakadni kezdett az eső, úgyhogy sokat nem bámészkodtam, hanem iszkoltam lefelé. Lent a falu egyetlen vendégházában kibekkeltem az esőt, majd arra lettem figyelmes, hogy a patakban gyerekek csónakáznak egy elkerített kis részen.
Itt miniházikókat is felfedeztem, amilyeneket korábban Izlandon láttam, ahol trolloknak és tündéknek építik ezeket. A környezetet elnézve teljesen érhető volt a dolog, magam se lepődtem volna meg, ha valahonnan manók masíroznak elő.
Innen átautóztam a másik cuki faluba, Eiðibe, ami totál ködben volt, így nagyon nem is tudtam fotózni, viszont útközben láttam az Óriás és a boszorkány kősziklákat. A legenda szerint az izlandi óriás és felesége, a boszorkány kötelet kötöttek Eiði sziklaszirtjére, s annál fogva próbálták odahúzni Feröert Izlandhoz. De nagy igyekezetükben nem figyeltek az órára, felkelt a nap, s ők kővé változtak. Azóta is ott állnak, és vágyakozva tekintenek Izland felé.
Este beköltöztem az új szállásomra, két éjszakára a Hotel Tórshavn belvárosi szállodába. Tettem egy kört a környéken, és teljesen elámultam, milyen lazán lehet sétálgatni a „kormányzati negyedben”, a régi parlamenti épületek között. Most, hogy belegondoltam, még nem is láttam itt egyáltalán rendőrt.
Vestmanna, hajókirándulás
2015. július 9, csütörtök
Reggel 10-re kellett volna Vestmannába érnem egy előre lefoglalt hajókirándulásra a sziget nyugati részén, de egyszerűen nem találtam az oda vezető kijáratot a városból. Egyszerűen nem hiszem el, hogy én, aki harminc éve vezetek és mindenféle világvárost megjártam, pont itt tévedek el. A turistainformációban elmondták, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, már szóltak az illetékeseknek, hogy jobban ki kellene táblázni a körforgalmakat, és felhívták a hajótársaságot, foglaljanak át egy későbbi járatra. Így még jobban is jártam, mert mire odaértem, szép kék lett az ég, úgyhogy látványosabb volt a hajókázás. A hatalmas sziklaszirteken levő lundákat néztük volna meg, de nem sok volt, főleg Mykines után, ahol ugye százasával röpködtek a fejem felett. Nekem utólag a hajózásnál nagyobb élmény volt csak az autózás Vestmannába.
Saksun
Innen a sziget belsejébe, Saksun felé vettem az irányt.
Már az odaút is elképesztően gyönyörű volt, vagy tíz kilométernyi szelíden kanyargós út, hát még amikor megláttam a kis öbölben megbúvó falvacskát. Egy árva lélek nem volt sehol, nem tudom, egyáltalán laknak-e még itt, bár a gugli szerint 30 fős népessége van. Lesétáltam a fekete homokos partra, amin ki lehet menni egészen az óceánig. Totál elhagyatott hely, de nem félelmetes, csak ámul-bámul az ember.
A főváros felé a régi hegyi úton mentem, ami az egyetlen közlekedési útvonal volt az alagút megépítése előtt. Ragyogó kék ég volt, így szuper panorámában gyönyörködhettem. Elkanyarodtam egy hegyi útra is, bár ha tudom előre, milyen hajmeresztő, nem biztos, hogy bevállalom – de onnan még szebb kilátás volt.
Kirkjubøur
2015. július 10, péntek
Reggel sétáltam egyet a városban, megnéztem a régi erődöt, meg a belvárost – úgy egy óra alatt nagyjából mindent meg lehet nézni. Van egy kis pláza is, az SMS, egy hatalmas élelmiszerbolttal, különösen a fagyasztott részleg lenyűgöző méretű, de a gyümölcsökből is óriási a kínálat. Na, itt majd tudok kaját venni.
Délben átköltöztem egy olcsóbb hostelbe, a Guesthouse Marknagilba. Ez évközben kollégium, de nyáron egyszerű turistaszállásként működik. Nincs semmi luxus, totál spártai szobák, de van bőséges reggeli, a recepción hasít a wifi, és aránylag normális áron van büfévacsora is.
Délután elautóztam a közeli Kirkjubøurba, ami a középkorban a szigetcsoport vallási és kulturális központja volt. Irtó hangulatos egy hely, de sajnos zuhogott az eső, így képtelenség volt fotózni. Olyan szél volt, hogy nem tudtam tartani az ernyőt, így nem nagyon mertem elővenni a fényképezőgépet, inkább csak az autó letekert ablakából mertem kattintgatni.
Az aprócska településen áll az egyetlen még ma is használatban levő középkori templom, valamint egy nagyobb ház, amely 17 generáció óta ugyanannak a családnak a tulajdonában van. Ide be is lehet menni körülnézni, egy része ugyanis amolyan múzeum.
Kalsoy
2015. július 11, szombat
Csodálatos kék égre ébredtem – irány Kalsoy. Azt hittem, két óra rengeteg lesz odaérni, de persze megint állandóan megálltam fotózni, úgyhogy a végén volt egy kis para, nem késem-e le a hajót.
Különösen, mert ott sincs kiírva semmi, ahogy a fővárosban sem, úgyhogy a körforgalmaknál soha nem tudtam, merre menjek. Egy fickót szólítottam le, hol a kikötő, és mint kiderült, ő is oda igyekezett, úgyhogy beszállt mellém az autóba és elnavigált.
Nagyon úgy tűnt, hogy nem fogok felférni a kompra, de valami egész elképesztő módon összezsúfoltak 15 autót a kis helyre. A kapitány úgy igazgatta az autókat, mintha csak Tetrist játszana. Olyan közel kellett állnom a hajó oldalához, hogy alig tudtam kipréselni magam. A mellettem álló autó sofőrje még rosszabbul járt, csak úgy tudott kiszállni, hogy hátramászott a hátsó ülésre.
Átérve Kalsoy szigetére, egyből északra autóztam, Trøllanes városkába, innen lehet túrázni elvileg egy világítótoronyhoz. Nem egyszerű megtalálni, már többeknek beletört a bicskájuk. Jól kikérdeztem még Tórshavnban az információs nőt, hogy merre induljak. Itt persze nincs kitáblázva semmi. Ahogy mondták, letettem az autót a parkolóban, és nekivágtam balra a hegynek. Iszonyú nehéz volt mászni, mert nem voltak egyenes vagy lefelé lejtős szakaszok, csak fel, fel és fel, halál meredeken. Patakozott rólam a víz. Már a hegygerinc közelében voltam, amikor egyre több madár szállt felettem. Egyre hangosabban vijjogtak, és egyre közelebb szálltak. Olyan erősen suhantak el a fejem mellett, hogy állandóan behúztam a nyakam, és nem volt igazán jó így megijedni egy függőleges hegyoldalban állva, a fáradtságtól remegő térdekkel – állandóan attól féltem, hogy legurulok. Úgyhogy inkább pár fotó, és leiszkoltam, pedig nagyon nem szívesen adtam fel.
Lent aztán összefutottam egy norvég családdal, akik már rég megjárták a világítótoronyig meg vissza, nem igazán értettem, hogy a túróba, hiszen ők is azzal a komppal jöttek, mint én. Mint kiderült, egyáltalán nem kellett teljesen felmászni a hegyre. Csak egy darabig kell menni, aztán szépen megkerülni azt az óceán mentén, úgy menni a hegy másik oldalára. A francba. Na, mindegy, állítólag úgyis csak egy kicsike világítótorony volt. Elvittem őket a kompig, mert a busszal nem érték volna el a következőt, és két kisgyerekkel minek várjanak órákat. Mint kiderült, Stavangerből jöttek, ahol én is voltam tavaly.
Visszaérve Klaksvikba megnéztem a városka fő nevezetességét, a vadonatúj templomot, nagyon szép építmény.
Viðoy, Bordoy, Kunoy
Ezután átautóztam Viðoy szigetére, fel egészen Viðareiði városkáig. Ez aztán tényleg világvége hely, a legészakibb város az országban, egy másfél kilométer széles völgyben. Tele van a szigetvilág ilyen kicsi, eldugott településekkel. Aztán vissza a kis hídig, és át Bordoy szigetre, ahol szintén felautóztam északra, Múli faluig Borðoy szigetén. Ez már igazi kísértetváros, vagyis inkább kísértettanya, néhány elhagyott ház. Eddig csupa tízpontos autón suhantam, amin még mutatóba sem volt kátyú. Na ide elég lepukkant út vezetett, de persze egy kihalt településnek minek építenének sztrádát. Azon viszont meglepődtem, hogy itt találkoztam eddig a legtöbb turistával, rajtam kívül jött még három autó és négy motoros.
Bordoy szigetén két hosszabb alagút is van, amik egysávosak és tök sötétek, elég félelmetes áthajtani rajtuk.
Végül aztán Kunoy szigetére is áthajtottam. Vagy két tucat lakos lehet Kunoy városában, akik kedvéért egy több mint három kilométeres alagutat fúrtak a hegybe – ez azért itt annyira jófejség.
2015. július 12, vasárnap
Ma szégyenszemre ki se mozdultam a hostelből. Szerencsére már mindent láttam, amit elterveztem, úgyhogy inkább utolértem magam a cikkírással és a bloggal. Egész nap szemerkélt az eső, és olyan köd volt, hogy az ember az orráig sem látott, nem volt értelme se autókázni, se túrázni. A legtöbb vendég hozzám hasonlóan itt maradt, a nénik kötögettek, pár kártyáztak, vagy csak belebújtak egy könyvbe.
2015. július 13, hétfő
Már csak a hazautazás maradt hátra. Még jó pár sziget kimaradt, ahova nem jutottam el, simán el tudnék tölteni még itt egy hetet. Értetlenül gondolok vissza arra a fickóra, aki egy pár hete egy rendezvényen megrökönyödve nézett rám, amikor kiderült, hogy nyolc napra jövök, és azt tanácsolta, hozzak sok könyvet, ha nem akarok unatkozni. Tény, hogy vannak igazán nyomorult napok, amikor a ködtől és esőtől az orráig sem lát az ember, de azért az túlzás, hogy ne lenne mit felfedezni.
Az utolsó napomon is szomorkás volt az idő, de még így is szívbemarkolóan szép a táj.
Elvittem az autót a benzinkúthoz, ahogy megbeszéltem a sráccal, aki kölcsönadta. A kulcsot betettem a hamutartóba, ahogy kérte – majd valamikor érte jön. Ellopni nem érdemes, messze úgyse jutnak vele:-) Aztán busszal ki a reptérre, közben megcsodálva a perce pontosan kidolgozott átszállást. Itt minden busz, komp, helikopter és repülő menetrendje gyönyörűen össze van hangolva.
Távoli, hideg és drága – de nekem belopta magát a szívembe ez a hátborzongatóan szép kis ország a háborgó óceán közepén. Kevesen járnak erre, de aki egyszer Feröerre téved, azt örökre rabul ejti a táj. Míg Izlandra lassan kitehetik a megtelt táblát, hiszen minden hűvös egzotikumra vágyó turista a gejzírek országába látogat, a hasonlóan varázslatos Feröeren hírből sincsenek kínai turistacsoportok. Nem árt azonban sietni, mert az instagramnak hála, a szigetek lassan kezdenek kibontakozni az ismeretlenség ködéből…
Ha tetszett ez az írás, egy hasonló vidékre kalauzollak el Izlandon.
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)